Sütimizéria

Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

Megérkeztem Keszire – az első napról néhány szóban

2010. június 3. csütörtök | 11:21 - 5 hozzászólás

Tegnap 6 óra magasságában megérkeztünk a belvárosba, és hosszas bolyongás után a Sommer cukrászdába is eljutottunk. Olyan nyugalmas kis zug, olyan barátságos a légkör, már első pillantásra beleszerettem! Megismerkedtem Sommer Andrással és feleségével is, tündéri házaspár! Annyira segítőkészek, olyan nagyon önzetlenek… Kiválasztottunk egy rakat süteményt, erre nem is kellett kifizetnünk… még juhtúrós pogit is csomagoltak.. Ja, miután egy-egy méretes szelet flódnit beburkoltunk, ott helyben. Nagyon rosszul lettem egyébként tőle, gondolom megint a mák miatt.. Nem is tudtam rendesen megvacsorálni, fájt a gyomrom meg hányingerem volt. De annyira jól esett ott és akkor a süti, egyszerűen hiba lett volna mást választani! Klasszisokkal jobb annál, amit valaha is összetákoltam. :-))))) Feltétlenül el kéne kérnem a receptet, csak hát az mégis olyan izé, nem…?

Egyébként a tortával kapcsolatban…Teljes a nyugalom, tudom hogy jó kezekben leszek. :-)) Alapja Sacher-felvert lesz, vagyis az egyik leggazdagabb, legfinomabb piskótatészta. A legnagyobb félelmem is megoldódott, nem nekem kell négybevágni a tortát. :-)) Stresszhelyzetben tuti elszúrtam volna, az hótzityi. A piskótalapok között kétféle krém húzódik majd: középre párizsi krém kerül, amit két csík fanyar eperkrém zár majd közre. A külső bevonó a már jól bevált, mattos fényű csokiglazúrom. Annyira szeretem, és már egyre szebben tudok vele dolgozni. Nem mellesleg brutál finom. Együtt a háromféle íz pedig…leírhatatlan! Babszi szülinapjára próbáltam ki, ide is szeretném majd reprodukálni, egy formabontó tányérdesszertként.
A torta teteje habrózsákkal lesz díszítve, amelyen ezernyi eperszem csücsül majd, akárcsak Iringó tortáján közel egy éve. Egyáltalán nem zavaró egyébként benne a csoki-tejszínhab párosítás. Otthon mindenki nagyon flamolta, remélem lesz sikere…. Na emiatt viszont izgulok. Csak tetsszen mindenkinek….

Legtöbbet most viszont amiatt szenvelgek, hogy be kell jutnom a belvárosba. Tök egymagam, a szétszórtságommal meg kétségbeesett fejemmel együtt. Dunakesziről előbb busszal megyek be a városkapuig. Ez a végállomás. Azután egy kékmetróra kell átszállnom, majd ellavírozni a sárgametrókig. A gyilkos sárgametrókig. Amik Dóra szerint csak néhány másodpercre nyílnak ki, és már csukódnak is be. Nem akarok fennragadni, hogy aztán az örökkévalóságig bolyonganom kelljen egy metróaluljáróban, miközben Alízék még mindig a tortámra várnak. Vagy ilyen nincs? :-))))

Ha többé nem jelentkeznék, legalább tudjátok hol keressetek.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: énblog 5 hozzászólás » | 708 olvasás

5 hozzászólás - “Megérkeztem Keszire – az első napról néhány szóban”

GasztroReni üzenete:
2010. június 3. csütörtök, 12:41
Szió! A sárga metró miatt ne aggódj, a türelmetlen sofőrök a túl kevés ember és a túl nagy tömeg esetén játszanak az ajtókkal, hogy mehessen tovább.
Ha leszállsz a tortával, állj az ajtóba, először a torta szálljon ki, majd utána Te – akik az ajtóban állnak, úgyis megfogják, ha az idióta sofőrnek sietős lenne. No para és kitartás :)
endivia üzenete:
2010. június 3. csütörtök, 12:56
na ezen jót mosolyogtam. ugye nem tévedtél el? azért ez a 3 metróvonal nem olyan komplikált :)
Dóra üzenete:
2010. június 3. csütörtök, 14:27
Még nem lehet tudni, hogy eltévedt-e ;) Még nem indult el Dunakesziről :-D Szerintem nem fog, olyan jó kis ábrákat rajzoltam neki, csak előkapja, és már tudni is fogja hogy hol van :)
Perek üzenete:
2010. június 3. csütörtök, 19:07
Szia!
Rendszeresen olvasgatom a blogod, nagyon tetszik amit csinálsz, a sütik nyálcsorgatóan jól néznek ki, na és fotókról nem is beszélek! Bárcsak én is ilyen ügyes lennék!
Nagy-nagy gratula mindenhez, és biztos jól fog sikerülni az a torta :)
Már régóta gondolkodom rajta, hogy írjak egy kommentet, mert némileg hasonló cipőben járunk..illetve annyiban, hogy én is imádoook sütni, főzni, annak ellenére, hogy 17 éves vagyok, bár az én favoritjaim a különböző országok konyhái, 15 évesen kezdtem rájönni,hogy a főzés kikapcsol, élvezettel tölt el <3 Na ez most lehet érzelgősen hangzott, pedig igaz :pirul:
Kár, hogy csak most olvastam, hogy Dunakeszin vagy, én szívesen elkalauzoltalak volna a városba, nap mint nap azzal a busszal járok be a városba, én ugyanis a szomszédban lakok, fóton ^^ , de nem is olyan rég még pesten laktam, szóval kiismerem magam ott is :)
Na remélem azért sikerült kiigazodni
! A metróktól meg nincs miért félni, nagyon barátságosak tudnak lenni, csak ki kell ismerni őket :)
Petra
Csenge üzenete:
2010. június 6. vasárnap, 08:44
Köszönöm mindenkinek a drukkot, a válaszokat…

Hozzászólás publikálása

Magamról

Egy 20 éves de töppeteg, vadalma mosolygós, tündértorta láttán csillogó szemű, sütibolond lány vagyok. A zöldellő Újszegeden lakunk, ahol mindig tiszta a levegő és házacskánk már majdhogynem a nyugalom szigete. ;) A család amolyan jófajta-túlméretezett, mindig akadnak éhes szájak:

Anyu a töménytelenédes, Gabika nagynénim a kétharmad hab - egyharmad tészta híve, míg Apuci megrögzött mákpárti vagy egy tálca krémes jóbarátja. Dóra nővérkém és népes családja az aprósütikért rajong, Babszi és Gábor sógor szíve a sós sütik felé húz. (update: Ez hazugság, Gábor ugyanis szemtelen nagy Marlenka rajongó!) Iringó pedig mindent szeret, amiben a málna előkelő helyen szerepel. És én...? Én Csenge vagyok, az immáron túlbuzgó cukrásztanonc.

Szeretem a lágyan fodrozódó, habos csokimousse-t, a macerás, de mennyei marlenkát, a markáns keserűcsokikat, és bizony azokat a kunkori végű vaníliarudakat is. Történetem mintha végtelenítve lenne, mindig úton vagyok a konyhába. Mindig sütök, de ha épp nem, valahol biztosan álmodozom róla... :)

Oldalkinézet/Design by Barbara Zsidek