Sütimizéria » 2010 » december
Ilona Praktikái Ajándékbolt   Sütimizéria receptkönyv FejesRibizke   Sütiklub   Latin Negyed csokibolt  

Buék

2010. december 31. péntek | 23:39 | 5 hozzászólás


Míg a 2009-es szilvesztert Iringó nővéreméknél töltöttük, úgy ma délután itthon roptuk anyuval a keringőt, valami tingli-tangli számra. Anyu nem tud keringőzni. És én se túl jól, ez már bizonyos. :-)) Lucacica is itt van egyébként – remélhetőleg már rég durmol odafenn -, ugyanis Babsziék buliba mentek. Én fürdettem, olvastam neki mesét, és együtt ragasztottunk képeket a szobám falára a családról, hogy kicsit megnyugodjon, míg anyukája messzi jár. 🙂

Ez az év igazán eseménydús volt. Voltak szép pillanatai, és voltak… idén valami olyasmit éltem meg, ami mondhatjuk megrengette a belső kis világomat, és el is pusztított bennem valamit. Sokáig nagyon furcsa gondolataim voltak, nem is tudtam szabadulni tőlük. Bár kiskoromtól vallásosan neveltek, idén, életemben először azt hiszem haragudtam az Istenre. Mert nem tudtam megérteni. Hirtelen történt, és én olyan dolgokkal szembesültem, amelyek idáig nem foglalkoztattak, nem is vettem róluk tudomást… Valahányszor szóba került élet és halál, elhessegettem a gondolatot, nem is akartam rá felkészülni. Azt hittem van még időm, hogy nem 19 éves fejjel kell temetésre járnom. Ilyen érzéseim még sosem voltak. Ezektől az érzésektől lettem az, aki most 2010. december 31-én vagyok, és azt hiszem ennyiben biztosan különbözöm  a tavaly december 31-i Csengétől.

  • 2010 januárjában megkaptam az elsőéves cukrászbizonyítványom. Volt ugyan egy kifakadásom, azért a vizsgákat sikeresen letettem. És rájöttem, ez a dolgok velejárója, nem lesz sétagalopp a szakma kitanulása. Ami nem öl meg, az csak megerősít. 🙂
  • Áprilisban hazaköltözik apukám vállalkozása, és ő elhatározza, hogy átalakítja az előterünket. Műteremnek, ahol most is csücsülök. Akkor ilyen felháborodottsággal kommentáltam az eseményeket: “De a hűtőbe például be kell ugrani, míg a kenyérhez keskeny pallón vezet az út. A bicajom pedig a műteremben várja a reggeleket, hogy aztán kettecskén friss pékáruért induljunk. Figyelem, ha Újszeged környékén valaki egy porlepte járgányba botlana, csak megerősítésként írom: igen, az én vagyok.” És ebben a hónapban születnek meg azok a mennyei kakaós spirálok is. Valamint a Tiramisu cupcake-ek, melyekkel érdekbarátokat vásároltam. :-))
  • Májusban meghalt Margit, a nagymamám nővére. Szokatlan hidegben, sűrű esőben búcsúztattuk. Elballagtak Ildiék és Babsziék megtartották az új lakásuk házavatóját. Gyönyörű lett. És először írtam cikket a bézs.hu-ra!
  • Június elején Pestre utaztam, és elkészítettem életem első esküvői tortáját több, de inkább kevesebb sikerrel. Alíz tündéri és írtó türelmes megrendelőm volt, barátokká váltunk a levelezések során. A torta elkészítésében egyébként a Sommer cukrászda segített be, ahova mai napig visszavágyódom!
  • Július 12-én kezdtem meg nyári cukrászgyakorlatomat a szegedi Novotel szállóban. Öt héten át tartott, nagyon jól éreztem magam Kati néni mellett.. még ha gyakran is végeztem én a piszkosmunkát… ;-)))
  • Augusztusban hosszú idő után újra beszélgetni kezdtünk Csabával.
  • Egy hónappal később, szeptember 12-én Csaba örökre elment, és bennünk azóta is űr van. Gyorsan lett ősz.
  • Teri mamával, Csaba anyukájával azóta gyakran összejárunk. Csaba búcsúztatója után meghívott magukhoz, ettünk Csaba kedvenc kiflijéből és megkaptam a juhtúrós pogácsa receptjét is.
    Október közepetáján megtartottuk Luca szülinapi zsúrját, aminek dísze az épp kedvenc Dóra és Csízi majom lett – marcipánból. Örült neki a kiscsaj.
  • Még októberben történt, hogy megismertem Vári Tamás urat egy fotózás kapcsán. Szegény azóta is mézes zserbóval álmodik, én meg még mindig úton vagyok hozzá a kész adaggal.
  • Az utolsó két hónap nagyon gyorsan elröppent. Főként a karácsonyi ajándék receptfüzetemmel foglalkoztam, amiből egy hirtelen elhatározásból könyvecske született. Nem is akármilyen, hála egy csomó-csomó emberkének. 🙂

