Sütimizéria » 2011 » november
Ilona Praktikái Ajándékbolt   Sütimizéria receptkönyv FejesRibizke   Sütiklub   Latin Negyed csokibolt  

Advent I – Csend a szívekben

2011. november 27. vasárnap | 21:10 | 9 hozzászólás


“De jó volna szállni, fel a magas égbe,
Horizonton ülni csodás messzeségbe.
Pillangószárnyakkal virágra repülni,
Illatos nektártól, vágytól szenderülni.

Jó volna evezni álmok tengerében,
Ringatózni lassan élet tenyerében.
Hableány képében mély tengerfenéken,
Jó volna lebegni, úszni szép reményen.

Úsztam a tengerbe, repültem kék égbe,
Vágyódtam cifra rét titkos rejtekébe.
Gyorsan visszatértem, nem élhetek máshol,
Otthon lágy melege, mindig elvarázsol!”

Horváth Piroska: Jó volna…

Olvassa, akinek szól. Hallja meg legbelül, hogy végre Lásson. Itt ülünk meredten, távolodva Szavaktól – értetlenül, megrendülve, kiüresedve. És néha csak zokogunk. Érzékennyel a jobbunkon, de eggyé válva Erőssel is. Egyre csöndesebb lesz minden, elhalványul messziségben. Ki Ő és kik vagyunk mi? Hova haladunk és mivé leszünk? Túl sok a terhünk, csak el ne fáradjunk az út alatt.

Szürke Advent, széthasít szívet, s lelket. Rájöttem: Ez még ismeretlen.

***

Nem mondhatok többet, talán ez is sok volt. De muszáj valamennyire kiírnom magamból, mert egyszerűen felemészt. Képtelen vagyok boldog dolgokra összpontosítani, holott Advent van, ami egyben az év legkedvesebb időszaka számomra.. De most vakon tapogatózunk, s mind keresztülmegyünk rajta, egyikünket sem kímél. Valaki meg fog sérülni, és én nem tudom hogy óvhatnám meg. Most látom csak milyen kicsi, mennyire kevés vagyok még ehhez, kicsit talán az Élethez. Remélem a következő heteket, hónapokat átvészeljük valahogy….

Csokis-mézes puszedlik, narancsos marcipántöltelékkel

Pedig itt ez a puszedli is, csöppnyi kis boldogságfalatjaim. Bár jobbá tehetném velük a világot! Emlékszem milyen kiegyensúlyozott voltam, amikor készültek. Tele zsongással, ötletekkel, tervekkel az ünnepekre.. Most pedig? Megint megtörténik, mintha mindent az elejéről kellene kezdenem. Ez már jól megy végül is, az újraépítkezés.

Szeretetpuszedlik

Készült marcipántöltelékes, illetve diópralinés csokipuszedli. Mindkettő isteni finom volt, Nagyika pirított cukorborsói mellett ott várakoznak már a fémdobozkákban.

Hozzávalók

A puszedlitésztához:

125 g vaj
125 g akácméz
3 tojássárgája
2-3 tk. mézeskalács fűszerkeverék (házi vagy bolti)
150 g porcukor
450 g finomliszt
6 g sütőpor
50 g keserű kakaópor (holland)
1 narancs reszelt héja + felének a leve
4 ek. tejföl

A narancsos marcipántöltelékhez:

200 g mandulaliszt (finom porrá őrölt szeletelt mandula)
150 g porcukor
50 g kandírozott narancskocka
100 ml vodka
narancslekvár

A zserbótöltelékhez:

150 g pörkölt dió
250 g kristálycukor
10 g folyékony glükóz
1 ek. sárgabaracklekvár
100 g aszalt sárgabarack, előző este rumban megáztatva
2 ek. rum
2-3 darab porrá őrölt mézeskalács

Az étcsokoládéglazúrhoz:

250 ml tejszín
1 ek. vaníliapaszta
1 tk. gyömbérszirup
250 g étcsokoládé (70%)
20 g vaj

+ 100g csokitejbevonó 1 ek. olajjal elkeverve

Díszítésnek:

