Sütimizéria » 2011 » május
Ilona Praktikái Ajándékbolt   Sütimizéria receptkönyv FejesRibizke   Sütiklub   Latin Negyed csokibolt  

Mert az epret túladagolni nem lehet

2011. május 29. vasárnap | 09:13 | 6 hozzászólás


Tényleg elkezdődött, már van kánikula, lehet cangázni, kint a nagyvilágban fotózkodni, epres hangulatot teremteni! B-) Ez csak egyet jelenthet, mégpedig… LEKVÁRBEFŐZÉST! Pontosan, a tavalyi óborzalmak után, tegnap Gabikánál ünnepélyesen eltemettük a 2010-es pocsolyás nyarat, és végre, na végre epret, édes epret tudtunk eltenni!  🙂 Nem is először vagyok idén dunsztbajnok, futottam egy próbakört néhány napja. Jelentem, a dél-alföldi eprek bizony jó húsban vannak, már messziről illatoznak! 🙂 Kövérkés szemek, szép érettek, mézédesek, mosolygósak. Etetik, vetetik magukat. (ilyen se volt még korábban, befőzésekor túl sok cukrot számoltam egy kilóra!) Egyébként ajánlott a sándorfalvi, zsombói és szatymazi portékát közelebbről szemügyre venni, az ottani egyedek ugyanis valami földöntúli kuriózumnak számítanak! 🙂

Eperlesen, egy korábbi adagból

Eper, sárgabarack, cseresznye és meggy (legkésőbb a füge, ha jó nyarat fogtunk ki), ők teremnek meg leginkább alföldi terepen. Nem mondom, a málna is ütős tud lenni (No de az hol nem?! Ott kizárólag mennyiségbeli aggodalmak érhetnek.  :-)), viszont lassan bele kell törődnöm, hamvas kedencáfonyáim nem alföldi síkságra szakosodtak. Kiskosárral elvándorlok érte inkább erdőszélekre, vagy fel a hegyekbe. A többiből viszont tervezünk befőzni, főleg mert a deszki kertünkben roskadoznak a fák a cseresznyétől, meg a meggytől. Állítólag. Csak Apu mondta.

Mint minden gyümölcsnél, úgy epernél is jó idő mérvadó. Nagy zuhék, napsütésmentes napok után nem érdemes bíbelődni a befőzéssel, a tavalyi esőzések után például egy kezemen meg tudom számolni, hányszor vettünk epret… akkor is csak úgy a látványért, frissiben elszemezgetésre. 🙁 Ott és akkor sütöttem egy tepsi könnyed felhőszeletet, ilyen cuki kis kosárkákat, na meg egy elbűvölő esküvői tortát Alízéknak! 🙂 És meg ne feledkezzünk róla, családon belüli örömovációt váltott ki az eperhabrolós sokaság is. De nagyjából ennyi volt, két pillantás és lőttek a szezonnak. Na nem úgy, mint most! Érnek majd még izgalmak, érzem én.. csak tudjak alkotni Petőfi, Arany meg egyéb csodabogarakkal a nyomomban…. 🙂

Levendulás-vaníliás eperlekvár,
3 könnyed lépésben

Ő lenne az, egy levendulás-vaníliás kombináció, amitől aztán nagyon kellemes illata lett a lekinek. Ugyan most, hogy picit édesebbre sikeredett, szerintem csak mascarponés-tejszínes krémek, krémtúrók, sajttorták ízesítésére fogom használni, de arra aztán tökéletes lesz! Eperesszencia.

Hozzávalók

1 kg mézédes eper
20-25 dkg cukor (én ennél többet tettem, vagyis az eper édessége parányit kulcsfontosságú tényező)
2 vaníliarúd
1 ek.  szárított fűszerkuckós levendulavirág
1 csomag dzsemfix 2:1 (opcionális)
1 ek. frissen facsart citrom

