Sütimizéria » 2011 » július
Ilona Praktikái Ajándékbolt   Sütimizéria receptkönyv FejesRibizke   Sütiklub   Latin Negyed csokibolt  

OREO kekszek. Azok a házi OREO kekszek!

2011. július 31. vasárnap | 15:59 | 6 hozzászólás


Rég volt itthon keksz. Hát még ilyen jó keksz! Ráadásul úgy vettem észre, az utóbbi időben rémisztően konganak a fémdobozaink. Pedig egyik rossz szokásom, hogy aprósütiket mártóztatok meg a reggeli hosszúkávékban. Elmaradhatatlan “gyorsító” a babapiskóta csillámmorzsa-panírral, meg a Győri kekszek sok ízben (tudniillik múltkor Apu fölvásárolt egy raklappal, csak hogy csinos sárga kötényt szerválhasson nekem, hozzá passzentos sütőkesztyűkkel. :-)), dehát valljuk be, egyiknek sincs otthonillata. Szóval fellapoztam néhány vaskosabb süteményes könyvet, a nemes él érdekében. “A liszt felét cseréld kakaóra” kezdetűek igazán meghatottak, így kötöttem ki végül Martha Stewart házi OREO kekszeinél.

Házi OREO kekszek klasszikusan

Viszed? – Semmi pénzért nem készíteném el.Gyenge recept.Egyszerű, de nagyszerűTetszik, izgalmas.Csúcsszuper! (10 szavazat, átlaga: 4,90)
Loading...

Nem akármilyen a keksz mintája, igaz? Görgess a receptig a “titok nyitjához”!
Hohó, el a kezekkel. Előbb mesélek! 🙂

Kis megszállottság övezi külföldön, azt hiszem ezt nem túlzás kijelenteni. Hasonló sikere van, mint itthon a Pilóta talléroknak, ám az OREO kekszek úgy látszik mindig meg tudnak újulni – egyszerű vendégváró nass mellett még megannyi lehetőséget kínál. Rögtön bevillantak például Xiaolu tündértortái, illetve egy kevésbé fogyasztható formájában, fülbevalókként igazi addiktoknak. 🙂 És bizony megjelentek holmi monumentális példányok is, itt és itt. Nagyon beteg, de kétség kívül zseniális!
És persze, a Pilóta Örök, de bevallom én szintúgy behódoltam ezeknek a csípett tetejű feketéknek. Látványra sem utolsó (=nagy képen az igazi!), eteti magát, kiváló vendégváró és még miegymás!

A klasszikus darabban egyszerű vajkrém húzódik, ami talán elengedhetetlen is az összképhez. Sokvajas, még több cukorral, némi vaníliaesszenciával és tejszínnel lazítva. A vajkrém klasszikus, a vajkrém időtálló, és egyszerűen odavaló. Másnaposan nem akármilyen ízélmény, ahogy a fehér, habos csíkjaikkal megpuhítják a kekszkorongokat! Tetszik, ahogy ez a krém megszilárdul, a tésztával együtt egészen porhanyóssá válik.

OREO kekszek karamelles csokikrémmel tölthve

És íme, egy még csokisabb verzióban. Lehet túl szemtelen megtriplázni a kakaótartamot…
…De ha egyszer finom!

Az ún. “Midnight Ganache” egy égetett cukros csokoládékrém. Vagyis karamell is kerül bele, némi tejszínnel és vajjal összefőzve. Ezt kevered aztán magas kakaótartamú csokoládéhoz, illetve forró vízben feloldott kakaóporhoz. Majd röpke 6 óra hűtés követi, és amiben ezután részed lesz… az remélhetőleg neked is életed egyik legmaradandóbb, legeuforikusabb pillanata lesz. Egyszerűen hihetetlen finom, nem utoljára használtam az biztos. Álomszép lesz, különösen tortabevonónak. És naná, hogy a kultikus OREO keksz töltelékének. 😉

Felemás OREO: Édes és keserű találkozás! Midnight ganache: A csupa-csokis összhatásért.

Milyen a két krém együtt?
Hát… Azt mondom rossz, és meghagyhatod nekem!