100 g tejcsokoládé
1 ek. olaj

Elkészítése

  1. A puszedlitésztát egy nappal korábban begyúrjuk, érdemes ekkor beáztatni az aszalt gyümölcsöket is (marcipánosnál a narancsot vodkába, barackot a rumba): A vajat és a mézet egy lábasban (vízgőz fölött) megolvasztjuk, kissé hűlni hagyjuk, majd hozzáadjuk a tojások sárgáit. A porcukrot a liszttel, kakaóporral, sütőporral, fűszerkeverékkel egy tálba szitáljuk, végül  tejföllel és a mézes keverékkel kissé nedves tésztára gömbölyítjük. Hűtőbe tesszük egy éjszakára.
  2. Másnap elkészítjük  töltelékeket: A marcipánoshoz a mandulalisztet a porcukorral, a leszűrt narancskockákkal és annyi lekvárral összedolgozzuk, hogy kissé nedves, ugyanakkor formázható masszát kapjunk. Letakarva 30 percre hűtőbe tesszük.
  3. A zserbótöltelékeshez a pörkölt diót apróra zúzzuk. A cukor felét (rézbevonatú) serpenyőben megpirítjuk, hozzádjuk a másik felét, majd tovább melegítjük, míg teljesen felolvad. Szirup állgú lesz, és sötétebb színű, de nekünk ez teljesen ideális. A glükózt mikróbn megmelegítjük és folytonos kevergetés mellett a sziruphoz adjuk. Ezután belekeverjük az apróra vagdalt diót és olajozott lemezen elterítjük. Teljesen kihűtjük, majd aprítóban paszta állagúvá törjük-zúzzuk. Hozzáadjuk a többi hozzávalót, munka előtt pedig még 30 percet pihentetjük hűtőben.
  4. A puszedlitésztából pici gömböket szaggatunk, közepükbe a kétféle töltelékből egy golyóbist rejtünk. 180°C-ra előmelegített sütőben 10-12 percig sütjük, míg mézillatúak lesznek és aljuk kissé megpirul. 🙂
  5. A glazúrhoz a csokoládét finomra szeljük, a tejszínt a vaníliapasztával és a gyömbérsziruppal együtt tűzhelyen vagy mikróban felforraljuk, majd a csokoládéra öntjük. 30 másodpercig állni hagyjuk, utána kézi habverővel elkeverjük. Egy mélyebb mérőpohárba érdemes átönteni, így könnyedén ki tudjuk mártani a puszedliket. Megfürösztjük, majd sütőpapíros lemezre sorakoztatjuk mindet. Hűtőben dermesztjük, végül a tetejébe csoki(tej)bevonóval csíkokat húzunk díszítésképp.
Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 9 hozzászólás » | 4 362 olvasás

A Topfenstrudel bolondéria

2011. november 17. csütörtök | 13:02 | 6 hozzászólás


Valami rendhagyót a Rischartból!

Meséltem már korábban a vasárnapokról, azokról a Münchenben töltött, végeláthatatlan vasárnapokról… Amikor egy szokatlan, ám annál pihentetőbb csend ereszkedik a városra: sehol egy lélek, csak elvétve egy-egy beöltözött emberkét látni, valami hallatlan borzos kutyával, a póráz végén. :-)) A boltok jóformán lelakatolva, a legkisebb éjjel-nappali is zárva tart, heti fáradalmaktól megrökönyödve. És azok a fények a reggeli ködfátylon át… Csak finoman pislákol a csalóka napsugár. Őszinte nyugalom van.

Beöltözöm, aztán nyakamba veszem a külvárost. Csak én és a gondolataim, meg a zajtalanság. Elképzelem Anyut, amint épp a vasárnapi ebédet főzi, naná, hogy megint Apu helyett. 🙂 11 körül magam előtt látom a Dusha-féle őskáoszt; Anyu a fürdőszobában kapkod, Apu pedig bosszankodik. El fognak késni a templomból, és ő utál elkésni, és amúgy is…! “Marika, miért nem figyelted már megint az órát!?” Aztán persze odaérnek, mint mindig. Babsziék is becsoportosulnak melléjük, a csivitelő kiscsajjal meg egy csapat pónival, akik nagy feltűnést keltve, rózsaszínen felügetnek a padozatra. :-))
Déltájt megéhezem, emberekre vágyom. Felülök a helyi 113-as járatra, és Donnersbergerbrücke végtelenített nevű megállójáig meg sem állok. Onnét átszállok S-bahnra. Már csak két megálló a pályaudvarig….!

