Sütimizéria

Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

Ragyog a lelkem, fáradt a testem

2009. szeptember 18. péntek | 06:55 - 2 hozzászólás

Micsoda művészi cím. :-))) Dehát boldog vagyok! Pedig kimerítő hetünk volt, és még hátra van egy gyilkos mai nap. :-)) Kedden gyakorlatoztunk először, fenomenáááális volt! Piskótatekerccsel indítottunk, álomszép lett – ahogy tanárúr mondaná, sikongtunk a gyönyörtől. :-D Nem tört a tészta, könnyedén, szorosan fel tudtuk tekerni, ami házi közegben nekem sosem jött össze. Remélhetőleg egészen idáig. Tervbe van véve ugyanis, hogy hétvégén elkészítem valami habkönnyed krémmel. Írtátok múltkor, hogy jó volna ha körmölnék az elméleti részéről, úgyhogy recept mellé tűzöm majd az órán hallottakat is! Az biztos, hogy egészen más tanműhelyben, és más itthon ügyködni… kíváncsi is leszek rá, milyen formát ölt majd a csudipiskóta. :-))

Szerdán rákóczi-túróssal és meggyes lepénnyel vártuk a benntevőket. Utóbbi tölteléke ugyan egy cseppet elfolyt, merthogy fagylalthoz ajánlott lékötővel készítettük. Szegény “Rolandok”, órákig suvickolták a tepsit… :-)))) Ízre viszont ötcsillagos volt. Egyébként elmondható ez az összes bennt készült kajáról. Nem az a klasszikus menzakaja, merthát mégiscsak tágítani kell a szakácstanoncok elméjét! Valamelyik nap például Lasagna szerepelt a menükártyán, tegnap meg egy szépre pirult sült csirke kacsintott vissza rám a sütőből!

Egyre több érdekességet tanulunk a gyakorlati órákkal párhuzamosan. Tegnap írtam például egy ötös dolgozatot a cukrászüzem helységeiből, berendezéseiből, gépeiből és eszközeiből… Némelyiket jó volna otthon is magaménak tudni. A nappalit már el is képzeltem, mint a fondángép helye. :-)))))

Közben jól megfáztam, de nincs az a pénz, amiért kimaradnék suliból. :-)) Egyébként sem olyan vészes, szerintem enyhe megfázás, torokfájással. Bár legutóbb, amikor fájt a torkom, lett egy szájfertőzésem. :-D

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: énblog 2 hozzászólás » | 1,347 olvasás

2 hozzászólás - “Ragyog a lelkem, fáradt a testem”

Evi üzenete:
2009. szeptember 18. péntek, 23:12
Most tuti nem lesz belole semmi ilyesmi.. mikor ilyen lelkes vagy… nem hiszem, hogy barmi is nagyobb erot ad a felepuleshez, mintha valaki azt csinalhatja, amit annyira szeret..:)
Nekem sem sikerult meg piskota tekercs normalisra.. ugy hogy en is tukon ulve varom a recettet..:)
gondaanyu üzenete:
2009. szeptember 20. vasárnap, 15:27
De jó, járhatunk veled iskolába????
A szomszéd Csengének most van a szülinapja, ide született mellénk szomszédnak, kicsit közös gyerek. Hát ma éljenek a Csengék !

Hozzászólás publikálása

Magamról

Egy 20 éves de töppeteg, vadalma mosolygós, tündértorta láttán csillogó szemű, sütibolond lány vagyok. A zöldellő Újszegeden lakunk, ahol mindig tiszta a levegő és házacskánk már majdhogynem a nyugalom szigete. ;) A család amolyan jófajta-túlméretezett, mindig akadnak éhes szájak:

Anyu a töménytelenédes, Gabika nagynénim a kétharmad hab - egyharmad tészta híve, míg Apuci megrögzött mákpárti vagy egy tálca krémes jóbarátja. Dóra nővérkém és népes családja az aprósütikért rajong, Babszi és Gábor sógor szíve a sós sütik felé húz. (update: Ez hazugság, Gábor ugyanis szemtelen nagy Marlenka rajongó!) Iringó pedig mindent szeret, amiben a málna előkelő helyen szerepel. És én...? Én Csenge vagyok, az immáron túlbuzgó cukrásztanonc.

Szeretem a lágyan fodrozódó, habos csokimousse-t, a macerás, de mennyei marlenkát, a markáns keserűcsokikat, és bizony azokat a kunkori végű vaníliarudakat is. Történetem mintha végtelenítve lenne, mindig úton vagyok a konyhába. Mindig sütök, de ha épp nem, valahol biztosan álmodozom róla... :)

Oldalkinézet/Design by Barbara Zsidek