Hozzávalók

A kekszhez:

1 1/4 csésze finomliszt
1/4 csésze + 2 ek. keserű kakaópor
1/2 tk. sütőpor
1/2 tk. szódabikarbóna
csipet só
112 g vaj
2/3 csésze lágy világosbarna nádcukor (muscovado)
1 nagy tojás
1 tk. vaníliapaszta

A vajkrémhez:

82 g vaj
1 csésze porcukor
2 ek. tejszín
1 tk. vaníliaesszencia

A “Midnight Ganache”-hoz (Rose Levy Beranbaum nyomán):

108 g kakaópor
1 csésze forralt víz
1 1/4 tk. vaníliapaszta
1 ek. kávélikőr
200 g fekete csokoládé (70%)
240 g cukor
1/4 csésze víz
1/2 csésze + 2 ek. tejszín
34 g vaj

Elkészítése

  1. A kekszekhez a lisztet a kakaóporral, sütőporral, szódabikarbónával és egy csipet sóval összeszitáljuk. A nádcukrot a szobameleg vajjal habosra keverjük 2-3 perc alatt, majd hozzáadjuk a tojást és a vaníliát is. Tovább keverjük míg kissé kifehéredik. Alacsony fokozaton hozzáadjuk a lisztes keverék felét. Szépen eldolgozzuk. A maradék lisszttel simára gyúrjuk a tésztát. Kissé lágy, könnyen formázható masszát kell kapnunk.
  2. Alufólián rúdra igazítjuk, majd egy éjszakára hűtőbe tesszük. Meg fog keményedni szépen. 3 mm-es szeleteket vágunk a “szaláminkból”, majd gömböt formálunk. Egy sütemény bélyegzővel ellapítjuk. (Az enyém egy “valaminek a valamije” volt, hogy Apu szavaival éljek. :-)) Valójában egy mosogatógép alkatrész lehetett, de hosszasan megsuvickoltam, kicsinosítottam. Tökéletes mintázó!) 175°C-ra melegített sütőben, többi társával együtt megsütjük.
  3. A vajkrémhez a vajat a porcukorral, fakanállal eldolgozzuk, majd robotgéppel kihabosítjuk. Hozzáadjuk a vaníliát és a tejszínt. Tovább verjük 5 percig és kész is. Félretesszük.
  4. A “Midnight Ganache”-hoz a kakaóport (jó minőségű, fekete kakaópor legyen!) forralt vízben feloldjuk. Hozzáadjuk a kávélikőrt és a vaníliát. Nejlonfóliával befedjük, 30 percig pihentetjük.
  5. Egy nagyobb tálba, nagyon finomra reszeljük a csokoládét.
  6. A karamellhez egy lábasba öntjük a vizet a cukorral, közepes fokozaton melegíteni kezdjük. Amikor a cukor feloldódott, a szirup buborékolni fog. Várjunk néhány percet, míg borostyán színűre vált. Ekkor húzzuk félre, és öntsük bele a tejszínt. Óvatosan, a forró karamell gőze éget! Csipkedjük bele a vajat.
  7. Az egészet a csokoládéra öntjük, és folytonos kevergetés mellett felolvasztjuk. Végül belevegyítjük a langyosra hűlt “kakaókrémet”. A kész krémet egy órát szobahőmérsékleten hűtjük, majd 5-6 órára (vagy egy éjszakára) hűtőbe tesszük.
  8. A kekszeket sima csővéges habzsákból összeragasztjuk. Egy karika vaníliakrém kívülre (ne teljesen a széléig, picit ki fogja nyomni) kevés csokikrém a közepébe. Nekem így, felemásan ízlett a legjobban! 🙂

A folytatásban a recept angolul is elolvasható! / Press “Folytatás” URL for recipe in English!

Folytatás

Pin ItFollow Me on Pinterest
Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK 6 hozzászólás » | 7 962 olvasás

Torta délutánra: Nyári almás-mandulaszirmos nemakármi

2011. július 28. csütörtök | 09:31 | 4 hozzászólás


Szóval ő lenne az. Délutáni teához/nagy pohár tejhez, netán édesítetlen tejszínhabbal  jól megpúpozva. Hangzatos, nemde? És persze ne felejtsük el jófajta (nem vicc, a minőség tényleg számít!) juharszirupban picit megfürdetni. Mert az tényleg kell neki, hogy ordítson róla Az angol!

Nem is értem mi a probléma az angol konyhával. Vagy legalábbis az én gyomromra ezek a sütik abszolút vidáman hatnak, olajillatú sültkrumpli-halommal pedig még nem volt dolgom. Sütifronton mindenképp harmonizálnak az ízek, kellemes melaszos az aromájuk, egyszerűen lelkiismeret furdalás nélkül rejted el magadnak az uccsó szeletet. Emlékeztet a tavalyi kedvencemre is – éppen olyan magas, tömény piskótatorony, de semmiképp sem fullasztó összképpel.

És hát nyári almából készült, amiért meg tudok bolondulni! Most van szezonja, csöpp kis formás példányokkal. Együltében eltűntetek hármat-négyet. 🙂 Savanykás, szúrós ízvilága pedig egyik almapéldányhoz sem fogható, holott én  majdhogynem az összeset ismerem, szeretem. Egyedül Anyu kedvencétől, a kásás belű Starkingtól kapok hideglelést. 🙂 Mennyivel jobbak a téli hónapok testesebb fajtái! Édes Golden, sűrű Granny, fényes Idared – mikor mit kíván az ember. Sajnos a június-július holtidény, amikor a többségnek már leáldozik és szép sorjában kezdenek el belülről rohadni. 🙁 Nem hiába, ősszel jön majd az igazi dömping, de olyankor aztán bármilyen mennyiségben, mindenhogy hasznosítva!

