Áfonyazselés-étcsokikrémes kosárkák

Áfonyazselés-étcsokikrémes kosárkák

2010. augusztus 12. csütörtök | 17:57 | Még nem érkezett hozzászólás

Eltelt egy újabb hét. Bizarr ez a rohamtempó, nemde? Maholnap vége a gyakorlatnak, és vele együtt lassacskán a nyár is elröpül. :-( Kora hajnalban, melóba menet nem érezni még… de azért gondolatban kezdek felkészülni a csípős szeptemberi reggelekre. Amit egyébként legalább annyira várok, mint ódzkodom tőle. Szeretem, mert emlékeztet az első sulis napokra, amikor még kislányos naivitással vártam a nagy füzetbevásárlást, az évnyitót meg a vakációs élménybeszámolókat, de még a tanórákat is! Csak aztán a lelkesedés mindig alábbhagyott. :-)) És kicsit félek is tőle, mert az idei év különbözni fog a többitől. Mindössze 8 hónap van hátra érettségiig, és én annyira esetlennek, butának érzem magam. Tuti óriási hiányosságaim vannak, a stresszhelyzet pedig mindig gigantikus krátereket robbant a fejembe. Leblokkolok majd. Elvérezek, ha mondom.

No mindegy is, valójában a kosárkák miatt jöttem. Áfonyazselés, étcsokikrémes, némi szederrel bolondítva. Idén lett nagy sláger nálam az áfonya meg a szeder, tényleg remegek értük. Meglepő, de képzeljétek, a legfranyább találkozásomat idén az áfonyával, egy 200 g-os dobozka hozta meg. Egyenest a Tesco-ból! Mézédes volt, hamvas-kövérkés és amolyan igazi áfonyaízű! Az alföldi példányokról sajnos nem mindig lehet ezt elmondani. :-(
Az áfonyazselében kellemesen csalódtam, nem az a gumiízű, zselatinos őrület. És hát ugye áfonyás. =) Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én imádom ezt a gyönyörű harsogó-kék áfonyaszínt.

Hétfőn pedig megérkeztek a kiskrapekok dunakesziről két hosszúúú hétre. Imádom őket. :-))
Íme egy tegnapi pillanatkép Lucacicáról és Ábrándkirályfiról:

Hozzávalók

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, énblog Megjegyzés küldése » | 792 olvasás

Hozzászólás publikálása

Magamról

Egy 20 éves de töppeteg, vadalma mosolygós, tündértorta láttán csillogó szemű, sütibolond lány vagyok. A zöldellő Újszegeden lakunk, ahol mindig tiszta a levegő és házacskánk már majdhogynem a nyugalom szigete. ;) A család amolyan jófajta-túlméretezett, mindig akadnak éhes szájak:

Anyu a töménytelenédes, Gabika nagynénim a kétharmad hab - egyharmad tészta híve, míg Apuci megrögzött mákpárti vagy egy tálca krémes jóbarátja. Dóra nővérkém és népes családja az aprósütikért rajong, Babszi és Gábor sógor szíve a sós sütik felé húz. (update: Ez hazugság, Gábor ugyanis szemtelen nagy Marlenka rajongó!) Iringó pedig mindent szeret, amiben a málna előkelő helyen szerepel. És én...? Én Csenge vagyok, az immáron túlbuzgó cukrásztanonc.

Szeretem a lágyan fodrozódó, habos csokimousse-t, a macerás, de mennyei marlenkát, a markáns keserűcsokikat, és bizony azokat a kunkori végű vaníliarudakat is. Történetem mintha végtelenítve lenne, mindig úton vagyok a konyhába. Mindig sütök, de ha épp nem, valahol biztosan álmodozom róla... :)

Oldalkinézet/Graphics by Barbara Zsidek
Kódolás/Styled by SounDal