Sütimizéria » 2011 » június
Ilona Praktikái Ajándékbolt   Sütimizéria receptkönyv FejesRibizke   Sütiklub   Latin Negyed csokibolt  

Rusztikus, ragacsos sárgabaracktorta

2011. június 19. vasárnap | 14:35 | 4 hozzászólás


Elkallódtam! De most aztán itt vagyok, megvagyok – még ugyan érettségibizonyítvány nélkül, kissé aggodalmasan. 🙂 Igyekszem ráhangolódni a tanulásra, én tényleg minden erőmmel azon vagyok. Épp időszerű a dolog, egy héttel a nagy nap előtt. Merthogy eddig is csurrant-cseppent valami a tételsorból, de sűrűbben jött közbe egy-egy halaszthatatlan családi program vagy konyhai sütögetés. Természetesen ezért sem vagyok felelős, folyton a rosszra csábítanak. 😉 Keserves érzés egyébként, hogy lassan minden ismerősöm túl van a megrázkódtatáson, míg én itthon pillogok bambán. Azok a jobb napok. Máskor nemes egyszerűséggel kitör belőlem Csubi éneke, valahogy így – panaszosan,  az önsajnálattól fetrengve:


Csubi és Csenge kálváriája. Nem vagyok rá büszke, de nagyon is én vagyok.
Éreztem, tudtam, hogy ennek meg kell lennie YouTube-on,
hogy nem csak Babszi tudja előadni olyan fergetegesen!

És persze nem vagyok kispályás, mindeközben felkészítővideókkal okosítom magam a sikeres szóbeli feleletről. :-))))) Ne vicceljetek, más innen tanult táncolni, egy érettségi néhány tárgyból ehhez képest bakfitty lesz…! Csak ezeken a szorongási rohamokon kerekednék mán’ fölül……..

Hihetetlen változékony a hangulatom mostanában, az érzéseim olyan sokfélék… Még sekélyesebb, és még elviselhetetlenebb a környezetemnek, mint korábban. Már nekem is feltűnik. Létezik, hogy egyszerre ennyiféle érzés zajlik le az emberben? Kezdek megtapasztalni, átélni dolgokat, amit korábban szándékosan kizártam az életemből, vagy nem is akartam róla tudomást venni. Csak elsimultam mellettük. Fájdalom, űr, aztán elfogadás, beletörődés… sokára majd megszokás? Apu nincs jól, hogy is lenne. Nem is nagyon beszélünk a történtekről, pedig még semmi sem múlt el, az még biztosan nem most lesz…. 🙂

Átlépni a küszöböt, Nagyi csigabigás lábtörlőjét. Ez volt talán a legborzalmasabb aznap.. Végigpillantani a csendes házon. Olyan üres volt. Persze nem sokáig, megtöltöttük a könnyeinkkel. Hm. Különös a fenti viccelkedős kezdés után, ilyen komoly dolgokról írni. De legalább látjátok, milyen szeszélyes most körülöttünk minden.


Ezt a dalt sokszor játszottam le a napokban. Chris Medina az American Idol tehetségkutató egyik idei indulója volt, és nem mellesleg büszke vőlegény. Menyasszonya Juliana, 2009-ben súlyos balesetet szenvedett, ami teljesen megváltoztatta az életüket… Talán van rá mód szebbé tenni.. ezzel a dallal. Hallgassátok a szövegét!

Más is kavarog bennem. Az érettségi mellett egy új próbatétel elé állítottak, egészen váratlanul. Még hó elején keresett meg Éva a Meglepetés magazin gasztronómiai mellékletétől, hogy vinnék-e néhány nyári desszertet a júliusi számukba. Hát vinnék, naná hogy! :-)) Nagy kihívás ez önmagammal szemben, úgyhogy tessenek majd ellátogatni az újságstandhoz július 7-én… 🙂

Hoztam ide is egy finom falatot. Eredetileg szintén a lapba szántam, de ők más típusú desszertkülönlegességekre vágytak, így aztán elvetettük a dolgot. Valóban kissé rusztikus, de elmondhatatlanul finom, tényleg egyedi darab! És érik már a mézédes sárgabarack – itt az Alföldön viszonylag korán botlunk érett gömbökbe, érdemes kiruccanni értük a piacra. Egy nagyon egyszerű fordított süti a siker titka, ismét túróval, házi magyar túróval kombinálva! 😎 Oké, tudom. Kissé egyoldalúan sütök manapság, úgy fest lépten-nyomon túróba botlunk az alapanyagok között. Mit lehet tenni, megveszek érte. A minap például egészen átszellemültem, amikor némi házi túrós pitével fordultam ki a félegyházi pékségből. Iszonyat ütős cucc, lassan heti kétszer elcsábulok egyre. A mostani receptben pedig a tésztába csempésztem. Nem különösebben érződik ki, de rengeteget lágyít a tésztán, szinte eggyé válik a ragacsos karamellréteggel. Egészségetekre!

