Francia furaság: a clafoutis

2009. május 22. péntek | 06:23 | 2 hozzászólás

Újabb cikk Marton Levente úr tollából, közkívánatra! (Elvégre legolvasottabb bejegyzésem a “csendes amerikairól” szóló irománya!) A metropol áprilisi számában egy francia finomsággal kényeztet bennünket, mely elmondása szerint egyik gyümivel sem lesz olyan finom, mint a cseresznyével. Ezt a sódószerű tésztát és a pukkanóan piros bogyókat az isten is egymásnak teremtette… – Óvjuk klaviatúráinkat, nem tesz jót neki a nyálcsorgatás! ;)

Nem tagadom, hogy vonzódom a bonyolultabb ételekhez, mert erős kétségek élnek bennem az iránt, hogy 10 perc alatt el lehetne készíteni egy háromfogásos menüt. Ugyanakkor az is tény, hogy időnként nagyon gyorsan lehet nagyon finomat napvilágra segíteni.

Javaslataimat a francia konyhából merítem, de távolról sem a molekuláris biológia komplikáltságával vetekedő haute cuisine receptjei közül válogattam, hanem a józan életfelfogású, elfoglalt francia parasztasszonyok kedvencei közül. A rusztikus francia konyha neozsellér ágához három roppant szimpla sütemény tartozik: a far, a flan és a clafoutis (az első kettőt úgy mondjuk, ahogy írjuk, a harmadik pedig „klafuti”).

Most a clafoutis-ről lesz szó, amelyet hagyományosan cseresznyével készítenek, de ha fel akarják borítani a hagyományt, akkor használjanak meggyet, epret, almát, szilvát, áfonyát, sőt, akár banánt is. Igaz, egyikkel sem lesz olyan finom, mint cseresznyével, mert ezt a sodószerű tésztát és a pukkanóan piros bogyókat az isten is egymásnak teremtette, de azért csalódni se fogunk.

A clafoutis Franciaország középső vidékéről, Limousin megyéből származik, amely olyan nagyszerű dolgokat adományozott a világnak, mint a hófehéren áttetsző, értékes limoges-i porcelánt, illetve a méretes autók elnevezését, a limuzint, amely a helyi lakosok hosszúkás fejfedőjéről, kámzsájáról kapta a nevét. A harmadik adomány pedig maga a clafoutis, amely az okcitán nyelvből (clafotis, clafir) származik, és azt jelenti, hogy megtölteni. Az okcitán pedig egy mediterrán partvidéki nyelvjárás, spanyol–katalán–fran­cia mixtúra, ilyet beszéltek valaha Barcelonától Mar­seilles-ig, mielőtt a francia ki nem irtotta volna, s Limousin a legészakibb pontja, ahová kiterjedt. Franciaországnak a Rhone folyó és a spanyol határ közé eső részét ma is úgy hívják, hogy Languedoc, azaz az oc nyelv földje. Amúgy a szomszédos Provance-ban az ehhez hasonló provanszált beszélik.

A clafoutis tehát erről a vidékról terjedt el szerte Franciaországban a XIX. században, majd szerte a világban a XX. században. Maga a sütemény ennél valószínűleg jóval vénebb, de pontos dokumentáció nem maradt ránk.

A clafoutis tésztáját meglehetős konszenzus övezi, ám az egyszerűbbnek tűnő hozzávaló, a cseresznye már felvet néhány vitás kérdést. A tradicionalisták váltig állítják, hogy a clafoutis csak akkor lesz igazi, ha magozatlan cseresznyével készül. Sütés közben ugyanis a cseresznyemag is beleadja a maga ízét-illatát a süteménybe, mag nélküli cseresznye ese­tében ez az íz értelemszerűen hiányzik. A baj csak annyi, hogy a cseresznyemag által biztosított pluszörömöt ellensúlyozza a bosszúság, ami falatozás és cseresznyemag-válogatás közben végigkísér, nem is említve a ráharapás kellemetlen esetét. Mint látjuk, az eredeti clafoutis minimum a meggymagozó feltalálása előttre datálható. S e két tábor mellett van egy kompromisszumkészebb, de erősen hedonista álláspont is, miszerint a clafoutis akkor lesz a legjobb, ha 3-4 évig konyakban érlelt cseresznyével vagy meggyel készítjük, hiszen az alkoholtól a mag megpuhul, gond nélkül szétrágható, s a konyaktartalomnak köszönhetően vacsora után nem is kell lehajtani egy pohárkával.

Döntsük el, melyik cseresznyeváltozatot használjuk – a kompót is tökéletersen megfelel –, aztán melegítsük elő a sütőt 180 fokra. 2 deci tejszínt önt-sünk egy kis lábosba, adjunk hozzá egy mokkáskanál erede­ti vanília­kivo­natot vagy egy hosszában félbevágott vaníliarudat a kikapart magvaival együtt.

