Sütimizéria » 2011 » szeptember
Ilona Praktikái Ajándékbolt   Sütimizéria receptkönyv FejesRibizke   Sütiklub   Latin Negyed csokibolt  

MÜNCHEN, Free Hugs meg az osztódó habcsókok

2011. szeptember 26. hétfő | 06:50 | 9 hozzászólás


Kedden 5-kor tudtam meg. Előbb ugyan kicsit félreinformálódtam – ha másképp lett volna, nem is rólam beszélnénk! :-)) -, de egyébként elképesztő érzés volt végigülni azt a másfél órát. Őrült egy drukk volt bennem. Aztán egyszer csak kikerült a lista, rajta a nevemmel…. Hihetetlenül furcsa.
Tudjátok, amikor tavaly több osztálytársam is kiutazott Olaszországba, Finnországba vagy épp a németekhez, az a világ számomra annyira elérhetetlennek tűnt. Azt hiszem távolabb nem is lehettem volna egy ilyen úttól. Még mindig éget ez az érzés, pont olyan mint érettségi előtt. Gyakran mondogattam akkor is, hogy velem ez nem fog megtörténni, mert képtelen vagyok bármit is a végéhez vinni. Lelkesen belekezdek, már egészen bízom magamban, aztán valami visszafordíthatatlanul elromlik legbelül. Az utolsó pillanatban úgyis kihátrálok belőle, mert végül mindig kihátrálok belőle. A könnyebbik utat választom, a biztonságért cserébe képes vagyok lemondani az álmaimról… Ennyire lennék elhivatott? 🙁

Iszonyúan félek a nyelv miatt. Nem véletlenül Angliát pályáztam meg, az angol az egyetlen, amit biztonsággal beszélek. Vagy mondjuk úgy, inkább kevésbé gátlásosan. :-)) Csak rám kell nézni, pillanatok alatt zavarba hozhat bárki, és ehhez nem is kell “külföldiül” tudni. Csevegjünk csak magyarul, a cikis helyzetek folyton megtalálnak…. Erre betesznek a németes csoportba…
A hely egyébként szenzációs, bár még nem minden tiszta. Egy biztos, az utat jó előre kitaposták nekünk, Münchenbe már több éve küldenek ki csoportokat. Imádták a kint-létet, szakmai szemmel is rengeteget fejlődtek, szóval… éppen én maradnék ki ebből…?

Jesszum oposszum, röpke két hét, és már onnét tudósítok!

…ha minden zökkenőmentesen megy, és – útban a sziklaszilárd önállósodás felé – én sem tébolyodok meg teljesen. 🙂 Ez lenne amúgy az Elly Seidl, München színes forgatagában. Vagy ide, vagy a megrögzöttek Paradicsomába, a Rischart-ba kerülnénk ki gyakorlati helyre. Míg egyezkednek a német féllel, én megkörnyékeztem a cukrászdák oldalát egy kis webes kóstolóra. Azta’, München igazi cukrásznagyhatalommá nőtte ki magát. Az a sanda gyanúm, hogy nem csak cukrozott, kandírozott almákhoz lesz szerencsénk!

Rischart, egy megszokható bolondéria

Fotó: © Wilson Wong

Történt más is a napokban. 🙂 Sajnos részben saját hibámból, részben a megrendelők zárkózottsága miatt elúszott egy hétvégi megrendelésem. Igazából nem szeretnék mélységekig belemenni, de ha esetleg olvassák: Tudom, hogy hibáztam, és tanultam belőle. Sok mindenre rávilágított, például hogy még mindig mennyire naiv és kezdő vagyok ezekben a dolgokban. De mindenki így kezdi, és valljuk be… még sokáig az is leszek.

Esküvői szerencsesütiknek készültek, a kóstolót már múlt héten megejtettük. Pörkölt mogyorós habcsókok voltak, fehér csokis mousse-al összetapasztva, majd pisztáciában jól meghempergetve. Maga volt a tüneményesség, bolondulok az efféle finomságokért. 🙂 Másnapra már egészen megszívták magukat a töltelékkel, mindenkinek nagyon ízlett.

