Tumulnak az eperkuglófok

2012. május 16. szerda | 06:52 | 1 hozzászólás

“Még várni kell a nagy dömpingre.” – írja több helyen is a délalföldi internetsajtó, miközben április végén fölröppent a hír, hogy a piacokon jóhiszemű eperfanokra tukmálgatják a spanyol importárut. Másutt ugyan cikkeznek holmi eperszezonról, de az az érzésem ez még mindig nem az igazi! Ízük, illatuk, de még formájuk sem az a szabadföldi ideál, és áruk is az egekben szökdécsel – most épp 1000-1400 Ft között.

A szabadföldi  szamócáról nem beszélve! Állítólag ők csak mostanság kezdenek majd fel-felpiroslani kedvenc Mars-terünkön. Úgy tűnik a főszezon kissé kitolódik, azt rebesgetik a belföldi szezon június végéig tart majd. Ám hozzá kell tenni, a húsvéti fagyokat rengeteg szamócaültetvény sínylette meg (talán a rádióban hallottam múltkor, hogy 60%-on fölüli a kár), ami a kínálat mennyiségére, no meg árára, hótzityi nagy hatással lesz. :(

Szombat óta pedig csapnivaló az időjárás, mára Szegedre szintén valami brutál 20 mm csapadékot ígérnek, és már május derekán járunk. Hogy lesz ebből rosszullétig degeszre evés, lekvárrotyogás meg Drezdai túróslepény eperöntettel? Ne vicceljetek, nálam nem tréfadolog a túrótéma. Túrótorta mellé nálam mindig akad egy villa a zsebemben. ;)

A mostani desszertbe is csempésztem egy kevés túrót, mondjuk inkább csak amolyan rafkós állagjavításra. A kevert tésztás kuglófok többségénél mindig azt érzem, hogy túl száraz, túl piskótás, fullasztó az egész. Ilyenkor egy-egy púpozott domb házi lekvárral/friss gyümölcsrakománnyal könnyen megdobhatjuk a dolgot, de inkább tízóraiként eszegetjük, mintsem puccos desszertként! Holott én desszertkuglófból terveztem – legalább egy felet elpusztítani. :))

Az állaga pedig egyszerűen mesés, merthogy selymes a krémtúrótól, meg aromás a melasztól. Vidám világos rózsaszín az epertöltelék benne, ami ugyancsak egy hálás töltelékreceptem – mindig meg tud újulni. :)

Hozzávalók

5 db minikuglófhoz vagy 1 db 1,5 l-es nagy kuglófhoz:

180 g finomliszt
2 tk. sütőpor
csipet só
160 ml forralt teljes tej
20 ml csokilikőr (helyettesíthető bármi más finommal)
1 vaníliarúd kikapart magjai
4 ek. cukrozatlan kakaópor
150 g világosbarna nádcukor
50 g sötét folyékony melasz (helyettesíthetjük nádcukorral is)
2 nagy tojás
250 g krémtúró (ez lehet ricotta is, krémes tehéntúró vagy 125-125 g krémsajt-darabos túró pépesítve)
80 g lágy vaj + kb 20 g. a forma kivajazásához

Az epertöltelékhez:

2 zselatinlap (vagy 1 tk. agar-agar)
1 nagy tojássárgája
1 ek. kristálycukor
5 közepes szem eper,
pépesítve (nagyjából 10 evőkanálnyi)
1 tk. rózsavíz 1 púpozott ek. méz (függ az eper édességétől)
125 g mascarpone / krémtúró
1 ek. eperlekvár

A fényes bevonathoz:

200 g 65-70%-os étcsokoládé
180 ml tejszín (30%)
20 ml csokoládélikőr 2 tk. vaj + friss eper a díszítéshez

