

Sütimizéria
Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

A csodálatos mandarin
2009. március 24. kedd | 07:32 - 1 hozzászólás
..és most kivételesen nem a gyümölcsre gondolok. ;) Tegnap színházban voltunk, ez pedig nagy szó, tekintettel antiszoc természetünkre! :D Persze Anyu most jogosan maradhatott volna itthon, hiszen gyomorrontása van, szegény egész előadás alatt hányingerével küszködött. Elmondása szerint azért megérte elmenni – számomra is elsöprő produkció volt, teljesen magával ragadott! A mindössze 38 perces előadás címszerepét kivételesen Juronics Tamás táncolta (jelenleg Haller János formálja meg), aki március 15-én vehette át koreográfusi tevékenyéséért a Kossuth-díjat.
Ma pedig üzletmegnyitó, ahol a Szegedi Kortárs Balett produkcióiból és a tegnap esti táncjátékból is lesznek képek a művészúr tiszteletére. ^^ Sajnos ezekből még nem szolgálhatok ízelítővel, viszont a felújított darabból beszúrnám egyik kedvencemet:

További fotók a dusha.hu-n.
A történetről diómandarinhéjban
A csodálatos mandarin Bartók Béla balettzenéje, amit a szerző csak „egyfelvonásos pantomimnak” nevezett.
Bartók 1917-ben egy folyóiratban bukkant rá Lengyel Menyhért történetére (amely eredetileg a Gyagilev-balett számára készült 1912-ben), és az ezt követő évben írta meg balettjét.
Egy 1919-es beszélgetésben a Csodálatos mandarin általa “csodálatosan szépnek” titulált cselekményét Bartók következőképpen fogalmazza meg: „Egy apacstanyán három apacs kényszerít egy fiatal leányt, hogy csábítson fel férfiakat magához, akiket ők aztán kirabolnak. Az első egy szegény legény, a második sem különb, de a harmadik egy gazdag kínai. A fogás jó, a leány tánccal mulattatja, és a mandarinban felébred a vágy, a szerelem hevesen fellobban benne, de a leány irtózik tőle. Az apacsok megtámadják, kifosztják, a dunyhába fojtják, karddal szúrják keresztül, majd felakasztják, mindhiába, a mandarinnal nem bírnak, szerelmes és vágyakozó szemekkel néz a leányra. Az asszonyi invenció segít, a leány eleget tesz a mandarin kívánságának, mire az holtan, élettelenül terül el.” Bartók számára nem a nyersen realista történet volt fontos, hanem a benne rejlő humánum: a nagyvárosi lét, a mindennapi élet által elnyomott emberi lélek szenvedése, s e szenvedés megváltása, mely csak a szerelemben lehetséges.
Juronics Tamás, egyéni látásmódjáról
“Bartók zeneműve – bemutatása óta – a legtöbb alkotót (sőt számos európai művészt is) megihlette, és szinte a kötelező olvasmány érzetével hajtja a koreográfusokat, rendezőket, hogy megbirkózzanak az egyébként csábító feladattal, és megalkossák saját verziójukat. Én magam is évek óta kerülgetem a művet, s foglalkozom a gondolattal, vajon mit jelent nekem a történet.
Rájöttem, a darabban számomra nem a különös keleti úr, az utcalány és a csavargók viszonya az érdekes. Én egy viharos szerelem belső történéseit kutatom, és annak az elementáris vágynak a létrejövetelét, mely olyan erőt képes előhozni az emberből, amely ha kell, képes szétszakítani a körülötte lévő világot, és átlépni a realitások határát. Tehát Mandarinnak lenni egy állapot.
Bárkivel megtörténhet, aki eléri a vágynak és a szerelemnek azt a fokát, amelyen túl megszűnnek a külvilág törvényei, és az élete csakis egy belső, szexuális kényszerektől hajtott lét szabályait követi. Íly módon a Csavargók a külvilág, a Lány a vágy tárgya, a Mandarin a VÁGY megszemélyesítői.”
Publikálta: Csenge
Kategória: ajánló
1 hozzászólás » | 185 olvasás
1 hozzászólás - “A csodálatos mandarin”
Hozzászólás publikálása











Tudni mindig könnyebb, de kimondani...az a nehéz.
2009. március 24. kedd, 20:54
Gyönyörű…….bármi is a vége, bármilyen realista , bármilyen kiábrándító……mindannyian erre vágyunk: mindent elsöprő, végtelen szerelemre és őrjítő vágyra.
Balettben méginkább magával ragadó!