Sütimizéria » 2010 » július
Ilona Praktikái Ajándékbolt   Sütimizéria receptkönyv FejesRibizke   Sütiklub   Latin Negyed csokibolt  

Túrós-ricottakrémes alagút, áfonya és szederszemekkel

2010. július 29. csütörtök | 06:30 | 2 hozzászólás


Amióta nem értekezem igazán a külvilággal, nem is nagyon tudom megterem-e még piacokon az áfonya és a szeder. Általában délutánonként fáradtan lábszétvetve elterpeszkedem a kanapén, aztán sokkal később – némi időzavarral küszködve – arra ébredek, hogy Iringóék hada jött meg a nyaralásból és csiripelnek a fülembe.

Porondon tehát az Iringó-és Sanyiváró desszertem, ami nyári melegben, jóól behűtve igazán szívmelengető. Az olasz ricotta krémessége, a hazai túró intenzív ízével igazán pompás párosítás, úgy hiszem, nem az én fejemből pattanhatott ki először. 🙂

Hogy tetszik a recept? – Semmi pénzért nem készíteném el.Gyenge recept.Egyszerű, de nagyszerűTetszik, izgalmas.Csúcsszuper! (7 szavazat, átlaga: 4,14)
Loading...

Hozzávalók

A kelt tésztához:

  • 1 csésze tej
  • 1 tojás
  • 3 ek. olvasztott vaj
  • 1 tk. só
  • 1 1/2 csésze finomliszt
  • 1 1/2 csésze kenyérliszt (BL80)
  • 5 ek. barna cukor
  • 1 1/2 tk. porélesztő

A töltelékhez:

  • 250 g túró
  • 250 g ricotta
  • 1 csésze barna cukor
  • 1 tojás
  • 2 ek. búzadara
  • 1 szál vanília kikapart magjai
  • áfonya-és szedersokaság

Elkészítése

  1. A tésztát kenyérsütővel dagasztottam be, majd kelesztettem 1 órát, míg kétszeresére nem dagadt.
  2. Ez idő alatt keverjük ki a ricottát a túróval és a cukorral, majd dolgozzuk bele a vaníliakivonatot, a tojást és a búzadarát.
  3. Melegítsük elő a sütőt 175°C-ra.
  4. Megkelt tésztánkat borítsuk lisztezett felületre, majd két részre osztva nyújtsuk ~30×25 cm-es téglalapokká.
  5. Kenjük meg hosszában az egyes tésztalapok középső harmadát a krémmel. Ügyeljünk arra, hogy mindkét végén hagyjunk szabadon 2 centis csíkot. Halmozzuk a töltelék tetejére a gyümölcsszemeket. A két szélső sávban, egymástól egyenlő távolságra készítsünk 5 ferde bevágást, egészen a töltelékig. Így mindkét oldalon 6 csíkot kapunk. Óvatosan hajtsuk középre ezeket a csíkokat, előbb bal, majd jobb oldalról.
  6. Kenjük meg egy tojással, kelesszük további 15 percig, majd újból húzzuk át tojással és toljuk sütőbe 25-30 percre. Ha teteje túlpirulna, alufóliával félidőben fedjük le.
Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, kelt tészta 2 hozzászólás » | 3 295 olvasás

Mascarponekrémes-áfonyás torta, marcipáncsíkokkal

2010. július 22. csütörtök | 10:39 | 12 hozzászólás


Ma szabadnapos vagyok! Úgy terveztem délelőtt kiugrom a piacra, de jelenlegi állapotomat tekintve… lesz abból dél is.  Remélem még kapok valami gyümifélét, jó volna sütni egyet délután. Hétvégén is jártam kint, akkor isteni, mézédes sárgabarackot vettem, majd főztem be aszalt sárgabarackszemekkel vegyítve. Nem bírtuk ki, a héten már ki is bontottunk egy üvegcsével. Ajjaj, majd a téli zimankóban jól hoppon maradunk..