Ezért érdemes most pindurikból, esetleg Summerredből, Jonatánból válogatni. Az egészséges alma feszes, fényes, illatos. Nem puha, egyáltalán nem nyomódik meg. Szóval jó a fizikuma és kész. 🙂 Élettani hatása igen említésre méltó – majd írok róla valamiféle tanulmányt, ha szeptembertől megint iskolapadba ülök és lesznek egészségtanóráim! -, ami leginkább nyers valójában érvényesül.

Ma viszont inkább süssük meg!

Lorraine Pascale receptje, aki az egykor sikeres modell-karrierjét feladta, s hivatalosan is behódolt sütési szenvedélyének. 🙂 És milyen jól tette, ő csakugyan kivirult a cukrászlétben! Most tanfolyamokat tart, meg London belvárosában cukrászdát csinosítgat, amit ráadásul Ella kislányáról nevezett el. Receptkönyvet írt és adott el, s még BBC sorozata is van. Ennek a szép mosolyú leányzónak. 🙂 Bár őszintén szólva ebből egyet sem láttam. Esetleg tud róla valaki, valamit? Lehetséges belepillantani Magyarhonból?

Hozzávalók

A tésztához (18 entis formába, 8-10 személynek):

190 g vaj
40 g kristálycukor
4 nyári alma (télen 2 nagyobb) meghámozva, cikkekre vágva, citrom levével kicsit megspriccelve
1 tk. őrölt fahéj
1 tk. frissen reszelt szerecsendió
1 tk. őrölt gyömbér
220 g muscovado nádcukor (lágy, világosbarna)
2 nagy tojás, könnyedén felverve
1/2 rúd vanília vagy vaníliakivonat
220 g finomliszt
1+1/2 tk. sütőpor

A szervírozáshoz:

egy bögre tej
vagy felvert, édesítetlen tejszín (ne legyen édes, így is tömör-gyönyör a torta!)
esetleg egy fekete tea
jó minőségű juharszirup, módjával 🙂

Elkészítése

  1. Melegítsük elő a sütőt 160°C-ra. Vékonyan vajazzunk ki egy 18 centis sütőformát, majd liszttel hintsük be. Tegyük félre.
  2. A vajból 40 g-ot csipkedjünk le, s dobáljuk egy nagy teflonserpenyőbe. Szórjuk meg a kristálycukorral, és kezdjük el melegíteni. Időnként megkeverve karamellizáljuk. Amikor borostyán színe lesz, adjuk hozzá a meghámozott almaszeleteket. Ízesítsük a fűszerekkel, és pároljuk további 5 percig. Hűtsük ki.
  3. Ezalatt a nádcukrot a vajjal keverjük habosra (2-3 perc), majd adjuk hozzá egyenként a tojásokat is. Külön-külön jól keverjük ki. Mehet bele a vaníliarúd kikapart belseje is, végül a száraz hozzávalók (átszitált-sütőporos liszt). Dolgozzuk ki a tésztát, végül forgassuk bele az karamelles almaszeleteket is. Halmozzuk az egészet az előkészített kapcsos formába. Tetejét szórjuk meg pirult mandulaszirommal, és toljuk sütőbe 40-50 percre.
Pin ItFollow Me on Pinterest
Publikálta: Csenge Kategória: piskóta, tepsis, torta 4 hozzászólás » | 7 019 olvasás

Aranygaluska másként: karamellizált mogyival, barackos dulce de leche öntettel

2011. július 23. szombat | 07:56 | 6 hozzászólás


Lehűlt az idő, igazi tip-top, sulikezdős hangulat van. 🙂 Iszonyú egyébként a múltheti hőségriadóból belecsöppenni ebbe a…valami másba. Azt mondják lesznek még meleg napok, de kánikulától már nem kell tartanunk.. Nocsak, már megint rosszul időzítettünk. Pedig imára kulcsolt kezekkel, végre kinyávogtunk aputól egy balatoni üdülést. Bizony, bizony… Apu meg a nyaralás: igyekszik Ő a maga módján, már-már egészen összeegyeztethető a dolog – éppen csak tízévenkénti ciklusokban. 😉

Egy hét, pontosabban hat nap, augusztus közepén – reméljük jó időben, lubickolással egybekötve. A magyar tengerben! Jó lesz ez, jó lesz, csak ne tűnjünk ki nagyon a gyakorlott turisták közül!