Hozzávalók

A tésztához:

300 g finomliszt
50 g porcukor
6 ek. olvasztott vaj
10 ek. tejszín
1 tojássárgája
125 g túró

A karamellhez:

100 g kristálycukor
50 ml víz
1 tk. vaníliakivonat
40 g vaj

Továbbá:

9 apróbb sárgabarack
1 ek. fahéjas cukor
1 ek. vaj

Elkészítése

  1. A tésztához a lisztet a porcukorral együtt átszitáljuk. Egy külön tálkában a túrót az olvasztott vajjal és tejszínnel, és a tojássárgájával, botmixerrel pürésítjük, majd a liszthez adva rugalmasan lágy tésztát gyúrunk. Fél órát pihentetjük, majd 20 centi átmérőjű, 3-4 mm vastag körré nyújuk.
  2. Közben a karamellhez a vizet a vaníliakivonattal és a kristálycukorral feltesszük főni egy hőálló serpenyőbe. Alacsony lángon, gyakran kevergetve. Amikor barnulni kezd, a fakanalat félretesszük, és beledobjuk a vajat. Nem keverjük, csak rázogatjuk – hagyjuk míg a vaj föloldódik, és a karamellszín sötétebb árnyalatra vált. Félrehúzzuk.
  3. Az előzőleg megmosott, kimagozott, majd felezett sárgabarackokat horpadt részükkel lefele, a serpenyőbe sorakoztatjuk.  Rádobjuk a kinyújtott tésztakorongot, széleit egy lekerekített végű késsel finoman a barackok alá tűrjük, majd megnyomkodjuk. A tetejére 1 ek.-nyi vajat csipkedünk, megszórjuk fahéjas cukorral – közismertebb nevén CIMET, és 25-30 percre sütőbe toljuk. Ekkorra pirulni kezd a tészta is, a vaj elolvad, és mennyei illat lengi be az egész házat!

Rápillantunk, mosolygunk – valahogy így fest. 🙂

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK 4 hozzászólás » | 2 995 olvasás

Égetett cukros puszedlik, ahogy Nagyikámtól tanultam

2011. június 5. vasárnap | 08:53 | 13 hozzászólás


Nem tudok most boldog pillanatokról írni, úgyhogy Babszi drága tortájáról csak később hoznék beszámolót. Akkor még örültünk, megnyugodtunk, emlékszem ahogy egymásnak mondogattuk, “Még nem jött el az idő!”… Mindenki elhitte, hogy a Nagyi jobban van, hogy erősödik, hogy hazamegy majd Bogdányba.

Gyertya mellett beszélgetünk esténként. Apu, Anyu, én… Apu újra és újra felidézi az utolsó találkozást, az utolsó alkalmat, amikor a Nagyi mellett lehetett. Ott és akkor minden róluk szólt, kettőjükről, az ő kapcsolatukról. Nagyi minden mozdulata Apuért volt, Apué pedig a Nagyiért. Ilyen egyszerű, és mégis olyan bonyolult… olyan mély és fájdalmas… a szívem szakad meg az Apukámért.

Nem beszéltek sokat, nem is kellett. A Nagyi felemelte a kezét, nyúlt Apu felé. Apukám odahajolt, és belesimult a tenyerébe.
Erre várt, erre készült az én Nagyikám, hogy lássa a Béluskát, hogy újra foghassák egymás kezét. El tudtak köszönni, és nincs is ennél szebb búcsú. Bárcsak mindenkinek ott lenne egy ilyen pillanat a szeretteivel… Könnyebb? Vagy épp nehezebb lenne..?

Ezt a fotót Apu választotta Róla.
A legszebb nagymama volt, én is így szeretnék megöregedni.
Dús, hófehér haj, mélyen barázdált ráncok. Mindegyiknek története van.

