Sütimizéria

Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

           

Egy szerencsés 13-as… avagy vacsoraestet adott a 11/F

2009. november 14. szombat | 11:28 - 1 hozzászólás

Zajos hét áll mögöttem! Gasztonómiai szempontból nem volt valami sokszínű, étrendemet leginkább az örökzöld rozsos párnák, péksütik, torták és mégtöbb süti jellemezte… egészen a november 13-i vacsorámig! No de ne is loholjunk ennyire előre, inkább sajnáltatnám magam, még legalább egy bekezdés erejéig. :-)))

Bea meg én, fekete bárányokként lógunk ki a szakiskolás elsőévesek körébül… Míg a többi cukrásztanonc szerencsésen túljutott az érettségin, addig nekünk hátra van egy év kemény hajtás, matek, irodalom és történelem órákkal alaposan megfűszerezve. Hamarosan visszaülünk az iskolapadba, csak előtte szintvizsgákat teszünk szakmai tantárgyakból, néhanapján meg libacombot ropogtatunk egy elegáns vacsoraest keretében – ahogy tegnap is tettük. És milyen jól csináltuk!

Szóval már egy ideje tudtam a dologról, csak épp a rohamtempóban nem jutott időm írni róla: vacsorát szervíroztunk az imádott családtagoknak, melynek témája a BOR volt. A hét minden napjára akadt feladatunk, reggel láttunk hozzá, és rendszerint “esti műszakba” torkollott a dolog. Cukrászokként nekünk kellett 90 főre megtervezni, anyagkalkulálni, és persze kivitelezni a vacsora desszertjét. Persze a kezdeti nehézségek után péntekre csak összeállt a kép, de igencsak hosszú út vezetett odáig… :-))) Emlékezetes például a hétfői próbasütés nálunk, ahol a borhabnak csudijó keserű, a piskótának meg se íze, se bűze nem volt! :-D

Kedden tehát kiötlöttük a dolgot tanárúrral közösen, majd el is próbáltuk. Az is kukában végezte, az állaga akár a vajkrémé, nehéz, baromi sűrű volt. De ízre legalább édességre emlékeztetett. :-D A kövi próbálkozás után végre fellélegeztünk, kezdett valami körvonalazódni… a főzős pudingpornak ugyan kissé fűrészporos beütése volt, ezért másnap süthetőre váltottunk.
Isteni – annak, aki szereti a bor ízét. Sültek mellé szerintem roppantmód passzol, de desszertnél…? Én magam is ódzkodtam a dologtól, bár csak külön-külön kóstoltam az összetevőket, akkor még nem nyerte el a tetszésemet. Aztán micsoda meglepetés ért, eszméletlen finomra sikeredett!!!

A szakácsok is rengeteget dolgoztak. Csehó Éva mellett ment a hajrá, akivel ötcsillagos menüsort állítottak össze! Volt egy enyhén németes beütése – a tanárnő évekig dolgozott kinnt – így inkább az ország gasztronómiájára jellemző, édeskés íz dominált: Elő-előétel egy sajttál volt, szőlővel meg dióval jól megrakodva. Ezt követte egy borkrémleves, alján ezernyi mazsolaszemmel kibélelve. :-)) A főételnek volt talán a legnagyobb sikere, sült libacomb párolt birsalmás-pezsgős vöröskáposztával, aszalt szilvás-vörösboros mártással, meg egy méretes krumpligombóccal. És eztán jöttünk mi, a poharas krémdesszertünkkel! :-) Döntse el hát mindenki maga, szerencsés volt-e a tegnapi péntek 13-as! :-)

Előkészületek, sürgés-forgás, végül partyképek…… :-D A ránk vonatkozó részeket nagybőszen feliratoztam!

• Hadd mondjak ezúton köszönetet Kiss Tamásnak a sok-sok segítségért, lelkesítő szavaiért… és üzenem neki, hogy dicsérhetne minket jobban. Csak úgy nekivadulva! :-D
• És azon cukrásztanoncoknak is leborulás jár, akik besegítettek a befejezőműveletekben meg egyebekben!

Hozzávalók (6-8 főre)

A borhabkrémhez:

• 100 ml száraz vörösbor
• 25 ml citromlé
• 50 g porcukor
• 60 g hideg, süthető pudingkrém
• 60 g porzselatin
• 250 ml víz
• 225 g natúr joghurt
• 500 g habtejszín

A babapiskótához:

• 4 tojás
• 120 g kristálycukor
• 120 g liszt
• porcukor a hintéshez
• 100 g olvasztott étcsoki a mártogatáshoz
• 500 g meggy(házi)lekvár

A tetejére:

• 250 ml habtejszín
• mentalevél
• fehér és kék szőlő

Elkészítése

1. A babapiskótákkal kezdjük: A tojásokat szétválasztjuk, sárgáit a cukor 2/3-val jól kihabosítjuk (picit krémszerű állaga, világosabb színe lesz), a fehérjét pedig a maradék cukorral – apránként adagolva – kemény habbá verjük.
2. Az átszitált lisztet és a tojáshabot több részletben, felváltva dolgozzuk hozzá a cukros tojáshoz.
3. A masszát habzsákba töltjük, és zsírpapírral bélelt tepsire, a szokásosnál rövidebb babapiskóta-rudacskákat nyomunk. Tetejüket szitáljuk meg porcukorral, és toljuk 160 fokra előmelegített sütőbe. 10-12 perc alatt süssük aranysárgára, majd hűtőrácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.
4. Olvasszuk meg az étcsokit, és az adag felének tetejét mártóztassuk meg benne. :-)
5. Jöhet a borhabkrém! A vörösbort a citromlével, a zselatinnal és a porcukorral eldolgozzuk , majd beleforgatjuk a hideg pudingport. Ahogy sűrűsödik, apránként felöntjük vízzel, végül natúr joghurttal tesszük krémesebbé az állagát.
6. A tejszínt kemény habbá verjük, és az előzőekbe forgatjuk. Hűtőbe téve hagyjuk, míg az ízek összeérnek.
7. A meggyet kevés vízzel, sok cukorral feltesszük főni. Gyakran megkavargatva sűrűre főzzük, és kihűtjük. Ezt akár egy nappal korábban is elkészíthetjük, gyorsabb lesz a pohárkrém összeállítása:
8. Aljukra néhány rúd babapiskótát rétegzünk, erre kanalazzuk a meggylekvárt. A borhabkrémet előbb a habzsákba, onnan meg a poharak 2/3-ig töltjük. Néhány óráig hűtőben pihentejük, hogy kellőképp megdermedjen, és az ízek is összeérjenek. :-)
9. A díszítésre szánt tejszínt kemény habbá verjük, teletöltjük vele a poharakat, majd tetejüket késsel egyenletesre húzzuk. Babapiskótával, két szem szőlővel, mentalevéllel és habrózsákkal díszítjük.

Publikálta: Csenge Kategória: énblog 1 hozzászólás » | 535 olvasás

1 hozzászólás - “Egy szerencsés 13-as… avagy vacsoraestet adott a 11/F”

1. orsi üzenete:
   2009. november 14. szombat, 14:07

   Tyű micsoda izgalmas este,és micsoda pincér fiúúúk :P :)))

Hozzászólás publikálása