Szóval ez lesz majd, de mi van most? Ismét megkörnyékezhető például a konyha. Volt pár csúfos tortamegrendelésem, épp a bazi páratartalomban, rekkenő 38 fokokban. Szívfájdító egy jelenet volt a szerencsétlenkedésem. Ilyenkor olyan tehetetlen az ember, utálatos, hogy minden töredékidő alatt romlik meg, és képtelenség habbá verni néhány decinyi tejszínt.. A marcipán, fondant állagáról nem is beszélve, mert az aztán ragad, meg lebomlik a kezedben.. 🙁 Szóval nagy trauma volt, de valahogy csak orvosoltuk. Apu műtermében kapcsoltunk klímát, ott pöntyögtem elvarázsolt egymagamban. :-))

Aranygaluska másként: mogyorópralinéba hempergetve,
sárgabarackos dulce de leche öntettel tálalva!

A mostani idő teljesen ideális a széépséges, pókhálósra dagasztott kelt tésztáknak. Gyorsan lehet dolgozni velük, minden fázisának megvan a maga csábító illata, amiért aztán virul a család apraja-nagyja. Egy erősebb levessel párosítva, nálam főételként is nyugodtan szembeköszönhet!

A frissen aszalt sárgabarack sem hiányozhat belőle!

Most a legfinomabb az otthon aszalt, jó húsos, lédús aszalt sárgabarack.

Szerettem volna hangyányit babrálni a megszokott ízekkel, picit talán szezonálisabbá tenni a dolgot. Elvégre a dió önmagában őszies jelenség, még ha nagyon csípem is a fajtáját. 🙂 Persze akinek anélkül elképzelhetetlen egy aranygaluska, készítheti azzal a pralinét. Vagy mandulával, esetleg pisztáciával, innentől szárnyalhat a fantáziánk! Barack helyett pedig mehet rá csurgatósnak sárgadinnyeöntet – meglepődünk milyen izgalmas ízkombináció lesz a miénk! Bár a Novotelbeli dinnyegolyós csapás óta nálam ez nem jöhetne szóba. Talán soha nem is heverem ki. :-))

Borult reggel barackjai. 🙂

 

Így az igazi: Sárgabaracköntettel jól megszívva.

Hozzávalók (6 személyre)

Az aranygaluskához:

250 g liszt
25 g porcukor
25 g vaj
20 g élesztő
3 g só
1 db tojás
130 ml tej
1 db citrom héja

Továbbá:

100 g olvasztott vaj
idei lédús, aszalt sárgabarack
100 g mogyoró
100 g cukor
50 ml víz

A sárgabarackos dulce de leche öntethez:

1 tubusos sűrített tej (170 g)
30 dkg sárgabarack
1 tk. vaníliaesszencia
250 ml teljes tej (zsíros házi tej)
1 tojássárgája

Elkészítése

  1. A dule de leche krémhez a sütőt 220°C-ra előmelegítjük. A tubusos sűrített tejeket két átlátszó jénai tálkába töltjük (így mindig láthatjuk, mennyire sűrű a karamellkrémünk) aluóliával lefedjük és egy kisebb tepsibe rakjuk. Köré vizet öntünk, a tálkák pereméig. Sütőbe toljuk, nagyjából másfél órára.
  2. A sárgabarackot néhány perc alatt puhára főzzük, felöntjük a tej felével és a vaníliaesszenciával. A maradék tejet elkeverjük a tojássárgájával. A keveréket félrehúzzuk, vékony sugárban hozzácsurgatjuk a tojásos keveréket, és besűrűsítjük. Teljesen kihűtjük.
  3. A tészta hozzávalóiból a szokott módon meggyúrjuk a kelt tésztánkat (kenyérsütővel is dolgozhatunk, de bizonyos gépekhez ez túl kis mennyiség, ezért nehezebben keveri be). Kelesztőtálban hagyjuk duplájára dagadni.

  4. A cukorból, mogyoróból és vízből egyszerű pralinét készítünk. Ehhez a vizet a cukorral, időnként kevergetve lágy barna színűre karamellizáljuk. Hozzáadjuk a mogyorót, úgy, hogy mindenütt befedje a karamellréteg. Egy evőkanálnyi vajjal bekent tepsin elterítjük, majd néhány percig hűlni hagyjuk. Ezután robotgépben finomra őröljük.

