

Sütimizéria
Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

Zserbószelet
2008. december 24. szerda | 07:26 - Még nem érkezett hozzászólás
…egy múlt évezredi szakácskönyvből. :) Anyu minden évben ezzel készült, így ezt sütöttük mi is Iringóval… a hagyományokat őrizve… Nővérke tegnap 11 körül érkezett és estig sütöttünk! Szenzációs volt, nagyon élvezem vele a munkát. Iri is szeretett mindig sütni, emlékeimben még él tavalyi nagysikerű produkciója. :D Akkor ugyanis éjfélig sütötte a kinyomós fahéjas-csokis-vaníliás kekszeket, ezért többet nem illette “áldott” jelzővel a Karácsonyt. És persze pofátlan módon percek alatt elfogytak. Lehet ott rontottuk el, hogy vittünk belőle Aprósüteményimádó_Váczi_Családnak is! :D Együtt mókás párost alkotunk. ;)
Szóval a kövi finomságok kettőnk érdeme, tessék dicsérni a hozzászólásoknál!
Ujjlenyomatos. Mert anyu szelte. ;D
Hozzávalók a tésztához:
- 50 dkg liszt
- 25 dkg vaj
- 6 dkg cukor
- 15 g élesztő
- 3 kanál tejföl
- 2 tojássárgája
- csipet só
A töltelékhez:
- 25 dkg darált dió
- 15 dkg cukor
- 1 cs. vaníliás cukor
- baracklekvár
A kakaómázhoz:
- 2 dkg kakaó
- 14 dkg cukor
- 5 dkg vaj
Elkészítése:
A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a cukrot, a tejföllel eldörzsölt élesztőt, a sót és a tojássárgájákat. Könnyen gyúrható tésztává dolgozzuk ki, és egy fél órát pihentetjük.
Négy cipót formálunk belőle, mindegyiket kinyújtjuk egy kisebb tepsi nagyságúra, és megtöltjük.
A darált diót, a cukrot és a vaníliás cukrot összekeverjük és három részre osztjuk. Az első tésztalapot a tepsibe helyezzük, megkenjük barackízzel, ráhintjük a dió egyharmadát. Ugyanígy járunk el a második és a harmadik lappal is, végül a negyedik lappal lefedjük.
Kis lángon, 175 fokon sütjük kb. 40 percig. Ha kihűlt kakaómázzal vonjuk be.
Máz: A cukrot a kakaóval és fél dl vízzel állandó keverés közben sűrűre fűzünk, azután elkeverjükünk benne a vajat, majd bevonjuk vele a tésztát.
Publikálta: Csenge
Kategória: ÉDES SÜTIK, tepsis
Megjegyzés küldése » | 369 olvasás
Hozzászólás publikálása












Tudni mindig könnyebb, de kimondani...az a nehéz.