Csaba búcsúztatója

2010. szeptember 25. szombat | 09:38 | 5 hozzászólás

Utoljára írok Csabáról, így… A búcsúztató borzalmas volt. Szerencsére nem voltam vele tisztában mire számítsak, így teljesen váratlanul ért minden rezdülése… Csak sodródtam.
Korán bementünk a templomba, sokkal korábban mint mások. Szinte magunk voltunk. Csaba az oltár előtt, mellette az Anyukája és Apukája álltak. A legszomorúbb emlékképem. Ahogy üresen néztek maguk elé, annyira elveszettek, megtörtek voltak.. Sosem fogom elfelejteni.
Letettem a rózsát a rákötözött szívemmel. Iringó varrta, kettő van belőle. Egy nekem fekete szalaggal, egy Csabának fehérrel. Rajta van a kezdőbetűnk. Aztán követtem anyuékat, részvétet nyilvánítani… Ezt sem gondoltam végig. Egyszerűen nem tudtam megszólalni. Talán ezt láthatta az anyukája, mert hirtelen megragadott és néhány másodpercig csak úgy szorosan ölelt magához. Mindketten zokogtunk. Megköszönte, amiért így nagycsaládosan eljöttünk. Iringó később, a kocsiban mondta, anyukája annyit mondott neki; “Te vagy Csenge nővére, ugye? Még találkoztunk annak idején…” Nem tudta befejezni. Akkor találkoztak, amikor Csaba elrángatta Őt az üzletünkbe, hogy fűzgélje kicsit anyuékat a közös nyaralásunkról…

Az apukáját még sosem láttam. Magas, szikár ember, igyekezte tartani magát. Csillogott a szeme a könnyektől. Megpusziltuk egymást, aztán csak egy pillanatra, tényleg nem tartott tovább… Épp fordultam volna el, de visszanéztem rá, a kezünk pedig összefonódott. Minden érzelem benne volt. Már ismertük egymást.

A mise gyönyörű volt. A pap nagyon szépen beszélt, fájdalomról, dühről, elfogadásról. Olyan érzelmekről, gondolatokról, ami mindegyikőnket foglalkoztatta. Hogy az Isten számára nincs tér és idő.
Fiatal, nyílt tekintetű pap volt… láttam mennyire megérintette őt is, valahol egyfajta megnyugvást nyújtott. Szinte ittuk a szavait…

A könyörgés utáni részben olvastuk fel a búcsúbeszédet. Rengetegen voltak, de most nem törődtem vele. Olyan furcsa érzés volt. A hangomat felismertem, de mintha valaki más olvasta volna a szöveget, én meg kívülről szemléltem volna mindent. Amikor arról beszéltem, milyen volt Csaba, már sírtam. Épp jókor jött a vers, András nyugtató hangjával. Igyekeztem alatta csitítani magam, lelkileg felkészíteni az utolsó szakaszra… Végigmondtam. Az utolsó sor nem volt érthető, de Iringó szerint ennek így kellett lennie. Az embereknek muszáj sírniuk, azokat az érzelmeket ott és akkor senki sem akarja elfojtani. Meg kellett könnyebbülnünk.

Kint a templomkertben odamentem Márkhoz, a barátnőjéhez és Guppihoz. Mind magunkba voltunk zuhanva, csak a mozdulataink beszéltek.

Először nem akartam képet felrakni róla, de apu készített egyet és… Már a részem, itt kell lennie. A két róla készült kép között ott van a weblapkészítői diplomája, amit már nem kaphatott meg…..

Pin It» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: énblog 5 hozzászólás » | 1,140 olvasás



Hozzászólok a Facebookos felhasználónevemmel!

5 hozzászólás - “Csaba búcsúztatója”

1. Mosolyrend Évi üzenete:
   2010. szeptember 26. vasárnap, 16:19

   “Kicsi lány” nehéz megszólalnom a soraid után.
   Fogadd tiszteletteljes,őszínte részvétemet!

   Évi

2. kriszti üzenete:
   2010. szeptember 27. hétfő, 12:38

   Kedves Csenge,

   Tegnap óta gondolkozom, írjak-e, van-e értelme. Nem is ismerjük egymást, az utóbbi időben viszont sokat nézegetem a blogodat, és ennél a témánál csak zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy szerintem meseszép sütiket és fotókat készítesz, kivételes tehetséged van az íráshoz, a szóhasználathoz, hozzám nagyon közel áll az ízlés – és lelkivilágod.
   Nem szeretnék okosságokat írni arról, milyen megélni egy barátunk elveszítését ily módon, átéltem. Visszagondolva nekem akkor az segített valamicskét, hogy voltak körülöttem, akik szerettek, úgyhogy csak szeretném, ha tudnád, hogy még vadidegen emberek is gondolnak rád most, és együtt éreznek veled, amennyire lehet.
   Kriszti

3. Notburga üzenete:
   2010. szeptember 28. kedd, 00:35

   Nem is tudom mit írjak… a szavak bennem akadnak. Már elég rég óta követem az írásaidat és mondhatom, öröm a jegyzeteidet olvasni. Legyen az recept, vagy egy rövid történet. Ez a mostani mindennél mélyebb és nagyon megérintett. Jó, hogy így el tudod mondani azt, ami Benned van és fáj. Ez talán segít valamit. Persze a fájdalom és a barát hiánya még sokáig elkísér, de az idö lassan begyógyítja a sebet…
   Kívánom, hogy légy újra vidám, felszabadult és boldog fiatal lány, akinek sok-sok finomság kerül ki a keze alól, mindannyiunk örömére.

4. Csenge üzenete:
   2010. szeptember 28. kedd, 06:05

   Nem tudom mit mondhatnék… Nagyon jó érzés, hogy ennyien támogatnak, ennyien mellettem állnak..

   Kriszti! Jól esik, hogy pont most szántad rá magad az írásra, pedig nem lehetett könnyű elmondanod ezt… Nagyon sajnálom a barátodat! A család pedig tényleg mellettem áll, pont ahogy Máté, aki szintén nagyon jó barátom, osztálytársunk volt a Déris időkben. És most együtt érettségizünk.

   Egyszerűen folyton az anyukáját látom magam előtt. Ő már sosem lesz ugyanaz…

5. Teri mama/ CSABA/ üzenete:
   2010. október 4. hétfő, 20:00

   Nagyon köszönjük, hogy velünk érzel gyászunkban. CSABA örökké a szívünkben lesz. Szerető családja

Nincs facebook fiókom, másként szeretnék hozzászólni!

Neved (required)

E-mail címed (rejtve marad) (required)

Webcím

Spam védelem: Mennyi 1 + 2 ?

* = kötelező kitölteni
Az üzenetben használhatsz HTML-tageket.

Notify me of followup comments via e-mail

Spam Protection by WP-SpamFree