Rózsaszínben pompázik a világ

2009. május 6. szerda | 07:21 | 10 hozzászólás

Ez az elképzelés már rég megérett bennem. Iszonyúan szeretnék hivatásos cukrásznak tanulni, és végre - ha csak egy lépéssel is - közelebb kerülhettem az álom megvalósításához. Hála Apukámnak. :-) Tegnap reggelre lebonyolított egy találkozót a Hansági igazgatóhelyettesével, aki nemcsak felvázolta nekünk a lehetőségeket, de még a suliban is körbevezetett. Arról lenne szó, hogy szeptembertől ott folytatnám. Ehhez azonban ki kell kérni a Vedresből, majd kérvényt írni a felvételemre, át kell esnem egy egészségügyi vizsgálaton, végül egy meleg augusztusi napon különbözetit tennem 3 tantárgyból. Sajnos távolról sem egyszerű, hiszen az ottaniak már egy éve gyakorlatoznak… feltételezem van némi lemaradásom. :-D Egy biztos. :) Ha átkerülnék, mindent elkövetnék, hogy ne tűnjek ki a sorból. Végülis ez lenne a jövőm! Tudom, hogy ebben életem végéig örömömet lelem… Elszánt leszek, magamért. Tehát elsődleges célkitűzések:

1. 45 kiló, hogy a fizikumommal biztos ne legyen gond! Ha 10 kilót sikerült magamra kapnom, ez a kevéske már nem jelenthet gondot. Mázli, hogy folyton sütök. :-D
2. Nyelvismeret. Sokkal magasabb óraszámban tanulnak angolt, második választott nyelvként németet. A különóráim júniusig tartanak, nem lenne rossz utána intenzív angol táborba menni… A tanulók egy része ugyanis lehetőséget kap kiutazni Franciaországba, Olaszországba, Angliába, Finnországba, Németországba és Spanyolországba egyaránt! …Ha már valaki megy, nekem is ott a helyem… ;-D
3. Minnél hamarabb beszerezni a tananyagot, pótolni a lemaradtást!

Ami még nagyon tetszett: szegedi cukrászdákban helyeznek el szakmai gyakorlatra, melyből 40 órát kötelezően kell teljesíteni. Emellett pedig jelenésünk lesz különböző rendezvényeken. Részemről igencsak rendben van.

Egyébként…  megnézték a blogomat, többen is. :-) Elmondták, mennyire látszik rajta a szakma szeretete, már ilyen fiatalon. Szomorú, de iskolai körökben sosem szóltak így hozzám. (pedig megfordultam néhányban. :-D) Ez persze sajnos azzal járt, hogy rákvörösnek éreztem magam mindvégig. :-P

A körbevezetést talán ahoz hasonlítanám, mikor először nyitottam be a cukikellékesbe. :-))) Nyomunkban apu készített pár képet a jól felszerelt konyháról és az ebédlőrészről is. :-)

Az ebédlő, ahol pincértanoncok szolgálnak ki bennünket. :-))

…onnan nyílik a konyha. Itt fogok reményeim szerint hamarosan tanulni! Csudiszép, nem?

…végül egy igen korszerű masina, ahol épp ebéd sülögetett a megfáradt érettségizőknek! ;-) Képzeljétek, azt is megtudtam, hogy a fornetti 32 E-t tartalmaz… és sajnos nem vitaminra kell érteni.. :-D

Aztán tessék drukkolni… Beleőrülnék, ha nem jönne össze.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: énblog 10 hozzászólás » | 1,569 olvasás



10 hozzászólás - “Rózsaszínben pompázik a világ”

1. Anita üzenete:
   2009. május 6. szerda, 08:28

   Bár én csak a nővéredet ismerem személyesen, nagyon drukkolok neked, hogy sikerüljön! Dóri sokat meslét már rólad és a süteményeidről, remélem, egyszer majd meg is kóstolhatom egyiküket legalább. :-)

2. Gabi üzenete:
   2009. május 6. szerda, 09:46

   Nagyon drukkolok Neked ! Ha ilyen elszánt vagy csak sikerülhet! Jó magolást és kajálást! Ez utóbbiról se feledkezz el! Olvastam a Nők Lapjában (szakirodalom…) egy cukrásznőről, aki a nagy semmiből indult és végül a mestere ráhagyta Pest egyik hires cukrászdáját (nem a gyerekeire), mert látta, hogy ebben a nőben van elhivatottság, szorgalom és keményen tud dolgozni. Ebből a cikkből az is kiderült, hogy igen kemény fizikai munka a cukrászé. Bár manapság biztos sok okos gép segiti a munkát, azért biztos, hogy kell hozzá jó kondició.

3. Moocska üzenete:
   2009. május 6. szerda, 09:55

   OTT A HELYED!!!!!!!!!!

4. Dóra üzenete:
   2009. május 6. szerda, 10:18

   Hu, ez nagyon jól hangzik! Annyi jó szakma van a világon, ez is egy csúcs! És ha már én már nem lehetek, akkor mi is lenne jobb, minthogy az ÉN húgomból legyen cukrász :)
   Remélem, hogy összejön! Szerintem nagyon jó lenne neked.
   Az a pár kiló meg semmiség. Főleg ha boldog vagy :)

5. Barbara üzenete:
   2009. május 6. szerda, 12:31

   Én is nagyon izgulok érted! Az biztos, hogy nagyon szereted ezt csinálni, van kitartásod és türelmed hozzá, a legkevesebb az a néhány kiló! Ha bármiben szükséged van segítségre, csak szólj! Biztos vagyok benne, hogy összejön!

6. Limara üzenete:
   2009. május 6. szerda, 14:01

   Megcsinálod! Akkora elszántság van benned, ami ma nagyon nem jellemző a fiatalokra! Drukkolok neked ezerrel! :szivecskezo:

7. Csenge üzenete:
   2009. május 7. csütörtök, 05:55

   =))))) Nagyon köszi mindenkinek, remélem nem okozok csalódást! ;)

8. GKata üzenete:
   2009. május 8. péntek, 07:58

   Szia!

   Csak pár napja olvasom a blogodat. Ráakadtam, mikor egy szülinapi partyra kerestem nyerő tortareceptet!(A Bécsi sült túrótorta óriási sikert aratott, köszönöm.)
   Csak annyit szeretnék így ismeretlenül üzenni neked: irigylem és becsülöm az elszántságodat. Biztos sikerre számíthatsz, ha ennyire eklötelezett vagy. Hajrá! Menj, és csináld, amit igazán szeretnél.

   Üdv.Kata

9. Csenge üzenete:
   2009. május 9. szombat, 07:23

   Szió!
   Örülök a torta sikerének, szerintem is írtó jó recept… Így aztán inkább Jenei Tominak jár a dicséret.. :-) Köszönöm a szép szavakat! :pirul:

10. szepyke üzenete:
    2009. május 23. szombat, 08:46

    :vidor: Én drukkolok neked.Ha én most annyi idős lennék, mint te, ugyanígy döntenék! Sok sikert!!! Ujjaim keresztben!

Hozzászólás publikálása

Neved (required)

E-mail címed (rejtve marad) (required)

Webcím

Spam védelem: Mennyi 2 + 5 ?

* = kötelező kitölteni
Az üzenetben használhatsz HTML-tageket.

Notify me of followup comments via e-mail

Spam Protection by WP-SpamFree