Pszinapszison a “kötetem” – avagy egy fejezet az életemből

2009. november 21. szombat | 07:57 | 13 hozzászólás

A héten felkeresett egy pszichológushallgató az ELTÉről! Pétervári Juditnak hívják, és lelkes szervezője a Pszinapszis nevű rendezvénynek. Nagy leborulás előttük, óriási amit alkotnak! Így történt, hogy elhívott az évi rendszerességgel megtartott “Élő könyvtárukba”. Szerette volna, ha az elmúlt évemről mesélek kicsit, nyíltan, sok-sok ember előtt. Nagyon jól esett, de visszautasítottam… egyszerűen nem ment volna. Tudom, a blogomon annyi mindenről szó esett, őszintén beszéltem a történtekről, és rengeteg pozitív visszajelzést, támogatást kaptam. Ezek mind-mind hozzájárultak a felépülésemhez. De leírni annyival másabb, annyival könnyebb. Tudjátok milyen nehezen nyílok meg, oldódom fel. Arról nem is beszélve, hogy szeretném végre lezárni magamban. Bár ez eddigi életem legmeghatározóbb időszaka volt, mostmár ideje továbblépnem!
Utoljára, egészében megpróbáltam neki, és Nektek is megfogalmazni ezt a “fejezetet”. És ha egy ideje új lapra is írok, higgyétek el, sosem tépném ki ezeket! Már a részemmé vált – kicsit ettől is vagyok olyan, amilyen.

Még mindig nehéz rájönnöm – talán nem is igazán akartam soha – mi-miért alakult ki bennem. Mindig vékonyka voltam, és ezzel mindig is tisztában voltam, csak épp… sosem törődtem vele igazán. Sosem figyeltem eléggé magamra. Különösen tavaly, amikor sokminden elromlott. Magányos voltam, depressziós, és nagyon magamba fordultam. Jól emlékszem ezekre az időkre, mint valami droghoz, úgy nyúltam a csokihoz. :-)) Mára pedig hihetetlen mennyire megutáltam. No nem az édességet, inkább a csokievés-rituáléját… Szép fokozatosan fölváltotta a főétkezéseimet, de csak pillanatnyi megnyugvást adott.

A családom a legjobb család, amit kívánhatnék magamnak! Különösen a bajban tartottunk össze, amikor klinikára kerültem. Emlékszem, lebetegedtem egy kis megfázással, de valahogy a szokásosnál gyengébbnek éreztem magamat. És rettenetes belegondolni, de végül csak azért mentem el orvoshoz, mert nem készült el az angolházim, és tartottam egy rossz jegytől… A háziorvosom szembesített vele, hogy nagy a baj – innentől kezdve lényegében nem jártam suliba. Hazafelé végig potyogtak a könnyeim, sosem felejtem el, ahogy a szakadó esőben rohantam….. :-) Azon kattogott az agyam, Istenem, észre sem vettem, mit tettem magammal!

