Sütimizéria » 2011 » március
Ilona Praktikái Ajándékbolt   Sütimizéria receptkönyv FejesRibizke   Sütiklub   Latin Negyed csokibolt  

Kakaós falatkák

2011. március 31. csütörtök | 07:28 | 6 hozzászólás


Annyira köszönöm a sok kedves hozzászólást, a mélyponton tök könnyedén átpenderítettek! 🙂 Mindig meglep, milyen változékony a hangulatom, egyik pillanatban pityergek, másikban meg majd kicsattanok az életkedvtől…….

A magyarról semmi hírem. Habár Gy. nagy bátorítóan felajánlotta, hogy majd az órákon gerjeszt nekem nem akármilyen stresszhelyzeteket, amivel erősödni tudok kicsit lélekben. Például szóbeli feleléssel, ami az anyag 100%-os ismeretével is a halálom. Múltkor például szépen felkészültem, és egészen fel is villanyozott, milyen könnyedén veszem az akadályokat – már-már szónoki lendülettel. :-)) Igyekeztem hangosan beszélni, szép, kerek mondatokat összepakolni, nem sokat ficánkolni zavaromban….és lám, így is csak négyesre futotta. Merthogy József Attila műveinél nagyon elgondolkodtam, nem tűntem elég magabiztosnak. Valójában ezektől borulok ki. Miért nem fogadják el a tanárok, hogy nem minden gyerek egyforma? Különbözünk, mint minden ember, akkor miért nem lehet kicsit mélyebbre nézni, egy külön egyénként kezelni a csajt a tábla előtt, aki épp majd megfeszül?! Könyörgöm, nem futószalagos tucatáru vagyunk, tessék mindenkit más mércével mérni. Ez olyan, mint a Hell’s Kitchen Gordon Ramsey-vel. Nem ugathatja le mindenki fejét, mert egyszerűen nem mindenki ugyanúgy működik, öregem! Egyeseket ösztönöz, jó munkát végeznek ettől, mások viszont meg vannak lőve, teljesen leblokkolnak! Persze, ez egy showműsor, csakhogy alapvető, kapitális hibákkal….. mert kőkeményen defektes irányba formálják a társadalmat, az emberekhez való hozzáállást! Ettől függetlenül remekül visszaadja a műsor például egy szálloda éttermi életét, pontosan ez a rivalizálás, a mások háta mögötti megalázás megy, csak ott kicsit lájtosabb kiadásban. Vagyis törődjek bele, hogy sosem leszek képes a vendéglátásban dolgozni, nem erre termett a lelkem. Őszintén szólva nem is baj, egészen más céljaim vannak a cukrászattal…

Na, elég már az önsajnálatból, inkább tessenek venni a kiflikékből! :-))) Tudniillik hoztam egy újabb gyöngyszemet. Még múlt hétvégén készült, igyekszem ezeket a napokat tényleg pihenésre szánni, ami esetemben természetesen a SÜTÉS. Fel kell töltődni, hogy legyűrjem a hetet. Tudjátok, mindig csak a mai napot kell túlélni, aztán egyszer tényleg megvirrad a szombat reggel! 🙂 És ha van egy szusszanásnyi időd, mindig lehet merengeni egy következő recepten…

Jártatok már a Kerek Perec pékségben, itt Szegeden? Így hirtelenjében nem is tudom, van-e boltjuk más városkákban. Mindenesetre kellene terjeszkedniük, mert tényleg nagyon szép, friss a kínálata, még vasárnap is akad kedvemre való. Igazi versenytárs már csak a Burek pékség lehet, azokkal a pufók túrós táskáikkal.
Ha Kerekbeli uzsonnát keresünk, mindenképp próbáljuk ki a Kakaós falatkákat. Nem először írok róluk a blogon, már számtalanszor próbáltam reprodukálni itthoni közegben. Most sikerült a legjobban! Persze kicsit újragondoltam a receptet, belecsempésztem valami hallatlan Csengéset! Najó, nem akkora tudomány, de tény hogy megfűszerezi a falatkákat.

