Sütimizéria » 2011 » február
Ilona Praktikái Ajándékbolt   Sütimizéria receptkönyv FejesRibizke   Sütiklub   Latin Negyed csokibolt  

Kókusztekercs, a megunhatatlan, az addiktív!

2011. február 27. vasárnap | 10:44 | 11 hozzászólás


Kókuszgolyó vagy tekercs, üdítő szelet meg almás pite – nagy múltú, közkedvelt, amolyan megunhatatlan sütifélék ezek, elég hozzájuk rápillantani és már nekividámodik a társaság! Ha kókusztekercs kerül szóba, gyakran kérdeznek a vásárokban is kapható, kicsit masszívabb állagú nyalánkságról. Hogy miből van az, házi közegben reprodukálható-e, mi a “hadd-ne-halljak-meg-effektus” titka. Egészen más a kekszalap összetétele, a cukrászdákban nem szükséges polcokat feltölteni háztartási keksszel, helyettük ott állnak stócban a kimaradt piskóta és zserbóvégek. Ezeket darálják egybe, ez lesz a tekercs alapja, s mivel egyik sem különösebben romlandó alapanyag, ha picit keményebb, dermedtebb a végeredmény, attól csak kapósabb lesz az áru. Első utam nekem is ezekhez a bódékhoz vezet, amikor május környékén Hídi-vásár van Szegeden. Ilyenkor képes vagyok kisebb vagyont beszolgáltatni a mennyei nassért. Nem vagyok egyedül, Babszi nővéremmel az utolsó szeletekért rendszerint összeugrunk. 🙂

Kókusztekercs kókusztejjel

A cél most inkább valami extravagáns krém megalkotása volt. Egy addiktív, tele-kókusz ízvilág, ami kibír egy órás buszutat a suliba, anélkül hogy elfolyna. Többektől hallottam egyébként is, hogy a túlontúl nehéz vajas töltelékeket mostanság hanyagolják, inkább cserélik le valami tejszínes könnyedségre. De azért valljuk be, ha nem margarinkocka, hanem egy nevesebb vaj a töltelék alkotója, mindjárt több szelettel indítunk! Nem kell, hogy a vaj domináljon, csak éppen legyen jelen: lágyítsa, puhítsa, tegyen minket felhőtlenné, mert hát ez a dolga. Az áráról persze picit feledkezzünk meg. 🙂

Végül kókusztejet főztem fel pudingporral, dúsítottam reszelékkel. Iszonyat jó cucc lett, magyarórán fénylett is a szemünk tőle. Amióta Gyuriczával jobban jóban vagyunk, merészebben kötözködik velem. ;-)) Csütörtökön nem tudtam színházba menni, mire egész órára kipécézett magának. Kifelé menet az ajtóban így búcsúzott: Na, túlélted? 😀 Remélem olvassa.

Hozzávalók

A tésztához:

450 g száraz keksz (háztartási vagy más, esetleg megmaradt házi keksz)
5 ek. keserű kakaópor
5 ek. baracklekvár (folyósabb fajta, kevésbé darabos)
100 g vaj
2 ek. rum
kb. 200 ml kávé vagy meggylé

A kókuszkrémhez:

1 bögre sűrű kókusztej
1 rúd vanília
fél csomag vaníliás pudingpor
4 ek. porcukor (vagy Xukor nyírfacukor)
125 g vaj
5 púpos ek. kókuszliszt (finom porrá őrölt kókuszreszelék)
2 ek. kókuszlikőr (elhagyható)

Elkészítése

  1. A tésztához az összetevőket begyúrjuk, fél órára félretesszük, de szobahőmérsékleten hagyjuk.
  2. A kókusztejet a felhasított vaníliarúddal lassú tűzön melegíteni kezdjük, majd eltávolítjuk a vaníliarudat és felforraljuk. A pudingport egy kevés kókusztejjel kikeverjük, a krémet besűrűsítjük vele. Teljesen kihűtjük.
  3. A vajat a porcukorral kihabosítjuk, hozzáadjuk a kókuszlisztet és a likőrt. A kihűlt pudingot hozzávegyítjük, majd az egészet fél órára hűtőbe tesszük.
  4. A tésztánkat két folpack között kinyújtjuk, megkenjük a töltelékkel és óvatosan felcsavarjuk. Közben a folpackkal minden alkalommal szorítunk egyet rajta.
  5. Betesszük tűtőbe, szőröstül-bőröstül. 🙂 Egy éjszakát hűtjük, s másnap megforgatjuk kókuszreszelékben. Hidegen, vékony szeletekre vágva tálaljuk.
Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK 11 hozzászólás » | 7 446 olvasás

A Márti, a cikk, és újfent csigatobzódás!