Elkészítése

1. A kevert tésztájú kuglófhoz a lisztet a sütőporral és a sóval egy közepes méretű tálba szitáljuk.
2. A tejet egy lábasban a vaníliarúddal és kikapart magjaival felforraljuk, majd folytonos kevergetés mellett az átszitált kakaóporra öntjük, a csokilikőrt hozzáadjuk. Fél órán át, lefedve hűlni hagyjuk.
3. Egy magasabb falú tálban a krémtúrót a vajjal rövid idő alatt kihabosítjuk. Hozzáadjuk a melaszos-barna nádcukrot, majd a tojásokat, egyenként külön-külön kikeverve.
4. Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra. A langyosra hűlt kakaós-tejes keverékből eltávolítjuk a vaníliaburkot, majd a lisztes keverékkel felváltva az alaptésztához adjuk. Egyszerű kevert tésztát kapunk, ez leginkább a muffintészták állagára hasonlít majd. A masszát szeretem ilyenkor átkanalazni egy csőrös kiöntőbe, hogy könnyebb legyen az adagolás. Most is bevált! :)
5. Kivajazunk 5 minikuglófformát, és megtöltjük a keverékkel. Kissé megrázogatjuk, majs 20-25 percre sütőbe toljuk (Megj.: Amennyiben nagy kuglófformát használunk, 40-45 percig süssük – állagát ellenőrizzük egy beleszúrt hústűvel) Hagyjuk hűlnia formában 10 percet, majd borítsuk tálcára.
6. Hagyjuk teljesen kihűlni a kuglófokat, ezalatt készítsük el a töltelékünket: Áztassuk a zselatinlapokat hideg vízbe. A kristálycukrot a tojássárgájával keverjük ki, majd vízgőz fölött, folytonos kevergetés mellett addig habosítsuk, míg kifehéredik, csípően meleg lesz és a cukor teljesen felolvad benne. Vegyük le a tűzről és adjuk hozzá a kinyomkodott zselatint (ha helyette agar-agart használunk, itt tegyük bele), az eperpép-rózsaviz-méz elegyét, végül pedig a mascarponét. Folpackkal fedjük le, és tegyük hűtőbe.
7. A kuglófok közepét egy habrolócső vastagabbik végével fúrjuk ki, persze ne egészen az aljukig. Kenjük ki eperlekvárral, és töltük meg a kész mascarponés-epres krémmel. Tegyük őket gitterrácsra.
8. A ganache-hoz az étcsokoládét felaprítjuk, egy fémtálba pakoljuk. A tejszínt a csokilikőrrel felforraljuk és az aprított csokoládéra öntjük. 1 percig állni hagyjuk, majd kézi habvervel finoman elkeverjük, míg teljesen homogén lesz az öntet. Beledobjuk a vajdarabokat, a kész bevonóval pedig nyakon öntjük a kuglófokat. Megtisztított, felnyolcadolt eperszeletekkel díszítjük.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK 1 hozzászólás » | 164 olvasás

Trécselés

2012. május 13. vasárnap | 04:57 | 2 hozzászólás

Hol is kezdhetném a beszámolót! Annyi minden történt az elmúlt hetekben, mesélek most izgalmasról, szépről, és a  kellemetlenebbekről is, amit hát muszáj volt segítséggel vagy egymagamnak megoldani, túlélni. De összességében úgy érzem a tavasszal valami elkezdődött, valami elmozdult egy jó irányba. Talán kicsit jobban idomulok helyzetekhez, bátrabban kezelem őket, határozottabban kiállok a persze még nem túl határozott igazamért. :))

Április végén megtartottuk a müncheni prezentációt – a többi kiutazóval, szülőkkel, tanárokkal… Ezzel, és kizárólag a boldog emlékeimmel azt hiszem sikerült lezárni magamban azt a négy hetet. Szerintem a többiek sokkal könnyebben rázódtak vissza a napi ritmusba, miközben én sokat tépelődtem a témán, nekem kicsit tovább tartott válaszokat találni, inspirálódni az egészből. De megtörtént, szép lassan lefejtettem a rétegeket, és tudtam belőle tanulni. Furcsa is volt a heti beszámolókat visszaolvasni a szitkozódásaimról, félelmeimről, kicsit talán az “összteljesítményi vergődésemről”.. Szerintem éves távlatokban is komoly színfoltja voltam a külföldi gyakorlatoknak. :-D Ennek ellenére egy percét sem bánom, visszamennék, és igen…! Akár komolyabban, szakmázni. :)