Amikor Apukám kijött a második vasárnapomon, elvittem a Hauptbahnhof-on kékellő Rischartba is. 🙂 Beültünk, beszélgetés közben sütiztünk; emlékszem, kicsit mindketten küzdöttünk a hatalmas adagjainkkal. Ő Tiramisut evett, én meg toplistás Topfenstrudelt – tudjátok, a cseppet sem ismeretlen túrós bolondériám végett… :-))

Rischart: Felejthetetlen felülnézeti kép a Marienplatzról

Ott és akkor beleszerettem a süteménybe. Minden vasárnap kijártam beburkolni a fentihez hasonló, méretes négyzeteket, hogy könnyítsek magamon. 🙂 Közben próbáltam gondolatban megfejteni a süteményt, minden héten kicsit többet megtudni róla…  Magát a “tölteléket” ugyanis többször készítettük a Rischartban, viszont ténylegesen “összerétegezve” sosem láttam a kombót. Furcsa, mert bár strudel a süti elnevezése, tésztája nem réteslapból készül. Helyette alulra kerül egy réteg az omlós-porhanyós pitetésztából (amit a forró vaníliaöntet csudiklasszan megpuhít), két csík krém között között pedig (lasagne) tésztalap terül el. Előfőzve, akárcsak idehaza a Vargabélesben. A németek mazsolát is pakolnak bele (Tonnaszámra. Találóbb név is lett volna a mazsola, köretként túrós rétessel elnevezés.), én ezt most elhagytam. Odakinn egy hónap alatt sikerült pótolnunk az éves mazsibevitelt. 🙂

20 centis négyzetes tepsiben készítettem, de lazán elbírna másfélszeres krémet egy keskenyebb, hosszanti formában. Akkor lehetne is jobban megmagasítani.. de igazság szerint ez az adag nekem bőven elegendő volt, a müncheni tömbök mögül sokszor alig látszottam ki. 🙂 Forró vaníliasodóval Ő volt a sütemény számomra, amolyan igazi, lélekmelengető útitárs nehéz időkben..

Több mint egyszerű Topfenstrudel.

Hozzávalók

A porhanyós tésztához:

225 g liszt
125 g vaj/margarin
25 g sertészsír
85 g porcukor
1 tojássárgája
házi vaníliás cukor

A túrós töltelékhez:

1 citrom
50 g olvasztott vaj
4 tojás, szétválasztva (M-es méret)
125 g finomított kristálycukor
750 g túró (fele lehet Ricotta is)
125 g tejszín (min. 30% vagy annál zsírosabb)
1 ek. búzakeményítő
késhegynyi sütőpor
1 ek. vaníliapaszta (esetleg más, jobb minőségű esszencia)
1 marék mazsola (elhagyható)
6 db lasagne-lap
+ vaníliás porcukor a meghintéséhez

A vaníliaöntethez:

650 ml tej (2,8%-os)
100 ml tejszín
1 ek. vaníliapaszta (vagy egy rúd kikapart magjai)
6 db tojássárgája
50 g finomított kristálycukor
40 g búza finomliszt
Baileys likőr, ízlés szerint

