Sütimizéria

Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

Valami nyugtalanít.

2010. február 26. péntek | 07:14 - 11 hozzászólás

Napjainkban nem a beszűrődő fények ébresztenek… Többször fölébredek éjszaka, és negyed 6-nál tovább nem is megy a durmolás… Van, hogy ébren várom az ébresztőórám csörgését. Ez annyira kiborít… Aztán persze este hamar el is nyom az álom, ami csak még jobban felhergel. Lehet beállt a szervezetem erre az időpontra, és egyszerűen kipattan a szemem… merthogy mostanában marha sokat tanultam, aztán ismételtem reggel 5-től.

Az egész olyan, mint azelőtt… Persze más dolgok nyugtalanítottak akkor, és mások most.. de akkor is megrémít. Görcsben áll a gyomrom tőle.

Ma perdig nem megyek be suliba, anyukám leigazolja. Szörnyű, már itt tartunk… Tegnap semmit sem tudtam tanulni töri tz-re, Babsziék csak 8 után mentek el. Nem volt baj, imádom Lucát, meg ahogy énekli a Lépesmézről szóló dalocskáját. Ő maga írta, amiben kizárólag a lépesméz szó cseng ismerősen, a többi halandzsa. :-))) Egész héten nem láttam őket. Tudjátok, tanultam… Annyira nagyon hiányoznak…. Pedig Babszinak szüksége van ránk, és valójában nekem is rájuk.

Nem mehetek ma suliba, nem ronthatom el a törit, amikor 3-as röpdolgozatok után végre 4/5-t írtam! A törit, ami az egyéni fejlesztési lapom “hosszú távú terveinek” rublikájában az elsődleges cél. Négyes évvégén. Teljesen megkattantam, ugye…?

De fontos számomra ez az iskola… Egyedül itt vesznek emberszámba.
Egyedül itt kaptam könyvjutalmat.

Kép forrása: Internet, flickr.com

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: énblog 11 hozzászólás » | 803 olvasás

11 hozzászólás - “Valami nyugtalanít.”

vigi üzenete:
2010. február 26. péntek, 08:53
Ne búsulj, szerintem egészen egyszerűen átállította magát az alvókád az 5 órai ébredésre. Meg aztán az, hogy egyre korábban világosodik, ugyancsak összezavarja a tavaszra való átállófélben levő emberkét. Én eddig 7-kor ébredtem, mostanság már 6-kor felpattannak a szemeim. Szinte minden tavasszaal így megy ez kb. 20-21 éves korom óta (azelőtt nem figyeltem). Nálad meg ráadásul ott a kényszer-szoktatás is. Ne nyomasszon a gondolat, inkább öleld jól magadhoz az ananászodat :) s kucorogj még egy picit az ágyikóban.
Ja, és írjál még sok érdekes+fincsi bejegyzést ide! Nagyon szívesen olvaslak ám!!!
Maimoni üzenete:
2010. február 26. péntek, 11:14
Hogy mondhatsz ilyet, hogy egyedül itt vesznek emberszámba? Van egy csomó rajongód! Köztük én is!
:)
Csenge üzenete:
2010. február 26. péntek, 11:57
Jaj nem-nem, ez bizony rosszul sült el! A sulikkal fogtam mindig mellé, itten pedig tényleg nagy szeretetet kapok mindigmindig. Óóó, úgy látszik fene jól elmerültem az önsajnálatban… :pirul:

Vigi, neked is köszönöm!
szezsu82 üzenete:
2010. február 26. péntek, 14:52
Ne sresszeld magad , amúgy az alvással én is hasonlóan voltam a középsuli meg egyetem alatt is…Csak én nem aludtam el, mikor aztán időben kellett kellnem…Aztán rájöttem, a legjobb módszer nem izgatni magam emiatt, és aztán rögötn ment is az alvás…:-))) Amúgy valószínűleg tényleg csak a biológiai órás állt át ahogy Vigi írta…

Suli miatt se aggódj, ügyes vagy, minden rendben lesz! :-)
Rita üzenete:
2010. február 26. péntek, 16:02
Kedves Csenge!
Ne aggódj, már minden más mint azelőtt…
Nem lesz semmi baj! :) Nem soká’ a nap is kisüt, madárkák, mókusok és hasonlók… :D
Minden rendben lesz!
Igaza lehet az előttem szólóknak arról a fránya biológiai óráról.
Dóra üzenete:
2010. február 26. péntek, 20:34
Tényleg ne aggódj Csenge, tök be tud rögzülni az emberben egy ébredés. És én is amikor idegeskedtem, hogy jaj, már csak ennyit tudok aludni, jaj már csak annyit, jaj még mindig nem alszom, akkor mindig az lett, hogy úgy felhúztam magam, hogy alig aludtam végül. Aztán erről le kell szokni :-D Én is jó úton vagyok, direkt meg sem nézem az órát, nem érdekel mennyi, és így jobban megy az alvás is :)

