Sütimizéria

Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

Már fellélegeznék

2009. augusztus 24. hétfő | 05:25 - 9 hozzászólás

Nemsoká indulunk, megyünk Pestre. Tegnap óta iszonyú görcsben áll a gyomrom, rettenetesen izgulok. Odafele megpróbálom tanulgatni a tételeket, ugyan már nagyon a végén járok. Ha jó hírekkel szolgálnak, szerdán kell különbözetit tennem. Ha nem…. marad minden a régiben. Istenem, bárcsak sikerülne. Sosem szerettem volna még valamit ennyire…

Dobog a szívem, izzik a lelkem,
S a boldog percekre emlékezzem.
Magányosan ülök s csak elmézek,
Üvölt a lelkem de mért fékezzem…

/Kamondi Péter/

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: énblog 9 hozzászólás » | 1,369 olvasás

9 hozzászólás - “Már fellélegeznék”

Fruzska üzenete:
2009. augusztus 24. hétfő, 06:40
Én nagyon drukkolok Neked:) Biztos sikerűl:) ^^
Icus üzenete:
2009. augusztus 24. hétfő, 07:12
Nagyon szurkolok. Ha hiszel benne, tuti sikerül. :x
Hesztia üzenete:
2009. augusztus 24. hétfő, 09:18
szintén a szurkolók táborát szélesítem : HAJRÁ? HAJRÁÁÁÁ!!!!!
…bár, számomra nem kérdés, hogy sikerülnie kell :) :)
moklin üzenete:
2009. augusztus 24. hétfő, 11:16
Drukkolok nagyon. Sütiimádó társaim nevében nagyon remélem, hogy nem leszel eltiltva a cukrászkodástól. ;)
ottis üzenete:
2009. augusztus 24. hétfő, 17:30
Drukkolok neked!
Limara üzenete:
2009. augusztus 25. kedd, 08:33
Keresztben az ujjam!!!
Rita üzenete:
2009. augusztus 25. kedd, 08:58
Én is nagyon szurkolok!!!!
zsófi üzenete:
2009. augusztus 25. kedd, 18:54
az én ujjaim is “csuriban” :)
nagyon drukk!
Nóra üzenete:
2009. augusztus 25. kedd, 19:21
Na?? Lesném a fejleményeket!

Hozzászólás publikálása

Magamról

Egy 20 éves de töppeteg, vadalma mosolygós, tündértorta láttán csillogó szemű, sütibolond lány vagyok. A zöldellő Újszegeden lakunk, ahol mindig tiszta a levegő és házacskánk már majdhogynem a nyugalom szigete. ;) A család amolyan jófajta-túlméretezett, mindig akadnak éhes szájak:

Anyu a töménytelenédes, Gabika nagynénim a kétharmad hab - egyharmad tészta híve, míg Apuci megrögzött mákpárti vagy egy tálca krémes jóbarátja. Dóra nővérkém és népes családja az aprósütikért rajong, Babszi és Gábor sógor szíve a sós sütik felé húz. (update: Ez hazugság, Gábor ugyanis szemtelen nagy Marlenka rajongó!) Iringó pedig mindent szeret, amiben a málna előkelő helyen szerepel. És én...? Én Csenge vagyok, az immáron túlbuzgó cukrásztanonc.

Szeretem a lágyan fodrozódó, habos csokimousse-t, a macerás, de mennyei marlenkát, a markáns keserűcsokikat, és bizony azokat a kunkori végű vaníliarudakat is. Történetem mintha végtelenítve lenne, mindig úton vagyok a konyhába. Mindig sütök, de ha épp nem, valahol biztosan álmodozom róla... :)

Oldalkinézet/Design by Barbara Zsidek