Az idei kedvenc recept pedig egyöntetűen a körtés-diómorzsás süti lett. És valóban nagyon franya cucc! Egy akkor készült képpel is búcsúznék:

Boldog új évet mindenkinek… Legyetek itt jövőre is!

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 5 hozzászólás » | 1 366 olvasás

Pihezuhé

2010. december 30. csütörtök | 09:38 | 8 hozzászólás


Végre, micsoda idő! Azt sem bánom, hogy így Karácsony után köszöntött be a tél, mostanra minden lecsendesedett, van idő barangolni! És mesebeli a táj, különösen az újszegedi Füvészkertben. Apu elvitt magával fotózni, és bár nem voltam valami hatékony a lefagyott ujjvégek végett, a természet teljesen megbabonázott. Hosszú percekig meg sem szólaltam, csak azon gondolkodtam, Istenem ez az utolsó dolog, amit látni szeretnék életemben. És ekkor ért a rókatámadás. Najó, csak viccelek.. :-)) De most komolyan, hogy nem vettem ezt eddig észre? Miért nem járunk ki gyakrabban? 20 éves fejjel kell ráébrednem, egy milyen csodálatos szakasz maradt ki az életemből… Elmosolyogtam Apun. Ilyenkor képzeljétek annyira lázba jön a fotózástól, annyira szeretettel csinálja, hogy teljesen kizár mindent. Mi több, az óriási zimankóban meleg a keze! Tesz-vesz, át a belvizeken, be a susnyásba egy jó fotó kedvéért. Annyira szeretem ezt az embert, bárcsak egyszer olyan lehetnék, mint ő.

Hát nem gyönyörű? Ahogy az ágacskák kirajzolódnak a csupafehér alapon.
Mintha főhősök lennénk Zsidek Bari egyik grafikáján. 🙂

Pszt, esik a hó!

A Karácsonyunk is szép volt, a maga módján. Ment a tobzódás, néha már-már túl sokan voltunk, nem jutott mindenkire figyelem. A gyerekeket rendszeresen óriási vircsaft övezte, de ezt bántam a legkevésbé! 🙂 Nagyon sajnáltam, hogy Szenteste nem gyújtottunk gyertyát, nem mondtunk el imát, egyedül az asztal mellett már vacsinál. Néhány nappal később ugyan, a Gabikától kapott rénszarvasos tüneményt asztalközépre tettük:

A karácsonyi vacsit végül nagycsaládosan töltöttük, ugyanis Babsziék halleve feldobta a talpát – konkrétan a mi hibánkból. Bepangott. Így aztán volt csoportos pózolás, az évek során tökélyre fejlesztett bájvigyor meg miegymás:

Felső sor: Péter, Iringó, Anyu és az új hapsija :-)))
Alul: Kolos Papival, Dóra Botonddal, Babszi Luszeszitával, akinek kezében egy eper illatú ló nyerít. Ja, és én! 🙂

Annyira gáz a fejem, a kinagyítást le kéne védetem.

Na és akkor végül a lényeg, a desszerttál. Sajnos sehol sem találom a magyarul feliratozott változatot, úgyhogy tolmácsolok: Voltak aprósütik, ezek nagyon jól fogytak, rá is jártunk különös rendszerességgel: Törökmogyis-étcsokis havas hegycsúcsok, citrusos hasú mackók, hagyományőrző drazsépuszik, új trendet követő kávés macaronok és ananászos-pisztáciadarabos kosárkák, valami hihetetlen finom ananászlekvárral. Emellett készült még Szentestére Tejszínes krémdesszert kétféle csokival, és az elmaradhatatlan diós-mákos bejgli.

