Sütimizéria

Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

           

Diós-fahéjas borzas, dulce de leche-vel

2010. március 30. kedd | 16:10 - 5 hozzászólás

Egy külföldi blogon pillantottam meg a receptet: Roppanós kekszkorongok, dulce de leche krémmel összetapasztva. Nagy volt az öröm, az efféle falatnyi nassoktól eleve repkedni tudok, hát még ha ez a mennyei karamellkrém is képbe jön… Lehet ragad tőle az ember, mert mohó módon kétszer annyi krémmet igyekszik kettő közé paszírozni, dehát… legyen. Megbírkózunk vele valahogy! :-) Ráadásul, amióta rábukkantam a szegedi tejdiszkontra, bagó áron szerzem be a konzerv sűrített tejet, szinte az ember után hajítják. Nem is kell sokat kutyagolnom, csak néhány háztömbnyit a sulimtól. Oda meg úgyis gyakran betér az ember, akkor legyen már valami haszna! ;-)) Eddig a Sole tubusos változatát használtam. Horror ár - 300 Ft – mindössze 170 g-ért, ami semmire sem elég. Esetleg reggeli kávéba. Ellenben a Markomilk, majd 400 g-os termékét 350 Ft-ért vásároltam. Mi ez, ha nem JÓ ÁR, csupa nagybetűvel! :-)

Az eredeti recepten alakítottam, merthogy a lágy karamellhez puha, omlós kekszet tudtam csak elképzelni. Olyasfélét, ami két harapásra eltűnik, jó vajas – ha lúd, legyen kövér alapon – és van benne dió. Rengeteg sok aprított dió fahéjjal bolondítva, mert azt ki ne szeretné. A molyraj sajnos jól felkajálta a diókészletünket, így egy ideje nem volt itthon. :-(  Viszont a napokban - Velenceieknek nagy puszi érte  - végre sikerült két butyorral is beszerezni! Olyan gyönyörűek, nem fonnyadtak, egészségesek, aranyszínűek! Nem aggódom, most dióra ily módon kiéhezve, biztos gyorsabbak leszünk a molyoknál. ;-))

A korongok alapja klasszikus omlós tészta, az ebből készült golyóbisokat forgattam pirított dió és fahéj keverékébe. Titka, hogy gyors mozdulatokkal állítsuk össze a tésztát, nehogy “leégjen” kezünk alatt - vagyis figyeljünk oda, a zsiradék meg ne olvadjon! Legyen tehát a vaj mindig jól lehűtött, és érdemes a kezünkre is hideg vizet folyatni előtte. Nem rossz megoldás az se, ha a robotgép spirálos tésztagyúró fejét lehűtjük, majd egy perc alatt könnyedén összedolgozzuk a hozzávalókat. Most nagyon jól sikerült, porhanyós és jó pörkös ízű lett a magvaktól.
Lehet egyébként kicsit túlaggódom ezt a tésztatípust, az elsőéves vizsgám óta. :-)) Nem szabad túlstresszelni, tessék mihamarabb kipróbálni:

Felhívnám figyelmeteket az elefántos késre. Van katicás villánk is.
Hogy tetszik a recept? – (4 szavazat, átlaga: 4.25)
 Loading ...

Omlós tészta

Hozzávalók: 360 g finomliszt, 2 tk. sütőpor, csipet só, 250 g lehtűtött vaj, 150 g porcukor, 2 tojás, 75-75 g pörkölt, durvára aprított dió és pekándió, 1 ek. őrölt fahéj
Elkészítése: A vajat apró kockákra vágjuk, és az átszitált, sütőporos-sós liszttel elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a porcukrot, majd a tojásokkal együtt, gyúrófejjel ellátott kézi robotgéppel összeállítjuk a tésztát. Hűtőbe tesszük 30 percre. Gömböket formálunk belőle, kicsit lelapítjuk, és egyik oldalukat a diófélékkel elkevert fahéjba forgatjuk. Egymástól 5 cm-re, sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, majd 190°C-ra előmelegített sütőben 10-15 perc alatt aranyszínűre sütjük.

Dulce de Leche

Hozzávalók: 1 konzerv sűrített tej
Elkészítése: A sűrített tejet egy lábosba helyezzük, felöntjük vízzel, majd alacsony lángon másfél-két órán át főzzük. Teljesen kihűtjük, csak utána nyitjuk fel.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK 5 hozzászólás » | 1,339 olvasás

Sweet Sixties – Csupa-csupa narancstorta

2010. március 28. vasárnap | 07:20 - 7 hozzászólás

Retró torta lett! :-)) Íme, valami ilyesmit süthettek a hatvanas évekbeli feleségek, ha narancstortát képzeltek el a szülinaposnak. :-))) Persze nem tudom 2010-ben ez az ünnepelt mennyire értékelte vagy épp mennyire rettent meg, amikor a beígért modern canga helyett egy néhány évvel korábbi roncsot kapott. Narancskerekekkel. :-)))) Szomszéd Marci anyukája fölhívott valamelyik este, hogy a fiával megbeszéltek mellé lenne még egy ötlete a díszítésre. Mivel a srácot valami nem kispályás bicajjal lepték meg, szerették volna, ha a torta is ad rá valami utalást. Innentől szabad kezet kaptam. Inkább síkban szerettem volna ábrázolni, csak valami stilizált, letisztult grafikával. Így lett aztán retró bringája is. :-))

Az egyik krémréteg egy szokásos, pudinggal felfőzött intenzív narancskrém, amolyan lekvárhatást kelt, akárcsak az Egyszerűen bonyolult, Eperke vagy épp ikerangyalkák epres-csokis tortája. Sokkal jobban szeretem ezt a módszert, mert ugye zselatint nem szívesen csurgatok… így hát önző módon saját szájíz szerint készítem el… :-))
Van még benne mascarponekrém is, mert ezt már múltkor is nagyon emlegették, hogy finom. Nagyon szeretem én is, még a 2009-es, Pándi meggytorta receptjéből használtam fel. Azóta mindig az ízvilághoz igazítgatom, tök jó muri. Most épp apró kockákra vágott narancshéj darabok színesítették, máskor meggyet forgattam bele vagy épp joghurttal tettem fanyarabbá.

Merthogy semmiképp sem szeretett volna az ünnepelt gejlédes tortát, a narancs-étcsoki párosítás pedig abszolút befutó szerintem ilyen mukiknak. Apu is teljesen oda volt tőle, Szenteste majd lehet ilyesmit teszek asztalra, csak téliesebb piskótalapokkal. Mondjuk fahéjasan! De ez még messze van azthiszem… :-)

Hogy tetszik a torta? – (18 szavazat, átlaga: 4.94)
 Loading ...

A narancskarikákat nagyjából 3 órán át, 75°C-os stőben szárítottam. Lehetett volna tovább is, de így is jobban kijött a térhatása… Ráadásul a tortát sem áztatta el.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, torta 7 hozzászólás » | 1,666 olvasás

« Korábbi bejegyzések