Sütimizéria

Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

           

Mese egy kalandos hétvégéről

2010. augusztus 2. hétfő | 05:27 - 4 hozzászólás

Mi az? Sárga vagy görög, kerekded és rengeteg van belőle? Dinnyegolyó, dinnyegolyó, tobzódó dinnyegolyósokaság. Valaha szerettem a görögdinnyét, de úgy tűnik az érzés ezzel tova is libbent. Szombaton egy esti 170 fős hepajra kellett pohárdesszertet tálalnunk. Dinnyegolyókból, persze magok nélkül. Egyedül csináltuk Kati nénivel, merthogy Petinek a konyhán kellett besegítenie az esküvői előkészületekben. Rettenetesen elfáradtam, már akkor éreztem, hogy valami nem stimmel. A sok egy helyben toporgástól teljesen kifulladt a gerincem, türelmetlen és ingerült voltam…  Végén már nagyon irritáló lehettem, az egész átcsapott abba a bizonyos csúfos szenvelgésbe, amiért Dóra gyakran SZFCS-nek becéz. (Szenvelgő Fetrengő Csenge) :-)) De annyira kiborulok az ilyen feladatoktól, akár egy monoton diákmunka, nem is eshetne távolabb a cukrászattól. :-( Valahogy azért mégis időben végeztünk, a hóvégi leltár után pedig Kati néni elengedett. Hazafelé aztán valami végleg elpattanhatott bennem, mert szörnyű rosszullét tört rám.. Először csak azt éreztem, hogy nem bírok felkelni a buszmegálló padjáról. Aznap akkor ültem először hosszabb ideig, 8 órát jóformán végigállva golyóztunk. Aztán ahogy buszra szálltam, mintha végleg kifolyt volna belőlem az erő. Már imádkoztam, hogy Istenem, bárcsak felhívna Apu, mert én biztosan össze fogok csuklani a tűző napon szombat délután, a teljesen elnéptelenedett utcán… :-(( Szédültem, hányingerem volt, egy-egy pillanatra el is sötétült minden, és a háromperces séta hazafelé olyan végtelennek tűnt. Aztán mégis otthon voltam. Anyu a gépnél ült, én meg csak lerogytam rá és sírni kezdtem. Tök fura, mintha nem is lettem voltam magamnál.

Később, miután ettem kicsit és pihentem, nem akart szűnni a rosszullét. Már hidegrázásom volt, végtagfájdalmaim meg bőrirritációm… nem is értettem, hogy lehetek beteg, hogy kaphattam el bármit is, ha bent mindig fertőtlenítőszeres kézmosóval dörzsölöm magam. Nem, egy szóval sem mondtam, hogy ez normális lenne.. :-)) Könyörögtem apunak, hogy vegyen nekem Daedalon-t, mert én bizony hányni fogok. És akkor majd túl sokat veszítek a súlyomból, megint nagyon lefogyok és kezdhetek mindent a nulláról. Amikor a kilók csak kínszenvedéssel vánszorogtak feljebb. Szóval bepánikoltam, fantáziáltam már minden szörnyűségről. :-)) Bevettem pár gyogyit hányingerre, lázra, fejfájásra és lám, mintha kiütöttek volna, megkezdtem téli álmomat. Másnap sokkal jobban voltam. Vasárnap már csak hőemelkedésem volt, és picit fájt a fejem… ennek ellenére ma nem mentem dolgozni, inkább beszóltam reggel a Novotelbe.

Ha csak sütünk és én mozgok, abszolút semmi gond a gerincemmel… nem is szoktam így kikészülni, fogalmam sincs mi lelt. Belázasodhat egyáltalán az ember pusztán a kimerültségtől? :-( Remélem nem lesz ez mindig így.. bárcsak szívósabb lennék.

Íme egy előzőnapi dinnyekoktél. Szombaton ennek az adagnak a kétszeresét kellett poharakba tölteni.
Brr, a hideg is kirázott tőle. :-))

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: énblog 4 hozzászólás » | 445 olvasás

4 hozzászólás - “Mese egy kalandos hétvégéről”

1. Nóra üzenete:
   2010. augusztus 2. hétfő, 09:25

   Szerintem a kimerültségtől simán lehettél rosszul. Én is rögtön lázasodom, amikor a szervezetem pihenésért kiált. Így érte el, hogy ma is pihenj még.
   Remélem már jobban vagy, pihend ki magad!

2. szezsu üzenete:
   2010. augusztus 2. hétfő, 12:43

   Szerintem is a kimerültségtől lehetett, ne aggódj! El is hiszem ennyi dinnyegolyó, jujj…

   De 5:27-kor miért vagy fent, ha nem mész dolgozni? Sipirc aludni! :-)))

3. Csenge üzenete:
   2010. augusztus 2. hétfő, 12:55

   Ujuj, most aztán lefüleltek. :-))))) Be kellett telefonálnom hatkor, de egyébként itt az órának valami baja van, egy órát késik… vagy siet? ;-)) Valahol asszem át lehet állítani…

   Aranyosak vagytok! Már sokkal jobban vagyok, zubog bennem az életerő és legszívesebben már sütnék!

4. Nóra üzenete:
   2010. augusztus 3. kedd, 20:42

   Igen, valószínűleg nem a helyi időt állítottad be. :-)
   Örülök, hogy jobban vagy, irány sütit készíteni! (szombaton Szegedre kirándulok, életemben először)

Hozzászólás publikálása

Neved (required)

E-mail címed (rejtve marad) (required)

Webcím

* = kötelező kitölteni
Az üzenetben használhatsz HTML-tageket.

Notify me of followup comments via e-mail

Spam Protection by WP-SpamFree