Boldog Karácsonyt – így utólag is! :-( Nem gondoltam, hogy ennyire kifutok az időből… Három napja történt, amikor levetettem magam a gép elé, majd a poszt után lehajtottam a fedelét és tessék…! Idáig nem is volt szerencsém hozzá. :-(
24-én nyitásra átcaplattam a pékségbe, felvenni a több tonnányi pékárut. Jó, hogy sötét volt, nem sokan láttak hazafelé imbolyogni a méretes pakkokkal. :-)) És képzeljétek, sorbanállás közben megszólított egy olvasóm! Az első meglepettség után jót elcsevegtünk sütikről, gasztroblogokról és persze íróikról! Ilyesmiben még sosem volt részem, biztos a furábbnál is furábban viselkedtem…
Azért remek karácsonyi meglepi volt, még most is melengeti a
-et! Szóval felvettük a cókmókot, majd kettéváltak útjaink - mindketten siettünk haza készülödni. És hogy ne üres gyomorral induljon a nap, a kiscsalád előkotorta anyu libamáját. Terv szerint be akartuk flamolni az egészet, de túl nagy falatnak bizonyult. Szerencsénkre van még minek késsel nekiesni, és hosszasan kapargatni :-)))
Délelőtt befejeztem a tortát. Pár éve ugyanis, ennek gondolatával próbáltam magunkhoz láncolni Dóráékat. :-)))) Megígértem, hogy ha maradnak Karácsonyra, lesz Csokihalál - közel 1 kg csokiból. :-))) Hát lett, és még van is. Első hallásra sem az a könnyed tortácska, amit együltében elfogyaszt az ember, hát még ha vet egy pillantást az összetevőkre….! :-)))
Ezután jött egy fekete felleg, és én jól lelombozódtam. Vagy inkább lelombozódtunk, ketten anyuval. :-( Sosem volt még ilyen szomorú a karácsonyfadíszítés….. Iringó meg Apu kettőig benn az üzletben dolgozott, Dóra pedig a srácokkal együtt elment Gabikához… Mindent elképzeltem, a végén meg nagyot koppantam. Azthiszem Dórának már nem Szeged jelenti az otthont. Megértem én, csak olyaaan nagyon vágytam már a közös karácsonyozásra…
Szokásos házsori muri után bevettük a nappalit, a fát, no meg a rengetegsok ajándékot. :-) Először a kisfiúk estek neki, majd mi is kaptunk egyet-egyet. Iszonyú ronda csomagolások készültek! :-)))))))) Én például azon voltam, hogy elsőként a szalámira emlékeztető darabot kaparintsak meg. Ezt édesanyukám csomagolta, tőle is kaptam. Oriflame-s kütyük voltak benne, csupa hasznos kozmetikummal!
Iringó képzzel festett pólókkal lepett meg, rajta saját grafikáival, illetve két Audrey Hepburn képmással! Nekik a fülbevalójuk gyöngyből van… :-) Ettől aztán még csilli-villibb.
Olyan büszke vagyok rá, eszméletlen tehetséges a csaj… Anyut hosszú percekig győzködni kellett, hogy ezeket nem boltban vette ám! :-))
Dóra nővérkém is toppon volt! Mindenki egy-egy általa kötött sálat tekerhetett magára, és pompázhatott a hozzá passzoló színekben! Ezeket ketten csomagoltunk be, ő életvidáman, én irigykedve. :-)))) Idén nem kaptam, merthogy tavaly egyedül nekem készült egy ötcentis bolyhos darab.
Helyette kaptam egy elbűvölő kézimunkás tatyót, Colette tervezésében!
És aztán feltűnt A Nehezebb Csomag. :-) Örökkévalóságnak tűnt a csomagolópapír lehámozása, ráadásul – Ha-ha-ha Apu - kettő is volt belőle… :-))))) De lám, csak ott volt! Ott tartottam a kezemben, és nem hittem el. Kaptam egy Canon 450D-t! :-)))))))))))) Pedig megbeszéltük, most nincs pénzünk erre. Hogy vannak fontosabb dolgok is, mint a konyha rendbeszedése, apu műtermének előkészítése….
…és mégis ott volt!