Impozáns egy desszertkülönlegesség, és mégis fogyasztható tejeskávéval! 🙂

200 darab készen állt a csomagolásra, amikor visszamondták. Valahol megértem őket is, de akkor nagyon fájt a dolog. Még jobban az utolsó szavaik. Most már viszont egyáltalán nem bánom a dolgot, a lehető legjobb helyre kerültek, és megint bizonyíthattunk velük valamit. Süteménnyel igenis lehet adni és kapni, egyszerűen csak nyitni kell az emberek felé. Egy részét a mi egyetlen Gabikánknak adtuk, aki nagy büszkén bevitte a munkahelyi bulijára. Idén ünnepli ugyanis 60. szülinapját. 🙂 Egy kosárral pedig kivittem a Kárász utcára, szétosztottuk az Ölelés Világnapján. Mindig meglep, milyen sokfélék vagyunk, ki hogyan reagál a másik közeledésére. Volt, aki szánakozó pillantással, nagy ívben elkerült minket, míg más teljesen meg volt hatva. Csak nyisd ki a szemed, tárd ki a lelked. 🙂

Csapatos táblások

Csenge

 

Tomigyerek szervezővel

És akkor jöjjön a beígért recept — a Fehér csokis-pisztáciás, törökmogyorós habcsókoké..! 🙂

Hozzávalók

A habcsókhoz (45 db-hoz):

130 g mandulaliszt
170 g pörkölt, külső héjától megfosztott törökmogyoró
50 g finomliszt
3 nagy tojásfehérje (Ha S-es méretű, kell belőle négy is!)
csipet só
150 g kristálycukor
natúr pisztácia, a hempergetéshez

A fehér csokis mousse-hoz:

250 g fehér csoki (Milka)
2 tk. jó minőségű vaníliaesszencia (Nem aroma! Ha nincs, érdemes valamilyen likőrrel helyettesíteni)
60 ml tejszín

Elkészítése

  1. A habcsókokhoz a hántolt törökmogyorót a mandulaliszt egy részével finom porrá őröljük, majd a maradék mandulaliszttel és a finomlissztel elvegyítjük. Félretesszük.
  2. A fehérjét egy csipet sóval lágy habbá verjük, apránként hozzászitáljuk a kristálycukrot, míg sűrű nem lesz. Fakanállal a száraz alapanyagokhoz forgatjuk, kissé elkeverjük, majd egy habkártya segítségével egészen egyneműre dolgozzuk.
  3. Habzsákba töltjük, és sima csővéggel kis halmokat nyomunk dupla réteg sütőpapírra. 140°C-ra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt aranysárgára sütjük.
  4. A krémhez a fehér csokit lereszeljük, vaníliaesszenciával ízesítjük. A tejszínt mikróban felforraljuk, majd a csokira öntjük. Folytonos kevergetés mellett homogénre keverjük. Kihűtjük.
  5. Miután szobamelegre hűlt, 2-3 percig, robotgéppel közepes fokozaton fehéredésig verjük a krémet. Nyomózsákba töltjük, s két fél habcsókot összetapasztunk. Végül őrölt natúr pisztáciában meghempergetjük őket.

A már kész, kedves kis habcsókok

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 9 hozzászólás » | 2 331 olvasás

Aranyhaj és Út Wrexhambe…?

2011. szeptember 13. kedd | 10:11 | 1 hozzászólás


A hétvégére bejött egy tortamegrendelés, kis Pimpás szerelmem 5. szülinapjára! 🙂 Idén úgy látszik Aranyhaj a menő,  Lucacica is egyfolytában ezt kéri, hogy rajzoljunk… Emlékszem először aranyhalnak értettem, úgyhogy rövidesen ott feszengett egy pikkelyes halpofa, amit Luca cseppet sem értékelt. Vagy legalábbis jól ki lettem kacagva. :-)) Most már tudom, hogy Aranyhaj valójában a Grimm-fivérek toronyba zárt nőcije, akinek mindenféle hercegek mászták meg a haját és mi még Rapunzelnek hívtunk. (Szerintem még most sem túl germán a kiejtésem…)

Gyerkőcbuláj volt, és a gyerekek szókimondóak! Már-már majdnem elhiszem Nekik, ha azt mondják finom és szép.. 🙂 Olyan jó érzés, hogy már vannak visszatérő vásárlóim, akik tényleg ragaszkodnak az én dolgaimhoz… Gabiék, ha olvassátok, nagyon köszönöm!

