Sütimizéria

…avagy mozgalmas szombatokról, amelyeket végre magamnak, és a hobbimnak szentelhetek! :-) Folytatódott ugyanis a téli szünet előtti őrület, vele együtt a doga-dömping meg az éjszakába nyúló tanulások. Jajj, én úgy szenvedek ettől! Felháborító, hogy konyhába csak kajálni járok ki, és ha édeset kívánok, kénytelen vagyok bóti cuccra fanyalodni.
De aztán egyszercsak – talán az uccsó pillanatban - megvirrad. És eljön egy szombat, mint pirosbetűs ünnepnap. :-))

Most igazi Angyalkáknak készült torta! Amolyan aranyhajú, csillogó szemű angyalkáknak. Hosszan gyönyörködtem bennük, ők meg csak pillogtak vissza rám azokkal a gyönyörű, hosszú szempilláikkal….. Istenem de irigy vagyok! :-)) Anna ikerlánykáinak vittem tortát, egy nagylányos 8. születésnapra! Újfent csokitortában kellett gondolkodni, ötvözni a fehéret a feketével, na meg a barnával. Mindig veszélyes vállalkozás az ilyen – mondhatjuk ezt nagycsaládosan, személyes tapasztalatainkból.. Khm, khm, csokihalál. :-))) Tartottam is a űber-gejl, tömény végkifejlettől. Szerencsére tegnap este megnyugtattak, pontosan ilyen ízvilágú tortára fájt a foguk! Anna nagyon aranyos volt, mellékelt pár fotót a csajszikról és a megbontott tortáról is. Az utóbbi látványa miatt picit elkenődtem. Történt ugyanis, hogy szombat hajnalban sietősen – még angol előtt, nagykabátban.. :-))) – anyuval levettük a keretet a tortáról. Akkor úgy tűnt, a felső réteg picit kevesebb, mint az alsó. Némi hiszti közepette leoperáltuk a tetejét, tömködtem még bele krémet, majd megnyugodva visszatettem. Hát mit ad Isten, nem kellett volna plusz krém! :-( Olyan rosszul érzem magam miatta…

A fehércsokis mascarponekrém még az Eperketortából csenghet ismerősen, de alatta most nem a fanyar eperkrém húzódott, hanem étcsokis változata, inkább amolyan jelképesen. Kívül tejcsokiglazúrral vontam be, majd oldalát fehér csoki”forgáccsal” paníroztam. A tejszínhabrózsákon pedig epres bonbonok csücsültek. …úgy látom, egyre jobban ragaszkodok ezen kerekded díszítéshez… :-)))