Elkészítése

  1. A pitetésztához a szokott módon, kézzel vagy késes robotgéppel dolgozzuk össze a hozzávalókat, gömbölyítsük össze a tésztát, majd tegyük fél órára hűtőbe. Ezután nyújtsuk 20 centis négyzetes lappá, és terítsük el egy formában. Helyezzük vissza hűtőszekrénybe, további fél órára.
  2. A lasagne-lapokat főzzük elő néhány perc alatt, csepegtessük le szűrőn és hagyjuk kicsit hűlni.
  3. A töltelékhez a citromot forró vízben mossúk le, töröljük szárazra, majd héját reszeljük le.
  4. A tojásokat válasszuk szét, sárgájukat a finom szemcséjű kristálycukorral keverjük habosra, míg kifehéredik. Adjuk a túróhoz a tejszínnel együtt, és botmixerrel pürésítsük az egészet. Az előzőleg megolvasztott vajat vékony sugárban keverjük a masszához. A fehérjéket egy csipet sóval verjük kemény habbá, és ügyelve, hogy ne törjön össze a hab, ezt is vegyítsük a krémbe. Végül a búzakeményítőt keverjük el a sütőporral, és szintén adjuk az előzőekhez.
  5. Osszuk két részre a masszát, egyik felét simítsuk az omlós tésztára. Fedjük be a lasagne-lapokkal, tetején pedig terítsük el a megmaradt masszát. Toljuk 180°C-ra előmelegített sütőbe, és süssük ~50 percig, míg felülete megpirul. Akkor jó, ha közepe még kissé remegős, akárcsak egy sajttortánál. Hagyjuk teljesen kihűlni.
  6. A vaníliasodóhoz a tejet feltesszük főni a vaníliarúddal/pasztával. Közben a cukrot, a finomlisztet, a likőrt, a tojások sárgáit és a tejszínt kikavarjuk, félretesszük. Amikor a tej forrni kezd, félrehúzzuk a tűzről,  és vékony sugárban, folytonos kevergetés mellett hozzácsurgatjuk a tojásos keveréket. Visszatesszük közepes lángra, és az egészet összeforraljuk.
  7. Tálaláskor a “rétest” és az öntetet is megmelegítjük, majd porcukorral meghintve szervírozzuk.
Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 6 hozzászólás » | 1 713 olvasás

Szegedtől Münchenig, meg vissza – II. rész

2011. november 7. hétfő | 19:50 | 2 hozzászólás


2011. október 9. München-felé félúton

3 nappal ezelőtt…

Becsukott szemmel elmorfondírozgatok néha az Otthonról. Milyen épp most, uralkodó-e már az a november eleji csípős hideg, ami kipirosítja az igyekvők arcát és némely leányzó meglepően hosszúra nyúlt orrát.. 🙂 Vajon sárgába borult a Liget? Persze, biztosan nem várt meg. Csak lennék már otthon, hogy magam gyalogoljak át rajta.

Halottak napján magam előtt láttam a temetőt, parányi pislákoló pontok százával – egy napra ismét felmorajlik a környék, mint egy nagy családi összejövetelen. Sokat gondolok Őrájuk, akik már nincsenek itt, és akikkel több időt kéne együtt töltenem. Eszembe jutnak, elmosolyodok. Észreveszem magamon, már nem szomorít el a kislány anyukája ölében az U-Bahnon, nem szorul össze a gyomrom, ha egy fiatal pár egymásnak örül a pályaudvaron. Velem is meg kell történnie, hamarosan..

Vajon otthon is beleszugerálják már az emberbe minden utcafronton, hogy néhány röpke hét, és itt bizony Karácsony lesz? Münchenben előfordul. A Rischartban nagyjából másfél hete ünnepi slágereket énekel a dolgozók apraja-nagyja, a boltjaikat pedig elárasztották a csokimázas méretes csillagok, a díszes aprósütemények – megjegyzem aljukon gravírozott cégjelzéssel. Akárhogy is, én szeretem, hogy ilyen korán kezdődik. Gyorsan elrepül az ünnep, korán bele kell csöppenni.

***

Bevándorló makik, akikbe harapnék egy nagyot

Írtátok, hogy tartsunk kis szakmai körutat, együk be magunkat München város elegáns desszertjei, különleges pralinéi közé! Rögtön itt fent, kis francia beütéssel. A város központjában, a Marienplatzon rengeteg efféle eldugott, és kevésbé eldugott kincsesbányára lehet bukkanni, ahol kis falatnyi boldogsággal kényeztethetjük magunkat – hozzáteszem egy vagyonért. 🙂 Érdemes kinézni a Victorien Markt-ra, onnét a Dallmayr-be, de rövid séta után az Elly Seidl egyik mintaboltját is megtaláljuk a Maffeistraße-n.