Aranyhaj
Elmerengő, papucsos

És hétvégén megírtam a pályázati kiegészítést, a motivációs levelemet anyanyelven is. Már leadtam az egész paksamétát, most már csak bíznunk kell. Úgy érzem mindent megtettem, de majd meglátjuk mihez lesz elég… Rengeteg a jelentkező, és persze mindenki menne már… Talán egyszer végre az enyém is esélyes lehet…. Hátha! Itt a motivációs levelem, a folytatásban 🙂

Folytatás

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: énblog, gasztrotéma 1 hozzászólás » | 3 296 olvasás

Piskótatekercs – hogy is van ez?

2011. szeptember 13. kedd | 08:23 | Még nem érkezett hozzászólás


Nem repedezik, nem törik, habkönnyű az állaga és boldogítóan lyukacsos a szerkezete. A jó piskótatekercs felgörgetését sem kell túlspilázni, egyszerűen odateszed magad – lendületesen, magabiztosan. Ez bizony a felvert tészták mennybemenetele. Jó, jó, de mégis… mi a titka?

Piskótatekercs - a klasszikus

Jilkpasztás piskótatekercsről tavaly már konzultáltunk, de még csírájában elfojtottuk a dolgot. Hiába no, ha szerkezetével nincs is semmi baj, végeredményben csak egy átverés. Állományjavítóval készül, amivel nem akármilyen tartást, szépen kidolgozott alapot adhatunk tésztának, de nagyjából ennyi. Nem maradt belőle semmi a klasszikusból, legyen szó összetételéről vagy ledegradált elkészítési folyamatáról. Sajnos itt tartunk most, jelenleg ez jellemzi a legtöbb magyar cukrászda palettáját…

Lehet, hogy nagyüzemi közegben ez egy bevált módszer (bár én ezzel nem tudok kibékülni…), otthon viszont ne hagyjuk, hogy beszippantson bennünket a műanyag! 🙂 A tökéletes piskóta létező jelenség, kis odafigyeléssel az otthon melegében is reprodukálható!

Hozzávalók

A piskótához:

6 tojás, szétválasztva
120 g kristálycukor
120 g finomliszt, átszitálva

Továbbiakban:

kb. 150 g sárgabaracklekvár
porcukor a hintéshez

Elkészítése

  1. A sütőt 185°C-ra előmelegítjük, két sütőlemezt (ne legyen pereme) valamilyen jobb minőségű sütőpapírral kibélelünk, félretesszük.
  2. A tojások sárgáit a cukor 1/3-val kihabosítjuk, a fehérjéket kemény habbá verjük. A vége felé szitáljuk hozzá apránként a maradék cukrot.
  3. A felvert habot a sárgájába óvatosan beleforgatjuk. Nem fordítva, mert ha zsiradék kerül a tojáshabra, könnyen összeeshet a tésztánk. Közben folyamatosan hozzáadagoljuk a lisztet. A hab nem törhet össze, ezért semmiképp se keverjük túl a tésztát!
  4. Kenjük ki lapoknak, vékonyan egy kenőkéssel. 8-10 percig süssük az előmelegített sütőben. Ha felülete aranyló barna, felülete pedig kellőképp rugalmas, kivehetjük a tésztát.
  5. Szitáljunk a tetejére egy kevés lisztet, és fordítsuk meg. Hagyjuk 5-10 percig a sütőlemezen, majd húzzuk a munkaasztalra. A szépen átsült piskótáról könnyedén leválik a papír. Ellenkező esetben vagy túlsütöttük vagy kissé nyers maradt a tészta.
  6. Emeljük rá a lapot a sütőpapírra (amely morzsás felével lefelé nézzen) és kenjük meg baracklekvárral. Rövidebbik oldaláról kezdve tekerjük fel: előbb csak egy centit hajtsunk fel, majd időnként megszorítva görgessük fel teljesen a tésztát. Vegyük ki alóla a sütőpapírt, és újból tekerjük fel, most már erősebben megszorítva. Segítség lehet, ha két nehezéket rakunk a sütőpapír végeire. Ismételjük meg a műveletet, és pihentessük a szeletelésig.
  7. A klasszikus piskótatekercs 10 centi átmérőjű, ferdén szelt nyalánkság, porcukorral enyhén meghintve. Szeleteléséhez recés kést használjunk, és másfél-két centis darabokra vágjuk.

