Sütimizéria » 2011 » január
Ilona Praktikái Ajándékbolt   Sütimizéria receptkönyv FejesRibizke   Sütiklub   Latin Negyed csokibolt  

Bárány a kebabban, bárány egy tortán

2011. január 31. hétfő | 20:20 | 1 hozzászólás


Bárányhús ritkán kerül nálunk asztalra. Marcipánból készült állatfarm viszont annál gyakrabban! :-))

A szalagavatós hétvégén készült ez a torta, másodmagával. Előző nap ugyanis egy másik családnak is munkálkodtam, habár csak takaréklángon – egyrészt a kialvatlanság, másrészt a pénteki szaladós nap fáradalmai miatt egyszerűen nem úgy sikerült, ahogy elterveztem. 🙁

Ezen a kudarcon aztán kissé megborult elmém. Már úgy voltam vele, hogy Gabiékat visszamondom, pedig ők aztán tényleg lelkes sütipusztítók, és egyben visszatérő vásárlóim! 🙂 Szenya húzás lett volna egy nappal korábban közölni velük, hogy inkább egyék cukrászdából a tortát. Miközben tudom, hogy a kislány kiütéses lesz ezektől a futószalagos műremekektől… Annyira elkeserít, hogy itt tartunk! Kezdek ugyan eltérni a tárgytól, de ezt még mindenképp leírom. Tudjátok hogy van ez, ha már bárányok meg bégetés, akkor csak találunk valami párhuzamot! :-)) Pár napja beszélgettünk éppen erről V. Gáborral, sajnos ő sincs túl jó véleménnyel a magyar cukrászatról. Szerinte Idehaza a szakma gyakorlatilag halott, mert bár sokan hiszik, hogy jót alkotnak, valójában hulladék alapanyagokhoz nyúlnak. Ilyen talpazatra viszont kockázatos építkezni… Ő a franciákat tartja a szakma gyöngyszemeinek, ők aztán tényleg hihetetlen magas színvonalon dolgoznak, a valódi, maradandó cukrászatot képviselik!

Visszatérve a Détári családhoz: Végül az én drága Apukám simította el a bajokat. 🙂 Egyszerűen későbbi időpontot beszéltek meg az átadásra, így mindennel elkészültem. Volt narancsos ganache krém, marcipánbárány meg étcsoki-kavicsos út, de még egy Welcome táblával is kedveskedtünk!

Nini, itt egy bárány.

A távoli Írországból hazatalált tesónak készült, így a torta üzenete kicsit szimbolikus jelentést kapott. Mondhatjuk úgy is, az elveszett bárány végre megkerült. 🙂  Ezt feltüntettem a táblán is, a hátoldalon folytatódik a szöveg: “Na végre, hogy itthon vagy!” üzenettel. Azt hiszem tetszett nekik!
És persze ha már Írország, nagy zöld füves területek, telis-tele bárány-vattapamacsokkal. :-)) Gyönyörű hely lehet, nyáron nyugodt és tiszta, napsütötte és zöld… Amolyan igazán zöld. Bárcsak egyszer ellátogathatnék oda!

Báránylesen.

Szintén bárányfelhőn pilleg.
(C) Dusha-Kiss Barbara

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 1 hozzászólás » | 2 851 olvasás

Cikornya Cupcake, mint a mesében…

2011. január 24. hétfő | 16:10 | 11 hozzászólás


Ajaj, igazi karamellhónap lett ez a január, nincs mit rajta szépíteni. Létezik, hogy csak az igazán cukros finomságok adják meg a kellő dózist téli depi ellen? :-)) A karamell nemcsak hogy különleges illatot, zamatot és színt, de egyfajta díszességet is kölcsönöz a süteményeknek. Talán éppen ezért illik annyira ezekhez az előkelő, tündéri tortácskákhoz, melyek múlt hét péntekre készültek. Egy számomra igazán különleges alkalomra.
Egy példány beburkolását pedig – hozzá méltó kecsességgel – ki szemléltethetné jobban, mintsem az én kis hercegnőm, Lucacica. Jöjjenek hát az exkluzív fotók, na meg egy tartalmas élménybeszámoló a hétvégémről. 🙂