  5. 100 g olvasztott vajat megolvasztunk. A kelt tésztánkat enyhén olajozott felületre borítjuk, kezünkkel kissé megnyomkodjuk, és még 10 percig pihentetjük.
  6. Egy kis pogácsaszaggatóval apró gömböket szaggatunk a tésztából. Olvasztott vajba mártjuk, és meghempergetjük a karamellizált mogyoróban, majd szuflétálkába pakoljuk. Tetejére aprított aszalt sárgabarackot teszünk, majd befedjük még egy réteg aranygaluskával. Hat formát töltünk meg így.
  7. A sütőt 175°C-ra előmelegítjük, majd 25-30 percig sütjük őket, amíg tetejük kissé megpirul és pörkölt mogyoró illat lengi be a konyhát.
  8. A már kész, lehűtött sárgabarackos öntettel tálaljuk!
Pin ItFollow Me on Pinterest
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 6 hozzászólás » | 6 338 olvasás

Áfonyás túrótorta, pillecukros áfonyakrémmel

2011. július 17. vasárnap | 06:38 | 5 hozzászólás


Megírom a bejegyzést, és megint sebeket szakít fel… Érzem, hogy csapongó és érthetetlen lesz, még önmagam számára is. De azért csak megírom.

Nyár van, szabadság meg szánsájn, szűnni nem akaró kánikulával (bár most rebezsgetnek valamiféle lehűlést), nagy heppöningekkel. Péntek óta például máson sem jár az eszünk, csak a Barátok közt évadzáró cliffhangerén, meg hogy Harry Potter végre jól legyőzi gonosz Voldit a mozikban. Hát ilyen az élet, pillanatnyi örömökkel, sok csatával… Egyiket te nyered, mert hiszel magadban, hiszel benne, hogy lélekben erősebb vagy. Máskor meg egyszerűen nem működik, és azon kapod magad, hogy ott sóvárogsz a Potter gyerek elszánt jelleme után. Így tegyél csodát…

Itthon nincs minden rendben. Vagy velem nincs minden rendben, de mostanában megint nem érzem jól magam.. Pár hete tart, az evés sem esik jól, csak úgy sietve túl akarok lenni rajta. Nem mindig találom az örömöt, néha úgy érzem megcsíptem, de aztán… Sok mindent kaptam mostanában, ó, szemtelenül sok mindent…… 🙂 Ruhákat, ételfotós kiegészítőket, konyhai kellékeket… Abban a percben rettentő boldoggá tesznek, aztán minden elveszik, nem segítenek rajtam.. Ó igen, a végletek. Egyik pillanatban majd kicsattanok, a következőben már baromi mélyen vagyok. És önzőnek is érzem magam. Aztán magányosnak, elveszettnek. Magányomban megint rám törnek azok a szorongások, félelmek,

ami elől

nehezen

bújok el.

És akkor itt egy éles törésvonal, forduljon hát nagyot a világ.
Együnk sütit, mert az megnyugtat.

Ha sajttorta, akkor nem ám csak úgy amerikaiasan krémsajttal kipárnázva, abba bizony kell túró, meg kekszalap helyett pitetészta is!  És innentől kezdve roppant tudományos módon, már túrótortaként emlegetjük. Úgy ám, melegében vagy jól behűtve, egymagadban vagy társasággal flamolva, a lényegen mit sem változtat: hogy hófehér, és hogy igazi jelenség, amit én olyannyira szeretek…!

Noha minden évtizednek megvan a maga szenzációja, ami egyszer divatba jön, azt nem felejtjük egykönnyen. És milyen jól van ez így kigondolva. Ilyen például a Tiramisu, amit elsőként egyik rokonunknál, a századforduló környékén kóstoltunk. Nem volt abban semmi flancos, egyszerű klasszik, jénaiba rétegezett darabra pillogtunk rá. Az újdonság varázsa teljesen megbabonázott minket. Emlékszem, ahogy gyermeki naivitással rácsodálkoztunk a krémsajt ízére, meg persze viccesen bizarr elnevezésére.. 🙂 Eztán jöhetett a sajttorták hulláma.

Pillecukorhabbal a tetején

A sajttorta hazáját sokan azonosítják Amerikával, biztos mert ott forrotta ki magát a világhírnévre; New York-i szösszenetükkel. Valójában Görögország az őshaza – innét hódította meg a világ minden pontját.

Az osztrák konyhabeli közelebb áll a szívemhez! Igen, talán csak a túró miatt, de hát mit tehetnék – elvégre túró van benne. Áfonyával, pillecukros habkrémmel összeeresztve pedig maga a Mennyország! Nyáridényben, legalább egyszer kötelességszerűen meg kell sütni minden családnak. Erről amúgy a Meglepetés magazinba cikkeztem volna – idén sajnos nem jöhetett össze -, gondolom hosszasan elidőzve az ízkombi találkozásán: az édes-savanya áfi, és a túró természetes önmaga, amiben bizony semmi mesterkélt nincs! 😉 Ez a legjobb a sajttortákban. Árad belőlük a tisztaság.
Ja, és persze bestiális kalóriabomba, tuti mindenkit asztalhoz vonz..

