



Betortáztunk.
2011. július 7. csütörtök | 13:22 |
5 hozzászólás
Mert valóban így volt! A nyár nálunk mindig nagyon zsúfolt buliügyileg, itt a júni-júli, és majdhogynem egymást érintik a szülinapok. Most hétvégén például Iringó nővérkémet köszöntjük, megint náluk, A Titkos Kertben. Jelenlegi madárcsiripelés szerint hallatlan napos időnk lesz!
Idén nem túl felszabadultan ültünk össze ezeken a napokon. Babszi a szülinapján betegeskedett (SURPRISE, a giant bacteria just for you! :-D), így néhány nappal kitolódott a köszöntés. Úgy sem voltunk igazán egészek, Nagyi épp akkor került kórházba. Hihetetlen azért belegondolni, az a szentelt gyertya Babszó kezében pár nappal később már Nagyikánkért égett…. A június 7-i közös tortázás szintén elmaradt, s csak most hétvégén pótoltuk be egy bográcsos birkapörivel. Picit didergősen, de talán könnyebb lélekkel, túl Iringó divatbemutatóján, az érettségimen, Anyum okleveles munkáin. Talán csak most értettük meg igazán, együtt mindent könnyebb átvészelni. Minden percet megélni, beszélni a másikhoz. Ez tényleg fontos.
Babszi tortája – áfonya függő lett.
De természetesen én megint hamarabb voltam az.
Mindkét ma prezentált tortánál egy a piskóta. Kiaknázatlan lehetőségek rejlenek még mindig benne! Iszonyú puha, sűrű de nem fullasztó, krémes piskótáról van szó. Már Wolf Kati csónakjainál is szuperáltak, most fél adaggal készült egy 20 cm-s tortaformába.
Mosolycsalogató finomság.
A külső burok vidám barackszínű cukormáz, míg a csapat áfonya alatt vékony tejszínhabréteg húzódik. Barátságos és kétszínű lett, akár Babszi.
Csak vicceltem. A töltelék egyszerű mascarponés áfonyakrém, mert ilyesfélében bízott az ünnepelt.
Június 7 torta – Anyu kérésére. Szerintem egyszerűen a Bábel tornya!
Össze is zavarta a nyelvünket.
)
Június 7 torta… Megkérdeztem Anyut, nem találja-e végtelenül unalmasnak ezt az elnevezést. Azt mondta nem, dehát ő találta ki, mi mást mondana.
Akárhogy is, erről valóban lehet mit szólni! Kettőnk utó-szülinapos tortája, és egyben egyik kedvenc ízkombinációm, azt hiszem. Nagyon jól el lett találva az édes marcipános és a keserű csokis töltelék, együtt a már sokszor körülzsongott, szájban olvadó piskótával.
Csak semmi gyümölcs, elvégre nyár van vagy mi! Helyette egy tömör és csokholista valóság, milliónyi csokicsipsszel teletűzdelve.
Az oldalán nagyon lezser-nyári stílusban, egyszerűen összemázoltam a két krémet. Pofás lett, szerettük, ahogy volt.
Hozzávalók
egy adag csurig-csokis piskóta, két 18 centis kerek formában sütve
fél adag fekete csokis-mascarponés krém (Lucacica tortájából, illetve a Sütimizéria könyvecskében megtalálható a Reneszánsz tortámnál)
egy adag fehér marcipánkrém
egy adag csokicsipsz
A fehér marcipánkrémhez:
150 ml tejszín
150 g natúr marcipán
300 g mascarpone
50 g fehér csoki
100 ml kemény habtejszín
Elkészítése
- Lesütjük a piskótát, megfelezve két 18 centis tortaformában. Befér elvileg együtt a sütőbe. Teljesen kihűtjük, majd mindkét korongot 3 lapra vágjuk.
- Süssük meg a csokicsipszeket (a fenti linkre kattintva elolvashatjátok a receptet).
- Elkészítjük a két krémet. A fekete csokisat megtaláljátok Lucacica szülinapos tortájánál, a marcipánkrémhez fűznék néhány szót: Ehhez a marcipánt a tejszínben felmelegítjük, majd teljesen lehűtjük. Ekkorra besűrűsödik, állaga pudingszerű lesz. Keverjük a hideg mascarponéhoz, és hagyjuk néhány percig szobahőmérsékleten, míg felolvasztjuk a fehér csokit. Óvatosan vegyítsük a marcipános krémhez, és tegyük hűtőbe további 1 órára. Verjük kemény habbá a tejszínt, s forgassuk az előzőekhez. Könnyen kenhető állaga lesz, de el fogja bírni a lapokat.
- Állítsuk össze a tortát: Az első korongra fehér krém kerül, majd piskóta, ét csokis krém, így ismétlődik az utolsó korongig. Tetejét fehérre hagyjuk, oldalát a maradék barna krémmel bekenjük. Végül tortakéssel egymásba mázoljuk a kétféle színt.
- A tetejére fakanálra csavart csokicsipszet teszünk dísznek, szeleteléskor pedig ellavírozunk közöttük. Működik a dolog, teszteltük!
» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez. 



Publikálta: Csenge
Kategória:
1,120 olvasás








<3 <3 <3 <3 <3 <3
Gyönyörű fotók. Azonnal benyomnék egy szeletet… hááát… mindegyikből.
Szeretem, hogy viszel az összes bejegyzésedbe egy kis érzelmi vonalat, ettől lesz még jobban a tiéd ez a blog.
az az áfonyás, az egy műalkotás.
:o)
ÁÁ, gyönyörű torták és biztos, hogy szuperfinomak, ezek a képek mesések! Az áfonyás is szuper, de ez a csokis… uha!!!
Gyönyörűek!!!!
Eddig azt hittem, hogy egyben szép az áfonyás torta. Na de felvágva, az már igazán gyönyörű