Tündértorta Anettnek

Először beszéltem róla, és nem volt könnyű. Nem azért, mert annyira fájna visszaemlékezni, hiszen már rég volt, és elmúlt. Próbálok felejteni, továbblépni a családdal együtt, hiszen ez a legtöbb amit tehetünk. Beszélni azért esett nehezemre, mert egyszerűen nincsenek válaszaim. Nekem sem, a szüleimnek sem. Sok apróságból tevődött össze és annyi mindenen múlott, nem lehet egyszerűen egy valamit okolni érte. Hibás vagyok én is, és ugyanúgy hibás a világ, a környezetem amelyik hagyta, hogy láthatatlanul, szépen lassan felemésszen a depresszió.  Nem gondoltam, hogy ennyire erre a témára lesz kiélezve a pénteki beszélgetés, hiszen én egy ideje a jelenben élek és a jövőre koncentrálok, igyekszem mindig előre tekinteni. Ettől függetlenül egy szelet az életemből, ami mindig a részem marad. És mindig ügyelnem kell majd rá, hogy bármilyen csalódás is ér az életben, soha ne térjen vissza.

Vidács Anett a magyartanárnőm volt a Vedresben. Aztán Pestre költözött, és újságíró lett belőle. Persze nem rögtön, előbb neki is meg kellett vívnia a saját csatáit, de jelenleg a Meglepetés magazin egyik cikkírójaként dolgozik. A fotós kollégájával látogattak meg bennünket pénteken, ugyanis a jövőheti számukban – ha minden jól megy – én leszek a főhős!!! No nem fő-fő-főhős, címlapra azért nem kerülök! 🙂

Kissé kaotikus állapotok uralkodtak, merthogy jó Dusha-szokáshoz híven duplára szerveztük a napot. Riportfotózás és sebtiben interjúvolás között néha betévelygett egy-egy osztálytárs is, tablóképügyben. :-)) De valahogy csak összejött, még a fent említett sütit is sikerült összetákolni. (A tetejére fodrozott csokikrém mellé nyugodtan kirakhatunk egy LIVE jelzést, ugyanis helyben készítettem el!) Másnap ugyan nyugodtabb körülmények között kicsit tovább gondoltam, hozzátettem-elvettem, így született meg végül a Cikornya Cupcake. Abszolút és tudatosan túlcicomázva, ahogy annak lennie kell egy tündértorta esetében! :-))

A krém összetevői két nemzet keze munkáját dicséri: dulce de leche nagy találmány a pompázatos franciáktól, valamint a mascarpone és nutella együttese a dallamos nyelvű olaszoktól. Plusz cukor már vétek lenne bele, egyszerűen ezen három hozzávaló színezi krémesen karamellszínűre a tölteléket. Mogyorós, karamellás, lágy. Zseniális.
A fotózáson, csokikrém nyalintása közben készült rólam egy igen gusztusos kép. Nos ez erősen remélem, hogy nem lát napvilágot – bármilyen vonzó is a megjelenésem. ;-))

Egyébként összességében rendben volt a dolog. Tetszett a pörgés, és nagyon jó egy ilyen riport menetébe belelátni, kicsit megérteni. Ettől függetlenül nagyon remélem, hogy nem a depressziómra fektetik a hangsúlyt. Mondom ezt egy olyan depresszív hangulatú kép után, mint a fenti. :-)) Ellensúlyozzuk:

Lucacic’ kóstolási szokásai.
Avagy hogyan cserkészte be egy tündérlány a tündértortáját. 🙂

Hozzávalók

A tésztához:

1 csésze minusz 2 ek. finomliszt
1 csésze barna nádcukor (demerara)
6 ek. cukrozatlan kakaópor
1 teaspoons szódabikarbóna
1/2 tk. sütőpor
1/2 tk. só
1 nagy tojás
1/2 csésze feketekávé
1/2 ek. ecet, 1/2 csésze tejben feloldva
1/4 csésze olaj
1 tk. vaníliakivonat

A krémhez:

1/4 csésze dulce de leche (így készül)
500 g mascarpone
2 ek. nutella

A csokifodrokhoz:

250 g 70%-os étcsoki
100 g vaj
5 ek. mascarpone
2 ek. méz
2 tk. nutella

Elkészítése

  1. A sütőt előmelegítjük 175°C-ra, egy muffintepsi mélyedéseit kibéleljük cupcake kosárkákkal.
  2. Egy nagy tálban együtt átszitáljuk a lisztet a kakaóporral, sütőporral, szódabikarbónával és a sóval.
  3. Egy másik tálban a tojást habosra keverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a vaníliakivonatot és az olajat. A feketekávét és az ecettel elkevert tejet (használhatunk helyette írót is) is hozzáöntjük, végül ezekhez forgatjuk a száraz hozzávalókat.
  4. A kész masszát a mélyedésekbe töltjük és 20-25 percig sütjük, amíg a beleszúrt fogpiszkálóra már nem ragad tészta.
  5. A töltelék hozzávalóit összekeverjük, egy órára, lefedve hűtőbe tesszük.
  6. Közben elkészítjük az étcsokis mogyorókrémet: Vízgőz fölött a csokit megolvasztjuk. A mascarpone-t a vajjal és a mézzel együtt egy kis lábasban kikveerjük, majd hozzácsurgatjuk a megolvadt étcsokit. Ha picit hűlt, elkeverjük benne a mogyikrémet is.
  7. Miután a muffinok kihűltek, összeállítjuk a tündértortákat: Közepüket kivájjuk, megtöltjük a krémmel, tetejüket pedig az étcsokis csokoládékrémmel, nyomózsákból díszítjük, amolyan cikornyásan.
  8. Érdemes egy éjszakára hűtőbe tenni, de tálalás előtt szobahőmérsékleten hagyni kicsit.

🙂

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 11 hozzászólás » | 3 085 olvasás

Félév, szalagtűzés és a kávébabos süti

2011. január 19. szerda | 06:04 | 1 hozzászólás


Az elmúlt hét igazán mozgalmas volt! Persze akadtak rosszabb napok, de egyre inkább úgy érzem, teljesen egyensúlyban voltak a jókkal. 🙂

Minden ott kezdődött, hogy félévzáró előtti uccsó nagy hajrában csöppentem bele ismét a diáklétbe. A majd egy hónapos hiányzás után, egészen újszerű élmény megint iskolába járni! 🙂 Sok dolgozatot írtam, ennek megfelelően  több tantárgyból is sikerült lerontanom a félévi osztályzatomat. Olyan tantárgyakból, amelyekből néhány hete még biztosra vettem egy jobb jegyet… És most tessék, egymásután szertefoszlott, minden amit megálmodtam.  Valahol nagyot csalódtam magamban, szeretek másoknak megfelelni, bizonyítani. Az utóbbi időben egyre inkább így látom magamon. Pont ezért szomorít el a dolog, miközben azon rettegek, hogy nem bírom összekapni magam érettségiig. Borzalmasan szétszórt vagyok, a pótolnivaló pedig rengeteg sok.

Ja, merthogy hétfőtől mindenfele szalagban lófrálok. :-)) Pénteken megtartottuk a nagy Hanságis szalagavatót a Deákban. A dolog velejárója persze egy hülye fekete felleg, ami egyfolytában követ és mellesleg a napot is leárnyékolja: Jesszum papi, érettségiig már csak 3 hónapunk van!

Szóval a buli. Semmi sem úgy alakult, ahogy azt kezdetben elterveztük, de igazán emlékezetes este volt, ez biztosan számít valamit! Végre először szépnek éreztem magam, megállás nélkül vigyorogtam. Ezúton is szeretném megköszönni Szilvinek a frizumat, Erzsinek  pedig a nem épp hétköznapi sminkemet. Az egész amolyan “Nagy átalakítás” projektszagú volt. :-))

Még tűzés előtt, nagy izgalomban. Balomon Heni.

Mátéval igazi hősök vagyunk. És egyben nagy táncosok, semmihez fogható merevséggel ropjuk megannyiszor a keringőt.

A szalagtűzős ruhámat Iringó tervezte, Icu pedig megvarrta. Hihetetlen tempóban, ugyanis az anyagot egy héttel szalagavató előtt szereztük be. Iri nagyon magabiztosan terelgetett, pontosan tudta mi lesz jó nekem. És végül iszonyú jól is éreztem magam a habcsók tülszoknyámban. Sütis hasonlatokkal élve, valóságos “tündértorta” voltam. :-))

Dusha Iringó divattervező és nem túl fotogén megbízója

Apu rengeteg képpel készült egyébként. Sorozatot lőtt az osztálytáncunkról, a keringőről és a szalagtűzésről is. Vannak barátnős pózolások is, Menyussal meg Körsztinnel, de azt hiszem ezek már tényleg felvállalhatatlanok. :-)) Nézegetésükre csak saját felelősségedre kattints ide!

Mindenkori nass: kávébabos keksz, bulimintával

Ezzel a tablófotózásra készültem, de a nagy rohanásban elfelejtettem kínálgatni. Jófajta, izgalmas kávés aprósütiről van szó, bohókás mintával. :-)) Recepttel délután jövök!