Citrusos hasú mackók

Citrusos egy ízvilág melegkedvelőknek. Csukd le a szemed és álmodj tengerpartot. 🙂

Hozzávalók

A tésztához, ami az egész legfenomenálisabb része:

  • 1 narancs
  • 1 ek. juharszirup
  • 2 tojás (S méret, vagyis kisebb, de formás darabok)
  • 150 g vaj
  • 50 g porcukor
  • 100 g barna nádcukor (muscovado)
  • 350 g finomliszt
  • 120 g mandula
  • csipet só
  • 1/2 tk. sütőpor

A töltelékhez: valami jófajta, aromás illatú citrusdzsem (én narancs-citromot használtam, darabkákkal)

Elkészítése

  1. A narancsot forró vízzel megmossuk, megszárítgatjuk, héját egy fémtálkába lereszeljük, majd félbevágjuk és a levéből is csurgatunk rá egy keveset. (nagyjából 2 evőkanálnyit) Hozzáadjuk a tojásokat is, egy villával lazán habosra keverjük.
  2. A finomlisztet a sütőporral és egy csipet sóval egy nagyobb tálba szitáljuk. A porcukrot a nádcukorral és a mandulával együtt, robotgépben porfinomságúra őröljük, majd a lisztes keverékhez adjuk.
  3. A vajat elmorzsoljuk benne, középen mélyedést készítünk és ide öntjük a tojásos-narancsos keveréket. Gyors mozdulatokkal kidolgozzuk a tésztát, összegömbölyítjük és 2 órára – még jobb egy éjszaka! – hűvösre tesszük.
  4. Lisztezett felületen fél centi vastagra nyújtjuk, medvekiszúróval sütőlemezre sorakoztatjuk őket, az adag felének kiszúrjuk a közepét.
  5. 175°C-ra előmelegített sütőben kb. 10 percig sütjük. Ekkor kissé megmackósodnak, finom illatuk és aranysárga aljuk lesz. Ha kihűlt pároztatjuk, lekvárral megkenjük és összetöltjük.

Narancsos keksz, pisztáciás krémmel

Ugyanebből a tésztából készült egy héttel korábban pisztáciás nass is, csak azoknak virágkiszúróval estem neki, tetejükre fanyar áfonyadzsemet használtam és pisztáciás vajkrémmel töltöttem össze őket.

A töltelékhez:

  • 150 g vaj
  • 50 g porcukor
  • 50 g pisztácia
  • 50 g marcipán, lereszelve

Elkészítéséhez egyszerűen darálóban a pisztáciát a porcukorral megőröljük. A vajat krémesre keverjük, hozzáadjuk a marcipánt, majd az őrleményt, csillagcsöves habzsákba kanalazzuk és két keksz közé nyomjuk.

A könyvnek pedig úgy veszem észre, hihetetlen, de sikere van! Kaptunk rengeteg sok visszajelzést, meg megrendeléseket is még így két ünnep között is… nagyon köszönjük mindenkinek! 🙂

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény 8 hozzászólás » | 3 038 olvasás

Havas csúcsok mogyoróval, étcsokival

2010. december 23. csütörtök | 09:17 | Még nem érkezett hozzászólás


Erre aztán tényleg rá lehet kapni. Igazság szerint már most alig van belőle, pedig gondolhatjátok mennyire azon voltam, hogy a legalsó fémdobozba kerüljön, gondosan álcázva! 🙂 Egy az egyben olyan íze van egyébként, mint a kakaós Győri Édes keksznek. Ezen meg is lepődtem. Roppanós és omlós, a hamisítatlan és csupa nagy betűs keksz állag, tetején hósipkával valami ízes német fehér csokiból. Szóval szeretjük, nálam idén abszolút befutó és egyedülálló favorit. Akinek csurran-cseppen még egy kevés idő, feltétlenül toljon be egy adaggal a bejglik előtt! 🙂 Nem kell bíbelődni a tészta hűtésével, mehet azonnal a sütőbe!