S bár Franciaországban még nem jártam, csak némi kutatómunkából, képekből és receptekből van egy sejtésem az ottani remekekről. Elnézve a kirakatokat, a németek éppen ezt a nyugati ívet próbálják követni. Sajnálom, hogy a csöpp bonbonok gyártásába nem tudtunk jobban belelátni (karácsony előtti dömpingben az Elly Seidl egyszerűen nem tudott bennünket fogadni), mert ilyesféle pultok előtt mindig hosszan elidőztem, üvegen át titkokat, ízkombinációkat elcsenni! :-)) Komolyan visszamennék kitanulni a szakma ezen ágát, a németek tényleg jók ebben.

Kicsiny kis epizódkép egy Dallmayr-beli látogatásról

 

Különleges csokoládék

 

Pofás félgömbilik

 

Noémi rózsaszínjei

 

Csenge feketéi

 

Bárcsak lett volna külön költőpénz ilyenek tesztelésére...

 

Csillogó minyonok

 

Oh. Az egyszerű, de nagyszerű addiktív.

 

Cseresznyés lepény a félhomályban

Másban már kevésbé. Fellapoztam a munkanaplóimat, meg persze Noémival is sok mindent megvitattunk, akarva-akaratlanul a magyar helyzethez viszonyítottunk. Mennyire vagyunk elmaradva gasztronómiailag, technikában, minőségben? Akadnak hézagok, az biztos, de ne higgyétek, hogy olyan rossz a helyzet. Van, amiben lenne mit fejlődnünk, másban viszont példát vehetnének akár rólunk. Nem egyszer botránkoztunk meg a dolgozók szórakozottságán, márkskor komoly hanyagságán – HACCP-ben kimondottan sokszor “nyúlnak mellé” – íme, néhány kiollózott részlet a második hétről:

Mi az, amit biztosan másként csinálnál otthon?

A HACCP  precízebb betartása, hiszen akárhogy is, ez egy rendkívül fontos kérdés!!! Sajnos volt példa egy gyomorforgató szituációra a héten, ami picit azért meghökkentett. Nyilván a legtöbb cégnél jelen van, bárki tudna példát hozni a jelenségre, de mégis elgondolkodtató és lehet belőle tanulni: pléhekre kellett pakolni a géppel felcsavart kifliket, amit aztán négyen patkó alakúra hajlítottunk, végül sütőlemezzel együtt regálra rakodtunk. Azonban ez a lemez alul olyan mocskos volt, hogy feketére festette az egész tenyeremet. Azt a tenyeremet, amelyikkel a következő pillanatban már üdén és lendületesen formáztam meg a kiflikéket – vagyis minden csupa dzsuva lett. Abban a helyzetben egyszerűen kikerülhetetlen volt, hiszen 300 kiflike várta futószalagon, hogy elkészüljön. Nem volt idő kézmosásra vagy fertőtlenítésre, a fürge munkatempót nem csak hogy megkövetelték, de úgy látszik előrébb való is volt a tisztaságnál, holmiféle szabályzatok betartásánál. Tényleg minden idő pénz.

Egy héttel később, ugyanerre a kérdésre adott válaszom:

A kimaradt krémek, piskótavégek újbóli felhasználásába nagyobb energiát fektetnék. Egyik félgömb alakú tortakülönlegességük ugyan épp ezt a célt szolgálja; a megmaradt fehér piskótadarabokat átválogatják (állag, íz és szag ellenőrzése után eldobják a már nem alkalmas végeket), majd a fentebb említett módon összeállítják a tortát. Sajnos ez csak a fehér maradékokra igaz, a csokoládés/esetleg krémmel összetöltött kimaradt korongokra nem. Ráadásul itt kimondottan nagy mennyiségekre kell gondolni, előfordult, hogy több rekesszel szállítottam megmaradt alapanyagot a süllyesztőbe.

Áttekinthetőbb, rendezettebb hűtök az alapanyagoknak! Volt rá példa, hogy egymás hegyén-hátán sorakoztak az újra temperálandó csokoládék, egy nem túl tiszta ládában. Máskor pedig, a fagyasztó előterében egy kimaradt tepsi süteménnyel találkoztam, ami helytelenül volt tárolva – elhagyatottan egy doboz tetején. A néni, akit lekísértem, egyszerűen megfogta és minden utánajárás nélkül bevitte a többi közé. Vajon miért lett elkülönítve a többitől…?