Ehhez persze elengedhetetlen valami extravagáns, egzotikus lekvár, mondjuk a Lek-Vár-Lak polcairól. Nem tudom emlékeztek-e még, néhány éve a májusi hídi vásáron pillantottam meg először portékájukat. Lélegzetelállító volt már akkor is, de amit ma művelnek ezekkel a lekvárokkal… hihetetlen ütősek, egytől-egyig. Csak hogy néhányat említsek: Mentás-sárgadinnyés, Karácsonyi epres-pezsgős, diós-mazsolás birs vagy mondjuk a gyömbéres sütőtökkrém. Zseniális. Mámorító, hadd ne haljak meg! Feltétlenül szabaduljatok be az egyik boltjukba. 🙂

Először a mentás-sárgadinnyés szösszenetüket csempésztem a krémbe, de elbírt volna még egy kis mentát, hogy jobban kiérződjön. Nem különösebben okozott problémát, még forrón lekentem a lekvárral, így ízét jobban magába szívta. Aztán váltottam citromzselére, hát ebben sem csalódtam! Hihetetlen intenzív, egyáltalán nem nyomja el a keserű csoki, citrusrajongóknak kötelességük otthon elkészíteni. De egyébként bármilyen otthon befőzött csodalekvár is megteszi!

Hogy tetszik a recept? – Semmi pénzért nem készíteném el.Gyenge recept.Egyszerű, de nagyszerűTetszik, izgalmas.Csúcsszuper! (8 szavazat, átlaga: 5,00)
Loading...

Hozzávalók

A tésztához:

300 g átszitált liszt
150 g szobahőmérsékletű vaj
120 g hűtött krémsajt
csipet só
5 ek. porcukor cukor
2 ek. hűtött tejföl
1 tojássárgája

A töltelékhez:

100 g étcsoki (70%-os)
75 ml zsíros tejszín
250 ml citromzselé
1 lime reszelt héja
1 csomag csokis pudingpor
60 g kristálycukor (ha a lekvár édesebb, nyugodtan elhagyhatjuk!)

Elkészítése

  1. A töltelékhez a cukrot a tejszínnel felforraljuk, majd beleöntjük a citromzselével homogénre kevert pudingport – besűrűsítjük. Megvárjuk míg hűl egy keveset, és belecsorgatjuk az olvasztott étcsokit is. Felhasználásig hűtőben tároljuk.
  2. A tésztához közben a lisztet a vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a sót. A krémsajtot a tejföllel, a tojások sárgáival és a cukorral kikeverjük, majd a tésztához adva rugalmasan lágy tésztát gyúrunk. Hűtőbe tesszük 30-60 percre.
  3. A tésztát négy részre osztjuk. Egyenként 20 centis köröket nyújtunk belőle, majd az első korongot megkenjük a  töltelékkel. A szélén körbe fél centi rést hagyunk, ezt lekenjük a tésztából kimaradt tojásfehérjével. Rátesszük a második lapot, jól lenyomkodjuk, sodrófával kicsit megnyomkodjuk. 8 cikkre vágjuk, középen  kissé bevágjuk és feltekerjük.
  4. 180°C-ra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütjük, esetleg még forrón lekenhetjük egy kis lekvárral, hogy még ízesebb legyen!

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK 6 hozzászólás » | 2 878 olvasás

Megint megtörtént

2011. március 30. szerda | 04:55 | 12 hozzászólás


Tegnap dupla magyarórán érettségi jellegű feladatot írattak velünk. Lassan a hét minden napjára jut egy ilyen, ma például matekon izzadunk vért, holnap meg angol lesz a soros.

Irodalmon Radnóti egyik szerelmes versét elemeztünk, és én elbuktam…. Még el sem kezdődött élesben, de már most kudarcot vallottam. Magyarból! Sosem tartottam könnyűnek a magyar érettségit, valami mindig ott motoszkált bennem, hogy még meg fogok lepődni…. de mindig megnyugtattam magam, hogy tudok fogalmazni, véleményt formálni, meg a kettőt összefésülni valami izgalmas irománnyá. Ha otthoni munkának kaptunk hasonlót, szintén megoldottam. Most pedig szétcsúsztam, éppen olyan csúfosan, mint minden más területen.

Leblokkoltam, nehézkes volt írni, miközben fénysebességgel pörgött előre az idő. Nem tudtam kutatni az életrajzában, hirtelen összefüggéseket találni, hiába olvastam újra meg újra a sorokat, nem nyertek értelmet. Újból megtörtént, amit szóban szoktam átélni. Zavarba jövök, elképesztően idiótán viselkedem, miközben azon kattog az agyam: na tessék, még egy ember, aki hála megborult személyiségemnek, egyszerűen hülyének néz. Megsemmisültem. És voltak rá jelek. Ha Gy. például arra kér, írjunk két perc alatt néhány gondolatot a címről, nem megy. Lám-lám, már adott is a napi stresszhelyzet, és egyúttal a napi megalázkodás is, mert rendszerint ilyenkor szólítanak fel. Persze, még jó, mikor máskor..