Hozzávalók

A tésztához:

250 g liszt
100 g porcukor
115 g vaj
1 tojás
1 ek. vaníliás cukor
fél citrom reszelt héja
csipet só

A töltelékhez:

375 dkg túró
50 ml zsíros tejszín
113 g vaj
75 g porcukor
50 g kristálycukor
30 g étkezési keményítő
4 tojás
csipet só
reszelt citromhéj
1 evőkanál vaníliás cukor
áfonyaszemek

A pillecukorhabhoz:

100 g pillecukor
kevés tejszín
200 g mascarpone
80 g áfonya
1 tk. zselatinfix

Elkészítése

  1. A tésztához a lisztet a porcukorral, cukorral, vajjal és citromhéjjal elmorzsoljuk, majd a tojást hozzáütve rugalmasan lágy tésztát gyúrunk. Igen melegérzékeny, ezért nem szabad hosszan gyúrni, az összetevők széteshetnek. Egy órán át a hűtőben pihentetjük.
  2. Ezalatt a töltelékhez a kézmeleg vajat a porcukorral, vaníliás cukorral, és a reszelt citromhéjjal habosra keverjük. A túrót a tejszínnel összeturmixoljuk (botturmixot használtam), majd a tojássárgákkal és a keményítővel jól elkeverjük.
  3. A tojásfehérjéket, a kristálycukrot és a sót kemény habbá verjük, majd a kapott habot óvatosan hozzádolgozzuk a masszához.
  4. A hűtőből kivett tésztát 3 mm vastagra nyújtjuk, és kibélelünk vele egy 18 cm átmérőjű tortaformát. Megszórjuk sűrűn áfonyaszemekkel, majd ráöntjük a túrós krémet. Előmelegített sütőben, maximum 160 °C fokon 40 percig sütjük. Vissza fog esni picit a teteje, de most ez is a cél. Érdemes azért kihúzatni, két részletben sütni, az utolsó öt percben visszábbvenni a hőfokot. Kihűtjük, egy éjszakára hűtőbe tesszük.
  5. Másnap a pillecukros áfonyakrémmel folytatjuk: A pillecukrot kevés tejszínnel felöntjük, mikróban vagy gáz fölött lassú tűzön megmelegíteni kezdjük. Amikor kezd karamellizálódni a pillecukor, levesszük a tűzről és picit hűlni hagyjuk. Hozzákeverjük a mascarponét, félretesszük.
  6. Az áfonyát leturmixoljuk, 1 tk. zselatinfixxel szilárdabbá tesszük, majd a pillecukros mascarponekrém felébe forgatjuk.
  7. A lila krémet a túrótorta tetejére kenjük. 1 púpozott evőkanállal kiveszünk a fehérből, s a lilába márványozzuk, a maradék fehérből pedig egyszerű krémrózsákat nyomunk a torta tetejére!
A tésztához:

250 g liszt
100 g porcukor
115 g vaj
1 tojás
1 ek. vaníliás cukor
fél citrom reszelt héja
csipet só

A töltelékhez:

375 dkg túró
50 ml zsíros tejszín
113 g vaj
75 g porcukor
50 g kristálycukor
30 g étkezési keményítő
4 tojás
csipet só
reszelt citromhéj
1 evőkanál vaníliás cukor
áfonyaszemek

A pillecukorhabhoz:
100 g pillecukor
kevés tejszín
200 g mascarpone
80 g áfonya
1 tk. zselatinfix

A tésztához a lisztet a porcukorral, cukorral, vajjal és citromhéjjal elmorzsoljuk, majd a tojást hozzáütve rugalmasan lágy tésztát gyúrunk. Igen melegérzékeny, ezért nem szabad hosszan gyúrni, az összetevők széteshetnek. Egy órán át a hűtőben pihentetjük.
Ezalatt a töltelékhez a kézmeleg vajat a porcukorral, vaníliás cukorral, és a reszelt citromhéjjal habosra keverjük. A túrót a tejszínnel összeturmixoljuk (botturmixot használtam), majd a tojássárgákkal és a keményítővel jól elkeverjük.
A tojásfehérjéket, a kristálycukrot és a sót kemény habbá verjük, majd a kapott habot óvatosan hozzádolgozzuk a masszához.
A hűtőből kivett tésztát 3 mm vastagra nyújtjuk, és kibélelünk vele egy 18 cm átmérőjű tortaformát. Megszórjuk sűrűn áfonyaszemekkel, majd ráöntjük a túrós krémet. Előmelegített sütőben, maximum 160 °C fokon 40 percig sütjük. Vissza fog esni picit a teteje, de most ez is a cél. Érdemes azért kihúzatni, két részletben sütni, az utolsó öt percben visszábbvenni a hőfokot. Kihűtjük, egy éjszakára hűtőbe tesszük.
Másnap a pillecukros áfonyakrémmel folytatjuk: A pillecukrot kevés tejszínnel felöntjük, mikróban vagy gáz fölött lassú tűzön megmelegíteni kezdjük. Amikor kezd karamellizálódni a pillecukor, levesszük a tűzről és picit hűlni hagyjuk. Hozzákeverjük a mascarponét, félretesszük.
Az áfonyát leturmixoljuk, 1 tk. zselatinfixxel szilárdabbá tesszük, majd a pillecukros mascarponekrém felébe forgatjuk.
A lila krémet a túrótorta tetejére kenjük. 1 púpozott evőkanállal kiveszünk a fehérből, s a lilába márványozzuk, a maradék fehérből pedig egyszerű krémrózsákat nyomunk a torta tetejére!