Elkészítése

  1. Előző este az epret megtisztítjuk, lecsumázzuk, teflon serpenyőbe halmozzuk. Elvegyítjük a cukrorral, a citrom levével, a vaníliarúd kikapart belsejével (nyugodtan beletehetjük a külső burkát is) és a levendulavirággal. Egy-két órát, még jobb egy egész éjszakát pihentetni. Ekkorra levet ereszt, és átjárja a vanília-levendula illat is.
  2. Másnap botturmixoljuk (lehet természetesen egész szemeket hagyni benne, ha a család úgy szereti), majd felforraljuk. Lehabozzuk, és lassú lángon gyakori kevergetés mellett sűrűre főzzük. Ez 1 kg-nál nem több egy óránál, érdemes sűrűségpróbát végezni.
  3. Ezután elkeverjük benne a dzsemfixet, frottyantunk rajta még egyet (2-3 perc), végül tiszta, fertőtlenített üvegekbe töltjük. Fejre állítjuk néhány percre, majd dunsztba állítjuk 24-48 órára.

És hogy mi az ajánlat mellé? Újból túrós talány, a héten Drezdából. Létezik ennél jobb párosítás? Nagyon is jellemző így nyártájon a gyümölcs túróval való összeeresztése, vagy fordítva. 🙂 Ami nekem épp kapóra jön, mert az utóbbi időben minden túrós dologért remegek. Különösen sülve édességként, de egy jóól behagymásított kőrözöttet is szívesörömest elkanalazgatok! 🙂 Meg túrós batyukkal álmodok. Pedig korábban nem volt így, a Túró Rudit például messzire elkerültem – és bizonyára teljesen egyedül voltam ezzel a defektemmel. :-)) Most meg tessék, kis klasszikus rákóczi túrós látványától majdhogynem könnybe lábad a szemem. Azok az aranyló cukorszemcsék, a hullámhabokon….

Drezdai túrós lepény, levendulás-vaníliás eperlekvárral

Hozzávalók

A tésztához:

250 g liszt
15 g élesztő
1 vaníliarúd magjai
125 ml tej
100 g vaj
csipet só
75 g cukor

A töltelékhez:

50 g vaj
100 g nádcukor
2 kisebb tojás
250 g tehéntúró
250 g ricotta
20 g pudingpor
fél citrom reszelt héja
darált mandula

A tetejére:

50 g lágy barna nádcukor
2 tojás
25 g vaj
1 ek. konyak

Elkészítése

  1. A tészta hozzávalóiból kelt tésztát készítünk, majd fél órát kelni hagyjuk. Miután kétszeresére dagadt, nyújtsuk ki belisztezett munkalapon, és helyezzük kikent tepsibe. Nyomjuk magasra a peremét, kenjük le olvasztott vajjal, és szórjuk meg a darált mandulával. Pihentessük 15 percig.
  2. A töltelékhez keverjünk habosra a vajat, és apránként adjuk hozzá a cukrot, a tojások sárgáit, a túrót és ricottát, a pudingport, a citromhéjat és egy csipetnyi sót. Verjük fel a fehérjét, és forgassuk óvatosan a töltelékhez. A masszát terítsük el a tésztán.
  3. A sütőt melegítsük elő 200 fokra, (légkeveréses sütő 180 fok). A keményítőt keverjük össze a cukorral, a tojásokkal, a vajjal és a konyakkal, majd forró víz fölé állított tálban verjük krémesre. (Körülbelül 5 perc kell neki, míg folytonos kevergetés mellett besűrűsödik. Hagyjuk néhány percig hűlni, majd simítsuk a túrómasszára. Végül toljuk sütőbe és süssük kb. 30 percig. Akkor jó, ha közepe picit még lágy-remegős, akár egy sajttortánál. Hagyjuk teljesen kihűlni, majd vágjuk kockákra.

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, kelt tészta, péksüti, pite, tepsis 6 hozzászólás » | 2 827 olvasás

Wolf Kati dalversenyes sütije: Túró Rudi csónakok

2011. május 18. szerda | 10:23 | 9 hozzászólás


Azt hiszem mindannyian egészen más hangulatban ugrottunk az idei düsseldorfi versenynek, mint ahogy szombat hajnalban felálltunk a tévé elől. Tüske volt bennem, és valószínűleg nem is vagyok egyedül vele. Még biztosan jó ideig érezni fogjuk a helyét. Mert egy csodálatos dallal, egy csodálatos hölgyeménnyel, 42 ország szavazói után is csak toporogtunk – “élmezőnyben”, de hátulról. Mert az eredményhirdetés előrehaladtával egyre inkább körvonalazódott minden, hogy mennyire nem szeretnek bennünket a környező nemzetek. Kőkemény szimpátiaszavazás volt, és korántsem dalok versenyéről, netalán külföldi tehetségek megismeréséről, elismeréséről szólt… inkább politika a máz mögött, és egymás hátulját kinyalintó nagy országok. Lehetne a verseny új szlogenje.