Tudom azt is, miért van ez… Nincs semmi önbizalmam, és ilyenkor olyan furcsa gondolatok keringenek a fejemben… nem merem leírni a gondolataimat, mondván azok semmire sem jók. Sőt, röhejesek. Közben hihetetlen nagy a megfelelni akarás bennem, tökéletes teljesítményt akarok nyújtani, hogy ne okozzak csalódást. Az eszem jól tudja, hogy ilyen nincs, de képes vagyok és nem szólalok meg inkább, mintsem elbukjak. Csak épp az egész iróniája, hogy pont emiatt bukok el. 🙂 Saját magam korlátja vagyok. És sajnos ez a helyzet, amíg fejben nem küzdöm le, nem érzem másképp, mindig hátráltatni fog. Sosem lehetek sikeres igazán, lehet szó angol tanfolyamról, cukrászvizsgáról vagy érettségiről…nem a jegy számít, nincsenek nagy továbbtanulási terveim (most már reményeim se), és mégis fontos lenne változnom. Nem mindig csak az adott pillanatot túlélni, hanem akarni megbirkózni a helyzettel, fölé emelkedni… de ez most a legkevésbé sem megy. És gőzöm sincs, mi változna 4 hét alatt.

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 12 hozzászólás » | 1 734 olvasás

Karamellizált-körtés tortácskák és vallomás

2011. március 26. szombat | 07:38 | 4 hozzászólás


Egyszerűen semmire sem jut idő mostanában, és ez annyira nyomasztó. Szerettem volna legépelni nektek a kiagyalt francia-kombó tortareceptet is, de mintha egy Dali képben ragadtam volna, elfolyt az idő, rohan a planéta köröttem meg egyebek. :-)) Február óta tornyosulnak a postafiókomban a megválaszolatlan levelek, amiket egytől-egyig olvastam, csak megválaszolni volt bajosabb… Több Sütimizéria könyvecskét nem adtam föl, mint például a márciusi nyereményeteket, jaj! De ami késik nem múlik, majd most hétvégén leülök és mindent rendbe teszek! Egyébként pontosan tudom mi a baj velem, képtelen vagyok beosztani az időmet, eldönteni, hogy mi fér még bele a délutánomba és mi nem. Ahogy Apu mondaná, az én esetemben mindig minden az utolsó öt percen múlik, ha ott elsz*rom az időt, nincs menekvés. Persze pont Ő beszél, jóhogy jártas a témában, tőle örököltem ezt a képességemet! :-)) Így van Apu, nem tudom ki az, aki 5 perccel későbbre beszél le egy találkozót a városba, ahova némely forgalomban legalább 10-15 perc bejutni… ;-))

No de amondó vagyok, hagyjuk is ilyen szép tavaszi időben a lehangoló dolgokat, a madárcsicsergés közepette mesélnék inkább egy ezeréves sütiről! Még Dóráék ittlétekor készült, én teljesen beleszerettem. Körtés, karamellás, de legjobb része egyértelműen a hullámzó tésztaágy! Merthogy az egy kincs; nincs különösebb ügyes-bajos elkészítési módja, egy-egy ponton igényel nagyobb figyelmet, amúgy meg toplistás darab. Még két nappal később is mennyei puha, lágy, kissé olvadós bensővel. Ez már piskóta! Tudjátok, most jön az a rész, amikor én elkezdek hosszan kántálni a franciákról, és nagyban éltetem a cukrászatukat! 🙂

Körtés-csokis tortácska gyömbérrel,
karamellel és csokiöntettel megcsurgatva

Csoki és körte jó párost alkotnak. Na persze milyen gyümi ne férne meg csoki mellett? 🙂 Mindenesetre szívlelésre méltó duó, kölcsönösen kihozzák egymás ízét. Mert szerintem lehet átok is a csokiban, hogy mindig dominál. Nehéz az egyensúlyt megtartani, nagyon el tudja nyomni a hozzágondolt ízeket, különösen ha keserű csokit használunk. Talán ezért érdemes mindig kicsit intenzívebb fűszereket lekapni a polcról, sütés után úgyis halványul az eredmény. Körte mellett jól megférnek a téli fűszerek; a fahéj, a szegfűszeg, de hallottam már kardamommal is összepárosítani. Tényleg izgalmasan hangzik. Én ez alkalommal gyömbérsziruppal bolondítottam meg, nagyot dobott rajta!