Hogy tetszik a recept? – Semmi pénzért nem készíteném el.Gyenge recept.Egyszerű, de nagyszerűTetszik, izgalmas.Csúcsszuper! (6 szavazat, átlaga: 5,00)
Loading...

Hozzávalók

A tésztához:

  • 100 g jó minőségű étcsokoládé
  • 200 g jófajta hideg vaj, felaprítva
  • 300 g finomliszt
  • 100 g barna muscovado nádcukor
  • 200 g pörkölt, darált mogyoró
  • 1/2 tk. mézeskalács fűszerkeverék
  • 1 egész tojás
  • 1 tojássárgája

A hósipkához:

  • 200 g olvasztott fehér csoki
  • 2 ek. olajjal homogénre keverve

Elkészítése

  1. A tésztához vízfürdőben megolvasztjuk az étcsokit, 10 percig hűlni hagyjuk. Hozzákeverjük az egész tojást és a sárgáját, majd az olvasztott csokoládéhoz keverjük.
  2. A vajat a liszttel elmorzsoljuk, hozzáadjuk a nádcukrot, a darált mogyorót és a mézeskalács fűszerkeveréket. Közepére mélyedést készítünk, és belekanalazzuk az étcsokis-tojásos masszát. Gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk.
  3. A sütőt előmelegítjük 180°C-ra. Két tepsit kibélelünk sütőpapírral. A masszából diónyi nagyságú gömböket formálunk, kicsit hegycsúcsalakúra mintázzuk, majd egymástól 2 centi távolságra helyezzük őket. 10-12 perc alatt készre sütjük, ekkorra színük kicsit világosabb lesz, aljuk halvány barna, és már nem omlik szét, ha hozzáérünk.
  4. Hűtőrácsra téve hagyjuk hűlni, majd tetejüket olvasztott fehér csokival havasítsuk be. 🙂

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK Megjegyzés küldése » | 5 494 olvasás

Parányi élménybeszámoló a Paránykommandó tagjairól

2010. december 22. szerda | 08:58 | 6 hozzászólás


Csodával határos módon, itt tartom a kezemben. Van eleje és vége, gyönyörű címlapja és belső borítója, enéhány hibája meg nagyon, nagyon finom illata! Íme, a tegnapi útinapló:

5:00 – Berreg a telefon ébresztője. Utolsó sulis nap, távol álljon tőlem ilyenkor a Szundi gomb! :-))
5:10 – Reggeli kakaót kavargatom, hogy jól induljon a nap. Aztán sebtiben öltözöm, csomagolom a beígért sütit Gyuricza tanár úrnak, és hihetetlen gyorsan lesz 6 óra. Halljátok? Jönnek már félkómásan a többiek.
6:15 – Kész vagyok, én időben, mint mindig. Mert ugyebár köztudott, hogy mindig Apu miatt késsük le a mise első percét.
6:31 – Ahogy mondtam, megint fél hét múlt egy perccel. Dóra meg Apu meg én, a Dóm 4. padsorában: Elkezdődött a roráté.
7:05 – Megint nagyon szép volt, csak ide-oda csapongtak a gondolataim… A legjobb az egészben, hogy koromsötét van amikor bemegyünk, de mire kilépünk, valaki mindig rózsaszínre festi az ég alját. Gyönyörű.
7:34 – Már a suli kapujában, sikerült átverekedtük magunkat a városi dugón. Kezdetét veszi az év utolsó tanítási napja, két magyar, egy turizmus meg egy angol órával.
9:58 – Nem telik az idő, mindig másutt jár az eszem! Most épp angol óra van, karácsonyi dalokat hallgatunk, néhány szót kell behelyettesíteni… Rögtön eszembe jut Billy Mack egyslágeres előadó Christmas is All Around című átirománya az Igazából szerelemből. Ott érvényesülne csak igazán a játék:

I feel it in my fingers,
I feel it in my toes,
_________ is all around me,
and so the feeling grows

It’s written in the wind,
It’s everywhere I go,
So if you really love _________,
C’mon and let it ______!

