Szandri emlékére

Szandri emlékére

2009. október 23. péntek | 11:18 | 5 hozzászólás

Végigolvastam - ma reggel az utolsó sorokat is. Tegnap a felénél tarthattam, amikor a suliban többen rákérdeztek, mit is olvasok. A választ hallva elborzadtak, mondták, hogy ők képtelenek lennének kezükbe venni. Talán így van. De én egy percig sem bánom, hogy rászántam magam - pedig Szandri utolsó napjait olvasva már alig láttam könnyeimtől. Nem lenne helyénvaló azt írni, hogy átéltem a szenvedésüket, mert ilyenben még sosem volt részem.

A tehetetlenség, az, hogy Te temeted a gyermekedet…egyszerűen nincs rendjén. Csak remélhetem, hogy sosem lesz részem benne.
Szandri anyukája gyönyörűen fogalmazta meg. Nem lehetett könnyű újra feltépni a sebeket, hiszen mindent a jelennek írt, mintha most élné meg. Újból végig kellett járnia ezt a rettenetes utat, a történetüket, kezdve a legelején, amelyet csak pillanatnyi örömök kisérhettek. Akkor, amikor fellélegeztek, amikor úgy tűnt sikeres volt a terápia. És aztán a tudat, hogy a daganat kiújult……

A legjobban talán az viselt meg, amikor Szandri Istenhez beszélt…… Akkor pár percre fel kellett állnom.

Az egyik legszörnyebb betegség ez azthiszem. Még fiatal vagy, de már tisztában vagy a halál fogalmával és azzal, amit elveszíthetsz. Még alig éltél valamit, de már vannak terveid. Ez számomra rettenetesen kegyetlen.

Mégis, vegyétek meg a könyvet… csak Szandriért! Ő a végsőkig küzdött, hihetetlen élniakarással. Mindannyiunknak példát kellene vennünk róla.

http://ewing.blogol.hu

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 5 hozzászólás » | 2,183 olvasás

5 hozzászólás - “Szandri emlékére”

Dóra üzenete:
2009. október 23. péntek, 11:47

Ugye mondtam, hogy el kell olvasni! Nagyon sokat lehet tanulni tőlük, Szandritól, és az édesanyjától is!
Csenge üzenete:
2009. október 23. péntek, 12:13

Alig aludtam éjszaka… Olyan fura álmaim voltak…Hol Szandrit láttam magam előtt, máskor meg én voltam beteg. És valahányszor felriadtam, fájt a lábam…
Anyuval meg is beszéltük, hogy gyújtunk érte gyertyát Halottak napján.
Dóra üzenete:
2009. október 23. péntek, 22:15

Én is alig aludtam utána éjszaka, egyfolytában ez járt a fejemben nekem is.
Móni üzenete:
2009. október 29. csütörtök, 12:20

Szörnyű bizony…most, hogy napokon belül Mindenszentek…a családnak főleg.
Van itt a falunkban egy sír, 21 éves fiú, autóbaleset…ez áll a fejfán:
” Kinek gyermekét nem fedi sírhalom,
Nem tudhatja mi az a fájdalom.”
Csenge üzenete:
2009. október 30. péntek, 07:52

Olyan rettenetes… micsoda lelki erő lehet nap mint nap felkelni…

Hozzászólás publikálása

Magamról

Egy 20 éves de töppeteg, vadalma mosolygós, tündértorta láttán csillogó szemű, sütibolond lány vagyok. A zöldellő Újszegeden lakunk, ahol mindig tiszta a levegő és házacskánk már majdhogynem a nyugalom szigete. ;) A család amolyan jófajta-túlméretezett, mindig akadnak éhes szájak:

Anyu a töménytelenédes, Gabika nagynénim a kétharmad hab - egyharmad tészta híve, míg Apuci megrögzött mákpárti vagy egy tálca krémes jóbarátja. Dóra nővérkém és népes családja az aprósütikért rajong, Babszi és Gábor sógor szíve a sós sütik felé húz. (update: Ez hazugság, Gábor ugyanis szemtelen nagy Marlenka rajongó!) Iringó pedig mindent szeret, amiben a málna előkelő helyen szerepel. És én...? Én Csenge vagyok, az immáron túlbuzgó cukrásztanonc.

Szeretem a lágyan fodrozódó, habos csokimousse-t, a macerás, de mennyei marlenkát, a markáns keserűcsokikat, és bizony azokat a kunkori végű vaníliarudakat is. Történetem mintha végtelenítve lenne, mindig úton vagyok a konyhába. Mindig sütök, de ha épp nem, valahol biztosan álmodozom róla... :)

Oldalkinézet/Graphics by Barbara Zsidek
Kódolás/Styled by SounDal