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 1 hozzászólás » | 2 707 olvasás

Találkozásunk a pizzookie-val

2011. január 9. vasárnap | 11:37 | 4 hozzászólás


Mit szólnál, ha lenne egy tuti tippem a vasárnap délutáni csendespihenőre?  Nem csalás, nem ámítás, azonnal érkezik a desszert: egy csésze keksz formájában!

Ő lenne az, a pizzookie. Tulajdonképpen egyszerű és klasszikus “chocolate chip cookies”, kissé más külalakkal, állaggal. Nem bíbelődünk holmi göbölygetéssel, egyszerűen formába passzírozzuk és röpke 8 perccel később már neki is esünk. Ragacsos és meleg, rajta egy apró gombóc hűs vaníliafagyival és némi karamellizált dióval. Mmm. Minden értelemben tetőpontra jutottunk azt hiszem. Édességét illetően legalábbis egészen bizonyos. És mégis így van jól – kis csészés tömörséggel, jelentős kalóriatúltengéssel együtt. 🙂

Mert különös ízvilágot ad ám ez a kissé ragacsos belső, a roppanós tetővel, amit aztán tovább bolondítunk egy lágyan fodrozódó fagyigombóccal. Első körben azt mondanám sok. És igen, a karamellizált diódarabkák talán tényleg soknak bizonyulnak, dehát mit lehet tenni, a diópaszta óta teljesen rákattantunk.  Tessék róla lefelejteni, vagy épp titokban rácsempészni, ha már mindenki felkelt az asztaltól. 😉

Hogy tetszik a recept? – Semmi pénzért nem készíteném el.Gyenge recept.Egyszerű, de nagyszerűTetszik, izgalmas.Csúcsszuper! (4 szavazat, átlaga: 4,75)
Loading...

A receptet Xiaolu mutatta be a 6bittersweets blogon. És olyan jól csinálta, hogy szinte érezni lehetett a pirított vaj aromáját, meg a szánkban lágyan omló melaszos kekszréteget (most nagyot nyelünk), amit tovább áztat az olvadozó tejszín. Hát érdemes ezért bűnbe esni?

Már miért ne lenne?

Jó, de vacsorát követően, jóval nyolc után?
Azt meg titokban tartjuk…

Hozzávalók

1 1/2 csésze finomliszt
1/4 tk. szódabikarbóna
1/4 tk. só
3/4 csésze demerara barna nádcukor
1/2 csésze (120 g) vaj
1 nagy tojás
1 tk. vanília
3/4 csésze étcsokicsepp
1/3 csésze pörkölt, darabolt dió
Tetejére: vaníliafagyi, karamellizált diódarabkák

Elkészítése

  1. Melegítsük elő a sütőt 175°C-ra.
  2. Szitáljuk át egy tálba együtt a lisztet, a szódabikarbónát és a sót.
    Egy teflonserpenyőben, közepes hőfokon  kezdjük el melegíteni a vajat, folytonos kevergetés mellett. Rövid idő után a vaj habosodni kezd, majd lassan felszívódik – ekkor a serpenyő alján kis barna pöttyök jelentkeznek. Folytassuk a kevergetést, amíg a vajnak szép barna színe, diós aromája nem lesz. Ezen a ponton húzzuk félre. Ne melegítsük túl, nehogy a vaj odakapjon.
  3. Adjuk a barnított vajat a cukorhoz, és habverővel közepes fordulatszámon keverjük habosra. Adjuk hozzá a tojást, a vaníliakivonatot, majd a lisztet apránként hozzáadva, keverjük az egészet tészta állagúvá. Végül dolgozzuk bele a csokidarabkákat és a diót.
  4. Adagoljuk ki tűzálló formákba. Süssük 8-10 percig, amíg szélük kissé pirulni kezd, közepük viszont még lágy, ragacsos.
  5. Tálaljuk még melegen, tetején egy apró gömb vaníliafagylalttal.