Nem lesz tánc negyedik órában, úgyhogy szépen lassan mindenki felszívódik. Értem a Dóra jön, Máté Ausztriába megy ki Apukájáért, szóval dobbantunk. Csakhogy Dóra otthon maradt a fiúkkal, így Péter lesz a csatlósom. Megyünk előbb Iringóhoz, aztán anyagboltba, felnyalábolunk egy egy tömb tértivevényes és utánvétes lapot, aztán hasítunk haza. Közben Apu hív: 100 példányt nyomtatnak ma és egy már a kezében van! Siet is vele haza, hogy átlapozhassuk, megtapizzuk és jól beleszippantsunk az új illatába. :-)) Én repkedek örömömben.
13:12 – Már itthon. Gyönyörű lett! Egyszerűen gyönyörű, minden a helyén van! Néhány apró hiba, meg egy nagyobbacskától eltekintve ez a legszebb dolog, aminek valaha is köze volt hozzám…. Az utolsó oldalon sajnos ismétlődik a kókuszkrémes cupcake képe, pedig ott a tiramisus változatnak kéne lennie. Annyi baj legyen, akkor is hevesen ver tőle a szívem, most aztán nincs alacsony vérnyomásom, az hótzityi! :-)) Ölelkezünk, megkönnyezzük örömünkben.
13:30 körül – Magunkhoz térve rádöbbenünk, nekünk ma 20 elsőbbségi és még ennyi sima borítékot címeznünk kell, és megtölteni némi szeretettel! Dóra drága már előre dolgozott, a bubis borítékok egymás hegyén-hátán várják, hogy megetessük őket. :-))
15:00 – Joghurtot eszem, barackos jogobellát. Szusszanásnyi idő két tértivevénycímzés között.
16:00 – Itt vannak a könyvecskék, mehet a dedikáció, a tasakolás, a szortírozás! Dóra betegen is segít, 120%-os teljesítményt nyújt! Sajnos csak könnyen maszatolódó ezüst tollunk van, ez kissé visszább veti a folyamatot. Nem adjuk fel, felváltva fújdogáljuk. Remélem senki sem kenődik el!
17:00 – Mindjárt indulunk a postára, rengeteg a feladandó, de Dóra házi tákolmány Excel táblázata jól szuperál, mindenkié borítékolva lett! Már csak az angyalkajátékos csomagom van hátra, neki is mindenképp kell kapnia egy gigantikus elsőbbségi jelzést!
17:20 – Mázli, már a postán vagyunk Péterrel!
17:23 – Még nagyobb mázli, rögtön sorra kerülünk! Mögöttünk a sor kígyózik, ekkora pakkal csak sokára végzünk. A csomagoló hölgyemény egykedvűen ragasztgatja a kék, sárga meg narancs címkéket, jól láthatóan már otthon kortyolgatná a forró teát, egy méretes paplanba burkolózva. Reméljük nem a mi küldeményeinken bosszulja meg a dolgot… :-))
17:43 – Az órára sandítok, épp most végeztünk. Ez jó jel, vagy legalábbis annak vesszük! 🙂
18:01 – Vacsi, finom vacsi. Holnap vérvétel, és egy ilyen fárasztó nap után a megérdemelt vacsoránkat majszoljuk. Nincs sok erőm, csak egy rövid emailt küldök körbe, mellé egy kissé gázos képet csatolva. Én vagyok a legboldogabb  füzetke tulajdonos! 🙂 Köszönöm mindenkinek!!!

Halihó!
Kipurcantunk. Volt ma kismillió borítékcímezés, idegeskedés, loholás a postára meg onnét jövet. És még ez a kép se lett normális, itt alattam. Óriási kupi Kari előtt két nappal, (igen jól látjátok, az ott balomon egy mérőpohár, pedig gondolhatjátok, nem a műteremben szoktam sütni :-)), és olyan mintha egy fülbevalóm lenne meg felemás ingujjam.

Köszönetnyilvánítás, először is a Csipet Csapatnak, a keménymagnak: Az én egyetlen és szeretett és tüsténkedő Édesapukámnak, Anyukámnak, Dórának, Péternek, a család többijének a türeleméért. Aztán: mindenkinek aki eddig rendelt belőle, Zsidek Bari borítótervéért, Fazekas Gábor lektormunkájáért, Kármán Balázsnak, a nyomdás mukiknak és könyvkötőknek és még sokan másoknak, mert most hirtelenjében csak ennyi jutott eszembe. Fárasztó nap volt, de összeszedem szépen gondolataimat és papírra vetem, átfirkálom, korrigálom! 🙂

Jaj és az uccsó oldalért mindenkitől bocsi, egyszerűen én sem értem mi történt… 🙁

Szóval egy kalap szerencsével az elsőbbségi címkéseknek, hogy időben megérkezzen az A Küldemény. :-))
BOLDOG KARÁCSONYT BELÉTEK!