Vettem emellett áfonyát meg szedret is, orosházi Orsi tortájára! :-)) A hétfőgyűlölő csajszi 20. évét töltötte vasárnap, és engem kért fel a torta elkészítésére. Szegénynek nem volt olcsó mulatság, drágán vettem a mascarponét, a marcipánt, ráadásul a pathékorongos hadművelet sem kevés vajat emésztett fel. Az áfonya továbbra is brutáldrága. Kilós kiszerelésben 1600-1800 Ft között mozog, míg egy apró kosárka szeder 300 Ft-ba kerül.

Odafele úton csupa ismerősbe botlottam. A buszúton Csáki Dórával beszélgettünk erről-arról. Ő Iri egyik mindenkori barátnője még az általános suliból, azóta is rendszeresen összejárnak. Különleges ám az ő barátságuk. Jó látni, hosszabb szünetek után is mennyire nyitottak egymás társaságára. Képesek ugyanott ahol abbahagyták, ugyanolyan természetességgel folytatni a beszélgetést…Szeretem őket. Két dolog, ami egyből beugrik Dóráról: Egy közösen megírt költemény.

Dinnye Dóra döngicsél, Betti Bágyadt bakkecske, Iringó csak üldögél, mint a dróton a fecske.

😀 A másik emlék egy szülinapi buli, amikor Dóráék Iringónál aludhattak, és nekem kislányként mindenáron oda kellett tobzódnom a matracommal. Annyira előttem van, ahogy Iri füstölög… és ők is biztos értékelték a jelenetet. Mindenesetre végül nagy elégedettségben, csak velük aludhattam. 😀

Az áfonyaárus bódénál pedig Kottner Viktória tanárnővel váltottam pár szót. Még a Dériben volt magyartanárom (jó ég, hány iskolában fordultam meg…), igazán jól kijöttünk. Egy időben még leveleztünk is, amikor én eljöttem, ő pedig babaváróban volt… Semmit sem változott, ugyanúgy sugárzott. 🙂

A tortával egészen elégedett voltam, pedig a 38 fokos konyhában úgy tűnt, minden ellenem játszik. A sírógörcs határán álltam, mikor a tejszín sehogy sem akart felverődni. Ezért aztán kimentem apu csilli műtermébe, bekapcsoltam a klímát, és nagy felszabadultságban ott pöttyöztem össze mindent. :-)))) A torta alapja egy mandulás piskótakorong, 6 tojásból, amit aztán átitattam áfonyalekvárral, hadd szívja meg magát. Erre nyújtottam egy kör marcipánt, majd tetejére mascarponekrémet kanalaztam. Így ismételtem meg a műveletet még kétszer, végül oldalát is bevontam a krémmel. Csokireszelékkel és pathékorongokkal díszítettem, tetejét pedig ezernyi áfonya-és szederszemmel rakodtam tele. Nyamm.

Hogy tetszik a torta? – Semmi pénzért nem készíteném el.Gyenge recept.Egyszerű, de nagyszerűTetszik, izgalmas.Csúcsszuper! (49 szavazat, átlaga: 4,69)
Loading...

Ilyen tortáknál sosem tudom, kell-e a recept bárkinek is… Szívesen megírom, ha van rá igény!

Hozzávalók

A piskótához:

  • 6 tojás
  • 375 g cukor
  • 300 ml olaj
  • 300 ml tej
  • 450 g finomliszt
  • 300 g őrölt, pirított mandula
  • 18 g sütőpor

A krémhez:

  • 500 g mascarpone
  • 50 g áfonya
  • 1 tábla fehércsoki
  • 200 ml tejszín
  • 10 g zselatin
  • 70 g porcukor
  • 1 szál vanília kikapart belseje

A pathékorongok receptjéért ide kattints.