Lassú tűzön forrósítsuk, de ne forraljuk fel. 5 perc után vegyük le a tűzről, adjunk hozzá 1,5 deci hideg, zsírdús tejet, és hagyjuk kihűlni. 3 tojást 6-7 dkg cukorral felverünk, hozzá-adunk 10 dkg lisztet, aztán az egészet hozzákeverjük a kihűlt vaníliás tejhez-tejszínhez, amiből előbb kidobtuk a vaníliahüvelyt. Keverjük össze, szórjunk bele 40-50 dkg cseresznyét vagy mást, locsoljuk meg egy evőkanál cseresznyepálinkával – ha mást használunk, akkor lehetőleg abból a fajta gyümölcsből készült pálinkával, de ha ko­nyakos cseresznyét-meggyet használunk, akkor a pálinkáról már mondjunk le. Ismét keverjük össze, majd öntsük át egy kivajazott, lapos sütőformába, és tegyük a sütőbe 30-35 percre.

Amikor a teteje aranybarna lesz, már tálalható, és ne lepődjenek meg, ha a tészta még kissé rezgős: ennek a sodószerű tésztának ilyennek kell lennie, ha keményre sütjük, kidobhatjuk. Ilyen ínséges időkben ilyet tenni pedig ugyebár nem lenne ildomos…

Nagy kanállal szaggassunk belőle a tányérokra, szórjuk be bőven porcukorral, és adhatunk mellé egy gombóc vanília- vagy gyümölcsfagylaltot is. Jó étvágyat, illetve konyakos meggy esetében gyorsan múló macskajajt kívánok.

Isteni clafoutis cseresznyeszezonra…
Amit feltétlenül ki kell majd próbálnom!

Előkészítés: 40 perc
Főzési idő: 1 óra 10 perc

Hozzávalók

• 15 g vaj a tepsi kikenéséhez
• 750 g cseresznye kimagozva
• 125 g liszt
• 50 g kristálycukor
• 3 tojás
• 1 kk. vaníliaeszencia
• 300 ml tej
• porcukor a sütemény megszórásához

Elkészítése

1. A sütőt melegítsük elő 180 fokra (gázsütő 4-es fokozat). Vajazzunk ki egy lapos, kerek fajansztálat. Tegyük a cseresznyét a tálba.
2. A lisztet és a cukrot egy nagy tálban keverjük össze, és fúrjunk egy kis krátert a közepébe. Verjük fel a tojást. A vaníliaeszenciát és a tejet adjuk a tojáshoz, és keverjük vele össze.
3. Lassan öntsük a tejes keveréket a lisztben lévő kráterbe, és állandóan kevergessük, amíg puha tésztát nem kapunk. Öntsük a cseresznyére.
4. Süssük 40 percig vagy tűpróbáig. Szórjuk meg porcukorral, és langyosan tálaljuk.

Recept forrása: Nők Lapja / Kép forrása: cuttheline

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ajánló, gasztrotéma 2 hozzászólás » | 3,449 olvasás

Egy részem

2009. május 21. csütörtök | 10:28 | 6 hozzászólás

Tönkretettem a laptopomat. Még nem tértem magamhoz… és egyfolytában sírhatnékom van.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: énblog 6 hozzászólás » | 381 olvasás

Ákos: Ma. TV2, 19:10

2009. május 19. kedd | 07:24 | Még nem érkezett hozzászólás

Ma este adja le a TV2 azt az anyagot, melyet az Aktív stábja forgatott a szegedi 40+1 turnéállomáson. Konczlik Lilla riportja a 19.10-kor induló Aktív Extra adásban lesz látható. (Ismétlésre pedig holnap kerül sor az Aktívban, 16.40-kor.) Mivel 19:15-kor már az Áll az alku kezdődik, feltételezem csak pár szót ejtenek a frenetikus estéről. Bizonyára felkerül majd videóportáljukra is, ha megvan az anyag frissítem a posztot. :-)

Ahogy ígértem…:

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ajánló Megjegyzés küldése » | 215 olvasás

Sacher-torta

2009. május 17. vasárnap | 17:33 | 4 hozzászólás

Csupán Gabika sárgabarilekvárja és pár tábla jófajta étcsoki kell ehhez a feledhetetlen osztrák édességhez: a Sacher-torta különlegessége ugyanis nemes egyszerűségében rejlik. Nevét Franz Sacher bécsi cukrászról kapta, aki mindössze 16 éves volt, amikor 1832-ben megalkotta Metternich herceg számára. A torta azóta is az egyik legkedveltebb bécsi specialitásnak számít! Hagyományosan tejszínhabbal szolgálják fel, mivel a bécsiek szerint önmagában túl száraz lenne… Száraz vagy sem, ennek hiánya valahogy minket nem érintett meg. Elfogyott anélkül is. :-))