Ez nem az én Europass bizonyítványom, a miénk Noémival csak néhány héttel később érkezett meg Münchenből (már a következő Leonardo kör résztvevői hozták). Itt eljátszottuk az örömteli átvételt a magyar kapcsolattartómmal. Örülök, hogy készült közös kép a csupaszív Jancsikinné Simicskó Klára tanárnővel. Annyira türelmes, figyelmes, jó szándékú, ááá esküszöm, Ő a világ nyolcadik csodája……. :))

Úgy féléve beszéltük le Bettivel, hogy készítenék róla egy sorozatot – akkor még fenecúgban, nagykabátban, amolyan “hóbuckák mögöttire” terveztük. Aztán persze jól kitolódott, mint azt a mellékelt ábra mutatja. :)) Május elsején végül csak megejtettük, és az egész valami hallatlan könnyedre sikeredett. Majálishangulat, vattacukorillat és habcsókfellegek. Ezek ugranak be így elsőre róla. Pedig gondolhatjátok, a szokásos rángógörccsel meg agybajjal indultam neki, aztán meg kellemesen csalódtam, kicsit talán magamban is. :) Bettivel és Dáviddal együtt érettségiztünk, Bettussal az uccsó nagy hajrában különösen jól kijöttünk, de alapjában mindkettőjüket nagyon szerettem. Egyáltalán nem nehezítették meg nekem, szinte azonnal feloldódtam és nagyon jó hangulatban telt el a délután. Nem volt benne semmi erőltetett vagy mesterkélt, csak sodródtunk egyik helyszínről a másikra.

Egy héttel később, Domi fotózásán már kicsit feszültebb voltam, B/W fehérneműs képeket ugyanis még sosem kattintottam. Ennek ellenére sem volt eredménytelen, habár a piciny panelszobában, mintha a lehetőségek is összetöpörödtek volna. Domi egy nagyon kedves, érzékeny lány, akiről néhány óra leforgása alatt sok mindent megtudhattam. Őszintén mesélt mélypontokról, amik után újra képes volt talpra állni, és amit én nagyon becsülök benne.

A fényviszonyokkal, derítőlappal még bíbelődtem keveset, aztán röpke két órás munka után már robogtam is hazafelé. (Többedmagammal, merthogy felvásároltam néhány jutalompalacsintát a Tündérkonyhában. :)

Végre vannak ám fejlemények a cukrászképzésemmel kapcsolatban is. Év eleji borzalmak után volt ugyebár egy eszelős-levelezős és még torzabb agyszüleményem, hogy én bizony papírt szerzek az egyéves fizetős OKJ-vel. Alapjában véve nem lenne rossz, de Szegeden nem jártam sikerrel a külsős gyakorlati hely ügyében. Valahogy a félrokkantságommal sehol sem láttak szívesen, amit meg is értek. Miért vállalnának nagyobb felelősséget egy egyszerű tanoncért, aki nyilvánvalóan csak feltételekhez kötheti a szakma gyakorlását. Akkor meg minek csinálja?

De kell A papír, tudom, hogy erre szükségem lesz a jövőben. Ha nem is nagyüzemben, de valamilyen úton-módon csinálni fogom ezt az egészet, valahogy kötődni fogok a gasztronómiához, mert hiszen már most kötődöm..!

Szóval a következő lenne az eltervezett: Két hete voltam bent náluk, és az iskola vállalná, hogy a nyár végi pótvizsgaidőszakban letegyem a hiányzó vizsgámat – élelmiszer ismeretből. Ehhez azonban valamilyen formában a Hanságinak ki kellene adnia az eddigi jegyeimet, ami hát…kissé körülményes. Bár bepróbálkoztam, a  titkárságon élből elutasítottak, azért érthető módon. 4 hónap telt el az utolsó dolgozataim óta.