ÉS tényleg semmi sem az mint régen! És nem is lesz úgy, ne izgulj! Most egy tök jó suliban vagy, tökre belelendültél ebbe a hobbiba-szakmába! És hidd el az nagyon jó, ha van az embernek olyan munkája, amit szeret csinálni!
Notburga üzenete:
2010. február 26. péntek, 23:32
Nem szabad elkeseredned! Az embernek vannak rossz periódusai az életben, de ezek nem tartanak sokáig. Föleg, ha olyan családja és barátai vannak, mint Neked! Az alvás meg nem jelez semmit… Kicsit fel vagy turbózva a sok tanulás miatt, egy kis nyugi kell, aztán minden rendbe jön! Szuper csaj vagy!!!
Aliz üzenete:
2010. február 28. vasárnap, 09:36
Szia Csenge,

Figyu, én is hasonló problémákkal küzdöttem mint te. Csak én hajnali 2-kor keltem (úgy hogy fél11-11 körül feküdtem le) és 6-ig nem is tudtam vissza aludni. Iszonyatosan rossz volt, hiszen kb. fél órám maradt utána az alvásra még az ébresztőig. Nekem a sport segített. Este munka után irány az edző terem, és az utolsó szem energiámat, és stresszt “elégetem” a kalóriákkal együtt. Nekem ez vált be. Nyilván nagyon nehéz ilyesmire időt szakítani tanulás mellett, de sztem megérne egy próbát. A futás a legjobb, de ha van vmi más sport amit kedvelsz akkor azzal is lehet probálkozni. Hidd el megéri! Csak magadon segítenél vele, és úgy aludnál mint az aludttej ;-)) Take Care. Pussza: -) Aliz
Ica üzenete:
2010. február 28. vasárnap, 22:09
Kedves Csenge! Jó ideje idejáró olvasód vagyok. Csokiparány, már a blogcím is hívogató. Nagyon finom dolgokat készítesz. Nagyon jó szakember lesz belőled, aki finomságokkal, szépséges süteményekkel, tortákkal várja majd vendégeit.
Nem szabad ennyire görcsölnöd. Jó lenne, ha javítanál történelemből, de ha mégsem sikerül, nem dől össze a világ. Fontos az, hogy szeresd ezt a szép szakmát, és ebben legyél kiváló.
Talán egy kineziológus szakember segítségével sikerülne oldani az iskolai, tanulással kapcsolatos feszültséget.
Szeretettel, Ica
Móni üzenete:
2010. március 3. szerda, 21:40
Hova kellett volna a pekándió? A zabkekszbe??!! :igen: <3
Móni üzenete:
2010. március 3. szerda, 21:42
Sajnos én is rossz alvó vagyok. Az én módszerem szintén az, mint a tesódé…én se nézek rá az órára. Sokkal jobb így.

Hozzászólás publikálása

Magamról

Egy 20 éves de töppeteg, vadalma mosolygós, tündértorta láttán csillogó szemű, sütibolond lány vagyok. A zöldellő Újszegeden lakunk, ahol mindig tiszta a levegő és házacskánk már majdhogynem a nyugalom szigete. ;) A család amolyan jófajta-túlméretezett, mindig akadnak éhes szájak:

Anyu a töménytelenédes, Gabika nagynénim a kétharmad hab - egyharmad tészta híve, míg Apuci megrögzött mákpárti vagy egy tálca krémes jóbarátja. Dóra nővérkém és népes családja az aprósütikért rajong, Babszi és Gábor sógor szíve a sós sütik felé húz. (update: Ez hazugság, Gábor ugyanis szemtelen nagy Marlenka rajongó!) Iringó pedig mindent szeret, amiben a málna előkelő helyen szerepel. És én...? Én Csenge vagyok, az immáron túlbuzgó cukrásztanonc.

Szeretem a lágyan fodrozódó, habos csokimousse-t, a macerás, de mennyei marlenkát, a markáns keserűcsokikat, és bizony azokat a kunkori végű vaníliarudakat is. Történetem mintha végtelenítve lenne, mindig úton vagyok a konyhába. Mindig sütök, de ha épp nem, valahol biztosan álmodozom róla... :)

Oldalkinézet/Design by Barbara Zsidek