2011. február 26. szombat | 07:29 | 8 hozzászólás


Ezek bizony reinkarnálódtak, ott zsibongtak rengetegen, egy halomban. És milyen jól tették!

Múlthét pénteken meglátogatott Márti, a cotcot.hu internetes portál Étel/Ital rovatának egyik cikkírója! Jó hosszan elbeszélgettünk, borongósabb meg vidámabb témákról egyaránt, egy tányérka ilyen csöppség mellett. Eredetileg macaront terveztem, de gyanítom csúfos kudarcba fulladt volna. Sütés közben végig kapkodtam meg ügyetlenkedtem, még a töltelékkel is mellé lőttem, állaga ijesztően folyósabb volt a megszokottnál. Ez lett volna azt hiszem a macaron-történelem legtragikusabb halála, már a legelején elhasaltam volna. 🙂 Jó hangulatú este volt, nagyon feldobódtam a beszélgetéstől, a kezdeti zavarodottság ellenére. Ez alkalommal is kiderült, milyen borzalmas interjúalany vagyok, Mártinak biztos hosszú éjszakáiba telt, mire egybefésülte a mondandómat!

És most itt van, a képre kattintva el is olvasható, de úgy ám!

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ajánló, egyebek 8 hozzászólás » | 2 201 olvasás

Fűszeres csokileves és a mogyorós-fehér csokis dacquoise

2011. február 20. vasárnap | 07:00 | 3 hozzászólás


Kissé megkésve: a másik szerelmetes nass. Ez valóban annak sikerült, elég ütős cucc, ami azt illeti. Az étcsokoládé kesernyéssége és a dacquoise selymes édessége itt és most is remek párost alkotott. Már megint a franciák! Egyre jobban magaménak érzem a művészetüket – a precízen, finoman megalkotott kis mütyürkéikkel együtt, amit Anyu annyira de annyira utál. :-)) Azt mondta, egyszer végignézett egy műsort – francia előételtől a desszertig -, ami teljesen kiborította. A pasas friss, színes, hatalmas alapanyagokból alkotott valami két falásra elpusztítandót, röpke néhány órás munkafolyamattal. Egyik ibrikből a másikba kanalazta át, mígnem szinte semmi sem maradt. Aztán amikor úgy hitte a befejező lépés van soron, még mindig meglepte egy újabbal, ami természetesen megfelezte az adagot. Gyakran emlegeti, a halála volt. :-))

Nem tálalnám előételként a csokilevest, nagyon el tudja telíteni az embert. Egy teadélutánra annál alkalmasabb, persze nem ilyen orbitális mennyiségben, mint az lentebb, a képen látható. Egy középméretű csészével, mellé néhány kekszfalás rendkívül ideális ilyen depis napokon. Mivel cukrot nemigen tartalmaz, inkább a fűszerek és a valódi csokoládé dominál. Néhány kanál után nekem nagyon jól esett mellé a mogyoróillatú, fehér csokis dacquoise. Nagy találmány ez is, az elkészítése néhány lépésben megegyezik a macaronéval – ugyanúgy a tojáshabbal kell bíbelődni, éppen ezért fontos az alapanyagok szinte porráőrlése.

Fűszeres csokoládéleves, valami bonyodalmas keksszel 🙂

Hozzávalók

A csokoládéleveshez:

125 g étcsokoládé (60-70% minimum!)
50 ml tejszín
125 ml víz
1 csillagánizs
1 rúd fahéj
1 szál vanília
őrölt fahéj, gyömbér ízlés szerint
1 csomag vaníliás cukor
1 ek. narancslekvár

A dacquoise-hez:

130 g hántolt, pörkölt törökmogyoró, porfinomságúra őrölve
30 g kakaópor
150 g finom porcukor
4 kisebb tojásfehérje (~3/4 bögre)
50 g kristálycukor

A sűrített tejes-fehér csokis krémhez:

170 g fehér csokoládé
120 g sűrített tej
30 g vaj
50 ml tejszín

Elkészítése

  1. A porcukorral lisztfinomságúra őröljük a mogyorót, az alapanyagokat kimérjük és félretesszük. Egy tepsit sütőpapírral kibélelünk, majd finoman beolajozzuk. A sütőt előmelegítjük 165°C-ra.
  2. A száraz hozzávalókba vegyítjük a kakaóport. A tojásfehérjét habbá verjük, s amikor keményedni kezd, apránként elvegyítjük benne a kristálycukrot. Tovább verjük. Közben azért ellenőrizzük, van-e már a tojáshabnak kissé csúcsos vége. Ez ugyanis a tökéletes állag.
  3. A száraz hozzávalókat a habra borítjuk, néhány gyors, keverő mozdulattal majdnem homogénre keverjük a tésztát. Ezután egy habkártya segítségével teljesen simára dolgozzuk. Akkor jó, ha nincsenek benne rögök, amolyan szalagszerűen ömlik a folyam. 🙂 Habzsákba töltjük, és 50 Ft-os nagyságú plecsniket nyomunk az előkészített sütőpapírra. 10-12 percig sütjük, néhány percig hűlni hagyjuk, majd óvatosan leválasztjuk a papírról.
  4. A töltelékhez a fehér csokoládét felaprítjuk, s vízgőz fölött a vajjal és a sűrített tejjel együtt melegíteni kezdjük. Ha már felolvadt, és az egész amolyan nyúlánk állagú, levesszük a tűzről. Visszahűtjük, miközben kemény habbá verjük a tejszínt. Az előzőekhez adva, kissé lágy de nem túl folyós állagú krémet kapunk, amit most 10-15 percre mélyhűtőre teszünk. Ekkorra állaga sokkal masszívabb, de habzsákból is nyomható lesz. Két korong közé nyomunk a krémből.
  5. A “leveshez” a csokoládét felaprítjuk. A tejszínt a vízzel elkeverjük, egy lábasba feltesszük melegíteni a fűszerekkel. Hozzáadjuk a csokoládét, majd 1 percig forraljuk. Félrehúzzuk, lefedve 10 percig pihentetjük. A csillagánizst, fahéj-és vaníliarudat eltávolítjuk. Még melegen tálaljuk a mogyorós dacquoise-el. Tartalmas beszélgetést hozzá!
Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 3 hozzászólás » | 3 406 olvasás

Omlós tésztás sült tortácska – Valentin napi szerelmetes nass I.

2011. február 13. vasárnap | 19:44 | 6 hozzászólás


Mit is mondhatnék a szerelemről, 20 éves fejjel. Hogy nem sűrűn volt benne részem? 🙂 Sajnos nagyon is jellemző rám, hogy nem tudom kimutatni az érzéseimet, nem merek közeledni, sem igazán megszeretni valakit. Az idő előrehaladtával pedig egyre kellemetlenebb, ha a nemlétező kapcsolatomról kérdeznek. Mert már szoktak, persze inkább az én korosztályomból. Nagy naivan azt hiszik, ők már mennyi mindent megéltek….. Sokáig nem is foglalkoztam ezzel, mondván majd megtalál a szerelem, csak legyek végre hajlandó megnyílni, eljárni valami sulin kívüli közösségbe. De ezen a ponton igazán sosem jutok tovább. Be kell látnom, gyakran vagyok földhözragadt, antiszociális némber, aki a szokásai rabja  és rettenetesen fél az új dolgoktól… perpillanat egyszerűen úgy érzem, lehetetlennek tűnő küldetés egy párkapcsolat, hiszen fogalmam sincs mit jelent alkalmazkodni, lemondani dolgokról a másik fél kedvéért. Ez pedig igenis alappillére egy kapcsolatnak, még tapasztalatok hiányában is tisztában vagyok vele…

De nem szeretem ezeket a mai bulikat. Akkor érzem jól magam, ha spontán találkozásokból lesz valami igazán jó. És nem kell hozzá lerészegedni sem, elég egy forró csoki vagy kapucsínó, meg némi keksztömeg a tökéletes kávézóhangulatért.

Szóval szerelmes vagyok, csak egy másik értelemben. Jelenleg a sütés a fő szenvedélyem, ebben lelem örömömet. Igazi boldogságforrás, és minden aggodalmam ellenére, látom benne a jövőt. Ahogy segített talpra állni, úgy segíthet az emberek megértésében, megtalálásában is… Például nagy álmom külföldre utazni,  tanulni a mesterember franciáktól, világot látni. Tudom, hogy ezért képes lennék bármire, ha kell még bátrabbnak is lenni. 🙂 Szóval mi a szerelem számomra jelenleg? A pörkölt mogyoró markáns íze, a valódi tejszín bársonyossága, a szalagosan fodrozódó macarontészta, az olvasztott csokoládé megunhatatlan illata, a karamell titokzatossága és a natúr pisztácia elérhetetlensége. Látni akiket szeretsz, amint épp nekiesnek a fánkmajsznak. Csillogó szemekkel. 🙂