Továbbá szükséged lesz:

  • kb 3×4 kanál áfonyalekvárra
  • 3×100 g natúr marcipánra
  • csokireszelékre
  • a bevonáshoz habbá vert tejszínre, amelyet előzőleg zselatinnal keményítesz
  • áfonyára és szederre a díszítéshez

Elkészítése

  1. A piskótát a szokott módon elkészítjük, teljesen kihűtjük, majd négybe vágjuk.
  2. A mascarponekrémhez először az áfonyát, 2 ek. mascarponéval turmixgépben pépesítjük, majd a porcukorral és maradék 400 g-mal jól kikeverjük. A fehér csokit vízgőz felett megolvasztjuk, picit hűlni hagyjuk – szintén a krémbe keverjük.
  3. A tejszínt a vaníliamagokkal habbá verjük, a felolvasztott por/lapzselatinnal szilárdítjuk, végül óvatosan az előzőekbe forgatjuk.
  4. A marcipántömböket 2 mm vékonyra nyújtjuk, a tortaforma méretére szabjuk, majd sütőpapírra félretesszük.
  5. Az első piskótalapot előkészítjük. Rákenünk nagyjából 4 ek. áfonyalekvárt, és az első marcipánkorongot ráillesztjük. A krém 1/3-át erre kenjük, majd befedjük a következő piskótalappal. A műveletsort még kétszer megismételjük.
  6. Ha összeállt a tortánk, tejszínhabbal bevonjuk, csokireszelékkel bepanírozzuk és hullámzó csokis csókokkal dekoráljuk. Tetejét szintén tejszínhabbal, valamint friss gyümölccsel – áfonyával és szederrel – díszítjük.
Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, torta 12 hozzászólás » | 9 662 olvasás

Cukrászdai MŰ-remekek

2010. július 22. csütörtök | 08:48 | 4 hozzászólás


Amióta megjelent a piacon az előállítást segítő és eltarthatóság élettartalmát lényegesen megnyújtó műanyag tucatáru, a cukrászat 180 fokos fordulatot vett. Egyre többet beszélünk róla, és bizonyos termékeket, összetételüket a hétköznapi emberek is sokkal kritikusabban szemlélik. Szösszenetnyi irományommal az átváltozásról és okáról elmélkedek.

30 éve a szakmában

Eddigi oktatóim úgy 30 éve szakmabeliek. Tamás bácsi a 90-es évek elején vállalkozást indított, cukrászsütemények előállítására és értékesítésére. Eredményeképp, közel tíz évvel később egy cukrászüzem és egy cukrászda boldog tulajdonosává vált, amelyet lányairól keresztelt el. (ADRI, ORSI) Valóban boldog lehetett, mert elmondása szerint az üzlet hamar felvirágzott és hamarosan ők lettek Szeged egyetlen, valamirevaló sütiszállítói.

Vaj vs. Margarin

Az üzlet jól ment, akkoriban még margarin helyett vajjal, növényi tejszín helyett állati eredetűvel dolgoztak, és mégis volt rá igény. A vaj kontra margarin kérdése állandó vitatémává vált, erről egy néhány hónappal ezelőtti sulis érvelésemben, némi kutatómunka után így írtam róla: Mit kenjünk a kenyérre – vajat vagy margarint? Az érvek és ellenérvek sora hosszúra nyúlik, ám egyet leszögezhetünk: Míg a margarint egy 1853-ban fellépő vajhiány eredményezett, addig a vaj egyik legrégebbi tejtermékünknek számít. Már a Biblia elbeszéléseiben is szerepelt, Ábrahám és Dávid történetében egyaránt olvashattunk róla.

Sokan nem különösebben foglalkoznak a témával, holott ezt a termékcsoportot fogyasztani, meglehetősen hétköznapi tett – de számolunk a következményekkel? Vegyük sorra a szempontokat, konkrét tényekkel alátámasztva, és a kérdésben döntsünk magunk!

Egy lényeges különbség rögtön szemet szúr, elég a boltban csak egy pillantást vetni az árcédulára: A margarin lényegesen olcsóbb, ezért a legtöbb magyar vásárló csupán anyagi okokból hajítja kosarába. És a mai világban sajnos efelett sem hunyhatunk szemet. Egy négygyerekes család komoly gondok közepette, aligha képes a témát létfontosságúnak venni. Közben pedig fogalmuk sincs róla, hogy ezzel megalapozzák gyermekeik, néhány év múlva kialakuló kettes típusú cukorbetegségét.
Számukra mi lenne a megoldás? Van különbség margarin és margarin között? Megismerve előállításának módját, összetételét, ráébredünk – csak szakmabeliek számára egyszerű a feladat: A folyékony növényi olajat hidrogénezés segítségével szilárddá teszik, így leginkább egy koleszterinmentes disznózsírra emlékeztet, csak épp annak biológiai értékétől teljesen megfosztva. Vajra emlékeztető sárgás színét is csak festékanyagoknak köszönheti, mintegy biztos álcát remélve.