Az alapanyagokon, mennyiségeken viszont nem spórolnak. Sőt! Ha egy süteményben töltelék van, akkor az vaskos, jó ízű krémréteg. A piskóták a legjobb likőrrel, vaníliaesszenciával, rummal vagy zamatos kávéval vannak átitatva, és a mennyiség, amit rálöbözgetünk, garantáltan áthatja az egészet! 🙂 A leveles tészta ropogós és levegős, és biztosra vehetjük, hogy igazi, klassz vajból készült – méghozzá frissen, még aznap hajnalban. A csokoládék mindegyike átlagon felüli, egyszerű bevonóktól a 70 és afölötti %-os étcsokoládékig. Volt szerencsém többet magam is tesztelni, tényleg nem zsákbamacskát árulnak.

Ezt a minőséget azért érthető módon megfizeti a vásárló, Noémival többször is vettünk szendvicset (Na ilyen professzionális, űbervagány szendókra még szüksége lenne a magyarnak!), süteményt vagy kávét (A duplakapucsínó tripla habbal? Szenzációs, hadd ne halljak meg faktorral!), és valóban nem olcsó egyik termékük sem. (2-csillagos ég euró közötti összegekre kell gondolni) Viszont! Ha egy sütemény ízletes, magas az élvezeti értéke, ha a nyersanyagok frissek, egészségesek, és a tölteléket sem spórolják ki a termékből, akkor elismerem: palira vettek vagy sem, én bizony büszkén vállalom! 😉

Rischart, München Hauptbahnhof

Vasárnap lényegében minden zárva van, a Rischart kivételével. Ezért gyakran jártunk be a pályaudvaron lévő üzletükbe ebédelni, kávézni, nézelődni… Volt egy hangulata, ez biztos hiányozni fog. 🙂

Tessék, elkezdődött. A Rischartos óriáscsillagok, Karácsonyra 🙂

 

Balra: joghurtos-gyümölcsös tortácska, jobbra meggyes-ribizlis csokimousse tortácska

 

Balra: Tojáshabos-morzsalékos piskótás ribizlis süti, rengeteg sok tojáslikőrrel, jobbra: csömöradag Tiramisu

Mutatok pár képet a munkahelyről is, ez már a cukrász-pék részleg:

Férfiemberek - nagy munkában

Balról a muksó nagy mókagólya volt. Egy alkalommal épp a máktölteléket egyengettem el fémkeretben, szép akkurátusan, precízen. 😀 Látom, jön nagy rössel:
– Csak nem először fogsz kenőkést?
– Igen, túl sokan vannak (már a fémkeretek) kicsit még új nekem a dolog… – elhaló motyogás a vége.
– Aha. – vág közbe – Rögtön gondoltam. – és kilép a képből

Voltak arcok. :-)))

Ő pedig Potter. Harry Potter.

 

A csajszi, akivel blundi tésztás diós csigát töltöttem be - háttérben a mogorva pasassal. :-))

Részlet az október 17-23-i munkanaplóból:

Ezen a héten a cég pék oldalán kaptunk helyet Noémival. A jóformán végtelenített helyiség két nagyobb részre oszlik; Ahogy haladunk befelé, előbb a pékáruk kisütésére, néhány befejező művelet elvégzésére alkalmas terem fogad, melynek hatalmas a belmagassága és ablakai vidám fényt árasztanak az ott dolgozókra. Talán ezért fordul elő, hogy a munka is lendületes, vidám, feszített tempó mellett is könnyedén el lehet beszélgetni a többiekkel. Tovább haladva megtaláljuk a hátsó kisebb, kimondottan hűvös és sötét termelőhelyiséget, ahol az alapanyagok összemérése és a tészta előkészítése történik. Korántsem meglepő ez a hőmérsékletcsökkenés, hiszen a hajtogatott, illetve omlós tészták ezt a hőfokot szeretik (omlós tésztánál a vaj nem ég le, sokkal porhanyósabb marad, míg a hajtogatott tésztákat könnyebben lehet nyújtani és formázni).

