Sütimizéria » 2012 » május
Ilona Praktikái Ajándékbolt   Sütimizéria receptkönyv FejesRibizke   Sütiklub   Latin Negyed csokibolt  

Tumulnak az eperkuglófok

2012. május 16. szerda | 06:52 | 2 hozzászólás


“Még várni kell a nagy dömpingre.” – írja több helyen is a délalföldi internetsajtó, miközben április végén fölröppent a hír, hogy a piacokon jóhiszemű eperfanokra tukmálgatják a spanyol importárut. Másutt ugyan cikkeznek holmi eperszezonról, de az az érzésem ez még mindig nem az igazi! Ízük, illatuk, de még formájuk sem az a szabadföldi ideál, és áruk is az egekben szökdécsel – most épp 1000-1400 Ft között.

A szabadföldi  szamócáról nem beszélve! Állítólag ők csak mostanság kezdenek majd fel-felpiroslani kedvenc Mars-terünkön. Úgy tűnik a főszezon kissé kitolódik, azt rebesgetik a belföldi szezon június végéig tart majd. Ám hozzá kell tenni, a húsvéti fagyokat rengeteg szamócaültetvény sínylette meg (talán a rádióban hallottam múltkor, hogy 60%-on fölüli a kár), ami a kínálat mennyiségére, no meg árára, hótzityi nagy hatással lesz. 🙁

Szombat óta pedig csapnivaló az időjárás, mára Szegedre szintén valami brutál 20 mm csapadékot ígérnek, és már május derekán járunk. Hogy lesz ebből rosszullétig degeszre evés, lekvárrotyogás meg Drezdai túróslepény eperöntettel? Ne vicceljetek, nálam nem tréfadolog a túrótéma. Túrótorta mellé nálam mindig akad egy villa a zsebemben. 😉

Eperkuglófok

A mostani desszertbe is csempésztem egy kevés túrót, mondjuk inkább csak amolyan rafkós állagjavításra. A kevert tésztás kuglófok többségénél mindig azt érzem, hogy túl száraz, túl piskótás, fullasztó az egész. Ilyenkor egy-egy púpozott domb házi lekvárral/friss gyümölcsrakománnyal könnyen megdobhatjuk a dolgot, de inkább tízóraiként eszegetjük, mintsem puccos desszertként! Holott én desszertkuglófból terveztem – legalább egy felet elpusztítani. :))

Az állaga pedig egyszerűen mesés, merthogy selymes a krémtúrótól, meg aromás a melasztól. Vidám világos rózsaszín az epertöltelék benne, ami ugyancsak egy hálás töltelékreceptem – mindig meg tud újulni. 🙂

Még egyben

Hozzávalók

5 db minikuglófhoz vagy 1 db 1,5 l-es nagy kuglófhoz:

180 g finomliszt
2 tk. sütőpor
csipet só
160 ml forralt teljes tej
20 ml csokilikőr (helyettesíthető bármi más finommal)
1 vaníliarúd kikapart magjai
4 ek. cukrozatlan kakaópor
150 g világosbarna nádcukor
50 g sötét folyékony melasz (helyettesíthetjük nádcukorral is)
2 nagy tojás
250 g krémtúró (ez lehet ricotta is, krémes tehéntúró vagy 125-125 g krémsajt-darabos túró pépesítve)
80 g lágy vaj + kb 20 g. a forma kivajazásához

Az epertöltelékhez:

2 zselatinlap (vagy 1 tk. agar-agar)
1 nagy tojássárgája
1 ek. kristálycukor
5 közepes szem eper,
pépesítve (nagyjából 10 evőkanálnyi)
1 tk. rózsavíz 1 púpozott ek. méz (függ az eper édességétől)
125 g mascarpone / krémtúró
1 ek. eperlekvár

A fényes bevonathoz:

200 g 65-70%-os étcsokoládé
180 ml tejszín (30%)
20 ml csokoládélikőr 2 tk. vaj + friss eper a díszítéshez

