Sütimizéria

Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

Miért pont Brian?

2009. augusztus 7. péntek | 21:07 - 1 hozzászólás

Mire gondoltam?

méreteit tekintve kiköpött mása az ehető változatának
szőrös
megmosolyogtatja az embereket
600 Ft volt
valakinek nem kellett… érthetetlen miért. :-D

Ananász Brian. :-D Ma Babszival 5-ig kolbászoltunk a városban, így jutottam eme pompás példányhoz az egyik használtruha üzletben. :-)) Már amikor megláttam tudtam, hogy kézenfogva fogunk hazabattyogni a naplementében. ÉS úgy is lett. Kettecskén vettünk elébb bérletet, majd igyekeztünk a buszra, és közben csibészesen somolyogtunk a szembejövő alakokra. Mindenki oda volt érte, de úgy tűnt senkinek sem érne meg 600 forintot! Pedig miért ne?

Voltak egyébként többen is, csak lepottyantak a pult mögé. Fél szemmel még láttuk a boltos nénit, ahogy szitkozódva visszapakolta őket a polcra…. :-D

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: énblog 1 hozzászólás » | 1,675 olvasás

1 hozzászólás - “Miért pont Brian?”

Gabi üzenete:
2009. augusztus 18. kedd, 19:00
Júúúj, nekem tuti megérnééé!!!! Olyan ÉÉÉDES!!!! <3 <3 <3 <3 És már tárja is a kis zöld karjait, hogy megöleljen, óóóóó :szerelmes: <3

Hozzászólás publikálása

Magamról

Egy 20 éves de töppeteg, vadalma mosolygós, tündértorta láttán csillogó szemű, sütibolond lány vagyok. A zöldellő Újszegeden lakunk, ahol mindig tiszta a levegő és házacskánk már majdhogynem a nyugalom szigete. ;) A család amolyan jófajta-túlméretezett, mindig akadnak éhes szájak:

Anyu a töménytelenédes, Gabika nagynénim a kétharmad hab - egyharmad tészta híve, míg Apuci megrögzött mákpárti vagy egy tálca krémes jóbarátja. Dóra nővérkém és népes családja az aprósütikért rajong, Babszi és Gábor sógor szíve a sós sütik felé húz. (update: Ez hazugság, Gábor ugyanis szemtelen nagy Marlenka rajongó!) Iringó pedig mindent szeret, amiben a málna előkelő helyen szerepel. És én...? Én Csenge vagyok, az immáron túlbuzgó cukrásztanonc.

Szeretem a lágyan fodrozódó, habos csokimousse-t, a macerás, de mennyei marlenkát, a markáns keserűcsokikat, és bizony azokat a kunkori végű vaníliarudakat is. Történetem mintha végtelenítve lenne, mindig úton vagyok a konyhába. Mindig sütök, de ha épp nem, valahol biztosan álmodozom róla... :)

Oldalkinézet/Design by Barbara Zsidek