Az itt dolgozók szintén kedves emberek (leszámítva a mogorva pasast ősz szemöldökkel), nagyon kommunikatívak, sokuk jól beszéli az angolt! A héten végig együttműködtek, terelgettek a helyes irányba, emberileg abszolút csak pozitív élményeim vannak! Legjobb példája talán, hogy rövid (de annál látványosabb! :-)) didergésünk után, szinte azonnal Rischart-os pulcsiba bújtattak! Ezt munka után magunkkal is vihettünk.

Előkészületek a Rischart cukrász-részlegén; piskótarakodás, mellette a Fidelio torta (2.90 €/szelet), háttérben a málnás pohárdesszert

 

Bobby

 

Christmas time in october

 

Omar és Kore, egy a közös bennük. Igazi törtetők. 😛

Részlet október 24-28-i munkanaplómból:

A héten ismét a cukrászrészlegen szorgoskodtam, de most már Noémival az oldalamon. A munkalégkör barátságos, az első heti lerökönyödésem tökéletes ellentéte. Végre felnyílt a szemem, szomjaztam az emberek társaságára, némelyikükkel egészen jól elbeszélgettem (bár hozzáteszem legtöbbször angolul is zavartan, picit félénken szólalok meg), a velem közel egykorú fiatalok sok mindenbe bevontak. A munka pörög, megköveteli a tempót, de a napok előrehaladtával egyre inkább úgy érezi az ember, igenis képes lépést tartani! Mi több, arra is feleszméltünk, hogy apró-cseprő feladatokon túl, komolyabb munkákat is ránk bíznak.

Nem tudom mennyire voltak elégedettek a heti teljesítményemmel, én magam is hullámzónak érzem. Egyik nap például, az aktuális cukrászmester (Viccesen csak Franciska, merthogy Franciaországból telepedett át – a szerk.) szinte azonnal rám pirított, amiért csak tesze-toszán álltam munkára várva. Az az igazság, hogy előtte küldtek el a gyümölcsös tortácskáktól, ezért kicsit meg voltam lőve. Tényleg éppen csak a köröket róttam, és ez elég is volt neki… Láttam, egy csapásra leírt és visszafordíthatatlannak tűnt. Mindenesetre igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból, neki különösen bizonyítani. Őszintén nem tudom, mennyire sikerült lenyűgöznöm, a mélypont talán a Sachertorták körbevonása volt. Ott kezdődött, hogy nekem kellett volna összeszednem az eszközöket, de sajnos nehéz kiismerni a terepet, még nem mozgok valami otthonosan itt sem. Ráadásul minden szavát németül intézte hozzám, hiába értetlenkedtem, kértem, hogy az angolt használja. Végül magából kissé kikelve, egyedül gyűjtötte be a forgatható tortaállványt, a kenőkést és a lekvárt – Sachertorta lévén, baracklekvárral kellett vékonyan bevonnom az oldalát.
Egyiknél aztán a korongok szétcsúsztak, amit természetesen az én hibámnak könyvelt el. Meglehetősen lassú halál következett. Magasra emelte, megvárta míg ráfigyelek, majd jelentőségteljesen a mélybe ejtette  a rozoga remeket. Nos, az én romjaimat is onnét kellett összekaparni. Vagy legalábbis fázni nem fáztam aznap. :-))

Franciska és Suman.

Torta, amit sosem kóstolhattunk meg, mégis szüntelenül vágyódtunk utána.

Rischart üzletek egyébként a belváros több pontján ragyognak. Maga a cég 16 üzletet tart fent, a személyzet állandóan, 24 órában váltja egymást. A termelőüzem tágas, rengeteg embert foglalkoztat és lát el „mindennapi kenyerével”. Nagyon tetszik ez a német mentalitás, hogy a dolgozó is ember, munkája ugyanolyan becsülendő. Hogy igenis jár neki a reggeli, az ebéd, mellé forró kávé vagy hideg sör, s munka végeztével még a vacsorának valót is csomagolhat. Ez mindenképp követendő példaként jár elől..

A folytatásban…

Cukrászképzés Münchenben
Szombati körutak
Stuttgart: cukrász-és pékkiállítás

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ajánló, gasztrotéma 2 hozzászólás » | 1 728 olvasás