Emlékeztek még a körtés-diómorzsás szösszenetre? Messze az egyik kedvencem volt, és a mostani hasonló ízélményt nyújtott. Homlokegyenest más, de mindkettő az a fajta süti, amire a fejadag elpusztítása után is kiskéssel jár rá az ember, hogy még egy meg még egy vékonyka szeletet lenyessen belőle… :-)))


Hogy tetszik a recept? – Semmi pénzért nem készíteném el.Gyenge recept.Egyszerű, de nagyszerűTetszik, izgalmas.Csúcsszuper! (8 szavazat, átlaga: 4,88)
Loading...

Hozzávalók

A piskótaágyhoz:

175 ml tejszín
33 g porcukor
100 g méz
1 ek. gyömbérszirup
2 kicsi tojássárgája
125 g finomliszt
1 tk. szódabikarbóna
100 g gyömbéres étcsokoládé (Lindt)
diónyi vaj a formák kikenéséhez
2 közepes méretű mézédes körte
1-1 ek. cukor a karamellizáláshoz

A csokoládé öntethez:

3/4 csésze tejszín
1/2 csésze zsíros tej
1/4 csésze víz
1/4 csésze keserű kakaópor
1 tk. frissen reszelt gyömbér
2 ek. méz
1/4 tk. só
280 g étcsoki
1 ek. vaj

Elkészítése

    A piskótához a sütőt 180°C-ra előmelegítjük, a piteformácskákat vajjal kikenjük.
    Egy tálban összekeverjük a lisztet, szódabikarbónát és a sót.
    A tejet a cukorral,a mézzel és a gyömbérsziruppal felforraljuk. Félrehúzzuk, és a kissé felvert tojást folytonos kevergetés mellett hozzáadjuk. A tűzre visszatéve besűrűsítjük.
    A darabokra vagdalt étcsokit beleszórjuk, addig kevergetjük, míg teljesen homogén masszát kapunk, majd a lisztes keveréket apránként, gyors mozdulatokkal elegyítjük benne.
    A körtéket félbevágjuk, kimagozzuk, vékony szeletekre vágjuk, és a tortácskák tetejére rétegezzük. Tetejükre egy-egy evőkanál cukrot szórunk, majd 20-25 percre sütőbe toljuk. Ekkorra kissé elválik a forma oldalától, de lágyabb marad a tészta közepe. Tortarácsra téve hűlni hagyjuk.
    A forró csokoládéöntethez a tejszínt, a tejet, a vizet és a mézet egy lábasban felhevítjük. Hozzáreszeljük a gyömbért, majd belekeverjük a kakaóport egy csipet sóval. Közepes hőfokon tovább melegítjük, míg a kakaópor teljesen fel nem olvad.
    Vegyük le a tűzről. Adjuk hozzá a csokoládét, a vajat, a gyömbérszirupot, és addig kevergessük, amíg szép fényt nem kap a krém. Még melegen tálaljuk.
Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK 4 hozzászólás » | 2 319 olvasás

És így lettem francia…

2011. március 17. csütörtök | 05:29 | 11 hozzászólás


Eltelt a hosszú hétvége, nem is mostanában. Lényegében ez volt az uccsó nagyobb szünetünk érettségi előtt, én mégsem használtam ki igazán, legalábbis ami a tanulást illeti. Ennek okán aztán egész éjszaka rémálmok gyötörtek. :-))) Egyikben például beültünk érettségire, én Betti “Nagymatekos” Bernadett mellé, nem is értem milyen indíttatásból… az biztos lelohasztana, ha a másik tolla szüntelenül sercegne a papíron, miközben a sajátomat eláztatják a verejtékcseppek. Ott és akkor hozzá is láttam az első feladathoz, kár, hogy soha nem akart befejeződni. Betti meg csak lapozott, írt, újra lapozott…. Ekkor felriadtam. Fél négy volt, teljesen kétségbeestem. Asszem a matekgyakorlási stratégiámon muszáj változtatnom, nekem nem működik így tematikusan venni a feladatokat. Érettségin úgyis ömlesztve lesznek, és én legtöbbször már a feladatkiírásnál lefagyok, egyszerűen nem is értem, mire kérdez rá…

