Sütimizéria

Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

Erdei gyümölcsös-túrókrémes tortácskák

2010. július 12. hétfő | 06:09 - 2 hozzászólás

Egy utolsó nap volt a tegnapi, sokféle tekintetben! Először is, utoljára néztünk vébét, amely szerintem a négy évvel korábbi záróakkordhoz hasonlóan, borzalmas volt. Durvulás, elhibázott szép helyzetek, de legalább nem tizenegyesekből került ki a világbajnok… Mindkét csapat közel áll a szívemhez, Hollandiát még a Davids-beli időkben szerettem meg, a spanyol válogatottban meg mégiscsak ott van David Villa, Torres és Iniesta… Ezért kénytelen voltam a drukkhoz Paul polip jóslatát alapul venni. ;-))

És utolsó gyakorlatmentes napomon lébecoltam tegnap, teljesen kábán. Rettenetesen izgulok, bár még kicsit tompítja a dolgot az álmosság… Most reggel kakaó a feszkólevezető, tegnap délután meg egy gigantikus bevásárolás terelte el gondolataimat. Nekem olyan lüke nővéreim vannak… :-)

Ugyanezen okokból sütöttem is, még pénteken. Receptet hozzá majd este feltöltöm, de annyit elárulok, igazi szezonális, hűsítő nyári kosárkák ezek – az Iritől kapott szülinapos, kerek tartletformámból. Most rohanok is készüldni, gondoljatok rám! :-)

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 2 hozzászólás » | 387 olvasás

2 hozzászólás - “Erdei gyümölcsös-túrókrémes tortácskák”

Ildy üzenete:
2010. július 12. hétfő, 08:07
Jajde cukik!:)

Észrevételek:
1. Láttam a kívánságlistádon, hogy a Bakay Nándor utcában lévő boltból szeretnél valamit. Milyen bolt van ott? Cukrász? És kb. hol van?
2. Egy gasztro blogról kell megtudnom, hogy van magyar House oldal!? Ejnye! Annyira örültem, mikor megláttam, én is várom már nagyon!:)
szezsu üzenete:
2010. július 12. hétfő, 15:27
Várjuk az élménybeszámolót a gyakorlatról, biztos izgi lesz! :-)

Hozzászólás publikálása

Magamról

Egy 20 éves de töppeteg, vadalma mosolygós, tündértorta láttán csillogó szemű, sütibolond lány vagyok. A zöldellő Újszegeden lakunk, ahol mindig tiszta a levegő és házacskánk már majdhogynem a nyugalom szigete. ;) A család amolyan jófajta-túlméretezett, mindig akadnak éhes szájak:

Anyu a töménytelenédes, Gabika nagynénim a kétharmad hab - egyharmad tészta híve, míg Apuci megrögzött mákpárti vagy egy tálca krémes jóbarátja. Dóra nővérkém és népes családja az aprósütikért rajong, Babszi és Gábor sógor szíve a sós sütik felé húz. (update: Ez hazugság, Gábor ugyanis szemtelen nagy Marlenka rajongó!) Iringó pedig mindent szeret, amiben a málna előkelő helyen szerepel. És én...? Én Csenge vagyok, az immáron túlbuzgó cukrásztanonc.

Szeretem a lágyan fodrozódó, habos csokimousse-t, a macerás, de mennyei marlenkát, a markáns keserűcsokikat, és bizony azokat a kunkori végű vaníliarudakat is. Történetem mintha végtelenítve lenne, mindig úton vagyok a konyhába. Mindig sütök, de ha épp nem, valahol biztosan álmodozom róla... :)

Oldalkinézet/Design by Barbara Zsidek