Sütimizéria » 2011 » október
Ilona Praktikái Ajándékbolt   Sütimizéria receptkönyv FejesRibizke   Sütiklub   Latin Negyed csokibolt  

Szegedtől Münchenig, meg vissza – I. rész

2011. október 27. csütörtök | 04:42 | 8 hozzászólás


2011. november 5. (Imi névnapja)
INDULUNK HAZA!

Többen írtátok (meg persze magam is terveztem már jó ideje), hogy írok egy kis összegzést München sütikülönlegességeiről, “szakmai” szemmel. Ez a hét órás út Otthonba, akár elegendő is lehet rá… :-)) Szerencsére rengeteg sok képet kattintottunk a kis csapattal, próbálom majd ezekkel is színesíteni a beszámolót. Remélem velem maradtok ilyen hosszú szünet után, iszonyúan fáj, hogy semmi idő nem jutott a blogra..

Jesszum beleőszülök már, nem telnek a percek! Annyira várom, hogy hazaérjek, hogy családot ölelgessek, hogy sütikről most már ne csak álmodozzak, hanem sündörögjek is keveset a konyhánkban. Vagy sokat. A lényeg, hogy végre jól beszabaduljak oda!

Viszlát München, viszlát Itteniek! Szia nagy-nagy Rischart, sziasztok odabentiek, köszönöm az emlékeket.. 🙂

2011. október 27. (Még 9 nap az indulásig!)

München. Örülök, hogy végül elszállt az a múltheti írásom. Nem voltam tisztában az érzéseimmel, a gondolataim is keszekuszán keresztezték egymást, végek nélkül lógtak a semmiben. Görcsösen vágyódtam a megszokottra, mindenre, amit magam mögött hagytam Szegeden. Persze most is hiányoznak, hát hogyne hiányoznának, de végre nem a kibúvók megrögzött keresésével töltöm az időt. Próbálom meglátni a szépet, több energiát belefektetni egy boldog ébredésbe. 🙂

Folyamatos mozgásban vagyunk, és bármilyen meglepő is, az idő nem áll meg. A napszakok váltakoznak, nem tétováznak, egyszerűen teszik a dolgukat. 🙂 Velünk vagy nélkülünk, de mindig halad tovább. Ez az út talán nem a szakmai fejlődésemről szól, sokkal inkább egy gondosan körém épített buborék kipukkasztásáról. Mert valljuk be, abban éltem. Egy saját kis világban, a tőlem idegen dolgokat a lehető legtávolabbra eltaszítva magamtól.

Nem mondom, hogy a mélyponton teljesen átlendültem, sőt…tudom, hogy hosszú folyamat lesz, mint bennem oly sok minden. Még visszájára is fordulhat a dolog, amikor két hét múlva megérkezem az otthon régi melegébe. De valami azt pisszegi legbelül, hogy nincs félnivalóm. Változtam, és ez a változás nem torpant meg, még nincs itt az ideje. Németországnak, az ittenieknek hála új “fűszereket” kóstoltam meg, és nagy részüket meg is szerettem. Akad persze egynéhány, ami a kamra polcán háttérbe kerül – mondjuk a curry mellé, ugye Anyu? ;-))) Ezek lehet csak most, de könnyen lehet, hogy később is teljesen idegenek lesznek tőlem.

Müncheni fények

Apukám a hétvégén meglátogatott. Nem kérdezett semmit, gondolkozás nélkül vállalt értem, a kis lelki békémért egy 9 órás utat. Jött, mert szükségem volt Rá – ilyen az én Apukám.. 🙂

Sétáltunk a városban, ellátogattunk a közeli templomba, majd a Marienplatz hatalmas terén kellemesen beleborzongtunk az összebongó harangszóba…. de legtöbbször elég volt csak figyelnem Őt. A mozdulatait, az arcvonásait, tudjátok, hogy jól eszembe véssem minden rezdülését. Mert ezekből táplálkozom, ezekből a pillanatokból merítek most erőt. Milyen buta az ember, észre sem veszi mennyi szeretet veszi körül, amíg nélkülöznie nem kell. Mindent természetesnek vesz, mindent csak kikövetel magának. Aztán lám, elutazik és rádöbben, személyek, tárgyak vagy akár a megszokott napi rutin nélkül egy világ omlik össze benne. Gyengék vagyunk, és néha úgy érzem én különösen.

Rischart

Szerettem volna tüzetesebben beszélni a helyről, minden felkeresett zugáról, de egyszerűen megint félbe kell szakítanom az írást. No nem baj, majd mindig hozzáteszek apróságokat, ilyen hajnali órákban..Most rohanok szedelődzködni, öltözni és reggelezni. Vár a cukrászsuli! <3

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: énblog, gasztrotéma 8 hozzászólás » | 1 535 olvasás

