Sütimizéria

Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

Kell ennél több?

2009. január 18. vasárnap | 19:16 - 6 hozzászólás

© Dusha Csenge, Lenovo 3000 N100 – 2009. január

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: moment of zen 6 hozzászólás » | 308 olvasás

6 hozzászólás - “Kell ennél több?”

Manyesz üzenete:
2009. január 18. vasárnap, 22:10
melyiket iszod, csokis, epres,vaníliás? Nem túl édes?
Csenge üzenete:
2009. január 18. vasárnap, 22:52
A csirkehúsoson és a spenótoson kívül – talán érthető okokból :D – mindet kóstoltam. Már korábban írtam róla:
Epres és Erdei gyümis számomra egyforma, de tűrhető. Talán az epres édesebb.
Vaníliás: Kegyetlenül édes, csak lehűtve ajánlom.
Csokis: Az egyik favorit, az ovis kakaókra emlékeztet. 8]
Barackos (Amit a képen is iszok :D): Számomra ez a legfinomabb…

Ittam már egy “véletlenből” Nutridrinket is, na az volt a halálom. Hozott apu banán, narancs, trópusi gyümi, eper, vanília és csoki ízesítésűt. Érdekes, rühellem a banánt, de talán az volt a legelviselhetőbb az összes közül. A trópusin meglepődtem, ananászra számítottam, erre kivi beütése volt.

Remélem mindet felsoroltam! =)
Nóri üzenete:
2009. január 19. hétfő, 12:26
A csirkéset én próbáltam,hát minden csak ne csirke…szerintem.Nekem a legjobb a kávés,a karamellt útálom mert annyira édes,hogy szinte rosszul vagy tőle.

A Nutridrink legjobbja a yoghurt málna és yoghurt citrom-vanilia.Kellemesen savanykás.

Tényleg te vagy az Ensure reklámarca? Gratula!
Manyesz üzenete:
2009. január 19. hétfő, 20:14
A kép nagyon tetszik, jó :nyelvnyujtogato: De biztosan tudod,hogy kik isszák, kivel itatják? Én így kicsit morbid reklámnak érzem,de bírom a morbid dolgokat. :kacsint:
Móni üzenete:
2009. január 21. szerda, 12:51
Jaj bár ne kéne!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :fancsali: :fancsali: :fancsali: :nem: :nem: :nem:
Csenge üzenete:
2009. január 21. szerda, 14:06
Manyesz: Morbid, persze, csak így lehet elviselni.
saját bőrömön tapasztalom….

Móni: Eljön az az idő is! =))) :meno:

Hozzászólás publikálása

Magamról

Egy 20 éves de töppeteg, vadalma mosolygós, tündértorta láttán csillogó szemű, sütibolond lány vagyok. A zöldellő Újszegeden lakunk, ahol mindig tiszta a levegő és házacskánk már majdhogynem a nyugalom szigete. ;) A család amolyan jófajta-túlméretezett, mindig akadnak éhes szájak:

Anyu a töménytelenédes, Gabika nagynénim a kétharmad hab - egyharmad tészta híve, míg Apuci megrögzött mákpárti vagy egy tálca krémes jóbarátja. Dóra nővérkém és népes családja az aprósütikért rajong, Babszi és Gábor sógor szíve a sós sütik felé húz. (update: Ez hazugság, Gábor ugyanis szemtelen nagy Marlenka rajongó!) Iringó pedig mindent szeret, amiben a málna előkelő helyen szerepel. És én...? Én Csenge vagyok, az immáron túlbuzgó cukrásztanonc.

Szeretem a lágyan fodrozódó, habos csokimousse-t, a macerás, de mennyei marlenkát, a markáns keserűcsokikat, és bizony azokat a kunkori végű vaníliarudakat is. Történetem mintha végtelenítve lenne, mindig úton vagyok a konyhába. Mindig sütök, de ha épp nem, valahol biztosan álmodozom róla... :)

Oldalkinézet/Design by Barbara Zsidek