Hozzávalók

A tésztához:

• 150 g feldarabolt étcsoki
• 1 ek. forró víz
• 150 g puha, feldarabolt margarin
• 110 g porcukor
• 3 tojás, szétválasztva
• 150 g finomliszt
• 2 ek. extra porcukor
• 220 g sárgabarackdzsem

A csokikrémhez:

• 125 g feldarabolt étcsoki
• 125 g margarin

Elkészítése

1. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Kenjünk ki egy 22 cm-es tortaformát, majd béleljük ki sütőpapírral.
2. A csokit olvasszuk meg gőz fölött egy tűzálló tálban, és adjuk hozzá a vizet. Hagyjuk hűlni szobahőmérsékleten.
3. Verjük fel a vajat és a porcukrot egy tálban elektromos mixerrel, világos színűre.Adjuk hozzá egyesével a tojássárgáját, és jól keverjük ki. Adjuk hozzá a csokoládés keveréket, majd szórjuk bele a lisztet.
4. Verjük kemény habbá a fehérjéket egy tálban, majd folyamatosan adagoljuk hozzá az extra porcukrot. Addig keverjük, amíg egynemű krémet kapunk, majd óvatosan forgassuk bele a csokoládés masszába.
5. Öntsük a keveréket az előkészített formába, és süssük 30 percig. Hagyjuk állni 10 percet, majd tegyük sütőrácsra az aljával lefelé, hogy teljesen kihüljön.
6. Vágjuk két lapra a tortát. Az egyik lapot tegyük egy nagyobb tálra. Melegítsük fela  dzsemet, ha levet eresztene öntsük le, és felével kenjük meg az egyik lapot. Borítsuk be a másik tortalappal, majd kenjük meg ezt is sárgabarackdzsemmel. Hagyjuk állni egy órát szobahőmérsékleten, hogy jól beszívódjon a tortába.
7. Tetejét és oldalát kenjük meg csokikrémmel: Olvasszuk meg a csokit és a vajat egy kis lábasban, gőz fölött. Hagyjuk szobahőmérsékleten kihűlni addig, míg kenhetővé válik, közben időnként keverjük meg.

Főbb alapanyagok: étcsoki, finomliszt, margarin, porcukor, sárgabaracklekvár, tojás

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, torta 4 hozzászólás » | 696 olvasás

Ákos koncert

2009. május 17. vasárnap | 10:23 | 4 hozzászólás

Tegnap Ákos koncerten voltam az újszegedi sportcsarnokban. Babszi imádja a mukit, ezért Gabika elsők között váltott jegyet hármunknak.  Iszonyú jó volt, a csapat marha nagyot alakított! Ráadásul Ákos brillírozott a dalok felkonferálásában is, csomót röhögtünk… :D Jó pali, isteni hanggal. Kaptunk ajándék CD-t is, rajta jó pár turnéképpel, videóval, no meg legújabb dalával.

“Fél nyolckor kezdődött, 11-ig tartott szombat este Ákos koncertje a szegedi Városi Sportcsarnokban. Az énekes, dalszerző és együttese mintegy 3 ezer ember előtt lépett föl. A két részből álló koncerten kiderült, hogy Ákos színpadi létének mottójául a Ki helyett szeretsz? című dalt választaná, hogy nem nem hisz az ufókban, és hogy nem rajong érte ha megkérdezik tőle: megbánta-e valaha, hogy erre a pályára lépett. Szereti viszont a Passió című filmet és nem bánja, ha a közönség lábdobogással fejezi ki elégedettségét. A szegedi publikum nem csak így nyilvánított véleményt, a program utolsó harmadában nem maradtak ülve, az Ikon és az Ölelj meg újra című számok hatására a lírai est egy időre rockkoncertté változott.” – írja a délmagyar.hu. És én csak annyit fűznék hozzá, hogy így volt. :D
“Hihetetlenül jó volt a közönség, nagyon jól éreztük magunkat – értékelt Ákos lapunknak az esemény után. A program a 100-1 éves Délmagyarország ajándékrendezvénye, egyben a 40+1 turné szegedi állomása volt.”

Valahol ott foglaltunk helyet… Máshol már nemigen volt.

Egyébként olyan csapnivaló képek készültek… mintha a fotós 10 perc után dobbantott volna. Pedig miről maradt le..  Ellenben Erdélyi Gábor nagyszerű képeivel, melyek koradélután kerültek fel a hivatalos oldalra… Na az Ő munkáján látszik, mennyire szereti csinálni! Le is mentettem néhány szívmelengetőt… :-) Köszönöm, ezekkel újra átélhettem az estét!

Végére pedig a legtombolósabb számok egyike, kezeket a magasba:

Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Amit itt hagyunk, ha indulni kell…

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: énblog 4 hozzászólás » | 325 olvasás

Korábbi bejegyzések Újabb bejegyzések