A Rogers viszont biztosítana nekem gyakorlati helyet, minden testi fogyatékosságommal együtt! :)) Ledolgozhatnám a kötelező óraszámot Kiss Tamásék cukrászüzemében, ami hát őrült nagy lehetőség lenne… Nem mellesleg egy sikeres pótvizsga után kezdhetném másodévvel a szeptembert, aminek vége egy májusi szakmunkásvizsga lenne. Mit szóltok, szerintetek összejöhet? Ti hisztek a csodákban…?

 

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: énblog 2 hozzászólás » | 213 olvasás

Hangolódj a jó időre – rózsalekváros-epres túrótortával!

2012. április 26. csütörtök | 09:35 | 12 hozzászólás

Pár hete történt, hogy életemben először kóstoltam Fagyit. Mármint olyan igazit! Tudjátok, amikor úgy berobbannak az ízek a szádba, az egész egy csudi homogén, selymes és átütő “hűtemény”. És hogy hol ettem? Az A Capella cukrászda továbbra is a megszokott helyen, a szegedi Kárász utcáról közelíthető meg. Legújabb olasz technológiával készült fagyijuk pedig előbb elcsalja, majd beterelgeti a népeket. Jó nagy tömegekben.

Ciki vagy sem, bevallom én korábban nem igazán szerettem a fagyit. Mindig szívesebben választottam “valami piskótásat”, valami tömörebb állagú desszertet, ha már cukrászdában volt jelenésünk. A fagyi – pláne nyáron – olyan kezelhetetlen, ráadásul a végén még ragadós is leszel, mert hát a tölcsér alját muszáj kiharapni.. :)) Rájöttem ez azért volt, mert igazán jó fagyihoz még nem volt szerencsém. A rossz minta teszi – gyerkőckorom játszótársaival ugyanis gyakran ugrottunk át a szomszédos házifagylaltozóba, ahol vízízű, jégdarabos fagyit lehetett kapni. Igen fizettünk érte, és igen, csak három íz volt az összkínálat.

Ehhez képest az “olasz fagylalt” egy külön kuriózum, csak nyalint, aztán pillog tőle az ember, néha meg egyszerre csinálja a kettőt. ;)) Na szóval nem telt sok időbe, mire visszatértem újabb két gombócért. Egy-egy édes tölcsérben vettem a kóstolót; hosszas elmerengés után Iringónak egy málnás, nekem egy túró-epresre esett a választás. Mondhatni beleszerettem az ízébe, már ha a túróba beleszeretni újdonságnak mondható nálam. :)) Innen az inspiráció, a legújabb hideg túrótortilimhez rengeteg sok TÚRÓVAL, rózsalekvárral és egy kis eperrel megcsillanva a tetején. Az ízek együttese bizsergető, 30 fokos hosszú hétvégékre ideális nyalánkság, ráadásul nem több fél óránál az összeállítása. Aztán mehet dermedni a hűtőbe egy éjszakára. Hát van ennél jobb?

Hozzávalók

A kekszalaphoz:

100 g graham keksz (én most a Győri kókuszos zabfalatjait használtam)
2 ek. vaj, megolvasztva

A tútókrémhez:

300 g (Philadelphia) krémsajt
500 g tehéntúró (félzsíros, lágy)
150 ml habbá vert tejszín
5 lap zselatin / 2 tk. (4 g) agar-agar
140 g porcukor
2 ek. frissen facsart citromlé
2 ek. rózsalekvár, szitán átpasszírozva
1 ek. vaníliapaszta
2 tk. citromhéj

Az “eperkompóthoz”:

~250 g megtisztított, felnyolcadolt eper
3 ek. sűrű méz (függ az eper édességétől is!)
2 ek. átpasszírozott rózsalekvár