Pár hete bennt jártam Iringónál, épp elvittek egy ilyent. Rossz érzés volt látni, a srácnak pont úgy csillogott a szeme, mint az enyém Szenteste. :-))) Állítólag már Mikulásra beszerezte Apu, és alig bírta tűrtőztetni magát, hogy ne akkor lepjen meg vele. :-))))) Szóóóval nagy az öröm, még nem is igazán tudtam felfogni……. :-))
Azthiszem a tőlem kapott ajándékoknak is örültek! :-) Dóra és Iringó egy-egy vadító harisnyát, Péter és Gábor angol könyveket, Apu Andrea Bocelli CD-t kapott, Anyu pedig…. semmit. Az ő ajándékát ugyanis Apu elkótyintotta valahol. :-D Ne kérdezzétek hogy, de a 18 darabos tányérkészletnek nyoma veszett. :-))))) És még ma is keresi. :-))
Másnap vacsizni mentünk Babszihoz! Nyaklevessel indítottunk, amit többféle főétel követett: Rokfortos-körtés csirkemell, sonkába csavart brokkedlivel, Kacsamellszeletek, köretként pedig curry-s rizst vagy krumplipürét lehetett fogyasztani. Vagy a kettőt együtt! :-) A merészebbek pedig aszaltszilvás mártást és üdítő narancsmártást is kanalazgattak a sültek mellé. Egyszóval szemünk káprázott a sokféle finomságtól, és a Babszira oly jellemző, precíz tálalástól… Igazi konyhatündér a nővérem. :-)
Amint letelepedtünk a kanapéra, Ő megjelent egy újabb fogással. :-))) Dehát a desszeret nem lehetett kihagyni, fajéhas muffin volt, ananászdarabkákkal. Tökéletesre sikeredett, úgyhogy mostantól rivalizálunk. ;-)))))
Volt ajándékozás aznap is. Kaptam egy szatyrot, telefontokot meg kulcstartót, rajtuk egységesen egy kisördöggel. :-))) Nem is értem hogy gondolhatták ezt, hiszen én földreszállott angyal volnék! O;-))
Babszi nagyon örült az Oriflame-s nyakláncnak! Jííí, és tudtam, hogy így lesz! :-)) Már korábban kinézte magának, nekem meg ugye vannak kapcsolataim, így pár nappal Karácsony előtt megrendeltem…….. ;-)))) Gabika elkényeztetett bennünket, kaptam délmagyarország süteményeskönyvet, no meg egy csillámló sálat… Megveszek ugyanis a sálakért. 8-)
Összességében remek este volt, a gyerkőcök sem hangoskodtak túlzottan… :-)) Egyszer ugyan Botond jól fejbekólintotta Lucát, valami fémautóval.. Mindannyian megijedtünk, pedig Luca nem is sírt. Talán ez volt benne a legmeglepőbb, mert baromi nagyot koppant!
Kolos sajnos otthon nyomta az ágyat, 39 fokos lázzal. :-( Kis csibe, olyan csendes meg bágyadt volt mindvégig… :-(
Hűha, szerintem csomó mindent kihagytam, de rettenethosszú a bejegyzés, félő hogy senki sem ér a végére… :-)) És még Andi jólbevált Bejgli receptjét sem publikáltam! Ehhez már 22-én hozzáfogtam. Azon az éjszakán pedig vagy 5x megsütöttem álmomban, és mindegyik alkalommal szétrobbant! :-))))) Hálistennek – meg Andinak - nem így történt, naggyon finomra és dekoratíívra sikeredett… Köszönjük Neked, mégegyszer :-)
-
90 dkg liszt
-
25 dkg margarin
-
12.5 dkg zsír
-
10 dkg porcukor
-
2.5 dkg élesztő (egy csomag száraz élesztőt használtam)
-
2 db tojássárgája
-
1 dkg só
-
1 dl hideg tejszín
-
2,5 dl hideg víz (nekem elég volt 2 dl)
-
70 dkg mák vagy dió
-
50 dkg kristálycukor
-
15 dkg zsemlemorzsa
-
0.5 L vizet.
-
mazsola,
-
őrölt fahéj,
-
sok reszelt citromhéj,
-
késhegynyi őrölt pirított szegfűszeg
Éjszaka hüvős helyen de nem hütőben kell tárolni. Ha meleg helyen van tárolva akkor túlkel. És csak reggel szabad sütni!
Akkor már nem kell újra megkenni semmivel, hanem hurkapálcikával megszúrkálni több helyen középen a legaljáig a tésztának. Ez azért fontos,hogy a gőz ki tudjon belőle jönni.
Légkeverős sütőben, középen, 180 fokon, 25-30-ig kell sütni.







































Suli kezdete:
Beleszerettem a tetejébe! 


2009. december 27. vasárnap, 16:21
Neked is boldog karácsony utólag is!
Vagy előre a következőre?
Nagyon jó lett ez a bejglis fotó, annyira tetszenek a képeid, hogy csak na
2009. december 27. vasárnap, 16:54
Egy kis helyesbítés
Botond egy tök műanyag autóval verte fejbe Lucát, azért nem fájt neki szerintem, meg nem is lett helye.
Őt meg előtte fellökték, és eltaposták
2009. december 27. vasárnap, 17:15
Ja, meg még az jutott eszembe, hogy valakinek muszáj volt a fiúkkal is lennie, nem lehettem ott fát díszíteni. És hát tényleg fura volt otthon lenni, számolgattam, hogy szerintem kb 6 éve nem voltam Szegeden karácsonyi időben.