Levél Apukámtól

2011. október 13. csütörtök | 18:08 | 7 hozzászólás


Szia Csengice! Nem szabad, hogy bármilyen formában is elhatalmasodjon bennünk a csüggedés. Te benned sem és mi bennünk sem. Mindig van megoldás, csak egyszer könnyedén oldjuk meg máskor pedig nehezebben a nekünk szánt feladatot. Van úgy, hogy rosszul mérjük fel a helyzetet és önmagunkat sem ismerjük eléggé, hogy mire vagyunk képesek. Hiába szeretnénk felemelni egy hatalmas súlyt ha ezt nem bírjuk. Mindenki számára az egész életünk ilyen próbatétel. Ami mindíg előbbre visz bennünket. Hányszor indulunk nap mint nap meghódítani a csúcsot. Hol ez , hol amaz akadályoz bennünket, Újból és újból nekirugaszkodunk és kénytelenek vagyunk visszajönni az alaptáborba, hogy aztán ismét erőt gyűjtve nekivágjunk megint. Hidd el semmi probléma nincs abból ha most érted megyünk. Sokkal erősebb emberek is belátták, hogy most még nem jött el az az idő amikor sikerülni fog. Gondolj a megannyi sportolóra mi mindenen mennek keresztül, amíg a dobogóra felérnek. Adjon neked a mostani út egy önmagad felé egy elismerést, hogy bár tudtad, tudtuk, hogy nem lesz könnyű mégis megpróbáltad. Ez is önmagában egy siker. Legközelebb majd jobban sikerül. Ennek az utadnak sem kell nagyobb jelentőséget adni mint egy nem sikerült piskóta. Megkeressük az okát, hogy miért nem sikerült és újból nekilátunk. Ebben az esetben pedig nem is elsősorban a mi helytelen felkészültségünk a legfőbb ok. Olyan nem várt tőlünk független események rontották el a hangulatunkat amire nem számítottunk. Ezért magadat semmiképpen ne hibáztasd. Megpróbáltad, most nem jött össze. Belátni még mindíg jobb, mint értelmetlenül kínlódni egy olyan ügyéért amit nem érzünk magunkénak. Nem kell felvállalnunk mindent csak azért mert egyszer igent mondtunk valamire. Főleg ha már látjuk is valóban, hogy mi nem erre gondoltunk. Számos példát tudnék hozni az életből. Mondjuk házat, lakást akarsz vásárolni és az ajánlatban szereplő ház a képek alapján neked megfelel a négyzetméter, a szobák száma meg még a ház fekvése is. Magadban kimondod rá az igent aztán kiderül, a rejtett, eltitkolt hibáktól hemzseg a jónak mondott ajánlat. A szomszédban kutya van aki állandóan ugat, veszekedésektől és dajdalozástól hangos a környék. Egyszóval nem azt kaptad amit vártál. Senki ne vegye megfutamodásnak, ha ilyen környezetben még egy hónapot sem akarsz élni. A hirdetőt is meglehet érteni, mert honnan tudta volna, hogy Téged zavar a kutyaugatás és nem szívesen dorbézolnál a szomszédokkal együtt. Ilyenkor kell megköszönni, hogy ebből nem kérek. Mindenki menjen és járja a maga útját, nem rákényszerítve másokra a sajátját. Ilyen egyszerű a Te eseted is. Nem kell ezen tovább morfondírozni. Hozd meg a döntésedet és mi fenntartás nélkül elfogadjuk és érted megyünk amikor akarod.
Apa

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 7 hozzászólás » | 1 574 olvasás

Utolsó napok, nyugitejberizs

2011. október 8. szombat | 21:19 | 2 hozzászólás


Hát itt…!
Még egy álmatlan éjszaka, meg egy maratoni vonatút – a müncheni forgatagtól jóformán ennyi választ el. És egyáltalán nem nyugtat meg a tudat. :-)) Egyelőre minden olyan messzi, minden ismeretlen és orrfacsaróan új szaga van! Először kell helyt állnom teljesen új szituációkban, egy távoli országban, más nyelven… Éppen ezért felkészülni sem egyszerű, néha pedig dunsztom sincs, hogyan boldogulnék el pont én, a világ másik felén, egymagam.  Persze mellettem lesz Noémi, Imi meg Márk is, de a kezdeti nagy magánnyal egyedül kell megbirkóznia mindegyikünknek. Atya ég, nem ismernek ők még eléggé… Nem kevés türelem kell hozzám, remélem senkit sem borítok ki a környezetemben. A környezetemre meg ott maradnak a villódzó skype-ablakok…. 😉

A héten még rengeteg elintéznivalónk volt, és iszonyúan pörögtek a napok. Anyuék annyira édesek, de pofátlanul sok pénz ment el rám….! Meleg ruha, táska, munkaruha, elektronikus kütyük szervizbevitele, megint ruha, pipere cuccok…  Jesszum, úgy fest ennek a listának sosem lesz utolsó pontja. :-)) Németországban is beköszöntött ugyanis az ősz, csak úgy repkednek a 10 fokok… És nahát, már itt tartunk – az időjárásról csiripelek. Furcsa még mennyire próbálok mindentől elhatárolódni, kizárni az érzelmi részeket. Egyedül a kézzelfogható dolgokkal tudok most foglalkozni, mint a csomagolás meg az ügyintézés… A suli már kevésbé jöhetett szóba a múlt héten, totálisan szétszórt voltam. Késtem, volt hogy szüleimtől egész napra kaptam igazolást (persze inkább a “haladéktalanul elintézendők” miatt), ezért aztán kimaradtam pár dolgozatból…az éppen megírt másik kettő pedig nem ütötte meg az ötös szintet. Szóval bele kell húznom, ha visszajöttünk. Haza. Az otthonba……..

Tejberizses, tejkaramellás.. mert azt szeretjük!

Hozzávalók

A tejberizsalaphoz:

250 g rizs
500 ml víz
750 ml tej
250 ml tejszín
2 vaníliarúd
cukor, ízlés szerint

A tejkaramellás ganache-hoz:

16 tejkaramella
150 ml tej
50 ml tejszín
50 g mascarpone
200 g étcsokoládé (70%)

Elkészítése

  1.  A tejberizshez a

Tejkaramellás csokiganache, tejberizs felett

Mindig lesz nálam mobil, és a szálláson már elviekben a WiFit is elérjük, szóval…ha minden jól megy, tudok majd életjelet adni magamról. Itt tudtok nekem üzenni, és én is szeretnék Nektek.. Már most nagyon hiányzik minden, mindenki… Néha nem tudom túlélem-e. Vagy egyáltalán túl akarom-e…

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 2 hozzászólás » | 1 886 olvasás