Vaj-és margarinteszt: 39 nap elteltével

39 nap után pedig a változás egyértelműen megfigyelhető: Míg a vaj frissességéből, formájából veszített, addig a margarinon nemes egyszerűséggel kicsapódott a festékanyag. Bravó.

Tehát visszatérve a margarinok közötti különbségre, mindez a benne rejlő növényi olajok fajtájától függ. Ami persze a legtöbb esetben nincs is részletesen feltűntetve. Mindegyik növényi olaj különböző hatású, egyik a szervezetben a gyulladásellenes vegyületeket serkenti, másik pedig épphogy előidézi azokat. Ha már mindenképp margarinra kell fanyalodnunk, keressük a repceolajból készülteket.

Egy közismert gyártó pedig előszeretettel hangoztatja szívbarát termékét. Hogy mi igaz ebből? Ezt a kijelentést arra alapozzák, hogy nincs benne koleszterin – ám ez egy nagyon leegyszerűsített megközelítése a fogalomnak. Az eszkimók például rengeteg zsírt fogyasztanak, de mivel bőven kerül halolaj is a szervezetükbe, a vérül alvadási hajlama sokkal kisebb, mint nekünk. Lehet tehát, hogy az én koleszterinszintem a tiéteknél 30%-kal is magasabb, mégis jól elvagyok, mert a vérem alvadékonysága kisebb.

Gyakran látni kórházak folyosóin a “szívbarát” margarint hirdető méretes plakátokat, amit a beteg olykor szentírásnak vesz: Ja, ha a kórház ajánlja, csak jó lehet! Azt hiszem nem kanyarodok el túlzottan a témától, ha a média szerepéről is írok: Hihetetlen mekkora hatalma van, milyen húzóereje, mennyire kihasználják ezt.

A margarinnal szemben a vajat állati zsiradékokból, természetes módon állítják elő. Tejszínből vagy tejfölből készül, ami eredetileg az aludttej felszínén gyűlik össze. A vajkészítés eljárása során a tejszínt köpüléssel választják el az úgynevezett írótól. Vagyis megtalálható benne az összes zsírban oldódó vitamin.

Több fajtáját megkülönböztetjük, legjobb minőségű típusa a márkázott teavaj. Személyes kedvencem a Benefit, amely 82%-os zsírtartamával és édestejszín ízesítésével nálam viszi a pálmát – legalábbis az olcsóbb árkategóriájúak között. Merthogy hallhattunk már a vidéki Írország páratlan esszenciájáról, a zöld ország krémesen lágy vajáról: A Kerrygold 200 g-os csomagjaiért mélyen pénztárcába kell nyúlnunk, 700 Ft-os darabáron hozzák hazánkba. Nem olcsó mulatság ilyesmire költeni, olykor azért mégis érdemes vele megjutalmazni magunkat. Az élmény tízpontos.

A cukrászatban is jelentős a különbség egy vajjal készült édesség és egy margarinnal dúsított, műanyag desszert között. Ott van például a roppanós levelestészta, amely húzómargarinnal készítve egészen más ízélményt nyújt. Bent a Novotelben és szerte az országban is ezt használják az értékesítők. Tény, hogy előállítása könnyebb, gyorsabb és látszatra is kísérteties a hasonlóság, de ez senkit se tévesszen meg. Na meg ott van a leveles tésztánál gazdagabb alapú hajtogatott blundeltészta, amelyből a pékségbeli kakaóscsigák is készülnek. És mint az köztudott, néhányunknak ehhez is van néhány keresetlen szava.