De szerintem bármennyit is morgolódunk az igazunkért, a büszkeségünkért, óriási arcon csapásként éltük meg a dolgot. Valljuk be, ilyen nyers valójában iszonyú érzés volt szembesülni vele… 🙂 Arról nem is beszélve, hogy bizonyos magyar oldalak nemhogy Kati eddig elért sikeréről beszélnének, hanem kihasználva a helyzetet még pocskondiázzák az országot, a kormányt. Tessék, ezek vagyunk mi. Hogy is várhatnánk bármilyen támogatást, ha nemzeten belül ekkora mélységek vannak, folytonos széthúzás és végtelen rosszindulat…? Rég rossz, ha belülről bomlik valami. Akkor el vagyunk veszve.


Íme kérem szépen, így csillog egy igazi díva. ;-))

Beszéljünk Róla. Hiszen van egy Katink, aki egy igazi versenyen biztosan helytállt volna. Helyt is állt korábban, történetét már mindenki jól ismeri. 🙂 Ott Németországban is tökéletes produkciót nyújtott, könnyedén felülkerekedett az elődöntős izgalmain, és végül – a csapattal együtt – remekül hozta a formáját. Mert erről volt szó, nemde?  Van egy Wolf Katink, akit végre megismert a világ, akit ott és akkor tizenháromezer fő zsongott körbe. Büszkék lehetünk rá, és innentől kezdve csakis erről kell beszélnünk!

A sütit nagy izgalomban készítettem elő. Tényleg vártam a versenyt, már előző este az országzászlókkal szöszmötöltem, megfestegettem, csinosítgattam. 🙂 A piskóta egy német klasszikus lett, valami eszméletlen ütős darab. Teljesen el voltam tőle ájulva, ami azt illeti. Épp hogy kihűlt, Anyuval már el is tüntettük a kivájt közepeket… :-)) Meg kell hagyni, ilyen krémszerű, csupapuha, szájban olvadós piskótát még életemben nem pipáltam. Hűtve pedig valami egészen újszerű ízélményt nyújt, nem különül el a piskóta és töltelék, állagban szinte eggyé válik a kettő. Az ízek remekül harmonizálnak, afféle “Túró Rudi” szösszenet ezzel a keserű csokis párosítással. Zseniális, egyszerűen meg kell sütni.

A dalversenyes süti: Túrós-mascarponés csónakok,
valami eszméletlen finom, napokig friss piskótával…

Hozzávalók

A piskótához (10 db csónakhoz vagy egy 23 centi átmérőjű formához):

66 g kakaó
1/2 csésze forró víz
1/2 csésze olaj
4 tojás, szétválasztva (74 g sárgája, 180g fehérje)
1 rúd vanília kikapart belseje / 1 tk. vaníliaeszencia
75 g félfogós liszt
75 g finomliszt
150 g finom szemcséjű kristálycukor
150 g finom szemcséjű nádcukor
2 tk. sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
csipet só

A túrótöltelékhez:

250 g túró
200 g mascarpone
2 ek. méz
1/2 csésze porcukor

A díszítéshez: friss eper

Elkészítése

  1. A sütőt 175°C-ra előmelegítjük. Az átszitált keserű kakaót a forró vízben feloldjuk, homogénre keverjük, majd folpackkal beterítve, szobahőmérsékleten fél órát hűlni hagyjuk.
  2. A tojásokat szétválasztjuk. Egy keverőtálban sárgáikat az olajjal kikeverjük, míg kicsit sűrűbb és szép fénye lesz – ez körülbelül egy percet vesz igénybe. Adjuk hozzá a vaníliát, majd a kihűlt kakaós krémet.
  3. Egy másik tálban a száraz hozzávalókat – a cukorral együtt! – vegyítsük el. Két részletben adjuk a tojásos masszához, jól kikeverve.
  4. Verjük habbá  fehérjét, és óvatosan forgassuk az egészbe.
  5. Süssük 25-30 percig. Érdekes kinézete lesz, kissé megreped a teteje, a repedések látványra pedig nedvesnek tűnnek, de a beleszúrt fogpiszkálóra ekkor már nem fog ragadni tészta. Hűtsük egy órán át, majd egy késsel könnyedén vágjunk ki kis téglalapokat a tésztából.
  6. Készítsük el a túrótölteléket: Ehhez a mascarponét a túróval és a mézzel picit botturmixoljuk, hogy krémesebb állaga legyen, majd apránként hozzákeverjük a porcukrot is. Sima csöves nyomózsákba kanalazzuk, és megtöltjük velük a mélyedéseket. Tetejét csillagcsöves véggel díszítjük, majd egy éjszakára hűtőbe tesszük a desszertet. Másnap friss eperrel megrakodva (mi is így tettünk a zászlók felszámolása után… :-)) tálaljuk és nagy tavaszi hangulatban bepusziljuk.
Megjegyzés: A kis rafinált “csónakpapírokat” Piszkétől kaptam Karácsonyra, ezeket könnyedén össze lehet illeszteni, 240°C-ig jól bírja a klímát is, és roppantmód dekoratívak. 🙂 Kibontásuk hasonlóan egyszerű, hogy aztán efféle fondorlatos üzeneteket lehessen a piskótába karmolni:

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, piskóta 9 hozzászólás » | 5 339 olvasás

Előbb volt meg a neve, mint egész lénye: Kagylólak tortácska – a belga csokikrémdesszert

2011. május 9. hétfő | 08:42 | 10 hozzászólás


Túl vagyunk az írásbeliken! Egy pontosabban – az infó – még hátra van, de középszinten aligha kell majd oldalakat körmölnünk. Nem sok jót remélek tőle, mert hát valljuk be, jócskán kijöttem már a gyakorlatból. Szövegszerkesztőt, táblázat-vagy adatbáziskezelőt x éve nem futtattam, és nem is hiányzik. Választott tárgyként mégis ez tűnt a legkézenfekvőbbnek… Milyen furcsa, távolabb talán nem is lehetnék 9-es kori önmagamtól. Szüleim már akkor nem nézték jó szemmel a szakirányt (vagy inkább a sráciskolát?:-)), nekem viszont majd három évembe telt beletörődni. Szerettem, de egyáltalán nem bánom a változást. Ügyes elgondolás volt belecsöppenni abba, amibe belecsöppentem. 😉

Eredményekről még nem sokat tudok, ahol meg lehetett játszani, ott kitudakoltam ezt-azt. Magyarból még csak a szövegértésemet láttamozták, angolból viszont kaptam egy valamire való fülest! 🙂 Jelenleg négyes…. Valahol mélyen azért éreztem én, a hallott szövegértéses feladatoknál jól megcsúsztam, megint túlontúl rágörcsöltem, nem tudtam odafigyelni a válaszokra. Úgyhogy szóbelin kellene fenemód brillírozni… Kár. Semmi önbizalmam, ami szinte ordít rólam. Kiállásom még annyi se, szóban valami hihetetlen groteszk jelenség tudok lenni.

Ritka nyomott érzés egyébként belegondolni, hogy még abban sem teljesítettem tökéletesen, amiben elvileg jó vagyok….:-) Igazából amolyan töppetegnek érzem magam, legszívesebben beszabadulnék egy méregdrága konyhakellékes boltba, és elverném az összes pénzemet. Nem is csak az enyémet, mindenkiről legombolnám amije van!