Kis romantikus harmadikfogás

Elkészítése

  1. A kevert tésztájú kuglófhoz a lisztet a sütőporral és a sóval egy közepes méretű tálba szitáljuk.
  2. A tejet egy lábasban a vaníliarúddal és kikapart magjaival felforraljuk, majd folytonos kevergetés mellett az átszitált kakaóporra öntjük, a csokilikőrt hozzáadjuk. Fél órán át, lefedve hűlni hagyjuk.
  3. Egy magasabb falú tálban a krémtúrót a vajjal rövid idő alatt kihabosítjuk. Hozzáadjuk a melaszos-barna nádcukrot, majd a tojásokat, egyenként külön-külön kikeverve.
  4. Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra. A langyosra hűlt kakaós-tejes keverékből eltávolítjuk a vaníliaburkot, majd a lisztes keverékkel felváltva az alaptésztához adjuk. Egyszerű kevert tésztát kapunk, ez leginkább a muffintészták állagára hasonlít majd. A masszát szeretem ilyenkor átkanalazni egy csőrös kiöntőbe, hogy könnyebb legyen az adagolás. Most is bevált! 🙂
  5. Kivajazunk 5 minikuglófformát, és megtöltjük a keverékkel. Kissé megrázogatjuk, majs 20-25 percre sütőbe toljuk (Megj.: Amennyiben nagy kuglófformát használunk, 40-45 percig süssük – állagát ellenőrizzük egy beleszúrt hústűvel) Hagyjuk hűlnia formában 10 percet, majd borítsuk tálcára.
  6. Hagyjuk teljesen kihűlni a kuglófokat, ezalatt készítsük el a töltelékünket: Áztassuk a zselatinlapokat hideg vízbe. A kristálycukrot a tojássárgájával keverjük ki, majd vízgőz fölött, folytonos kevergetés mellett addig habosítsuk, míg kifehéredik, csípően meleg lesz és a cukor teljesen felolvad benne. Vegyük le a tűzről és adjuk hozzá a kinyomkodott zselatint (ha helyette agar-agart használunk, itt tegyük bele), az eperpép-rózsaviz-méz elegyét, végül pedig a mascarponét. Folpackkal fedjük le, és tegyük hűtőbe.
  7. A kuglófok közepét egy habrolócső vastagabbik végével fúrjuk ki, persze ne egészen az aljukig. Kenjük ki eperlekvárral, és töltük meg a kész mascarponés-epres krémmel. Tegyük őket gitterrácsra.
  8. A ganache-hoz az étcsokoládét felaprítjuk, egy fémtálba pakoljuk. A tejszínt a csokilikőrrel felforraljuk és az aprított csokoládéra öntjük. 1 percig állni hagyjuk, majd kézi habvervel finoman elkeverjük, míg teljesen homogén lesz az öntet. Beledobjuk a vajdarabokat, a kész bevonóval pedig nyakon öntjük a kuglófokat. Megtisztított, felnyolcadolt eperszeletekkel díszítjük.
Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK 2 hozzászólás » | 2 268 olvasás

Trécselés

2012. május 13. vasárnap | 04:57 | 3 hozzászólás


Hol is kezdhetném a beszámolót! Annyi minden történt az elmúlt hetekben, mesélek most izgalmasról, szépről, és a  kellemetlenebbekről is, amit hát muszáj volt segítséggel vagy egymagamnak megoldani, túlélni. De összességében úgy érzem a tavasszal valami elkezdődött, valami elmozdult egy jó irányba. Talán kicsit jobban idomulok helyzetekhez, bátrabban kezelem őket, határozottabban kiállok a persze még nem túl határozott igazamért. :))

Április végén megtartottuk a müncheni prezentációt – a többi kiutazóval, szülőkkel, tanárokkal… Ezzel, és kizárólag a boldog emlékeimmel azt hiszem sikerült lezárni magamban azt a négy hetet. Szerintem a többiek sokkal könnyebben rázódtak vissza a napi ritmusba, miközben én sokat tépelődtem a témán, nekem kicsit tovább tartott válaszokat találni, inspirálódni az egészből. De megtörtént, szép lassan lefejtettem a rétegeket, és tudtam belőle tanulni. Furcsa is volt a heti beszámolókat visszaolvasni a szitkozódásaimról, félelmeimről, kicsit talán az “összteljesítményi vergődésemről”.. Szerintem éves távlatokban is komoly színfoltja voltam a külföldi gyakorlatoknak. 😀 Ennek ellenére egy percét sem bánom, visszamennék, és igen…! Akár komolyabban, szakmázni. 🙂