Szóval az ok, amiért elmaradt a matek tutimagántanárponthu Zolival, népes kis családunk érkezése volt. Bizony ám, jöttek menekültek a messzi Dunakesziről, a két sarokra lévő Thököly utcából, de még az újszegedi “úri negyedből” is. :-)) Így ültünk legtöbbször asztalhoz, néha Gabika is betársult. 🙂 Anyunak igyekeztem segíteni, ilyenkor rendszerint szalad a ház, mintha robbantottak volna – hatalmas a kupi, hát még a gyerekzsivaj… Káosz, a káoszban, hiszen mi is tudunk élni…. :-)) de ezzel együtt is imádjuk, Dóráék nagyon tudnak ám hiányozni… Botond óriásit nőtt és egészen nagyhangú lett, bár még mindig csak szégyenlősen somolyog, valahányszor megszeretgetem. :-)) Kolos kis értelmes, olyan jól el lehet vele beszélgetni! Kettecskén, koránkelők lévén gyakran vackoltuk be magunkat a konyha egyik sarkába. Ő a Csupamajsz Nutellafiú. :-))

Tizenötödikére pedig volt egy tortamegrendelésem, ezért nem is mentem be velük a városba. Pedig Babszi nagyon rákészült az ünnepre, úgy tetszik benne ez a kreativitás… Kellene valami óvónő kurzust végeznie, végtelenül türelmes és tényleg jól ért a gyerekek nyelvén. Szóval Babszi nem akármilyen szakkörre rittyentette össze a mókuskákat! Csináltak nemzetszínű kisdobot, honlányka kalapkát, zászlókat meg huszárcsákót, másnap így vonultak el ünnepelni. Persze hallatlan nagy robajjal. :-))

A Kávékrémes francia torta, fodrozódó csokihullámmal a tetején, krokanttal az oldalán.
Na meg extravagáns csokicsipsszel, fekete trüffelgolyóbisokkal ráadásként.

Mesélek kicsit a tortáról, meg ezekről a csudi csokicsipszekről. Ó igen, jól ismert fogalom: a mértéktelenség. Vakmerő húzás egyet is megkóstolni belőle – ilyen cukorárak mellett főleg -, tudniillik igencsak rá lehet kattanni. Egyfajta grillázs ez, keserű kakaóporos zamattal. Halálosan jó, remekül stimmelnek-harmonizálnak az ízek, és a belecsempészett krokantdarabkák csak fokozzák a roppanós hatást! El tudnám képzelni kukoricapehellyel is, vagy ahogy az eredeti receptben is írták, kakaóbab-törettel.

Egyébként most végre kerek volt az összkép, vagy legalábbis remélem! 🙂 Nekem tetszett az ízvilága, ahogy a fazonja is. amit az örök klasszikus trüffelgolyókkal és ezekkel a rusztikus vonalakkal nagyon különlegessé lehetett lenni. Igenis büszke voltam rá! A múltkori kudarc után különösen dolgoztam a sikeren, olyat szerettem volna, ami többszöri meglepetést okoz. Babszi beszélt velük buli után, azt mondta a golyókért odavoltak, hogy Csilla teljesen “le volt halva tőle”. :-)) Nem csodálom, a jó trüffel titka is az alapanyagok minőségében rejlik: magas kakaótartamú csoki, zsírban gazdag tejszín, keserű kakaópor, és persze egy csipetnyi szeretet – a legfontosabbik összetevő. 🙂

Hozzávalók

A piskótához:

4 tojás
250 g kristálycukor
30 dkg finomliszt
4 ek. cukrozatlan, holland kakaópor
1 csomag sütőpor
200 ml tej
200 ml olaj

A csokicsipszhez:

15 g finomliszt
50 g porcukor
5 g fekete kakaópor
45 g vaj
1 ek. tejszín
15 g törökmogyoró krokant

A kávékrémes trüffelhez:

100 ml tejszín
25 ml kávélikőr
2 tk. instant kávépor
130 g fekete csokoládé (70%!)
cukrozatlan kakaópor a hempergetéshez

A kávékrémhez:

500 g mascarpone
125 ml tejszín
1 ek. instant kávé
125 g fekete csokoládé (min. 70%)
2 ek. a Lidl-ben vásárolt Deluxe mocca-creme-ből (kakaóbabtörettel)