Anyuék persze vigasztalnak, de én olyan nagyot csalódtam magamban… nem csak a Hanságis tanároknak, hanem az általános sulibelieknek is szerettem volna bizonyítani (mert gondolom marhára éredeklem őket…:-))), akik az összes megjelölt iskolámról lebeszéltek, mondván túl kemény lesz az nekem. Legalább szemtől-pofába közölték. Ó, ezzel sosem volt gond…
…és persze magam miatt is számított. Az érettségi sosem csak tudásbeli megmérettetés volt… Kíváncsi voltam, én milyen magasat ugrok, nálam hol vannak a határok! Azt hiszem nem arról van szó, hogy spontán SZFCS (Szenvelgő, Fetrengő Csenge) vagyok, aki épp elmerülni készül az önsajnálatban… Valójában pont nem erről van szó. Azt akartam, hogy végre nyugodt legyen a lelkem, hogy egyszerűen büszke lehessek magamra! Mégis egyfolytában elhasalok. Mintha minden, amibe 110%-kos energiát fektetek, csak a 80-85%-os mércét ütné.

Jó, jó, jó, nekem is uncsi már, túl sokat rugózom ezen! Hoztam inkább egy ünneplős sütit, amire azért csak büszke lehetek! Történt ugyanis, hogy amolyan jóféle, szájban olvadós, lágy nugátkrémes kagylókra tettem szert ballagásom környékén. Innen jött hát az elgondolás, egy Potter adaptáció nyomán: Kagylólak a hetedik kötet egyik kulcshelyszíne, egy meleg otthon, sötét időkben is biztonságos menedék. Remélem ezt sugallta a süti is, én amolyan romantikus “kettecskéndesszertnek” címkézném. 🙂 A kagylók elmentése kisebb tortúra volt, mert hát híres csokik mellé folyton párosul az éljenző család, valami túlméretezett fejadagot remélve. 🙂

Hogy tetszik a recept? – Semmi pénzért nem készíteném el.Gyenge recept.Egyszerű, de nagyszerűTetszik, izgalmas.Csúcsszuper! (12 szavazat, átlaga: 5,00)
Loading...

Lelki szemeim előtt egy igazi, étterembeli desszert tetején díszelegtek. Sőt, esküdni mernék, hogy hívogatóan kacsintgattak is. Tészta gyanánt csakis omlós, a mascarponés-vajas jöhetett szóba, nem mellesleg tök dekoratív is lett! A nugátkrém pedig Isten ajándéka, én mondom… Nem volt abban olyan nagy tudomány, mégis a belga csokik ízvilágát juttatta eszembe, és akkor már megérte, hát nem? Hát de! Tessenek csomagolni, mert Kagylólak immáron kiadó: Becuccolás kizárólag édesszájúaknak, roppanós zsírtészta no meg mogyorónugát szívlelőknek! 🙂

Folytatás

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek, torta 10 hozzászólás » | 8 072 olvasás

Csokoládétemperálás, bevonó csokik és a vörös bársony labdacsok

2011. május 8. vasárnap | 05:05 | 5 hozzászólás


Hát újra itt! Eltelt egy Húsvét, virágba borultak a fák, megjelentek az első tavaszi zöldségek és gyümölcsök! Roppant inspiráló, múlthéten például Anyu spárgalevesét tüntettük el pillanatok alatt, pedig igencsak mély tányérból kanalaztuk. 😉 Tudjátok az a klasszikus édeskés, zöldellő, mosolycsalogató spárgaleves volt ez, ami elfeledteti az ember ügyes-bajos gondjait, meg végre felrázza kicsit: Hé, te ott, ne sopánkodj már annyit! Van élet az örökös reszketésen kívül, nem is akármilyen! Semmi begyöpösödöttség, csak a Carpe diem!
Láttam már epreket is, habár még kissé gyengélkedtek, színük is csak látszat-pirospozsgás volt. Remélem a mostani jó idő azért megteszi hatását, hogy végre betegre ehessük magunkat a színes magyar epersokaságból! Komolyan visszatérő rémálom az a tavalyi termés, szegények jól meg voltak töppedve a nagy esőzésektől… 🙁

Közben sulájban is peregnek az események, zárjuk le a jegyeket, nagyban készülünk a ballagásra, és a héten végre kikerül a tablónk is! Életnagyságban itten skubizd, az országos versenyen pedig emitt szavazhatsz ránk! Mindegyikünk hátterébe egy-egy hobbi, megrögzött szenvedély vagy épp emlékfoszlány került.. Tök jó lesz pár év múlva felidézni, tizenéves fejjel mi foglalkoztatta az elmeroggyantakat. 🙂 Volt aki nagyon benne volt a dologban, más nehezebben hangolódott rá, de végül csak összehoztuk! Holnap ér még egy megmérettetés töriből – tessenek is rám gondolni az ötödik órában, 12:40-től -, egy másik csütörtökön szállodaismeretből, de nagyjából ennyi. Aztán röpke nyolc hét, és végre nem csak a tablóképemen élhetek a sütésnek. Sebtiben elillan meglásd, jippiájé.