Ál-Europass átvétel

Ez nem az én Europass bizonyítványom, a miénk Noémival csak néhány héttel később érkezett meg Münchenből (már a következő Leonardo kör résztvevői hozták). Itt eljátszottuk az örömteli átvételt a magyar kapcsolattartómmal. Örülök, hogy készült közös kép a csupaszív Jancsikinné Simicskó Klára tanárnővel. Annyira türelmes, figyelmes, jó szándékú, ááá esküszöm, Ő a világ nyolcadik csodája……. :))

Bettus néném és Dávid

Bettus néném és Dávid

Bettus, lepukkant helyeken

Úgy féléve beszéltük le Bettivel, hogy készítenék róla egy sorozatot – akkor még fenecúgban, nagykabátban, amolyan “hóbuckák mögöttire” terveztük. Aztán persze jól kitolódott, mint azt a mellékelt ábra mutatja. :)) Május elsején végül csak megejtettük, és az egész valami hallatlan könnyedre sikeredett. Majálishangulat, vattacukorillat és habcsókfellegek. Ezek ugranak be így elsőre róla. Pedig gondolhatjátok, a szokásos rángógörccsel meg agybajjal indultam neki, aztán meg kellemesen csalódtam, kicsit talán magamban is. 🙂 Bettivel és Dáviddal együtt érettségiztünk, Bettussal az uccsó nagy hajrában különösen jól kijöttünk, de alapjában mindkettőjüket nagyon szerettem. Egyáltalán nem nehezítették meg nekem, szinte azonnal feloldódtam és nagyon jó hangulatban telt el a délután. Nem volt benne semmi erőltetett vagy mesterkélt, csak sodródtunk egyik helyszínről a másikra.

Domi

Egy héttel később, Domi fotózásán már kicsit feszültebb voltam, B/W fehérneműs képeket ugyanis még sosem kattintottam. Ennek ellenére sem volt eredménytelen, habár a piciny panelszobában, mintha a lehetőségek is összetöpörödtek volna. Domi egy nagyon kedves, érzékeny lány, akiről néhány óra leforgása alatt sok mindent megtudhattam. Őszintén mesélt mélypontokról, amik után újra képes volt talpra állni, és amit én nagyon becsülök benne.

A fényviszonyokkal, derítőlappal még bíbelődtem keveset, aztán röpke két órás munka után már robogtam is hazafelé. (Többedmagammal, merthogy felvásároltam néhány jutalompalacsintát a Tündérkonyhában. 🙂

Rogers

Végre vannak ám fejlemények a cukrászképzésemmel kapcsolatban is. Év eleji borzalmak után volt ugyebár egy eszelős-levelezős és még torzabb agyszüleményem, hogy én bizony papírt szerzek az egyéves fizetős OKJ-vel. Alapjában véve nem lenne rossz, de Szegeden nem jártam sikerrel a külsős gyakorlati hely ügyében. Valahogy a félrokkantságommal sehol sem láttak szívesen, amit meg is értek. Miért vállalnának nagyobb felelősséget egy egyszerű tanoncért, aki nyilvánvalóan csak feltételekhez kötheti a szakma gyakorlását. Akkor meg minek csinálja?

De kell A papír, tudom, hogy erre szükségem lesz a jövőben. Ha nem is nagyüzemben, de valamilyen úton-módon csinálni fogom ezt az egészet, valahogy kötődni fogok a gasztronómiához, mert hiszen már most kötődöm..!

Szóval a következő lenne az eltervezett: Két hete voltam bent náluk, és az iskola vállalná, hogy a nyár végi pótvizsgaidőszakban letegyem a hiányzó vizsgámat – élelmiszer ismeretből. Ehhez azonban valamilyen formában a Hanságinak ki kellene adnia az eddigi jegyeimet, ami hát…kissé körülményes. Bár bepróbálkoztam, a  titkárságon élből elutasítottak, azért érthető módon. 4 hónap telt el az utolsó dolgozataim óta.

A Rogers viszont biztosítana nekem gyakorlati helyet, minden testi fogyatékosságommal együtt! :)) Ledolgozhatnám a kötelező óraszámot Kiss Tamásék cukrászüzemében, ami hát őrült nagy lehetőség lenne… Nem mellesleg egy sikeres pótvizsga után kezdhetném másodévvel a szeptembert, aminek vége egy májusi szakmunkásvizsga lenne. Mit szóltok, szerintetek összejöhet? Ti hisztek a csodákban…?

 

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: énblog 3 hozzászólás » | 2 064 olvasás