Nagyszombat

Nagyszombat

2009. április 12. vasárnap | 06:28 | 3 hozzászólás

Azthiszem annak ellenére, hogy zsúfoltságig telt a nappali (és előtte három turnusban sikerült lezavarni az ebédet :D) remekül sikerült a tegnapi buli! Dóráék is szerencsésen befutottak (bár ez két napja ilyenkor még nem volt világos, csak péntek este derült ki. Anyu bekavart.. ;))
Az előkészületek rendben zajlottak, takarítottunk, kalácsot fontunk, sonkát főztünk. Valamint azon aggodalmaskodtunk, hogy került-e záptojás a fazékba, ugyanis egymástkövetően 3-ba is botlottunk a Tesco-s kiszerelésben. :merges:

Tegnap fél 8-tól pedig - úgy másfél órán keresztül - a pékségben dekkoltam. A sor vége a sarki kistemplom bejáratánál kerestetik. :D Persze ezt megelőzően a birka nép nem volt hajlandó felkanyarodni a járdára. Nekik az úttesten kellett ácsingózni, természetesen tartva az érkezési sorrendet. A sorbanállás csak abban az esetben nem volt hiábavaló, ha napokkal korábban félretetetted az árut. Szinte minden fel volt írva rendelésre. De nem volt ám hiábavaló, megtudtam egy csomó érdekességet a körülöttem állóktól. Egy bácsi például 4x volt korházban, ahonnan egy komoly műtéte után saját lábán távozott! És, most jön a lényeg: Sosem kér altatót. Egy kissrác utál sorbanállni, amit percenként elismételt a nem-túl-szemfüles apukájának, aki majdhogynem egyedül volt az asszonyseregben. Gondolom Őt sikerült otthon átverni azzal, hogy csak elugrania kell a félretett péksütikért. :D
Miután felmértem a helyzetet úgy gondoltam jobban teszem, ha elhozom Babszi szajréját is. Iszonyú sok mindent írtak fel neki. Visszapillantva elég idiótának tűnhettem, amikor mindezt megpróbáltam bicajon hazacíbelni. A súly alatt kishíján eltanyáltam, amin kisebb közönségem jóízűen kuncogott.
Ebédre a sonkaléből bableves készült, túrós csuszával. Ezutóbbi nagyon finom volt! :-) A bableves is ízletesre sikeredett, bár nem a kedvencem… Olyan nehéz étel, ráadásul utána egyfolytában innom kell. :nem:

Lucának indulni kellett durmolni, szóval nagyjából két órával később dobbantottak. Gábor szülei nagyon aranyosak, tényleg jólsikerült délután volt. :)

Fotózgattam is…:

Luca egyfolytában Dórának magyaráz. Kifejező tud lenni.

Nini, de vagány srác. :P

…ráadásul előszeretettel főz gyermekkori készletemből. (Tudjátok, azok a formás kis műanyag zöldségek és gyümik, nem akármilyen konyhai eszközökkel… :D)

Utóbbi két kép Gáboré. Ez az egyik kedvencem… Prüntyőke, olyan elmélyülten lapozgat. :-)

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: énblog 3 hozzászólás » | 203 olvasás

3 hozzászólás - “Nagyszombat”

Móni üzenete:
2009. április 14. kedd, 10:33

Gyönyörű kisgyermekek!!
Édesek nagyon!
Barbara üzenete:
2009. április 14. kedd, 13:13

Nagyon jó képeket készítesz Csenge, van hozzá érzéked! A cukrász mesterség mellett a fényképész szakmát is kitanulhatnád!
Csenge üzenete:
2009. április 14. kedd, 19:19

Bárcsak úgy menne, mint Neked! ^^
:- )

Hozzászólás publikálása

Magamról

Egy 20 éves de töppeteg, vadalma mosolygós, tündértorta láttán csillogó szemű, sütibolond lány vagyok. A zöldellő Újszegeden lakunk, ahol mindig tiszta a levegő és házacskánk már majdhogynem a nyugalom szigete. ;) A család amolyan jófajta-túlméretezett, mindig akadnak éhes szájak:

Anyu a töménytelenédes, Gabika nagynénim a kétharmad hab - egyharmad tészta híve, míg Apuci megrögzött mákpárti vagy egy tálca krémes jóbarátja. Dóra nővérkém és népes családja az aprósütikért rajong, Babszi és Gábor sógor szíve a sós sütik felé húz. (update: Ez hazugság, Gábor ugyanis szemtelen nagy Marlenka rajongó!) Iringó pedig mindent szeret, amiben a málna előkelő helyen szerepel. És én...? Én Csenge vagyok, az immáron túlbuzgó cukrásztanonc.

Szeretem a lágyan fodrozódó, habos csokimousse-t, a macerás, de mennyei marlenkát, a markáns keserűcsokikat, és bizony azokat a kunkori végű vaníliarudakat is. Történetem mintha végtelenítve lenne, mindig úton vagyok a konyhába. Mindig sütök, de ha épp nem, valahol biztosan álmodozom róla... :)

Oldalkinézet/Graphics by Barbara Zsidek
Kódolás/Styled by SounDal