Sütöttünk már hasonlót! Akkor mosolycsalogató szeletek néven futott, pizzaalakú volt és szintén nagyon finom! 🙂

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 4 hozzászólás » | 2 239 olvasás

Felcsigázó diópasztás csigakalács az Újévre

2011. január 5. szerda | 09:52 | 3 hozzászólás


Immár létező kifejezés a legfinomabb, legfoszlósabb és legmesteribben agyondiózott kalácsfélére. :-)) Rég volt itthon kelt tészta – diós zabbantani valók persze annál gyakrabban, de ebben a kérdéseben úgy tűnik menthetetlenek vagyunk. Rögeszménk az irányába, miszerint 30 dkg-nál kevesebb dióval nem is érdemes sütésbe fogni, némi elfogultságra utal. Most, a receptkönyvnél tűnt igazán szembe, mennyire is dió-kókusz-málna-csoki beállítottságú a blog… 🙂

Szóval egy szégyenletes porréteg fedte be a dagasztót. Érthetetlen mi történt az elmúlt hónapokban, hiszen már ez a nyers élesztős illat is kisebb tülekedést eredményez a konyhában; mindenki látni akarja mi készül, méginkább, hogy mikor lesz kész. Engem a tökéletesre kidolgozott kelt tészta bolondít meg teljesen, azokkal a pókhálószerű szálaival. Az már bizony jó jel!

Valami olyasfélét álmodtam meg, ami a fentiek fényében – hát, mondhatni elég jónak ígérkezett. Diópasztát készítettem, amit tovább lágyítottam krémsajttal, ettől a töltelék jóval krémszerűbb, bársonyosabb lett. A feltekert csiga dupla rétegű, így kívül-belül amolyan igazi csupadejós falat. Reggelinél, friss házi tejhez ebből aztán lehet elcsenni! Mi Újév napján ettük. 🙂

Hogy tetszik a recept? – Semmi pénzért nem készíteném el.Gyenge recept.Egyszerű, de nagyszerűTetszik, izgalmas.Csúcsszuper! (10 szavazat, átlaga: 4,20)
Loading...

Hozzávalók

A tésztához:

500 g finomliszt
~250 ml tej
20 g élesztő
50 g porcukor
50 g vaj
2 tojássárgája

A töltelékhez:

300 g (tisztított) dió
240 g cukor
200 ml meleg víz
olaj
3 púpozott ek. krémsajt (mascarpone)

A kenéshez: 1 egész tojás

Elkészítése

  1. A gyúrt élesztős tésztát a tanult módon vagy dagasztógéppel összeállítjuk. Körülbelül 1 órát meleg helyen pihentetjük.
  2. Ezalatt elkészítjük a diópasztát: A cukrot teflonserpenyőben megpirítjuk, karamellizáljuk, amíg teljesen fel nem oldódik. Színe kissé sötétebb árnyalatú barna legyen, de ne legyen túl sötét. Öntsük hozzá vékony sugárban a meleg vizet (vigyázzunk, gőze éget!), folytonos kevergetés mellett az összeugrott karamelldarabot oldjuk fel alacsony lángon. Keverjük bele a diót, forgassuk meg a karamellben jól, hogy mindenütt bevonja. Terítsük el egy kiolajozott sütőlemezen/tepsi hátoldalán. Megvárjuk míg teljesen kihűl, majd aprítógépben paszta állagúra törjük-őröljük. Fakanállal időnként kavarjuk fel az oldalára tapadt tölteléket, hogy szép, egynemű állagot kapjunk.
  3. Szedjük át egy fémtálkába, és adjunk hozzá nagyjából 3 ek. krémsajtot. A lényeg hogy kenhető, de ne túl folyós tölteléket kapjunk. A mascarpone sütés után ugyan kissé visszaszilárdul, de csúnya vége lesz, ha kibuggyan, eláztatja a töltelék.
  4. A tésztát lisztezett munkafelületre borítjuk, újból átdagasztjuk, és három részbe vágjuk. Mindegyiket külön-külön ujjnyi vastagra nyújtjuk.
  5. Kenjük meg a töltelékkel az első kinyújtott tésztalapot, majd helyezzük rá a másodikat. Sodrófával kicsit nyomkodjuk-nyújtsuk meg és kenjük rá a töltelék másik felét. Fedjük be az utolsó lappal.
  6. Szorosan tekerjük fel a tésztát csigaalakba. Vágjuk 3 centi vastagra, és helyezzük süthető papírformába (amit Piszke angyalkámtól kaptam Karácsonyra :-)) vagy egy kerek, sütőpapírral bélelt tortaformába. Kenjük le egy egész tojással és süssük 35-40 percig 175°C-os sütőben, míg teteje megbarnul, és fenséges karamellás-diós illat terjeng az egész lakásban.
  7. Néhány percig hagyjuk hűlni, majd tálaljuk egy bögre tejjel.

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, kelt tészta 3 hozzászólás » | 2 059 olvasás