Egy részem

Egy részem

2009. május 21. csütörtök | 10:28 | 6 hozzászólás

Tönkretettem a laptopomat. Még nem tértem magamhoz… és egyfolytában sírhatnékom van.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: énblog 6 hozzászólás » | 383 olvasás

6 hozzászólás - “Egy részem”

szepyke üzenete:
2009. május 21. csütörtök, 11:14

Szia! Ne bánkódj! Mit csináltál? Egyszer én is azt hittem, hogy tönkretettem, de csak az akksit nyírtam ki. Tehát, nyugi, lehet, hogy nincs nagyon nagy gond!
Csenge üzenete:
2009. május 21. csütörtök, 12:10

Hááát, igazából kakaót öntöttem a klaviatúrára. Pár éve történt ilyen apukáméval is, (akkor fanta löttyent bele) és nem tudták kicserélni. Pedig csak pár gomb romlott el, most viszont az összes. :(

Viszont apu ma intézkedett, van egy ismerőse aki megpróbálná összerakni…jaj, csak sikerüljön…Hihetetlen, olyan kevésen múlott :’((( Megőrülök, ha nem jutunk semmire :(
ottis üzenete:
2009. május 21. csütörtök, 18:21

Drukkolok,hogy tudják megjavítani!
Moocska üzenete:
2009. május 21. csütörtök, 18:34

Kicsilány! JAJ!
miss Mufiin üzenete:
2009. május 21. csütörtök, 18:52

Szegényke! :szomoru: Sajnállak nagyon, biztos rossz lehet… Csak tudnak vele valamit csinálni!
szepyke üzenete:
2009. május 21. csütörtök, 20:43

Én el sem merem mondani, hogy mit csináltam… Dolgozom a géppel, így viszem magammal, illetve, akkoriban vittem magammal. És, hogy nehogy valahol valaki elvigye onnan, ahova letettem, vettem hozzá egy Kensington zárat. És bedugtam az egyik USB kijáratba és rácsuktam. Egy pillanat alatt elment a kép, és nem tudtam vele semmit csinálni. Hívtam az Öcsémet, aki köbüki, de mondta, hogy lehet, hogy kinyirtam, úgyhogy mondjak le róla. Nem aludtam aznap éjjel, csak bögtem, hogy hogy lehetek ekkora barom. Ez több éve volt, akkor az a gép még sok-sok havi (évi) spórolás után “jöhetett csak létre”. És én egy mozdulattal kinyirtam. Ezért mondom, hogy megértem, és mélyen együtt is érzek veled. Hála az égnek, az enyémben csak az akksit kellett kicserélni. Utána úgy vigyáztam rá, mint az életemre…

Hozzászólás publikálása

Magamról

Egy 20 éves de töppeteg, vadalma mosolygós, tündértorta láttán csillogó szemű, sütibolond lány vagyok. A zöldellő Újszegeden lakunk, ahol mindig tiszta a levegő és házacskánk már majdhogynem a nyugalom szigete. ;) A család amolyan jófajta-túlméretezett, mindig akadnak éhes szájak:

Anyu a töménytelenédes, Gabika nagynénim a kétharmad hab - egyharmad tészta híve, míg Apuci megrögzött mákpárti vagy egy tálca krémes jóbarátja. Dóra nővérkém és népes családja az aprósütikért rajong, Babszi és Gábor sógor szíve a sós sütik felé húz. (update: Ez hazugság, Gábor ugyanis szemtelen nagy Marlenka rajongó!) Iringó pedig mindent szeret, amiben a málna előkelő helyen szerepel. És én...? Én Csenge vagyok, az immáron túlbuzgó cukrásztanonc.

Szeretem a lágyan fodrozódó, habos csokimousse-t, a macerás, de mennyei marlenkát, a markáns keserűcsokikat, és bizony azokat a kunkori végű vaníliarudakat is. Történetem mintha végtelenítve lenne, mindig úton vagyok a konyhába. Mindig sütök, de ha épp nem, valahol biztosan álmodozom róla... :)

Oldalkinézet/Graphics by Barbara Zsidek
Kódolás/Styled by SounDal