Félvér herceg előzetes
2009. április 21. kedd | 19:46 |
8 hozzászólás
Ettől libabőrős lettem. :P Tesómmal természetesen ott leszünk a július 23-i premieren!
Jaj, és…
Alan Rickman. 
Publikálta: Csenge
Kategória: ajánló
8 hozzászólás » |
221 olvasás
In memoriam Graham zsemle
2009. április 21. kedd | 09:42 |
Még nem érkezett hozzászólás
Ma már nem jutottam Graham zsemléhez a pékségben. Azt mondták, egyszerűen megszűnt. Úgy gondolom ezzel a képpel sikerült méltóképp megemlékeznem eme nagyszerű péksüiről. Egy korszak zárult le.
A képet pedig - annak fényében, hogy újra sorozatgyártásába kezdenek - központi számukra elfaxolom! :D
…Petíciót ne indítsunk? =D
» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge
Kategória: moment of zen
Megjegyzés küldése » |
512 olvasás
Sajtos tatyók, jól megrakva :-)
2009. április 21. kedd | 06:47 |
5 hozzászólás
A leveles tészta-maratonnak ezennel vége. Elfogytak, pedig Gabika öt csomaggal is hozott az akciós Lidl-termékből. (Ez egy jó cucc onnét! …és mentségemre szolgál , hogy kettőt nővérem csent el húsvéttájt. :P) Azthiszem zárásképp jobb recept nem is kerülhetett volna elő, mint Sajtkukac Niki tavaszi útravalói – tegnap délután ezekre szántam ugyanis az uccsó adagot. Készült már ilyen korábban, Dóráéknak. Még elő sem került a gép, mire mind elfogyott. :)
Most picit alakítottam a recepten, több zöldfűszerrel, kétféle feltéttel. Érdemes kipróbálni, a fokhagymás Anikó sajt még krémesebbé teszi!

