

Sütimizéria
Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

Velencei álom
2010. június 28. hétfő | 09:24 - 6 hozzászólás
A hét elején becsöngetett Ági. Tudjátok, a Thomas-tortás szomszéd Ágink. :-) Két tortát rendelt a prüntyőkéknek, rögtön fel is dobódtam tőle! :-) Egynéhány ötletmorzsát is elszórt, hogy legyen min ötletelgetni csütörtökig. Az egyiket elődjéhez hasonlóan csurig-csokisra tervezte, amiről azért nyugodtan csúcsosodhat egy kisebb méretű marcipánhegy is, merthogy azért remegnek a fiúk. Képesek a kőkeményre merevedett figurákat is elmajszolni. Mondjuk most hiába borzongok meg tőle, pár éve még én is imádtam! A levélkéket lelopkodtam, anyuval meg rendszerint megküzdöttünk a táblácskáért, még ha nem is a mi nevünkre szólt. :-))) Tudjátok azt lehetetlen több darabba törni, ezért csak egyetlen személyre szól.. :-))) Jó pár éve pedig, amikor Pécsen jártunk, a macskaköves útról befordultunk egy boltocskába is. Telis-tele volt marcipánnal, na meg azzal a jellegzetes marcipánillattal…Voltak apró figurák, nagyobbacskák, a hátsó teremben pedig gigantikus marcipánszobrok, híres emberekről. Anyu le is fotózott, ahogy Elvis mellett pózolok.
Na de ne kanyarodjunk el ennyire a témától, nem is a marcipánnal díszített tortáról hoztam fotót! Mivel csütörtökön jelenésem volt Körsztinnel a plázában – Ezerééves barátság ez, itt is kívánok neki nagyon boldog 18. szülinapot! :-) – nem jutott időm fotót készíteni. Apu hazarohant hát a városból és kattintott helyettem párat, míg mi üdítőkkel meg csipsszel felpakolva, kényelembe helyeztük magunkat a mozi 9-es termében. Az “Utolsó dal” című kasszasikert választottuk, jócsaj Hannah Montana-val a főszerepben. Csúcsszuper egy film, bizton állítom. :-P
A torta… Végre elégedett voltam vele! :-)))) Úgy éreztem, ha vannak is apró hibái, végre szépet és finomat alkottam, mi több: megfeleltem az elképzeléseknek! Az apróbbik ugyanis az 1 éves fiúcskának készült, aki még nem igazán evett tojást, ezért Ági arra kért, piskótáját valami minimál mennyiségű tojásból hozzam össze. A neten böngészve aztán találtam néhány receptet tej-és tojásérzékenyeknek… Elgondolkodtató, mennyien küzdenek ezzel a betegséggel is…. :-( A tej, a tejszín, a vaj, olyan lehetetlennek tűnik nélkülük élni… és olyan szép, ezeket a blogokat anyukák írják más, hasonló cipőben járó anyukáknak. Azon fáradoznak, hogy a beteg gyerkőceiknek ne kelljen nélkülözniük egy tortát a szülinapjukon… Ez engem nagyon is megérintett… Emlékszem még alsós voltam, amikor délután egy apró kislány odajött hozzám a suliban. Éppen az uzsira kapott vajas-mézes kenyeret flamoltam, gondoltam hát elfelezem vele. Az anyukája percek múlva odacsörtetett hozzám és elkezdett kiabálni, hogy a kislánya tejérzékeny, ő nem ehet ilyesmit. Kissé megilletődtem, szerintem nem is igazán értettem. Inkább csöndben vártam tovább apuékra.
Szóval a piskóta tojásmentes, a töltelékből pedig elhagytam a tejet. Almaszeleteket puhítottam meg almalében, majd vaníliás pudingporral sűrűsítettem be. Tettem bele egy ízfokozó vaníliarudat is, nagyon finom lett! A kisült piskótát félbe vágtam, azon egyengettem el a tölteléket. Jó vaskos lett, és olyan szépen kirajzolódtak az almaszeletek! Nem volt szívem bevonni semmivel, így került elő a Bonbonettis dobozka. Azzal rakosgattam körbe, majd hogy a felnőtteknek is élvezhetővé váljon a dolog, nugátkrémes Milka csokit fodroztam a tetejére. A bonbonok belsejébe Ízbolygó almazselés szaloncukra került, ami nagy találmány! :-)
Iringó szerint az egész olyan hatást kelt, mint egy velencei kikötő… Asszem szeretnék egyszer oda is eljutni, mindenképp Iri nénémmel. :-)
Fotó © Az én önzetlen és szeretnivaló édesapum
Dusha Béla fotóművész úr :-)
Hogy tetszik a torta? –
Hozzávalók
A piskótához:
- 250 ml 100%-os almalé
- 120 g nádcukor
- 1 szál vanília kikapart magjai
- 1/2 citrom lereszelt héja és leve
- 250 g finomliszt
- 1 csomag sütőpor
- 1 mk. szódabikarbóna
- 6 ek. étolaj
Az almakrémhez:
- 1 csomag vaníliás pudingpor
- 1/2 szál vaníliarúd kikapart magjai
- 3 ek. barna cukor
- 1 mk. őrölt fahéj
- 300 ml almalé
- 4 nagyobb alma felaprítva
A csokibevonathoz:
- 170 g reszelt, nugátos tejcsokoládé
- 120 g sűrített tej
- 60 g vaj
Továbbá:
- bonbonetti rudak
- Ízbolygó almazselés szaloncukrai bonbonformákba töltve
Elkészítése
- Egy 20 centis tortaformát kivajazunk, liszttel enyhén behintünk. A sütőt előmelegítjük 200°C-ra.