Elhatároztam, hogy megsütöm Nagyi receptjét, amit Karácsony környékén írt le nekem. Annyi élmény, emlék fűződik hozzá. A hosszú szobában voltak elrejtve, az ajtó melletti szekrénykében. Ahogy indult elővenni, még parányi termete alatt is recsegett az öreg fa. Akkor előkerült a mély fémdoboz, s közben csillogott a szemem. Emlékszem, szinte torkomban éreztem a szívdobogásom, olyan izgatottan vártam a titkot. Levette a fedelét, és megcsapott az a varázslatos karamellás-fahéjas illat. Égetett cukros puszedlik voltak, képtelenség összetéveszteni bármi mással. 🙂 Lapult ott kakaós és mézes is, de ez volt mind közül a legkülönlegesebb, a legfinomabb. És tegnap amikor beleharaptam a sajátjaimba, ugyanúgy éreztem. Egyszerre az izgalmat, és a melengető érzést – pont olyan lett, mint az övé…. Sűrű, vajpuha tészta, az égetett cukor fűszeres aromájával.

Tegnap reggel valami egészen különös dolog történt. Tusoláshoz készülődtem, álltam a tükör előtt, és akkor hirtelen elfogott egy érzés. Nem tartott sokáig, de tudom, hogy Ő volt. A Nagyikám illatát éreztem, ebben biztos vagyok! Azt az illatot jól ismerem. Amióta az eszemet tudom, ott volt mindig a dunabogdányi házban, az óriáspufi paplanokban, a kardigánjában… Először nem is igazán tudatosult bennem, csak szimatoltam körbe, honnan az ismerős illat. Aztán egyszerűen elmosolyodtam. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom járta át a lelkem. És tova is röppent. Letusoltam, csak utána meséltem el Anyunak. Biztos benne, hogy Nagyi üzent, hogy biztonságban van, a szeretteivel, és hogy el kell fogadnunk a történteket.

Apuval tegnap képeket nézegettünk, Babszó hozta át kora este. Hihetetlen furcsa, és nemcsak furcsa, még inkább  szívszaggató lesz belépni először a Nagyi házába. Nem bukkan már fel egyik szoba ajtajában sem, hogy sietve köszöntse a távolról érkezetteket. Nem emeli fel a kezeit, hogy huncut mosollyal megérintse az arcunkat. Nem fog többet átölelni, mi sem szoríthatjuk már magunkhoz törékeny kis mindenét. És soha többet nem mondhatom Neki viccesen: “Nahát Nagyikám, Te napról-napra egyre pinduribb leszel.”

Magdi, NAGYI, Lucacica, Babszi, Gábor, Botond, Dóra
Kolos lemaradt, Ő nyilván épp a kertben rohangászik. 🙂


Balra az eredeti recept, jobbra a hamisíthatatlan dunabogdányi puszik!

Hozzávalók

2* 1/2 csésze kristálycukor
1/2 csésze víz
6 g szalalkáli / 1 csapott kiskanál szódabikarbóna
1 ek. zsír / vaj
2 tojás, szétválasztva
500 g finomliszt
1/2 tk. őrölt fahéj
300 g porcukor

Elkészítése

  1. 1/2 csésze cukrot egy serpenyőben megpirítunk-karamellizálunk. Óvatosan felöntjük 1/2 csésze vízzel, majd a cukor másik felét is hozzáadjuk. Megvárjuk, míg feloldódik, aztán hűlni hagyjuk.
  2. Kimérjük a lisztet, összeszitáljuk a szalalkálival (vagy szódabikarbónával) és az őrölt fahéjjal. Elmorzsoljuk benne a vajat vagy zsírt. Félretesszük.
  3. A tojásokat szétválasztjuk, sárgáikat a már kihűlt, sűrű égetett cukorhoz adjuk, majd a liszttel összedolgozva közepesen lágy, kissé ragacsos tésztát gyúrunk.
  4. Apró golyókat formázunk belőle, zsírozott tepsire sorakoztatjuk mindet (én két adagban sütöttem, 40 darab jött ki belőle), végül 175°C-ra előmelegített sütőben aranysárgára sütjük őket. Akkor jó, ha aljuk barnás színű, még kissé puha az állaguk és tetejük kissé repedezett.
  5. Miközben hűlnek, vízgőz fölött felverjük a tojásfehérjét, apránként hozzászitálva a porcukrot. Egy hatalmas vájlingban összerázzuk a puszedliket, hogy imitt-amott fesse meg a cukormáz. 🙂

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 13 hozzászólás » | 8 588 olvasás

A “messzi Dédi”…

2011. június 2. csütörtök | 12:18 | 10 hozzászólás


Ma hajnalban Nagyi itt hagyott minket… és mi itt maradtunk.

És én nem is tudom, mi lesz velünk.

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: énblog 10 hozzászólás » | 2 028 olvasás