Itten pedig a sütemény, amiért ma egybegyűltünk. Omlós tésztás sült tortácska. Természetesen nem a tetején lévő tejszínes krémcuccmákra gondolok (az nem a sütő hőfokától lett ilyen dermedve, sokkal inkább a habfixáló tette meg hatását. :-), hanem a belső rétegekre: egy mandulás-csokoládés süthető (!) krémről lesz szó. Ezt nyugodtan tömködhetjük leveles tatyókba is (mint azt korábban már megtettem) vagy használhatjuk egyéb célokra. Mindenesetre igaz ami igaz, NAGYON finom, így alkalmazni mondhatni szükségszerű.

Ő lenne az, a “Nagy Ő”-nek holnapra. Teljesen ideális kényeztetés.

Egyszerű a titok nyitja: Két mandulás omlós tésztalap közé került ez a briliáns csokoládékrém, így lettek aztán megsütve előmelegített sütőben. Miután kihűlt, felvert tejszínhabbal vontam be, majd paníroztam be manduladarabkákkal. A tetejére Papp Emese ütős fehér csokis karamellkrémjéből csurgattam, a maradékot pedig természetesen közelben hagytam.

Az adagok kissé nagyok, a végeredmény pedig inkább az a tömör gyönyör, mintsem valami  reform zabkeksz kategória. De szerintem így van jól. Drága jó Iri-Sanyi párosnak készült múlthét szombaton. 🙂

Holnap jövök még egy férjet_magunkhoz_láncoló recepttel. 🙂

Hozzávalók

A tésztához:

250 g finomliszt
100 g porfinomságúra őrölt mandula
200 g vaj
100 g porcukor
1 tojás sárgája

A “töltelékhez”:

225 g étcsokoládé
115 g kristálycukor
115 g vaj
3 tojás (kisebb méretű)
30 g finomliszt
115 g őrölt mandula

A díszítéshez:

mandulaforgács
200 ml tejszín
1 csomag habfixáló
2 csomag vaníliás cukor

A karamellöntethez:

150 g kristálycukor
100 ml forró tejszín
50 g fehér csokoládé

Elkészítése

  1. Az omlós tésztához a porcukorral együtt finomra őröljük a mandulát, majd az átszitált liszthez adjuk. A vajat kis darabokra vágjuk és elmorzsoljuk a lisztes keverékkel. Végül a tojássárgáját is hozzáadjuk, s gyors mozdulatokkal rugalmasan lágy tésztát gyúrunk. Folpackba csomagolva 1 órára hűvősre tesszük.
  2. Ezalatt elkészítjük a krémet: Olvasszuk fel gyöngyöző vízfürdő fölött egy lábasban a darabokra tört étcsokit, majd hagyjuk néhány percig langyosra hűlni. Keverjük habos krémmé a vajat a cukorral és egyenként adjuk hozzá a tojásokat. Alacsonyabb fokozaton dolgozzuk hozzá az olvasztott csokit. Addig keverjük, míg teljesen egynemű és síma lesz. A lisztet a mandulaliszttel elkeverjük, majd apránként hozzáadjuk a masszához. Tegyük fél órára hűtőbe, míg kissé megdermed, de habzsákból könnyen nyomható marad.
  3. Nyújtsuk az omlós tésztát 3 mm vastagra. Egy nagy pogácsaszaggatóval vagy moussekarikával szaggassunk köröket.
  4. Helyezzünk egy korongot sütőpapírral bélelt tepsire, majd símacsöves habzsákból nyomjunk a tetejére a krémből. Ezt fedjük be még egy tésztalappal, és egy újabb réteg krémmel. Erre kerül az utolsó omlós tészta, amit krémmel zárunk le. A moussekarikát nyugodtan hagyhatjuk körülötte, nem fog megégni sem a krém, sem a tészta.
  5. Így toljuk 175°C-ra előmelegített sütőbe, 30-40 percre. Nekem öt darab jött ki, ez elég nagy mennyiség. Lehet kisebb adagokkal is próbálkozni.
  6. A tejszínt felverjük, félidőben hozzávegyítjük a habfixálót és a cukrot, majd tovább verjük. A kihűlt tortácskákat bevonjuk a habbal, körben oldalára mandulaforgácsot hintünk, végül tetejét habzsákkal, ügyes mozdulatokkal díszítjük.
  7. A karamellkrémhez egy serpenyőben megolvasztjuk a cukrot, felöntjük a tejszínnel, majd ha szirupossá vált a karamellöntet, félrehúzzuk a tűzről és elkeverjük benne a fehér csokit is. A tortácskák tetejét megspricceljük vele.
Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 6 hozzászólás » | 2 314 olvasás

Pereccel és más nassokkal a nyárhangulatért!