2009. december 27. vasárnap, 18:05
Reni: Akartam írni hozzászólást, tök menő a 2009-es montázsod! :-)) Olyan sok szépet alkottál! Szeretem a blogodat, hírcsatornáján is fennt vagyok ééés úúúúgy örülök, hogy végül nem zártad be!
Meg egy ilyent is feltétlenül:
Dóra: Annyira tudtam, hogy ilyen válasz jön majd….
2009. december 27. vasárnap, 18:08
Ezt hogy érted? Hogy azt fogom irni, hogy fura volt otthon lenni karácsonykor?
2009. december 27. vasárnap, 18:15
Neeeem, dehoogy! A fejbe himbilimbi sztorira gondoltam!
Szerintem semmi baj azzal, hogy fura volt hazajönni ennyi év után… Szerintem összességében minden rendben volt, az meg hogy nem voltál itt fadíszítésnél… hát kit érdekel, utána volz pár együtt töltött szép esténk :-)
Iri mesélte, hogy az uccsón kicsit benyomtatok, és ugráltál a szoba közepén! :-D És igen, most megerősítésre várok! :-))))))
2009. december 27. vasárnap, 18:24
Én nem igy emlékszem
Én alapból is tudok idétlen lenni 
Egyszer Csaba is meg volt győződve róla, hogy csomót ittam, és azért vagyok olyan dinnye, és nem hitte el, hogy egy korty alkoholt sem ittam
Szóval ez relativ, hogy mi minek számit
Értem, csak olyan fura volt az a bekezdés, hogy szomorúak lettetek anyával, hogy senki nem volt otthon fadiszitéskor, és még nekem sem ez az otthonom… ebből gondoltam. Meg, hogy gondoltad, hogy ezt irom és a …-ból.
A fejbekólintás meg tényleg igy volt, magad is megnézheted, hogy az egy gagyi műanyag autó volt. Na meg nehogy már csak úgy tűnjön, hogy Lucát inzultálták, nem Botond kezdte
Betelt a pohár, na
Szerintem nem volt meglepő végkifejlet
2009. december 27. vasárnap, 20:22
Kedves Csenge!
Neked is Boldog Karácsonyt…
Gondolom mekkora öröm volt a fényképezőgép láttán…
Most már nincs kibúvó, jöhetnek a jobbnál jobb képek
2009. december 27. vasárnap, 21:56
Áldott Karácsonyt utólag is. Szépek a képek, nagyon szép arcokat látok.
Hajrá fényképezz sokat, vérjuk nagyon.
2009. december 27. vasárnap, 22:20
Csenge!
Nagyon szép a családod. Látszik, milyen szeretetben éltek!
Öröm nézegetni, olvasgatni a blogodat, tele élettel, szomorúsággal, boldogsággal…szebbnél szebb képekkel!
Tudod mit?! Még az a “bűnronda “tojáskrémes is tetszik nekem!!!
Békés ünnepeket kívánok Neked!
2009. december 27. vasárnap, 23:40
Boldog Karácsonyt, így utólag is. Használd egészséggel az új gépedet, és tanuld ki hamar minden csínját-bínját, hogy tanácsokkal tudj ellátni, mert én nagyon béna vagyok az enyémhez, sajna….
2009. december 28. hétfő, 09:22
Boldog ünnepeket!
2009. december 29. kedd, 13:28
Ez a bejgli recept valami fantasztikus. Vagy csak a fotó teszi?:) Jövőre biztos, hogy ezt meg fogom sütni, idén marad a képben való gyönyörködés.
A képek is nagyon jók, látszik, hogy milyen nagy boldogság van a családodban.:)
Sok sikert és még sok ilyen receptet/fotót a jövő évre is!
2009. december 29. kedd, 15:56
Szió, Poppy – itt is.. :-))
Ez a recept TÉNYLEG fantasztikus, nem győzök leborulni Andi előtt! Anyu épp most fűzgélt, ugyan süssek már mégegy adagot :-))
Köszi mindenkinek a jókívánságokat, igyekszem majd megtanulni fotózni, megismerni a masinámat Apukám biztos segítségemre lesz!
Móni, Nóra, Notburga, Tikmara meg Rita……
2009. december 30. szerda, 15:27
Boldog karácsonyt így utólag :-) remélem finom lett a bejgli (nagyon nagyon jól néz ki) Továbbá sikerekben gazdag, békés boldog új évet is kívánok Csenge. Üdv.
2010. január 13. szerda, 11:27
Tudom, hogy az ember mennyire le tud lombozódni, ha nem úgy történik a karácsonyi készülődés, ahogyan azt elképzelte. De elhiheted, hogy sokszor arra fogunk utólag meleg szívvel visszaemlékezni, amire most nem is gondolnánk. Én idén mindent odaadtam volna azért, hogy Anyukámmal együtt díszíthessem a fánkat… Amíg együtt van a család és szeretitek egymást, addig ne jelentsen fekete felhőt az, hogy esetleg nem családi banzájban történt a fa díszítése :-) Nem okoskodni akarok, és ne haragudj ezért a hozzászólásomért, csak kikívánkozott … :-)