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, torta 5 hozzászólás » | 6 165 olvasás

Vaj kontra margarin – egy lenne a kulcsszó: mértékkel?

2011. július 13. szerda | 08:28 | 8 hozzászólás


Nahát, megkerült egy jegyzetem! Még egyik nyelvtan órára magasröptű szónoki beszédet kellett  írnunk, majd kibeszélni magunkból. Tudjátok, csak úgy könnyedén szárnyalva, közben hitelesen odatéve magam a hallgatóságnak! Nos, valamilyen hatással biztosan voltam rájuk – viszont szárnyakra tuti emlékeznék, ha lettek volna. Inkább hasonlíthattam pingvinre vagy egy nagyon gyengélkedő struccmadárra.

De ez már a múlt, ez voltam akkor. Mára beszédkészségem verhetetlenné forrta ki magát. Hogy szépen szóljak. ;-))

Korunk egyik állandó vitatémájává vált: Mit kenjünk a kenyérre – vajat vagy margarint? Az érvek és ellenérvek sora – mind egészségügyi, mind gasztronómiai szempontból – hosszúra nyúlik, ám egyet leszögezhetünk: Míg a margarint egy 1853-ban fellépő vajhiány eredményezett, addig a vaj egyik legrégebbi tejtermékünknek számít. Jelenőségéről már a Biblia elbeszéléseiben is olvashattunk, a vajköpülés folyamatával már akkoriban tisztában voltak elődeink!

Mindenesetre a téma egyre több embert mozgat meg. Korábban a vaj koleszterinkárosító hatásáról cikkeztek, s lám, néhány évvel később már internetes körüzenetek, szakértői nyilatkozatok intenek óva a margarinfogyasztástól. Nem csoda, mostanra egyre jelentősebbé válik az egészségmegőrzés, a tudatos táplálkozás – az emberek érdeklődnek, egész tömegük szakít a régi, olykor káros életformával. Ahogy a világ nyitottabb ránk, úgy mi is szeretnének járatosabbak lenni a témában, többet megtudni testükről. Nem meglepő hát a vajbotrány, elvégre ezt a termékcsoportot fogyasztani meglehetősen hétköznapi tett. De számolunk a következményekkel? Vegyük sorra a szempontokat konkrét tényekkel alátámasztva, s a témában döntsünk magunk!

Egy lényeges kérdés rögtön szemet szúr, elég a boltban egy pillantást vetnünk az árcédulára: A margarin jelentősen olcsóbb, ezért a legtöbb magyar vásárló csupán anyagi okokból hajítja kosarába. És a mai világban sajnos efelett sem hunyhatunk szemet. A Táplálkozási ajánlások az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program egy nemrég megírt sajtóközleményben a következőt olvashatjuk, mintegy összegzésként: “A jó minőségű margarinok nem, vagy csak a WHO által ajánlott mértéket meg nem haladó mennyiségben tartalmaznak a szervezet számára káros transzzsírsavakat.” Ez mind szép és jó, de egy négygyerekes család, komoly anyagi gondok közepette aligha képes “jó minőségű” margarinra költeni, nemhogy létfontosságúnak venni azt. Olcsóbb, így is hamar elfogy, és valamit bizony kenni kell a vegetás kenyér alá. Közben pedig fogalmuk sincs róla, hogy ezzel megalapozzák gyermekük, néhány év múlva kialakuló kettes típusú cukorbetegségét.

Szóval, számukra mi lenne a megoldás? Van különbség margarin és margarin között? Megismerve előállításának módját ráébredünk, ez a hétköznapi ember számára korántsem egyszerű feladat: A folyékony növényi olajat hidrogénezés segítségével szilárdabbá teszik, így leginkább egy koleszterinmentes disznózsírra emlékeztet – csak épp annak biológiai értékétől teljesen megfosztva. Vajhoz hasonló sárgás színét is csak festékanyagoknak köszönheti, mintegy biztos álcát remélve.