Tipp: Amennyiben kakaós, mákos, mogyorós vagy más ízesítésű tekercset szeretnénk, vegyük vissza a liszt 5-7%-át, ezt helyettesítsük az egyéb járulékos anyaggal.

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: tanulójegyzetek Megjegyzés küldése » | 1 992 olvasás

Cukrászspikás őszkezdet, sült fügekrémes pitetortával

2011. szeptember 5. hétfő | 15:34 | 7 hozzászólás


Hát, itt volnék – kétségekkel, gyomorideggel meg minden nyavalyával felpumpolva. Nyugi, csak a szokásos: Csenge már megint magzatpózba görnyedt. :-)) Szembetűnően sok pozitív behatás ért mostanában, jönnie kellett valami agylohasztó-kicsinálós marhaságnak. Kérdés, hogy végül talpon ragadok vagy csúnyán kipurcanok… De mindig is ilyen voltam. Rettenetesen félek az ismeretlentől, pedig az agyam jól tudja, ideje most már elengednem dolgokat… Tudjátok, hagyni végre, hogy történjenek velem dolgok….

Csütörtökön és pénteken megtudtam pár dolgot, de vártam megírni. Vártam valamire, ami szétrobbantja azt a kupac katyvaszt a fejemben. 🙂 Szombat este aztán valahogy megkaptam az üzenetem, amikor Kováts Veronika és Barna Gergely felbukkantak az X-faktorban hogy…. a csillagokat is leénekeljék az égről. 🙂 Ők igazi, kimondatlan rokonlelkeim azt hiszem. Mindketten tele gátlásokkal, szorongásokkal, éppen mint én… de tudjátok mit? Rájöttem, hogy nem kell sajnálnunk, sem féltenünk őket… Tehetségek, és ott van bennük a béke, amit ének közben újra és újra meg fognak találni. Ez így annyira rendben van! Abban a pillanatban, hogy a szenvedélyednek élsz, megszűnik minden körülötted, feloldozást nyer a lelked is! Az álmaimért tennem kell, mernem kell előre lépni. Hogy ne veszítsem el önmagam.

Mi, akik idén érettségiztünk a Hanságiban (5 szakács-, 3 pincértanonc, meg én), most lehetőséget kaptunk egy év alatt megszerezni a szakmát. Ehhez párhuzamosan részt kell vennünk elsősök óráin, és persze csatlakoztunk a másodéves évfolyamhoz is. Igazán még én sem látom át, minden kissé bizarr. Nem könnyű két osztályt kiismerni, lépést tartani velük. Meglátjuk hogy bírom a tempót, de egyelőre beilleszkedni is rizikós.. Több embert ismertem meg két nap alatt, mint egész évben. 😀  Mindenesetre ha strapás lenne, még mindig duplázhatom az évet – vagyis az elsősökkel folytatnám jövőre.