A könyvben először megjelenő receptek: Gesztenyés-csokis rolád, Karamellkrémes-sütőtökös pohárdesszert, Kávés macaronok Piszke tolmácsolásában, Reneszánsz torta, Teás madeleine, Étcsokis-kókuszos márványozott kocka

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 6 hozzászólás » | 3 017 olvasás

Dán vajas aprósütemény, mogyorósan

2010. december 18. szombat | 18:52 | 8 hozzászólás


Hajnali rorátékra ébredünk immár harmadik hete! És most már hó is ropog a talpunk alatt, meg tobzódik a kapucninkban. 🙂 A sűrű hópihefüggöny minden más zajt eltompít, elcsendesíti a várost – mindenütt mozdulatlanság és teljes nyugalom van. Mintha így végre meghallanánk a gondolatainkat. Így nagyon jó készülni a Karácsonyra.

Kicsit azért lelomboz, hogy idén sem lesz fehér. Most legalábbis ezt mondják… Nagyon is jól rémlik, tavaly pontosan ez történt. Előtte egy héttel óriási zimankó, becsülettel beterítettek minket a pöttyök, aztán uccsó pillanatban csak felváltotta az eső meg a lucsok. Annyira ragaszkodom minden ilyesmihez, igazi hangulatba hoz újabban egy testesebb hókupac és Andrea Bocelli karácsonyi albuma!

Éppen ezért sokat is sütöttem az elmúlt hetekben, csak a fránya nyomdai bukfencek mellett egyszerűen nem jutott idő semmire. No de majd most, komoly szándékom ugyanis teljességgel megbolygatni a szépen kigondolt Szentestei menüterveteket! :-))) Első körben egy egyszerű vajas karika, a klasszikus, a pörkölt-mogyis, az igazi omlós! Nem hiányozhat hát az aprósütis dobozból, főleg mert Gabika nagyon szívleli és mert mi viszont szívleljük Gabikát!

Ó te jó ég, hogy ez mekkora merénylet!

Tipp: Ha a tésztát nehéz nyomni, keverjünk hozzá fakanállal 1-2 evőkanál tejszínt! Általában az is segít, ha a vajat néhány másodpercre melegíteni kezdjük, alacsony lángon. Tényleg csak szösszenetnyi idő legyen, nem szabad folynia!

Hozzávalók

  • 300 g finomliszt
  • csipet só
  • 250 g lágy vaj (Lurpak erre a legjobb, csak ne lenne ily bitang költséges…)
  • 150 g cukor
  • 1 tojás
  • 1/2 tk. vaníliaeszencia
  • 1 ek. mogyorólikőr, ha épp akad otthon
  • 150 g mogyoró pirítva, finomra őrölve

Elkészítése

  1. A sütőt 180°C-ra előmelegítjük. Három sütőlemezt sütőpapírral kibélelünk, félretesszük.
  2. Egy tálba szitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a sót.
  3. Egy másik tálban a vajat a cukorral, magas fordulatszámon krémessé keverjük, hozzáadjuk a vaníliakivonatot és a mogyorólikőrt, a tojást és tovább keverjük. Fakanállal ügyes mozdulatokkal belevegyítjük a lisztet és a mogyorót.
  4. A tésztát csillagvégű habzsákba kanalazzuk, és lukas karikákat nyomunk egymástól 2 centi távolságra, majd sütőbe toljuk. 8-10 perc múlva, amikor már kezd illatozni és teljes karácsonyi hangulatot hoz magával, kivesszük. Ekkor már aljuk aranyszínű. Néhány percig még sütőlapon hagyjuk, majd feltűnés nélkül elpusztítjuk vagy fémdobozba tesszük mindet. Arany középút nincs és soha nem is létezett. :-))

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 8 hozzászólás » | 7 286 olvasás

Korábbi bejegyzések