Nem volt sok locsolkodóm tegnap, pedig annyira belejöttem a golyóbisgyártásba! A végén már egészen bámulatosan temperáltam az étcsokit, spricceltem tetejibe a fehéret, meg a fotó kedvéért haraptam bele egy kész példányba. Hát létezik ennél dekoratívabb harapásnyom?! :-)) Elsősorban a csokoládétemperálásról regélnék most, mert már időtlen idők óta ígérem a receptet egy tükörsima, matt fényű bevonóról. Házi közegben is tökéletesen megvalósítható, méregdrága márványasztal sem szükséges hozzá – bár meg kell hagyni, segítségével az elbíbelődési időtartam lényegesen lerövidül -, egyszerűen a hőfokokra kell figyelni, türelmesen kivárni, pontosan betartani minden időt.

A folyamat elvégezhető magas kakaótartamú (70-80%-os), vagy alacsonyabb ét-és tejcsokoládékkal (40-50%), de dolgozhatunk akár fehér csokival is. A tökéletes bevonó ismérve minden esetben:

– játék a bevonás, mert a csokoládé állaga nem túl sűrű, de nem is egészen folyékony
– kérge éppen ezért vékony marad és csudi roppanós
– gyorsan dermed, megszilárdulásukhoz nem kell többet várni 2-3 percnél
– ezután sem hagy ujjlenyomatot, ha hozzáérünk
– szép, egészséges a fénye
+1: elég hozzá rápillantani, már az endorfint szabadít fel… :-))

Bevonócsokikból nem egyet ismerünk, a baj leginkább az, ha a termék egész egyszerűen ócska. Ki kacsintgat manapság a kakaómasszából készült Mikulásfigurákra vagy még aktuálisabb cimboránkra, a húsvéti nyúlra? Pedig volt idő, amikor ez volt a minden, amikor az igazi csokoládé fogalma ha szóba is került, soha senki sem tudta mivel párosítani. Anyukám gyakran mesél ezekről az időkről, kiskorában ilyesféle apró, kakaómasszás pénzérméket gyűjtögetett. De nem ám magának, mindig a nagymamának adta, mert Ő aztán tényleg odavolt értük! Micsoda rituáléja, megbecsülése, értéke lehetett egy-egy ilyen korong elmajszolásának is…
Csokik között akkoriban ez volt az egyetlen élvezeti forrás, ami még megfizethetőnek számított. És valljuk be, napjainkban is megmaradt luxuscikknek, például a latin negyedben vett minőségi táblákért most is több ezret kérnek el. A különleges bonbonokról nem is beszélve. A bevonócsokikkal egészen más a helyzet, persze közöttük is jól érezhető a minőségbeli eltérés. Ha már így benne vagyunk a témában, a Lidlben lehetett kapni valamikor egy Belbake nevű bevonót, na az nekem sokáig nagyon bevált. Minden követelményben maximálisan helytállt, és mindemellett tényleg finom is volt. Ha nem akarsz házi bevonóval babrálni, simán ezt vedd szerintem! Ha pedig többre vágysz, görgess lejjebb! Marikát, Katicát, Szerencsit is volt szerencsém tesztelni, ők is rengeteget fejlődtek régi önmagukhoz képest. De tavaly a Novotelben például rendszerint Party bevonót, Milka és Boci fehér csokit használtunk efféle tettekhez. 🙂

Ami a temperálás elengedhetetlen eszköze lesz, és enélkül értelmetlen is az egészhez hozzáfogni: egy igazi, konyhában használatos hőmérő. Persze használhatjuk apukánk laboros hőmérőjét is, a lényeg, hogy 40-50 fokokat könnyűszerrel leolvasson. De talán a legjobb akkor már erre a célra beszerezni egy húshőmérőt, azt még cukrokhoz is használhatjuk.