- Az almalét a cukorral, a citrommal és a vaníliakivonattal habosra keverjük. A többi száraz hozzávalót elvegyítjük, az almalés keverékhez adjuk, végül belekeverjük a 6 evőkanál étolajat. Állagra teljesen olyan lesz, mint egy kevert tésztáé.
- A tésztát az előkészített formába simítjuk, majd a forró sütőbe toljuk. 5-8 perc után a hőmérsékletet visszavesszük 180°C-ra és tovább sütjük, kb. 25 percig.
- Ha a piskótakorong kihűlt, félbevágjuk.
- Elkészítjük az almatölteléket: A felaprított almát elkeverjük a citrom levével és héjával, néhány percig állni hagyjuk.
- A pudingport elkeverjük a cukorral, és egy kevés almalével az egészet kikeverjük.
- A maradék almalét a darabolt almával alacsony lángon összefőzzük, fahéjjal és a vaníliamagokkal ízesítjük. Néhány percig nyugodtan beledobhatjuk a rudakat is, hadd járja át a vanília zamata.
- Ha félkeményre puhult az alma, a pudingporos keverékkel besűrűsítjük. Teljesen kihűtjük.
- Az egyik piskótakorongra halmozzuk, majd a másikkal befedjük. Tetejére a nugátos tejcsoki, a cukrozott sűrített tej és a vaj keverékéből készítünk glazúrt (egyszerűen vízgőz fölött alaposan elvegyítjük a hozzávalókat, amit aztán alacsony lángon összeolvasztunk). Egy részét zsákba kanalazzuk, és hagyjuk közepes hőmérsékletűre dermedni, amikor már tudunk vele díszíteni. Ebből csinálunk körbe a szélére fodrokat.
- Oldalára bonbonettirudakat tapasztunk, az összhatást Ízbolygó almazselés bonbonjaival bolondítjuk. :-)
Publikálta: Csenge
Kategória: bonbon, ÉDES SÜTIK, torta
6 hozzászólás » | 3,245 olvasás
Meggy, datolya, dió – egy sütiben hajj dejó…
2010. június 25. péntek | 13:24 - 2 hozzászólás
Nem most készült, még a hét elején. Valamiért mindig eljegeltem a feltöltését, pedig igazán mámorító süti ez! 8-) Eleve remegek a dió-datolya duettekért, hát még ha mindezt fanyar meggyszemekkel bolondítjuk… Rájártunk napjában többször is, nagy késsel. Amolyan emberes adagokat szelni.
Igazság szerint az alaprecept egy brutál kanadai csoda – “Pecan Toffee Cake” néven futott a GoodFood egyik 2008-as számában. Amondó vagyok, vegyük szemügyre a receptet, a fölötte lévő fotóval együtt. Alapja a kontinensen őshonos dióféle, a pekándió. Ez a hazainál kicsit zsírosabb, aromásabb, édeskésebb és nekünk minden szempontból drágább csemege. :-) Kilója – még az ebay-en is!!! – 6-7 ezer forintra tehető. Az itteni 200 g-os csomagokról pedig ne is beszéljünk, már 1000 forintért is láttam. Sok, sok, rengeteg, pedig azért kipróbálnám egyszer. Még ha Iringó szerint békaseggre is emlékeztet. :-)))))))
Az eredeti recept szerint 300 g kerülne bele, egy része őrölt formájában, egy része pedig a tetejére, egészben. Csípem én a magvas szeleteket, de szerintem ez picit sok.
A pépesített datolyaszemek nagyon megbolondítják. Eleve nagy datolya rajongó vagyok az adventi csoda óta, ritka klassz összetevő – habár a töménység fokát megint csak egekbe emeli… :-)) De ettől szerintem tekintsünk el, a dati-dió párosítás kimondottan jó húzás!!!
Na de mivel tálalja mindezt a kanadai nép? Naná, hogy a már védjegyükké vált juharszirupban tocsog… és ha mindez nem lenne elég, nem egyenes út a megkínáltak tragikus kimenetelű halálához, még mindig ott figyel be jolly-jokerként: Nini, egy óriásgombóc juharszirupos fagyi a tányér szélén! :-)))))
Így került pekándió helyett magyar dió a tésztájába, tetejére pedig sűrűn meggy szemek, picit tompítva a desszert töménységén. Ebben az összhatásban nagyon is gyerebe volt!
Hogy tetszik a recept? –
Hozzávalók
- 100 g dió, pirítva és megőrölve
- 140 g pépesített datolya
- 200 g puha vaj
- 200 g barna cukor
- 1 tk. fahéj
- 4 nagy tojás
- 140 g félfogós liszt
Elkészítése
- A diót megpirítjuk, majd aprítógépben finomra őröljük.
- A datolyát kimagozzuk, egy kisebb edénybe tesszük annyi vízzel, hogy épp ellepje. Főzzük, míg teljesen megpuhul, majd hűtsük ki. Pépesítsük turmixgépben.
- Melegítsük elő a sütőt 160 fokra. Egy 20 centis formát vajazzunk ki és liszttel hintsünk be.
- A vajat a cukorral keverjük krémesre, adjuk hozzá a datolyapépet, az őrölt diót, egy csipet sót, végül a tojásokat egyenként. Mindegyikkel külön-külön keverjük ki.
- A lisztet keverjük el a fahéjjal, majd óvatosan forgassuk a nedves hozzávalókhoz.
- Süssük 40 percig, majd emeljük fel 200°C-ra további 5 percig. Akkor jó, ha a beleszúrt fogpiszkálóra már nem ragad tészta.
Publikálta: Csenge
Kategória: ÉDES SÜTIK, piskóta
2 hozzászólás » | 1,970 olvasás


(26 szavazat, átlaga: 4.88)
(3 szavazat, átlaga: 3.67)










Tudni mindig könnyebb, de kimondani...az a nehéz.