Elkészítése

1. Folpakkal kibélelünk egy 18 centi átmérőjű kapcsos tortaforma alját. Érdemes a végeket lazán aláhajtani, hogy kicsomagoláskor/a torta áthelyezésekor könnyítsünk magunkon. A kekszmorzsához a kekszet durvára morzsoljuk, az olvasztott vajjal alaposan eldolgozzuk, majd kezünkkel/egy pohárral a tortaforma aljára nyomkodjuk. Betesszük a hűtőbe.
2. A zselatint hideg vízbe áztatjuk, félretesszük, míg megszívja magát. Egy kis lábasban közben melegíteni kezdjük az átpasszírozott rózsalekvárt (abban az esetben érdemes átnyomni, ha a lekvár tartalmazza a szirmokat is), a vaníliát, valamint a citrom levét és reszelt héját. Éppen csak megmelegítjük, nem kell forrnia, majd feloldjuk benne a kinyomkodott zselatinlapokat. Rövid ideig hűlni hagyjuk.
3. A túrót a krémsajttal és a porcukorral simára keverjük, majd a még langyos zselatinos keveréket – folytonos kevergetés mellett – a masszába csurgatjuk.
4. A tejszínt miután kemény habbá vertük, szintén a túrós alaphoz dolgozzuk. A tortaformát kivesszük a hűtőből, a tölteléket a kekszrétegre kanalazzuk, elsimítjuk, kissé lerázogatjuk, hogy a massza mindenütt elterüljön. Hűtőbe tesszük egy éjszakára, de legalább 6 órára.
5. Másnap az eperkompóthoz az epret felaprítjuk, összeforgatjuk a mézzel és a rózsalekvárral. Tál fölé, egy szűrőbe csoportosítjuk őket, és kicsit állni hagyjuk, hogy az ízek biztosan összeérjenek. Tálaláskor az epret – összegyűlt leve nélkül – a tortára halmozzuk, befejezésül pedig meglocsoljuk az illatos, rózsalekváros-mézes “sziruppal”. :)

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, torta 12 hozzászólás » | 383 olvasás

Csak néhány szóban: Cukrászképzés Németországban

2012. április 12. csütörtök | 16:15 | Még nem érkezett hozzászólás

A dércsípte október bizony már nem most volt! :) Hihetetlen, egyre távolabbi élmény… a rossz emlékek hazatérésem után rövid idővel tényleg megfakultak, mostanra pedig teljesen kitörlődtek.  Ma Münchenre úgy tekintek vissza, mint egy igazi kalandra, az ott látottakból pedig igenis tudtam tanulni, építkezni, meg süteményes fortélyokat továbbgondolni… Nem lehet ezt elégszer megköszönni.

Szóval úgy alakult, hogy az utóbbi hetekben sokat kellett foglalkoznom a müncheni témával; előbb az Ínyenc magazin megjelenése kapcsán, két hét múlva pedig prezentációt készülünk a kiutazott csoporttársakkal. Lesz ott boncolgatás a Leonardo programról, Ratskellerről, Rischartról, úgy általában a külföldi szakács-és cukrászképzésekről nem csak Némethonból, hanem Európa több országát együttvéve. Remélhetőleg nem felejtjük ki a napi ritmust sem: Amit mi magunk megtapasztaltunk és átéltünk eltérő kultúrákban, emberi hozzáállásban és mentalitásban..

Négyen – Noémi, Imi, Márk meg én – ma ülünk le először összefésülni az anyagot, már tökre várom a találkozást. :) Az előadással egybekötött ünnepélyes EUROPASS igazolványátadás pedig 2012. április 26-án, 5 órakor lesz a Hanságiban, akiknek a kiutazást is köszönhetjük. És köszönjük is! ;)

Ösztöndíjas kiutazás – mi is ez?

A ”Leonardo da Vinci – Egész életen át tartó tanulás” program egy 1994-ben indult együttműködési program,
többek között a vendéglátás szakterületén. Ezeknek a mobilitási projekteknek a célja elsősorban a tapasztalatszerzés – hogy segítsék a támogatottan kiutazó diákok szakmai fejlődését elméletben és gyakorlatban egyaránt. Emellett természetesen kiváló lehetőség külföldi kapcsolatok kiépítésére, a nyelvtanulásra és egyáltalán egy adott ország kultúráját, gasztronómiáját közelebbről szemügyre venni.