Én azt mondom nem mindegy mit viszünk a szervezetünkbe, ennek hatásai nem most fognak jelentkezni, hanem évek múlva. Jobb esetben csak öregkorunkban, de ilyen mértékű leépülés mellett könnyen lehet, hogy jóval hamarabb. Hogy mit tartamaz az én bevásárló kosaram? Na, VAJon mit?

– Mi az? Habkönnyű, jó a tartása és extra sokáig eláll.
– Látszattejszín, műanyagból

Szemben az ízig-vérig természetes tejszínnel, ott van korunk kétség nélkül stabil, ám annál satnyább kopírozása: A növényi tejszín. Nem is tudom miért hívjuk így, hiszen nemhogy tejszínt, tejet is csak ~30%-ban látott, íze pedig számomra egyáltalán nem hozza az elvártakat. Egy tejszín legyen könnyű, krémes, ne pedig fojtó és hosszú távon holtbiztosan veszélyes.

Az otthoni háztartásokban is megtalálható Hulala “cukrászati hab” futottak még kategóriájú, ízre sem nagy élmény, összetevőit vizsgálva is csak sápítozunk: Víz. Hidrogenizált növényi zsír. Cukor. Tejfehérje. Stabilizátorok – hatféle E-vel.

A Novotelben a spanyol Puratos termékeit használjuk (Whippak, Silpak). Összetevői nagy vonalakban megegyeznek: Víz, hidrogénezett növényi zsír, cukor, stabilizátorok, emulgeálószerek, aromák és színezékek. Vagyis egykutya az összes növényi tejszín, viszont a Puratos a Hulalával szemben szerintem kimondottan finom ízesítésű. Textúrája, tartása pedig valóban elsőrangú. Ha tehetjük azonban, mindig ragaszkodjunk az ősi elvekhez. Használjunk tejszínt, kevés zselatin hozzáadásával. Kati néniék annó 40 dkg tejszínre 10 g zselatinport mértek. Ennek állaga ugyan nem volt olyan masszív, ízvilága viszont egyértelműen páratlan lehetett. 🙂

Tündöklő ragyogás, semleges íz minden tortazselé álma

Ismét egy Puratos termék a gyakorlatról, a Miroir tortazselé. Peti szerint Alien filmekben kiváló kellék lehetne, lelki szemei előtt már meg is elevenedett a folyamló Miroir, egyenest egy űrlény gyomrából. 😀 A hátoldali útmutató szerint pedig bármilyen mesterséges színezékkel felturbózható.
Hát nem fantörpkus?

Intenzív gyümölcsízesítők: Az eper és barack Coldfil nedű

Ez viszont nagy találmány, őszintén mondom. A Puratos termékeket kíváncsiságból rendszerint átvizsgálom, ebben kellemesen csalódtam. Ami első körben említésre méltó, hogy 70%-os gyümölcstartama van, valamint kizárólag természetes tartósítóanyagokkal javítanak élettartamán. Tartalmaz még vizet, cukrot, glukózt, gyümölcspépet, zselésítő anyagot, és – úgy látszik ez elmaradhatatlan – némi ízfokozó anyagot. Állagát tekintve egy folyékony gél, és fagyikba, krémekbe, sütemények töltelékébe használjuk.

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 4 hozzászólás » | 4 077 olvasás