Tehát visszatérve a margarinok közötti különbségre, minden a benne rejlő növényi olajok fajtájától függ – ami nyilván nincs is mindenütt, részletesen feltüntetve. Mindegyik növényi olaj különböző hatású, egyik a gyulladásellenes vegyületeket serkenti a szervezetben, másik épphogy előidézi azokat. Ha már mindenképp margarinra kell fanyalodnunk, keressük a repceolajból készülteket.

Egy közismert gyártó pedig előszeretettel hangoztatja szívbarát termékét. Hogy mi igaz ebből? Ezt a kijelentést arra alapozza, hogy nincs benne koleszterin – ám ez egy nagyon leegyszerűsített megközelítése a szívbarátságnak. Dr. Fekete Sándor György, az Állatorvos-tudományi Kar professzora a kérdéskört érintő témában adott válasza elgondolkodtató:

“Az eszkimók például rengeteg zsírt fogyasztanak, de mivel bőven fogyasztanak halolajat is, így a vérük alvadási hajlama sokkal kisebb, mint nekünk. Lehet tehát, hogy én Önnél 30 százalékkal magasabb koleszterinszinttel is jól elvagyok, mert a vérem alvadékonysága kisebb. (…) A szervezet koleszterintűrő képessége egyébként nagyrészt öröklött. Ráadásul, ha valaki koleszterinmentesen akar táplálkozni, a margarin helyett megehetné, ihatná a folyékony olajat is, hiszen a növényi olajakban egyébként sincs koleszterin, mert az csak az állati húsokban található, és akkor még a gyártási procedúrát sem kell megfizetnie.”

A teljes interjú egyébként itt olvasható, egyik fő forrásom volt a kutatómunkában

És azt hiszem nem kanyarodok el túlzottan a témától, ha a média szerepét is említem: Hihetetlen mekkora hatalma, milyen húzóereje van, mire fordítják, mennyire kihasználják ezt! Gyakran látni kórházak folyosóin a szívbarát margarint hirdető méretes plakátokat, amit a beteg olykor szentírásnak vesz: Ja, ha a kórház ajánlja, csak jó lehet!

A margarinnal szemben a vajat állati zsírokból, természetes módon állítják elő, vagyis megtalálható benne az összes zsírban oldódó vitamin. Tejszínből vagy tejfölből készül, ami eredetileg az aludttej felszínén gyűlik össze. A vajkészítés eljárása során a tejszínt köpüléssel választják el az ún. írótól. Házilag is elkészíthető kis türelemmel, na meg odaadással. 🙂 A piaci tejcsarnokban is kapni már, én abszolút elégedett voltam vele. Illatos, zsírban gazdag – egészen baráti áron lehet hozzájutni.

A vajnak több fajtáját is megkülönböztetjük, melyek egyben minőségi besorolásoknak is megfelelnek.

Termék Ár/200 g Leírás

Magyar vaj

480 Ft.- Teavaj, a legalább 80%-os zsírtartalmú vaj.
Viszont kimondottan drága. 250 g-ért 600 Ft-ot is elkérnek. De magyar termék!

Lurpak

549 Ft.-
A piros csomagolású sózatlan, míg a kék egy enyhén sózott termékük.
A minőségi, nemzetközileg elismert dán vaj, amely már több mint 100 országban kapható. Zsírtartalma 82%-os, a cukrászatban egyik leggyakrabban használt termék. Mindenesetre ki ne hallott volna páratlan vajas tésztájukról (danish pastry = blundeltészta) vagy vajas kekszeikről?

Kerrygold

563 Ft.- De ott van élmezőnyben a vidéki Írország páratlan esszenciája, a zöld ország krémesen lágy vaja is: A Kerrygold 200 g-os csomagjáért mélyen a  pénztárcánkba kell nyúlnunk, jelenleg 563 Ft-ért hozzák az országba.

Président

695 Ft.- Président – a francia csoda, a domináns összetevő.  Franciaország egyik közkedvelt péksüteménye, a “Pain au chocolat” is ezzel készül.

A cukrászatban is jelentős a különbség egy vajjal készített és egy margarinnal dúsított, “műanyag” desszert között. Nem csak az egészség tekintetében, ez egyszerűen egy életérzés. 🙂 Ott van például a roppanós leveles tészta, amely csak vajjal készítve nyújt megszokott ízélményt (egy klasszikusabb változatába még zsír is kerül, a még kérgesebb hatásért).  Vagy a nála gazdagabb alapú blundeltészta, amelyből a pékségbeli kakaós csigák is készülnek.

Mi tehát a dolog nyitja? Mint mindenütt, úgy itt is a mérték lenne a kulcsszó? Változatos étrend, kiegyensúlyozott életmód. Megtalálni az aranyközéputat, vagyis mindenből juttatni a szervezetünkbe, ami bizonyos mennyiségben jót tesz testünknek – és lelkünknek egyaránt!

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 8 hozzászólás » | 2 212 olvasás

Korábbi bejegyzések