Másra lényegében nincs is szükség, hacsak az alapanyag nem számít annak! 🙂  Választhatunk tehát az imént felsoroltakból fehér, tej, közepes ét vagy brutál étcsokit (legalább egyszer mindenkinek kötelessége ezzel is kipróbálni, én mondom ég és föld!):

A minimum 40%-os csokoládét egy jobbfajta késsel nagyjából fél centi vastagságú szeletekre vágjuk.
2/3-át duplafalú lábasba tesszük (vagyis gyöngyöző vízfürdő fölött végezzük a műveletet), és 40-45°C-ra melegítjük.

A tűzről levéve hűvös helyre állítjuk, majd hozzáadjuk a maradék csokoládét. Folyamatosan kevergetjük, amíg 27-28°C-ra hűl, és egyneművé válik. Persze nem baj, ha nem olvad meg teljesen, egyedül a fokokat tartsjuk be szigorúan.

Újból melegítjük, a midnenkori hőmérsetere. Ez tej és fehér csokinál 30-31 fok közötti hőmérsékletet jelent, míg étcsokinál 32-33°C-ot.

Ha elértük az ideális hőfokot, meg is volnánk. Próbát végezhetünk, ha belemerítünk egy kést. 2-3 perc alatt meg kell szilárdulnia. Amennyiben tovább tart, túl kevés kristály képződött, ilyenkor elölről kell kezdenünk a folyamatot.

És akkor a lényeg, most alkalmazzuk gyakorlatban! :-))

Folytatás

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, bonbon, ÉDES SÜTIK 5 hozzászólás » | 7 940 olvasás

Viharvert és megvirradt

2011. május 2. hétfő | 04:48 | 9 hozzászólás


Eljött a nap. Bíztam benne, hogy lesz még időm egy rövidebb bejegyzésre, holmi nagy pillanatok előtt. 🙂 Volt egy gyönyörű ballagásom, a legszebb ballagás, ami valaha adatott nekem. Felszabadult voltam, szépnek éreztem magam, és ez végre sugárzott is belőlem. Anyu szerint sok minden azon múlik, hogy érzed magad a bőrödben – egy jó smink elrepít a csillagokig, afféle végtelen nyugalmat, önbizalmat ad. 🙂 Velem pontosan így volt, soha jobban nem éreztem magam a bőrömben. Büszke voltam arra, aki vagyok, már nem aggódtam a külsőséges hibáim miatt.

És végig itt volt mellettem a családom, az első komoly próbatételem előtt. Micsoda erőt ad, hogy igazán számíthatok rájuk! A kemény-magra, a csipetcsapatra!  Anyura, Apura, Gabikára, Iringóra, Sanyira, Babszira, Gáborra, Bubura, Dórára, Péterre, Kolosra és Ábrándkirályfi Botondra, de ott vannak a drága barátnőim és Teri mama is! Bízom benne, hogy “a vihar előtti csend” szakasza sokkal nagyobb lelki békét igényelt nekik, mint ami most jön. Mert most bizalommal, kitartással, szenvedéllyel megyek a mai magyar érettségire. Tollat ragadok és írok, minden gondolatomról írok. Hogy ez mire lesz elég, és hogy milyen témát kapok, a Jóisten döntése. Hagyom, hogy ezúttal vezessen. Sok idő telt el, Csaba halála óta, amíg nehezteltem az Istenre, mert nem tudtam megérteni a történteket. De most valahogy újra könnyű a lelkem. Mindkettejük itt van velem, vigyáznak rám. Csaba amúgy sem aggódott semmin, talán az elkövetkező időszakra ezt a tulajdonságát átruházza rám… 🙂

Mert mára valami elmúlt. Nem reszkettem, képzeljétek mosolyogva ébredtem.

Többi fotó itt

Végezetül pedig János Pál pápa szavaival búcsúznék, és továbbítanám egyúttal minden aggodalmas érettségizőnek! 🙂

Ne féljetek! Ne féljetek fiatalnak lenni! Ne féljetek a jövőtől!

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 9 hozzászólás » | 2 126 olvasás