2011. február 6. vasárnap | 08:47 | 8 hozzászólás


Nahát, ezért teljesen odavagyok. Kilóra meg lehet venni egy pakk pereccel, legyen az bolti (Győri Édes szösszenete) vagy házi jellegű bíbelődmény. Pedig már sokaktól hallottam, hogy a külföldön elhíresült, csokival borított sósperecet jobban szívlelik; merthogy nem olyan édes, izgalmasabb a magyar omlós tésztás variációnál. Ebben a kérdésben tök maradi lehetek, de nekem akkor is édesen a mindenem! Pláne ha picik és formásak, meg jól van temperálva csokival borított kérge.

Így ücsörög a perec, egy csésze illatos tejeskávén.

Most mondjátok meg, nem dobban hevesebben a szívetek? Reggeli kávé mellé ideális nass, ezzel aztán tényleg jól indul a nap. Annyira a gyerekkoromra emlékeztet, annyi ilyesmit ettünk (csokiparány és társai) nyaranta, amikor még kis lurkók voltunk a szomszéd lánykákkal. Tudom, gyakran szerencsétlenkedik a mai generáció, eltunyultunk és sokunkból kiveszett a hagyomány, az értékek tisztelete… de azért én is a múlt évszázadban születtem ám, mi is flamoltunk olyan klasszikus kakaós csigát, pöfékeltünk cigirágót meg vagánykodtunk pöttyös túró rudival.

De tényleg változik a világ. Vagy inkább az emberek. Pénteken a magyartanárom látogatott el hozzánk a tablófotózás kapcsán, beszélgettünk egy jó másfél órát. Végre bemutattam neki Aput, Anyut, amire a szalagavatón csak nem került sor, szüleim olyan sebtiben dobbantottak. Sok minden szóba került, hogy hova tartunk, milyen ez a nemzet, mennyire befogadóak az emberek másutt. Beilleszkedésről, hovatartozásról, hogy egyáltalán tudjunk szeretettel élni. Nagyon megérintett az egész este, képzeljétek még álmodtam is vele. 🙂 Amit Apu is mondott, valahogy olyan jó érzés volt megismerni egy ilyen embert, a gondolatait, az életszemléletét… annyit csalódtunk, csalódott Apu mostanában az emberekben. Az ő lelkén is könnyített a beszélgetés. Most már értik miért vagyok ennyire beleszeretve ebbe a pasasba. 😉 A Gyuricza.. Aki tök úgy néz ki, mint Apu egyik ügyfele, egy múltnyári esküvőről. :-)))))

Csokis-mogyorós perec a Nutella világnapjára

Hozzávalók

A tésztához:

450 g liszt
100 g pörkölt, finomra őrölt mogyoró
225 g vaj vagy margarin
1 ek. nutella
50 g sertészsír
175 g porcukor
3 tojássárgája
1/2 vaníliarúd kikapart magjai

+ A bevonáshoz: 100 g ét bevonócsoki 1 ek. olajjal megolvasztva, vagy házilag temperált csokoládé!

Elkészítése

  1. Elsőként a zsiradékot (vaj, nutella, zsír a porhanyósság érdekében) morzsoljuk el a liszttel és a porcukorral, majd a nedves alapanyagok hozzáadásával gömböccé gyúrjuk a tésztát. Lehetőleg egy kézzel dolgozzunk, minél gyorsabban. Fóliába csomagolva tegyük egy órára hűtőbe.
  2. Csípjünk diónyi adagokat a tésztából, és enyhén lisztezett felületen sodorjuk ceruzavastagságúra. Alakítsunk belőle perec alakzatot és sorakoztassuk őket sütőpapírral bélelt tepsire.
  3. Melegítsük elő a sütőt 175°C-ra, majd süssük 8-10 percig, míg szélük enyhén pirulni kezd és mogyorós-pörkös illatú lesz az egész konyha! Hagyjuk kihűlni, és akár csoportosan, (vasárnap délutáni ideális program) mártsuk olvasztott csokiba. A vállalkozókedvűek temperálhatják is a csokit, melynek lépésenkénti receptjével hamarosan visszatérek.
Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK 8 hozzászólás » | 2 202 olvasás

Korábbi bejegyzések