Sütimizéria

Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

Omlós tészták és ezerarcú kekszalapok – 2. rész

2010. augusztus 19. csütörtök | 07:55 - 7 hozzászólás

Előző kitekintésünkben a gyúrt omlós tésztákról elmélkedtünk, kerestük a választ: vajon miért úgy harangozzák be, mint a legegyszerűbb cukrásztésztát? Például nyújtottál már almás lepényhez olyan 30×30-as linzeralapot, ami inkább hasonlított a Nagy Magyarországra, mintsem egy négyzetre? Vagy islert, aminek lapjai együttesen túl vastagok lettek ahhoz, hogy átszellemülten átharapd? Kati néni szerint az első 20 év valóban komplikáltabb cukrászként, a többi már csak nehezebb. :-))
Most hogy minden rizikóra rávilágítottunk, talán még jobban félünk belevágni. Épp ezért elhoztam az “oldalbordát”, amely sokkal egyszerűbb fajtája lesz az omlós tészták témakörének. Biztosan mindegyikünk ráismer majd, hiszen ez minden roppanós, vajas, nemcsak kisgyerekek által körülzsongott keksz alapja: Beszélgessünk a kevert omlós tésztákról!

Még több zsiradék, még több egész tojás kerül bele, így tésztánk nem gyúrható, lényegesen puhább massza lesz – egyneműsítése is keveréssel történik. Ilyenkor levegőbuborékokat juttatunk a tésztába, ami elősegíti a lazább szerkezetet. A tésztát általában robotgéppel vagy egyszerűen fakanállal alakítjuk ki, minden hozzávalót körültekintően homogénre keverve.

Először a vajat keverjük krémesre. Szerintem ajánlott picit rámelegíteni, hogy krémesebb állagot kapjunk. Ügyeljünk persze arra, hogy ne olvadjon meg a vaj – elég néhány másodperc a sikerhez. Ezután a finom szemcséjű cukrot hozzáadva (porcukor, finomított kristálycukor, muscovado nádcukor) robotgéppel krémesre keverjük, majd egyenként beledolgozzuk a tojást/tojásokat is. 2-3 perc alatt kellően habos tésztát kapunk, a cukorszemcsék is feloldódnak – belekerülhet a liszt, és az egyéb járulékos anyagok. Ami bármi lehet, csak fantáziánk szabhat határt.

Leggyakrabban nyomózsákból formázzuk a süteményeket, hiszen kézzel sokkal nehézkesebb. Ettől függetlenül nem lehetetlen, belisztezett mancsokkal is adagolhatunk halmokat.

A kevert omlós tészták sütését egy ütemben végezzük, általában gőzmentes sütőben. A sütési hőmérséklet a gyúrt omlós tésztákénál valamivel nagyobb (190-200°C), a nagyobb zsiradékhányad miatt.

Fajtái:

nyomózsákból formázott halmok – például néró-vagy pathétészta
lapnak kikenve – például a kevert linzi lap
formában sütve – mint mondjuk a gyümölcskenyerek

Sárgadinnyés-mogyorós keksz, kevert omlós tésztából

Anyaghányada:

380 g finomliszt
1 1/2 tk. sütőpor
1/2 tk őrölt fahéj
1/4 tk só
125 g puha vaj
125 g puha margarin
2 tojás
200 g finom barna cukor
100 g aszalt sárgadinnye
3 ek sárgadinnye-lé
50 g mogyoró-krokant vagy pirított mogyoró, finomra vágva

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK 7 hozzászólás » | 1,519 olvasás

7 hozzászólás - “Omlós tészták és ezerarcú kekszalapok – 2. rész”

Elif üzenete:
2010. augusztus 19. csütörtök, 09:33
Csodás dolgokat láttam itt, mennyei kinézetű süteményeket és fantasztikus fotókat. Gratulálok, hogy ilyen fiatalon már ilyen szinten űzöd, amit kétségtelenül űzni születtél. Sok sikert a jövődhöz, bár úgy hiszem ez az én jókívánságom nélkül is meglesz! Üdv: Elif
Reni üzenete:
2010. augusztus 19. csütörtök, 09:45
Csenge, hát nagyon tetszett ez az írás! Olyan furcsa, hogy már nem csokipari vagy :)) Mindig meglepődöm a friss bejegyzéseken, hogy “ki az a sütimizéria?” :) aztán az indexkép alapján már egyértelmű… ez a fotó valami gyönyörű, imádom!!
Csenge üzenete:
2010. augusztus 19. csütörtök, 10:05
Kedves Elif, szia! :-)
Köszönöm a jókívánságokat, meg a dicséretcsomagot. Igazán jól esnek ezek, úgy érzem még előrébb hajítanak… Köszi még egyszer! :-)
Jaj, és szuper a blogod! A kurabiye kekszeket már ki is néztem magamnak ;-)
Csenge üzenete:
2010. augusztus 19. csütörtök, 10:15
Reni, hálló! :-)))
Anyu aggatta rám a nevet, merthogy mindig túlzásokba esek, ha sütésről van szó… Én mondtam, hogy kicsit túlreagálja, ilyenkor meg elém tolja a villanyszámlát… ;-))
Köszi a fotószeretetet! <3
Csenge üzenete:
2010. augusztus 19. csütörtök, 10:21
Jaj, egyébként mindig Csokiparány Csenge maradok! Különös ismertetőjegyem, hogy mindefelé csokiparis zacsival lébecolok. ;-))))
Elif üzenete:
2010. augusztus 19. csütörtök, 11:54
Köszönöm én is a blogdícséretet! Ezentúl rendszeresen visszatérő olvasód és receptpróbálód: Elif
Maya üzenete:
2010. augusztus 23. hétfő, 14:10
Csenge,
nagyon édi ez az oldal!!! Ügyi vagy!!!!!!!!!

üdv:

Maya

Hozzászólás publikálása

Magamról

Egy 20 éves de töppeteg, vadalma mosolygós, tündértorta láttán csillogó szemű, sütibolond lány vagyok. A zöldellő Újszegeden lakunk, ahol mindig tiszta a levegő és házacskánk már majdhogynem a nyugalom szigete. ;) A család amolyan jófajta-túlméretezett, mindig akadnak éhes szájak:

Anyu a töménytelenédes, Gabika nagynénim a kétharmad hab - egyharmad tészta híve, míg Apuci megrögzött mákpárti vagy egy tálca krémes jóbarátja. Dóra nővérkém és népes családja az aprósütikért rajong, Babszi és Gábor sógor szíve a sós sütik felé húz. (update: Ez hazugság, Gábor ugyanis szemtelen nagy Marlenka rajongó!) Iringó pedig mindent szeret, amiben a málna előkelő helyen szerepel. És én...? Én Csenge vagyok, az immáron túlbuzgó cukrásztanonc.

Szeretem a lágyan fodrozódó, habos csokimousse-t, a macerás, de mennyei marlenkát, a markáns keserűcsokikat, és bizony azokat a kunkori végű vaníliarudakat is. Történetem mintha végtelenítve lenne, mindig úton vagyok a konyhába. Mindig sütök, de ha épp nem, valahol biztosan álmodozom róla... :)

Oldalkinézet/Design by Barbara Zsidek