A hullámzó csokoládéglazúrhoz:

45 g vaj
250 g porcukor
58 g fekete kakaópor
75 ml tejszín

Továbbá:

kávélikőr a piskótakorongok átitatásához
mogyorókrokant az oldalára

Elkészítése

  1. A piskótánkhoz vajjal kikenünk és liszttel behintünk egy 22 cm átmérőjű tortaformát. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A tojásokat a cukorral egy közepes méretű tálban, 2-3 perc alatt robotgéppel, sűrű krémmé keverjük. Hozzáadjuk az olajjal homogénre kevert tejet, majd beleforgatjuk a száraz hozzávalókat. A tésztát a formába kanalazzuk, és 40 percig sütjük (légkeverésessel 180°C), míg a teteje enyhén megpirul. Felemeljük 200 °C-ra, és további 5 percig sütjük. Teljesen kihűtjük, majd háromba vágjuk.
  2. A csokicsipszhez a sütőt visszavesszük 180°C-ra. A lisztet összekeverjük a kakaóporral, a cukorral és a krokantdarabkákkal. A vajat kis lábosban felolvasztjuk a tejszínnel, majd langyosra hűtjük és a lisztes keveréket hozzákeverjük. Egy sütőpapírral bélelt tepsire teáskanálnyi halmokat pöttyintünk, egymástól kellő távolságra. A sütőben kb 8 percig sütjük, majd még forrón sodrófára hajlítjuk. (Később egy megrendelőnek újból megcsináltam a tortát, ott már hajlítgattam a csipszeket, amik aztán körbeölelték a golyókat.  Itt még csak törve láthatóak. – a szerk.) Hagyjuk roppanósra szilárdulni.
  3. A trüffelgolyókhoz az étcsokoládét apróra vagdaljuk, az instant kávéport mozsárban finomra zúzzuk és összeforgatjuk a csokoládéval.  A tejszínt a kávélikőrrel felforraljuk, majd a csokoládéra öntjük. Fakanállal addig keverjük, amíg a csokoládé teljesen felolvad a tejszínben és egynemű, fényes krémmé válik. Másfél órára hűtőbe tesszük, majd a már szilárd masszából gyors mozdulatokkal gombócokat formálunk és meghempergetjük kakaóporban. Felhasználásig visszatesszük a hűtőbe.
  4. A krémhez az étcsokit felaprítjuk, a tejszínt felforrósítjuk. Az előzőekhez hasonlóan elkészítjük a ganache csokikrémet, ugyanúgy hűtőbe tesszük, de csak annyi időre míg meghűl, viszont még krémes marad. A mascarponéhoz keverjük, majd hozzáadjuk a kakaóbabtöretes kávékrémet is.
  5. A háromba vágott piskótát kávélikőrrel átitatjuk, a krémmel betöltjük. Oldalát és tetejét szintén bevonjuk, majd krokantdarabkákkal “bepanírozzuk”. Tetejére csokiglazúrt készítünk:
  6. A vajat a porcukorral elkeverjük. Hozzáadjuk a kakaóport, végül jól kikeverve, apránként hozzáöntjük a tejszínt. Könnyen kenhető állaga lesz, gyönyörű fénye. A torta tetejére rétegezzük, majd egy lekerekített végű, tompa késsel rakoncátlan mozdulatokkal a krémbe vájunk. Beleültetjük a  trüffelgolyókat, végül a csokicsipszeket mögéjük pakoljuk. Gyönyörködünk még benne egyet, majd felhasználásig hűtőbe tesszük.
45 g vaj
250 g porcukor
58 g fekete kakaópor
75 ml tejszín
Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: énblog, torta 11 hozzászólás » | 3 715 olvasás

Felhívás JÁTÉKRA!

2011. március 14. hétfő | 09:49 | 3 hozzászólás


Figyusztok, sütiaddiktok! 🙂

Nálatok milyen desszert kerül az asztalra március 15-én? Készül valami finomság? Töltsetek fel róla egy fotót a Sütimizéria FB oldalára, a beküldők között meglepetéscsomagot sorsolok ki – melynek már biztos résztvevője egy formás Sütimizéria könyvecske!

Határidő: március 16. éjfél

Szívesen látunk macerás édességektől kezdve a desszertkölteményeken át, a sós vendégváró falatkákig BÁRMIT! 🙂

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ajánló 3 hozzászólás » | 1 449 olvasás

Korábbi bejegyzések