Pár héttel később pszichiátriára kerültem. Ez idő alatt ismertem meg Ábrahám Évát, akit mai napig roppantmód szívlelek, a család mellett ő segített túljutnom a nehezén. Az evésre végig nagyon koncentráltam, pedig közel sem volt egyszerű. Szinte fizikai fájdalmat éreztem, valahányszor jöttek a főétkezések… Az összeszűkült gyomrom mellé párosult félelem csak rontott a helyzeten, hiszen nyomás alatt voltam. Ami iszonyúan megviselt. Ahogy akkoriban írtam a blogomon is:
“Minden hétre egy program jut ezen a pszichiátrián. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kapsz egy nyilatkozatot, amiben pontokba szedik a feladataidat. El kell végezned, különben drasztikus lépéseket tesznek: Az én esetemben eltiltottak volna a szeretteimtől – megvonták volna a látogatást. Maximum egy gyors telefonhívásra lett volna lehetőség, sarkadban a nővérekkel.
Két főétkezést kellett megennem. Természetesen ilyenkor mindent be kellett puszilni, egy morzsa sem maradhatott a tányéron. Nagyon feszültté tett a helyzet, volt hogy egész nap idegeskedtem az étkezések között… Talán a legtöbb esetben ez a motiváció segít, de engem nagyon megrémített. És így is, mindössze két órát lehettek velem naponta. ”
Mások gondjai pedig…olyan sokfélék, olyan kilátástalanok voltak!
“Szembesülhettem vele, hogy a saját korosztályomban hány fiúnak és lánynak vannak problémái. Komoly problémái. Mennyi nálam fiatalabb lány kisérli meg az öngyilkosságot, mert nem számíthatnak a családjukra. Olyannyira, hogy semmit sem változtat meg közel 40 idegnyugtató bevétele. Aztán folytatni ugyanott, ugyanolyan körülmények között.”
És itt ez a másik srác például, akit épp mostanában láttam a Széchenyi téren télvíz idején, egy szál rövidujjúban flangálni… Vagyis folytatta, amit egy évvel korábban is csinált… :-( Majdnem minden éjjel behozták, benyugtatózták, majd másnap kiengedték. Elmúlt 18, erőszakkal már nem tarthatták bennt.
Ami talán méginkább megdöbbentett, hogy mi, tizenéves fiatalok, egy osztályon voltunk a kisgyerekekkel! Látták és hallották mindazt a szörnyűséget, ami a klinikai éjszakákra volt jellemző. Egy alkalommal például óriási hangzavar volt, egy csajszit kergetett több nővér. Végül lefogták, benyugtatózták, és csönd volt reggelig…. Hihetetlen, azthinné az ember, ilyesmit csak filmekben lát. Dehát mi lesz ezekkel a gyerekekkel? Hogy tudnak majd így elvonatkoztatni a látottaktól és pozitívan gondolni a felnőttkorukra? Még csak ovisok, miért nem adatik meg nekik egy normális gyerekkor….? Ha okkal is voltak bennt, miért velünk voltak összezárva?!! Mondhatnak mármit, ez számomra felfogadhatatlan!

Eltelt egy év. Idén November 15-én elkezdtem írni egy bejegyzést, akkor volt “Hazatérésem évfordulója”. :-) Végül nem publikáltam, inkább töröltem. Mostmár tovább kell lépnem ezen az időszakon, volt elég időm gondolkodni, no meg testileg-lelkileg megeddződni. És akárhonnan is nézzük, ha nincs ez az év kimaradásom, sosem találom meg, ami igazán boldoggá tesz. Még ha picit irónikus is, hogy pont a sütés, azért igaz! :-))) Cukrász leszek, sütit eszek, kerekedek… Ahogy a világ is előttem. :-)

Csenge voltam!

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: énblog 13 hozzászólás » | 1,466 olvasás

Habkönnyed drazsépuszik – csupa kókusz, csupa csoki!

2009. november 19. csütörtök | 08:19 | 13 hozzászólás

A drazsépuszik meg a Papa. Gyakran hívta anyuékat magukhoz, hogy azzal a lendülettel drazsépuszik sokaságát nyomja buksijukra. A drazsépuszik rengetegen vannak, gyorsan egymás után cuppannak el, és abból a pontból kiindulva szétárad az egész testedben egy csiklandozó érzés. Nekem Papa nem adhatott, sajnos már nem találkozhattunk. :-( De Anyu igyekszik pótolni, legtöbbször suliba menet kapom a napi adagot. :-))

Ezek a puszedlik pont ilyan hatással vannak az emberre! Az intenzív kókuszos-csokis, pörkös íz kellemesen melenget, és napok elmúltával csak puhább, omlósabb lesz! Frissen sülve igazán töménnyé tette a rengeteg kókusz, másnapra ez számomra határozottan enyhült, kiérződött a többi ördögi összetevő is. :-)) Külön-külön celofánba burkolva nagyszerű ajándék lehet az ünnepekre! Levegőtől védve, fémdobozban, hetekig eláll. Sőt, ez idő alatt az ízek összeérnek, még ízesebb lesz! Arról nem is beszélve, hogy mikor osztogassunk drazsépuszikat, ha nem karácsonykor! :-)))

Hogy tetszik a recept? – (7 szavazat, átlaga: 4.43)
 Loading ...