Fotók: Babszika
Folytatás
Publikálta: Csenge
Kategória: leveles tészta, péksüti, SÓS SÜTIK
5 hozzászólás » |
2,560 olvasás
Brownie, a csendes amerikai
2009. április 20. hétfő | 13:24 |
6 hozzászólás
A cikket az alföldi Délmagyarból ollóztam, Marton Levente írta. Még Gabika hozta februárban, azóta itthon árválkodott begépelésre várva. Szívmelengető megfogalmazás brownie-addiktoknak. ;)
A brownie kicsit olyan, mint Graham Green regényhőse, az 1950-es évek rikítóan egzotikus és mégis háborúsan depressziós Saigonjában élő újságíró, Thomas Fowler. Aki bár angol, nem amerikai, de feltűnésmentes és jellegtelen – legalábbis első pillantásra. Ugyanakkor a brownie mégsem olyan, mint Green regényhőse, hiszen a brownie nem megsavanyodott és nem cinikus, hanem szerényen finom, ötletesen elbájoló és egyszerűen ellenállhatatlan, akárcsak Marlene Dietrich hírhedt szempillarezegtetése szintén csak az 1950-es évekből… Ami pedig a brownie jellemét illeti, ez az amerikai édesség igazi belépő a sütés világába, mert merész műkörömmel és totális dilettantizmussal felszerelve is jelesre lehet abszolválni.
Aki tehát mindeddig azt terjesztette önmagáról, hogy nem tud sütni, az lásson neki és meg fog lepődni. Ha netán mégis elrontja, akkor vegye fontolóra a bolygóról történő kivándorlást.
A brownie a XIX. század végén született meg, egy legenda szerint úgy, hogy a szakács kifelejtette a tésztából a sütőport. A végén azonban a szakács pedig pontosan azt mondta, amit az inasához kaptafát vágó suszter, amikor az inas lehajolt és a kaptafa a mester belépő feleségét találta el: így se rossz!
Egy másik legenda szerint egy, az erdős Maine államban élő nő találta fel a brownie-t, Bangor városában, ezért is nevezik ezt az édességet sokszor Bangor Brownie-nak.
A sütemény első dokumentált előfordulása 1906-ból származik, a hosszú nevű The Boston Cooking School Cook Book című könyv egyik kiadásában. Ezt az Amerikában máig klasszikusnak tartott szakácskönyvet Fannie Mer-ritt Farmer írta még 1896-ban, és újabb és újabb kiadásai ma is kaphatók az amerikai könyvesboltokban.
Miss Merritt nem volt akárki, már az szép teljesítmény volt tőle, hogy az őt 16 évesen megbénító agyvérzés következményeit 30 éves korára legyőzte, de ezzel nem elégedett meg, hanem megteremtette a pontos mértékeket használó szakácskönyvet, ráadásul egységesítette a sokszor számtalan különféle mértékegységet-mércét használó amerikai kulináris szlenget is.
A brownie tehát egy tepsiben süthető, lapos, csokoládés édesség, amelynek számtalan változata létezik. Olyan is, amelyikben nincs is csokoládé, mint a blondies névre hallgató sápatag édesség esetében.
A brownie-kockákat gyakorta ízesítik pirított dióval, mogyoróval vagy pekándióval, és szintúgy gyakorta csokoládémázzal vonják be. Most két olyan változatot javasolok, amelyekhez se dió, se csokoládémáz nem kell, s nem is fogjuk érezni, hogy kellene. Sőt, a két változat tulajdonképpen egy: a második variáció csak abban különbözik, hogy étcsokoládé-kockák helyett fehércsoki-kockákat használunk, ami vizuálisan nagyobb, ízlelésileg kisebb különbséget jelent.
A munkát azzal kell kezdeni, hogy egy kisebb tepsit kikenünk vajjal, a sütőt pedig beállítjuk 180 fokra. Mire felhevül, a tészta is készen lesz.
Fogjunk 25 dkg 50-60 százalék kakaótartalmú étcsokoládét, törjük darabokra, és 10 dkg vajjal együtt olvasszuk fel egy kis edényben lassú tűz fölött. Egy vaníliarudat hosszában hasítsunk fel, kaparjuk ki a magvait és a magokat is, meg a rudat is adjuk a csokoládés vajhoz.
A csokoládé jó minőségű kakaóporral helyettesíthető, ebből 6 evőkanálnyi kell a tésztába, és egyszerűen csak össze kell keverni a felolvasztott vajjal.
Amíg a csokoládé és a vaj fel- és összeolvad, addig keverjünk össze 4 tojást 30 dkg cukorral – lehet fele fehér, fele barna cukor is! –, majd adjuk hozzá a csokoládés-vajas-vaníliás keverékhez. A vaníliarudat kidobhatjuk, a házasságszédelgésre inspiráló buja íz és illat már úgyis ott marad a tésztában. Végezetül szitáljunk a masszába 15 dkg lisztet, keverjük el, majd szórjunk rá 10 dkg apróra vágott étcsokoládét vagy készen kapható étcsokipasztillákat. Gyors keverés a fakanállal, öntsünk a tepsibe és mehet a sütőbe. Emlékezzenek, hogy sütőpor nem kell, mivel éppen az a cél, hogy a süteményünk ne legyen felfuvalkodott.
20-25 perc alatt készen van, de a trükk az, hogy a beleszúrt fogpiszkálóra még tapadjon némi tészta, mert ha nem tapad, akkor túlsütöttük és gyémántkeménységűre fog kihűlni, a morzsákat akár gyűrűbe is foglalhatjuk. Langyosan a legjobb, vaníliafagylalttal, de hidegen is remek gardedámja egy csésze teának vagy egy bögre tejnek.
A fehér csokis pepitaváltozat kissé édesebb és krémesebb, mivel a fehér csokiban több a cukor. És olvadékonyabb.
Akárcsak mi, két-három kocka után.
Publikálta: Csenge
Kategória: ajánló
6 hozzászólás » |
8,419 olvasás
Bécsi sült túrótorta
2009. április 20. hétfő | 09:05 |
8 hozzászólás
Egy mennyei, habkönnyed tortacsoda. Pár hete láttam a tvPaprikán, Jenei Tamás brillírozott, ismét. :) Akkor rögtön rágugliztam, kimentettem és vártam a megfelelő pillanatra. Itthon ugyanis nagyon szeretjük a túrós süteményeket – különösen sütve – de ez a recept korántsem olcsó. Közel 1 kiló túróval készül, 11 tojást felemészt, és az elkészítése hosszabb időbe telik, mint amennyi alatt elfogy! ;) De még így is lehetetlen hosszabb távon lemondani róla. :P
Azért fotózása közben pánikoltam rendesen. Kolos a kertben locsolt és tartottam tőle, hogy telibetalálja. Akárcsak pár nappal korábban a tisztaruhákat. :D

Fotók: én
Folytatás
Publikálta: Csenge
Kategória: ÉDES SÜTIK, torta
8 hozzászólás » |
8,631 olvasás
Korábbi bejegyzések Újabb bejegyzések 
Bad Behavior has blocked 153 access attempts in the last 7 days.















Tudni mindig könnyebb, de kimondani...az a nehéz.