Így telt a gyakorlat első hete

2010. július 17. szombat | 19:55 | 8 hozzászólás


Frenetikus első hét volt! 🙂 Míg első nap remegtem, akár a kocsonya, hét végére azt hiszem belerázódtam a munkába. Már most sokat, rengeteget tanultam! Nem is igazán receptekre, sütifajtákra gondolok, inkább a technikai részekre; a nyújtófa könnyedebb használatra, tortalapok rétegezésére vagy épp piskótalapok egyenletes sütésére… Eddig úgy éreztem, ha nem is vagyok profi a “szakmámban”, azért jól megy… és most újra szembesülnöm kellett hiányosságaimmal. Őszintén szólva a tíz hét óta megint sikerült elfelednem, mennyire más itthon sütni. Hobbicukrászként a tempót magad diktálod. Ha elrontasz valamit újrakezded és mivel ezért élsz, lelkes is vagy, hát próbálkozol. Mert mindig próbálkozni kell, tanulni, fejlődni, változni… de egyedül, az egyes folyamatok sosem válnak olyan magától értetődővé, lendületessé, mint egy cukrászműhelyben, egy oktató mellett, aki beléd neveli az egyes mozdulatokat. Gyakran hallom bent, hogy mennyivel könnyebb egy szakácsnak. Nincs az a folytonos méricske, mindent érzéssel, ösztönösen végeznek, szemben a cukrászokkal. Valójában az út végén szerintem nálunk sincs ez másképp. Amire a szakmáddá, megélhetéseddé válik, akár egy kirakós darabjai, minden összeáll a fejedben. Látod az összefüggéseket, az arányokat, tudod mit mikor és hogyan kell megoldanod egy adott helyzetben. Látni ezt Kati néni ténykedésein, de épp úgy látni Kiss Tamásén is. Elkerülhetetlen a berögződés… 🙂

Egy biztos: Kell még időt hagynom magamnak. Lesznek rosszabb, kevésbé jó, de nagyon élvezetes napjaim is… Egyre kell csak felesküdnöm. Kitartani, míg végre minden mozzanata boldogít. Tudjátok én annyi mindent feladtam már, hagytam abba, nem csináltam végig…. Most viszont itt állok tervekkel, célokkal, meg egy lassan két éves bloggal! Hihetetlen, hogy kezdetekben ezzel az egésszel, mennyire mások voltak elképzeléseim. Óriási mákom volt mindvégig, de talán büszke is lehetek magamra. Elvégre mégiscsak nagy utat jártam be két év alatt. Be is tettem az archívumot, hogy ez mindig szem előtt legyen… 🙂

Íme egynéhány montázs a hét történéseiről:

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 8 hozzászólás » | 1 619 olvasás

A gyakorlatról

2010. július 13. kedd | 21:26 | Még nem érkezett hozzászólás


Olyan meleg van, mállik le rólam a ruha… Szenvedünk gyakorlaton is, munka közben gyakran elteleportálom magam egy kietlen strandra, magam mellett Lucacicával meg Babszival. Azt is elképzelem, hogy valójában nem izzadok, csak a Balaton vize löbözgeti hátamat… 😀
Amúgy nagyon élvezem, csak délután, már itthon jön ki rajtam a fáradtság… Most is nagyokat pillogok, meg olyan bénán fogalmazok… amire gondolom csak rátesz egy lapáttal az agylohasztó Barátok közt. :-))

Írok néhány szót a Novotelről! Most Kati nénivel csak kettecskén vagyunk, Peti (csoporttársam volt a tíz hét alatt) majd jövőhéten fog becsatlakozni. Nagyon segítőkész, türelmes itt egyébként mindenki, szeretnivaló egy társaság 🙂 A műhely pici, de igazán otthonos, és legalább munka végén gyorsan kipucolható.  ;-)) Apró minden zug, a rengeteg folyosóval mégis igazi útvesztő számomra.. még most is csomószor rossz helyre megyek be, eltévedek, nem találom a különböző raktárakat meg hűtőket. De mint mondtam, türelmesek. :-))

Nem dolgozom túl sokáig, reggel 6-ra megyek és 1 után már szabadulok is. Mostanában nincs sok rendelés, hamar végzünk vele. Hétfőn hajtogatott vajas tésztát csináltunk húzómargarinnal, megtöltöttük a csokimámoros kosárkákat és begyúrtunk egy adag töpörtyűs pogit mára. Ma amerikai palacsintával kezdtük a napot, aztán a személyzetnek készítettünk somlói galuskát ebédre (juj dejó dolguk van! :-)), végül megsütöttük a pogikat is. Annyira finom lett és a rétegek is gyönyörűen elkülönültek.

Ujuj, nagyon nem forog az agyam, egy órája biztos pötyögök már a semmiről. Helyette inkább itt egy kép a mai alkotásról, holnap délután meg igyekszem pótolni az elmaradt recepteket. Jó éjt! 🙂

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek Megjegyzés küldése » | 1 173 olvasás

Korábbi bejegyzések