E program keretében az idei tanévben is pályázhattunk egyhónapos külföldi utakra – magyar, illetve idegen nyelven
megírt motivációs levéllel – például Spanyolországba, Olaszországba, Angliába vagy épp a szóban forgó Németországba is. A küldő és fogadó fél együttesen biztosították az út költségeit, a szálláshelyünket, mindennapos megélhetésünket és a gyakorlati helyünket, a hétvégékre pedig különböző programokat, szakmai rendezvényeket szervezett. Koordinátoraink itthon és külföldön is igazán lelkiismeretes munkát végeztek, tényleg türelemmel igyekeztek megoldani a legzűrösebb problémáinkat is.

München, Németország: és a cukrászat felvirágzott

A német cukrászat már korántsem karamellbe mártott almáiban vagy utcai árusok kandírozott nassolni valóiban merül ki. Cukrászaton belül is rengeteg területre szakosodnak, a desszertek különféleségét és minőségét abszolút szem előtt tartják!

Oktatási rendszerük magas színvonalú, tudatos és alapos. Már az iskola megjelenése is magáért beszél, felszereltsége pedig mindenre kiterjed, sajnos fényévekre a magyar kilátásoktól.

 

Német rendszeretet és egy KitchenAid gép a sok közül

Az iskola belső tere

A cukrásztanoncok kezdetektől valódi vajjal, 75%-os mandulapasztával gyártják a hagyományőrző Baumkucheneket, és dolgoznak magas kakaóvaj tartamlú fehér csokoládékkal vagy a világhírű svájci Felchlin étcsokoládéival. Itt csavar egyébként a dologban, hogy a cég kizárólag működőképes vállalatoknak, iskoláknak, pralinéműhelyeknek és végzett cukrászoknak ad el termékeiből, így az otthoni bonbongyártáshoz egy darabig még biztosan nem apríthatunk Max Felchlin specialitásaiból. :)

 

A müncheni vendéglátós iskola közel 5500 diákot és összesen 130 tanárt foglalkoztat pék, cukrász, sörfőző, pincér, valamint bolti eladó szakokon. A cukrász mesterképzés anyagköltségével, segédanyagaival és a vizsgák árával együtt 6500 €, vagyis mintegy 2 millió forintba kerül. Ott voltunk, saját szemünkkel láthattuk: a kapitális összeg ellenére is úgy gondolom, az ott szerzett tapasztalat és tudás birtokában, ha nem is azonnal, de ez mindenképp egy kifizetődő összeg.

 

 

 

A tanórák felépítése például különösen élvezetes volt, minden diák egy óriásdossziéba fűzte be az óra aktuális anyagát, rajta hiányzó rubrikákkal – ezeket együttesen beszélték át, majd töltötték ki. Hatékony módszer, hiszen így a későbbiekben biztosan könnyebben ment a tanulás, a lecke kulcsszavaihoz pedig csak rá kellett pillantani a saját kézírásodra. Miután az elméleti résszel végeztek, csoportokba verődve hátravonultak a tankonyhába (minden terem része volt legalább 4 hosszú munkaasztal, rajtuk egy-egy professzionális KitchenAid géppel) és hozzáláttak a napi süteményhez. Különleges volt benne, hogy három eltérő receptet követtek a csoportok, melyben kisebb eltérések mutatkoztak (például sütési hőfokban vagy a száraz alapanyagok összetételében). Ennek komoly jelentősége volt: több esetet vizsgáltak meg, hogy mit eredményeznek, hogyan hatnak az egyes változtatások a végeredményre. Így történhetett meg, hogy egy Sand-felvert finomliszttel készítve állagra sokkal durvább, kérgesebb piskótát eredményezett, mint búzakeményítős, vajpuha változata.