Hozzávalók

A tésztához:

• 50 g átszitált finomliszt
• 2 csomag kókuszreszelék (200g)
• 3 tojássárgája
• 4 tojásfehérje
• 100 g barnacukor
• 1 púpozott tk. fahéj
• 100 g étcsoki
• 100 g mandula

A hempergetéshez: vaníliás porcukor

Elkészítése

1. A hántolatlan mandulát kissé megpörköljük, majd a csokoládéval és a kókuszreszelékkel együtt, aprítógéppel finomra őröljük. Nagy zajt csap, de ne ijedjünk meg, nálam nem okozott kapitális károkat. :-))
2. A finomlisztet alaposan átszitáljuk, majd beleforgatjuk a kókuszreszeléket, a mandulát, végül a csokiőrleményt is. Kész az alaptésztánk!
3. A fehérjét kemény habbá verjük, félidőben a fahéjjal elkevert barnacukorot apránként hozzáadjuk, és tovább habosítjuk. Gyönyörű fénye lesz, az ember úgy érzi, menten rákap a cukros-fahéjas habra. Igen, csak úgy natúrban. Beleforgatjuk a habosra kikevert tojássárgákat is.
4. A kész tojáshabot most óvatosan elkeverjük a száraz hozzávalókkal, majd ezt a kókuszgolyó-állagú masszát hűtőbe tesszük egy órára.
5. A sütőt előmelegítjük 160°C-ra és két tepsit sütőpapírral kibélelünk. Golyókat formázunk, majd alaposan meghempergetjük őket a vaníliás porcukorban. Lemezre tesszük, majd az előmelegített sütőben 15-20 perc alatt készre sütjük. Akkor jó, ha hozzáérve már nem lappad le, és tetejük szépen megrepedezik.

Isteni gasztroajándék lehet belőle!
Tápérték infó: 45kcal/188kJ/darab

Főbb alapanyagok: barnacukor, étcsoki, fahéj, finomliszt, kókuszreszelék, mandula, tojás, vaníliás porcukor

Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK, karácsony 13 hozzászólás » | 4,876 olvasás

Dióhabos-szilvalekváros pitecsoda

2009. november 17. kedd | 08:03 | 7 hozzászólás

…amolyan békebeli-nagymamásan! :-) Ahogy vasárnap este a családdal sorra majszoltuk a kockákat, egyre csak a híres-neves dunabogdányi sütik jutottak eszünkbe. Direkt figyeltem is apukámat, a szélek, illetve 3 szelet eltűntetésével Ő döntötte a dekordot. :-)) Nem csoda, elvégre ezeken az ízeken nőtt fel! Tavaly karácsonytájt írtam már Magdiról - a bogdányiak elsőszámú tündérkéjéről -, aki kizárólag a 40. tepsi házisüti után volt hajlandó pihenőre küldeni a sütőt. Elkápráztatott minket, no nem kizárólag a mennyiséggel, inkább a sütemények sokszínűségével! Akkor fogadalmat tettem, néhány receptjét feltétlen megérdeklődöm az ünnepekre.

A pitetészta már önmagában is jelenség, elképesztő milyen ízessé, milyen gazdaggá teszi a sok tojássárgája! Most mondjátok meg - egyik pillanatban még nyájasdadon szolgálom ki a családtagokat, másikban meg földre taszítva őket, életre menő küzdelmet folytatok a morzsákért. :-D Lám, ezt teszi az emberrel egy jó pitetészta!
És akkor a tömény, vaskos dióhabról, no meg az alatta húzódó csípős, beregi szilvalekvárról még nem is beszéltünk…
…De azthiszem nem is kell, beszél ez önmagáért! :-))

Hogy tetszik a recept? – (6 szavazat, átlaga: 4.00)
 Loading ...

Hozzávalók

A tésztához:

• 250 g finomliszt
• 1 nagy ek. tejföl
• 160 g szobameleg vaj
• 50 g porcukor
• 5 tojássárgája
• fél csomag (6 g) sütőpor

A töltéshez:

• 150 g beregi szilvalekvár

A tetejére:

• 5 tojásfehérje
• 200 g kristálycukor
• 200 g darált dió

A tepsi kikenéséhez: vaj+finomliszt

Elkészítése

1. A tésztához valókat összegyúrjuk (jó, ha a sütőport előre összekeverjük a liszttel, így oszlik el a tésztában a legjobban), letakarva 30 percre a hűtőszekrénybe tesszük.
2. Ezután enyhén meglisztezett gyúrólapon 25×32 centis lappá nyújtjuk, és kikent, belisztezett tepsibe fektetjük.  Előmelegített sütőben, közepes lánggal 15-18 perc alatt elősütjük.
3. Amikor kissé kihűlt, a lekvárral egyenletesen megkenjük.
4. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, a vége felé apránként a cukrot is hozzáadjuk, majd a darált diót is beleforgatjuk. A lekvárral megkent tésztára simítjuk, tetejét habkártyával vagy villával megcifrázzuk.
5. A sütőbe visszatoljuk, a lángot kicsit csökkentjük, és a süteményt még 20 percig sütjük, pontosabban a tetejét szárítjuk.
6. Ha kihűlt, forró vízbe mártott késsel kockákra vágjuk. Darált dió helyett mandulával vagy mogyoróval is készülhet.

Kapcsolódó bejegyzések

• Dióhabos-karamelles emelet

Főbb alapanyagok: dió, finomliszt, kristálycukor, porcukor, sütőpor, szilvalekvár, tejföl, tojás, vaj

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, pite, tepsis 7 hozzászólás » | 2,609 olvasás

Megérkezett!

2009. november 16. hétfő | 08:03 | 2 hozzászólás

Még 38 nap, és itthon is felállítjuk… New Yorkban már, ha kicsit túlméretezett is, de tündököl!

Képek forrása: hirado.hu

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek, karácsony 2 hozzászólás » | 473 olvasás

Egy szerencsés 13-as… avagy vacsoraestet adott a 11/F

2009. november 14. szombat | 11:28 | 1 hozzászólás

Zajos hét áll mögöttem! Gasztonómiai szempontból nem volt valami sokszínű, étrendemet leginkább az örökzöld rozsos párnák, péksütik, torták és mégtöbb süti jellemezte… egészen a november 13-i vacsorámig! No de ne is loholjunk ennyire előre, inkább sajnáltatnám magam, még legalább egy bekezdés erejéig. :-)))

Bea meg én, fekete bárányokként lógunk ki a szakiskolás elsőévesek körébül… Míg a többi cukrásztanonc szerencsésen túljutott az érettségin, addig nekünk hátra van egy év kemény hajtás, matek, irodalom és történelem órákkal alaposan megfűszerezve. Hamarosan visszaülünk az iskolapadba, csak előtte szintvizsgákat teszünk szakmai tantárgyakból, néhanapján meg libacombot ropogtatunk egy elegáns vacsoraest keretében – ahogy tegnap is tettük. És milyen jól csináltuk!

Szóval már egy ideje tudtam a dologról, csak épp a rohamtempóban nem jutott időm írni róla: vacsorát szervíroztunk az imádott családtagoknak, melynek témája a BOR volt. A hét minden napjára akadt feladatunk, reggel láttunk hozzá, és rendszerint “esti műszakba” torkollott a dolog. Cukrászokként nekünk kellett 90 főre megtervezni, anyagkalkulálni, és persze kivitelezni a vacsora desszertjét. Persze a kezdeti nehézségek után péntekre csak összeállt a kép, de igencsak hosszú út vezetett odáig… :-))) Emlékezetes például a hétfői próbasütés nálunk, ahol a borhabnak csudijó keserű, a piskótának meg se íze, se bűze nem volt! :-D

Kedden tehát kiötlöttük a dolgot tanárúrral közösen, majd el is próbáltuk. Az is kukában végezte, az állaga akár a vajkrémé, nehéz, baromi sűrű volt. De ízre legalább édességre emlékeztetett. :-D A kövi próbálkozás után végre fellélegeztünk, kezdett valami körvonalazódni… a főzős pudingpornak ugyan kissé fűrészporos beütése volt, ezért másnap süthetőre váltottunk.
Isteni – annak, aki szereti a bor ízét. Sültek mellé szerintem roppantmód passzol, de desszertnél…? Én magam is ódzkodtam a dologtól, bár csak külön-külön kóstoltam az összetevőket, akkor még nem nyerte el a tetszésemet. Aztán micsoda meglepetés ért, eszméletlen finomra sikeredett!!!