De van más is, csak hogy biztosan ne aludjon jól az ember lánya. Péntekig be kell adni a pályázatot – egy hónapos cukrászgyakorlat, odakint Angliában. 🙂 Bevallom, még hozzá se fogtam. Bugyog bennem minden, fogalmam sincs képes lennék-e rá. Őszintén szólva, el sem tudom képzelni magam ilyen messze, távol a családtól. Cserfes Lucától, nővérkékről, barátoktól… Ugyanakkor ez az első és egyben utolsó – ha jól zárom ilyen rohamtempóban az évet – lehetőségem, hogy ingyen, támogatottan utazzak ki. Végre cukrászoknak jelölték meg a szakmai orientációt, szóval úgy istenigazából tanulhatnék is! Valóra válhatna mindaz, amit az első bejegyzésekben fogalmaztam. Titkon abban bízom, ha ebbe most belekényszerítem magam, kezdetben lehet nehéz lesz, honvágyam lenne.. De sokat önállósodnék, változnék, ebben biztos vagyok. Nem mellesleg gyakorolhatnám a nyelvet, kapcsolatokat építhetnék ki… Hűha, leírva még bonyodalmasabb. Csak nem listát kellene írnom a jó és rossz dolgokról? :-))

Őszi fényes süti: Sült fügekrémes pitetorta

Gabika meghozta az idei fügeszállítmányt, a hétvégén már sütöttem is belőle. Imádom a fügét, minden pinduri magjával együtt. Mert a magtalan fügelekvár nem is igazi fügelekvár szerintem! Az pont úgy jó, roppanós magszemeivel, élénk ízvilágával. Ez a sült krém pedig egyszerűen fantasztikus. Lágy tejszínes a vajtól, kellemes fügés árnyalattal. A pitetészta alatta roppan, remekül kiegészítik egymást.

Friss, zöldellő, magyar fügével!

Noha a füge Magyarhonban is megterem, a legjobb termőhelyek melegebb vidékeken érhetőek nyomon. Korábban meséltem már erről a blogon – eme csodálatos tündértorta csatolmányaként. És bizony eljött a nyárvég, megértek már a fügetömegek, szóval ideje szüretelni menni. Különösen, mert piacon darabonkénti ára az 30-50 Ft-ot is meghaladhatja! 🙁

Csábos pitekocka.

Mindörökké fügeszeretet, egészen közelről!

Hozzávalók

A pitetésztához:

270 g finomliszt
1 tk. sütőpor
50 g fügelekvár
1/2 vaníliarúd belseje
50 g cukor
2 tojássárgája
1 tojás
150 g hideg vaj

A sült fügekrémhez:

14 db füge
1 nagy narancs leve (~50 ml) és reszelt héja
1 ek. tiszta virágméz
200 g szobameleg vaj
200 g barnacukor
200 g mandulaliszt
2 nagy tojássárgája
1/2 vanília kikapart belseje
2 ek. fügelekvár

Elkészítése

  1. A pitetésztához a lisztet a sütőporral átszitáljuk, elmorzsoljuk benne a vajat. Egy tálkában kikeverjük a tojást, a tojássárgájákat, a fügelekvárt és a vaníliamagokat, majd a lisztes keverékhez adva, gyors mozdulatokkal rugalmas tésztát gyúrunk. Fóliába téve, hűtőbe rakjuk 30 percre vagy egy éjszakára.
  2. A pitetésztát 2/3-át kinyújtjuk, a maradékot félretesszük. Óvatosan a tepsibe nyomkodjuk, és 15 perc alatt vakon elősütjük. (egy alufóliára nehezéknek rizset, babot halmozunk)
  3. A töltelékhez a vajat a cukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a mandulalisztet (finom porrá őrölt mandula is jó lesz!), a vaníliamagokat, végül a tojássárgáját. Tovább keverjük, majd belevegyítjük a maradék mézes-narancsos keveréket és a fügelekvárt.
  4. Az elősütött pitetésztára halmozzuk, a felezett fügeszemeket gondosan elszortírozzuk. 🙂 A maradék pitetésztából kis fonást készítünk díszítésképp, majd az egészet sütőbe toljuk. A hőfokot vegyük vissza 150°C-ra! Süssük körülbelül egy órán keresztül, amíg kissé megszilárdul. Ne ijedjünk meg, a közepe picit remegős marad.

Füge csendélet, az ősz jegyében 🙂

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK 7 hozzászólás » | 1 877 olvasás