Tesztsütés az elsőévesekkel

A mestercukrászok órájára egy alkalommal csatlakozhattunk be, kisebb részmunkafolyamatokhoz, inkább csak megfigyelésre. Érezhetően feszítettebb az ottani munkatempó, de nem feltétlenül a szó negatív értelemben. Kreatív látásmódot, kézügyességet, kellő türelmet, és komoly háttérismeretet igényelnek az ottani feladatok, de látszólag ez egyiküknek sem okozott gondot. Mandulagrillázsból kellett bonbonosdobozokat gyártaniuk, különböző motívumokkal, közben minél több technikai tudást megcsillogtatva.

 

Az egyik srácnak ugyan nehezére esett a repedésnyomokat eltüntetni, mégis megőrizte ausztrál hidegvérét, és az utolsó pillanatban egy egészen zseniális kivitelezéssel oldotta meg a feladatot. Egy másik lány pedig kész mestermunkájával lepett meg az óra végén, de olyan természetességgel és sugárzó szeretettel, hogy el lehetett tőle olvadni!

 

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek Megjegyzés küldése » | 248 olvasás

Húsvéti utózsongás: Kalácspuding, avagy játék a megmaradttal

2012. április 12. csütörtök | 07:33 | 1 hozzászólás

Oké beismerem, elég jó cucc ez a kakaós Hot Cross buci, valójában hármat el kellett mentenem a “folytatáshoz”. :)) Nem bántuk meg, kalácspudingként egy teljesen új ízélmény, nem mellesleg nagy szerelem – ami engem illeti legalábbis. Húsvét másnapján jó kis sonkaléből mi is szeretjük a bablevest, ami után különösen jól csusszannak a tésztás főfogások. Pláne ha édesek, és még egy illatos pudingban is megmártóznak.

Kis segédem Lucacica volt.

Érdemes beáldozni rá akár 4-6 kalácskát is (hármunknak persze bőven elég lett háromból), de készíthetjük a szokott módon; kissé megszikkadt, puccosabb töltelék nélküli édes kalácsból, vagy akár csokis ostorosból. Ahány kalácsfajta, annyi lehetőség, annyi új ízkombináció! Ráadásul 10 perc munkával, plusz sütési idővel kész is az ebéd.

“Hot Cross Bun” kalácspuding
Hozzávalók

6 főre, fél adaghoz elég a fele mennyiség!

6 db Hot Cross buci
kevés vaj a forma kizsírozásához
1 rúd vanília kikapart magjai/1 ek. vaníliapaszta
600 ml sűrű tejszín (pl. Naszálytej literes, 30%-os tejszín)
1 narancs reszelt héja
4 nagy tojás
75 g kristálycukor
60 ml tojáslikőr (opcionális): helyettesíthető brandyvel vagy más likőrrel, de ilyenkor éremes ellenőrizni az édességét

Elkészítése

1. A bucikat körülbelül 1 centi vastag szeletekre vágjuk. Kivajazunk egy formát, a kalácsszeleteket pedig elszortírozzuk benne.
2. A tejszínt a vaníliával és a narancs reszelt héjával alacsony lángon feltesszük főni. Amikor elkezd gyöngyözni, a lángról félrehúzzuk és 5 percre lefedjük.
3. Közben a tojásokat a likőrrel és a cukorral gyengéden kikeverjük, majd hozzácsurgatjuk a már nem túl forrótejszínhez. Ráöntjük a kalácsszeletekre és 30 percig állni hagyjuk. Betehetjük addig a hűtőbe is, ha később szeretnénk  tálalni.
4. A formánkat ezután egy öblösebb aljú tepsibe helyezzük, köré pedig forralt vízet öntünk – nagyjából a forma feléig érjen a víz. Sütőbe toljuk 40-45 percre, mialatt a pudingunk besűrűsödik és kalácsunk aranybarna szín kap.
5. Érdemes melegen, porcukorral meghintve tálalni!

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, felfújt, kelt tészta 1 hozzászólás » | 271 olvasás

Korábbi bejegyzések