A szakácsok is rengeteget dolgoztak. Csehó Éva mellett ment a hajrá, akivel ötcsillagos menüsort állítottak össze! Volt egy enyhén németes beütése – a tanárnő évekig dolgozott kinnt – így inkább az ország gasztronómiájára jellemző, édeskés íz dominált: Elő-előétel egy sajttál volt, szőlővel meg dióval jól megrakodva. Ezt követte egy borkrémleves, alján ezernyi mazsolaszemmel kibélelve. :-)) A főételnek volt talán a legnagyobb sikere, sült libacomb párolt birsalmás-pezsgős vöröskáposztával, aszalt szilvás-vörösboros mártással, meg egy méretes krumpligombóccal. És eztán jöttünk mi, a poharas krémdesszertünkkel! :-) Döntse el hát mindenki maga, szerencsés volt-e a tegnapi péntek 13-as! :-)

Előkészületek, sürgés-forgás, végül partyképek…… :-D A ránk vonatkozó részeket nagybőszen feliratoztam!

• Hadd mondjak ezúton köszönetet Kiss Tamásnak a sok-sok segítségért, lelkesítő szavaiért… és üzenem neki, hogy dicsérhetne minket jobban. Csak úgy nekivadulva! :-D
• És azon cukrásztanoncoknak is leborulás jár, akik besegítettek a befejezőműveletekben meg egyebekben!

Hozzávalók (6-8 főre)

A borhabkrémhez:

• 100 ml száraz vörösbor
• 25 ml citromlé
• 50 g porcukor
• 60 g hideg, süthető pudingkrém
• 60 g porzselatin
• 250 ml víz
• 225 g natúr joghurt
• 500 g habtejszín

A babapiskótához:

• 4 tojás
• 120 g kristálycukor
• 120 g liszt
• porcukor a hintéshez
• 100 g olvasztott étcsoki a mártogatáshoz
• 500 g meggy(házi)lekvár

A tetejére:

• 250 ml habtejszín
• mentalevél
• fehér és kék szőlő

Elkészítése

1. A babapiskótákkal kezdjük: A tojásokat szétválasztjuk, sárgáit a cukor 2/3-val jól kihabosítjuk (picit krémszerű állaga, világosabb színe lesz), a fehérjét pedig a maradék cukorral – apránként adagolva – kemény habbá verjük.
2. Az átszitált lisztet és a tojáshabot több részletben, felváltva dolgozzuk hozzá a cukros tojáshoz.
3. A masszát habzsákba töltjük, és zsírpapírral bélelt tepsire, a szokásosnál rövidebb babapiskóta-rudacskákat nyomunk. Tetejüket szitáljuk meg porcukorral, és toljuk 160 fokra előmelegített sütőbe. 10-12 perc alatt süssük aranysárgára, majd hűtőrácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.
4. Olvasszuk meg az étcsokit, és az adag felének tetejét mártóztassuk meg benne. :-)
5. Jöhet a borhabkrém! A vörösbort a citromlével, a zselatinnal és a porcukorral eldolgozzuk , majd beleforgatjuk a hideg pudingport. Ahogy sűrűsödik, apránként felöntjük vízzel, végül natúr joghurttal tesszük krémesebbé az állagát.
6. A tejszínt kemény habbá verjük, és az előzőekbe forgatjuk. Hűtőbe téve hagyjuk, míg az ízek összeérnek.
7. A meggyet kevés vízzel, sok cukorral feltesszük főni. Gyakran megkavargatva sűrűre főzzük, és kihűtjük. Ezt akár egy nappal korábban is elkészíthetjük, gyorsabb lesz a pohárkrém összeállítása:
8. Aljukra néhány rúd babapiskótát rétegzünk, erre kanalazzuk a meggylekvárt. A borhabkrémet előbb a habzsákba, onnan meg a poharak 2/3-ig töltjük. Néhány óráig hűtőben pihentejük, hogy kellőképp megdermedjen, és az ízek is összeérjenek. :-)
9. A díszítésre szánt tejszínt kemény habbá verjük, teletöltjük vele a poharakat, majd tetejüket késsel egyenletesre húzzuk. Babapiskótával, két szem szőlővel, mentalevéllel és habrózsákkal díszítjük.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: énblog 1 hozzászólás » | 554 olvasás

Korábbi bejegyzések Újabb bejegyzések