Sütimizéria » Blog Archive » Trécselés
Ilona Praktikái Ajándékbolt   Sütimizéria receptkönyv FejesRibizke   Sütiklub   Latin Negyed csokibolt  

Trécselés

2012. május 13. vasárnap | 04:57 | 3 hozzászólás


Hol is kezdhetném a beszámolót! Annyi minden történt az elmúlt hetekben, mesélek most izgalmasról, szépről, és a  kellemetlenebbekről is, amit hát muszáj volt segítséggel vagy egymagamnak megoldani, túlélni. De összességében úgy érzem a tavasszal valami elkezdődött, valami elmozdult egy jó irányba. Talán kicsit jobban idomulok helyzetekhez, bátrabban kezelem őket, határozottabban kiállok a persze még nem túl határozott igazamért. :))

Április végén megtartottuk a müncheni prezentációt – a többi kiutazóval, szülőkkel, tanárokkal… Ezzel, és kizárólag a boldog emlékeimmel azt hiszem sikerült lezárni magamban azt a négy hetet. Szerintem a többiek sokkal könnyebben rázódtak vissza a napi ritmusba, miközben én sokat tépelődtem a témán, nekem kicsit tovább tartott válaszokat találni, inspirálódni az egészből. De megtörtént, szép lassan lefejtettem a rétegeket, és tudtam belőle tanulni. Furcsa is volt a heti beszámolókat visszaolvasni a szitkozódásaimról, félelmeimről, kicsit talán az “összteljesítményi vergődésemről”.. Szerintem éves távlatokban is komoly színfoltja voltam a külföldi gyakorlatoknak. 😀 Ennek ellenére egy percét sem bánom, visszamennék, és igen…! Akár komolyabban, szakmázni. 🙂

Ál-Europass átvétel

Ez nem az én Europass bizonyítványom, a miénk Noémival csak néhány héttel később érkezett meg Münchenből (már a következő Leonardo kör résztvevői hozták). Itt eljátszottuk az örömteli átvételt a magyar kapcsolattartómmal. Örülök, hogy készült közös kép a csupaszív Jancsikinné Simicskó Klára tanárnővel. Annyira türelmes, figyelmes, jó szándékú, ááá esküszöm, Ő a világ nyolcadik csodája……. :))

Bettus néném és Dávid

Bettus néném és Dávid

Bettus, lepukkant helyeken

Úgy féléve beszéltük le Bettivel, hogy készítenék róla egy sorozatot – akkor még fenecúgban, nagykabátban, amolyan “hóbuckák mögöttire” terveztük. Aztán persze jól kitolódott, mint azt a mellékelt ábra mutatja. :)) Május elsején végül csak megejtettük, és az egész valami hallatlan könnyedre sikeredett. Majálishangulat, vattacukorillat és habcsókfellegek. Ezek ugranak be így elsőre róla. Pedig gondolhatjátok, a szokásos rángógörccsel meg agybajjal indultam neki, aztán meg kellemesen csalódtam, kicsit talán magamban is. 🙂 Bettivel és Dáviddal együtt érettségiztünk, Bettussal az uccsó nagy hajrában különösen jól kijöttünk, de alapjában mindkettőjüket nagyon szerettem. Egyáltalán nem nehezítették meg nekem, szinte azonnal feloldódtam és nagyon jó hangulatban telt el a délután. Nem volt benne semmi erőltetett vagy mesterkélt, csak sodródtunk egyik helyszínről a másikra.

Domi

Egy héttel később, Domi fotózásán már kicsit feszültebb voltam, B/W fehérneműs képeket ugyanis még sosem kattintottam. Ennek ellenére sem volt eredménytelen, habár a piciny panelszobában, mintha a lehetőségek is összetöpörödtek volna. Domi egy nagyon kedves, érzékeny lány, akiről néhány óra leforgása alatt sok mindent megtudhattam. Őszintén mesélt mélypontokról, amik után újra képes volt talpra állni, és amit én nagyon becsülök benne.

A fényviszonyokkal, derítőlappal még bíbelődtem keveset, aztán röpke két órás munka után már robogtam is hazafelé. (Többedmagammal, merthogy felvásároltam néhány jutalompalacsintát a Tündérkonyhában. 🙂

Rogers

Végre vannak ám fejlemények a cukrászképzésemmel kapcsolatban is. Év eleji borzalmak után volt ugyebár egy eszelős-levelezős és még torzabb agyszüleményem, hogy én bizony papírt szerzek az egyéves fizetős OKJ-vel. Alapjában véve nem lenne rossz, de Szegeden nem jártam sikerrel a külsős gyakorlati hely ügyében. Valahogy a félrokkantságommal sehol sem láttak szívesen, amit meg is értek. Miért vállalnának nagyobb felelősséget egy egyszerű tanoncért, aki nyilvánvalóan csak feltételekhez kötheti a szakma gyakorlását. Akkor meg minek csinálja?

De kell A papír, tudom, hogy erre szükségem lesz a jövőben. Ha nem is nagyüzemben, de valamilyen úton-módon csinálni fogom ezt az egészet, valahogy kötődni fogok a gasztronómiához, mert hiszen már most kötődöm..!

Szóval a következő lenne az eltervezett: Két hete voltam bent náluk, és az iskola vállalná, hogy a nyár végi pótvizsgaidőszakban letegyem a hiányzó vizsgámat – élelmiszer ismeretből. Ehhez azonban valamilyen formában a Hanságinak ki kellene adnia az eddigi jegyeimet, ami hát…kissé körülményes. Bár bepróbálkoztam, a  titkárságon élből elutasítottak, azért érthető módon. 4 hónap telt el az utolsó dolgozataim óta.

A Rogers viszont biztosítana nekem gyakorlati helyet, minden testi fogyatékosságommal együtt! :)) Ledolgozhatnám a kötelező óraszámot Kiss Tamásék cukrászüzemében, ami hát őrült nagy lehetőség lenne… Nem mellesleg egy sikeres pótvizsga után kezdhetném másodévvel a szeptembert, aminek vége egy májusi szakmunkásvizsga lenne. Mit szóltok, szerintetek összejöhet? Ti hisztek a csodákban…?

 

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: énblog 3 hozzászólás » | 2 077 olvasás



3 hozzászólás - “Trécselés”


  1. zuzka üzenete:

    Hajrá, csináld, csináld!
    Nem kell mindig a hagyományos utat választani 🙂

  2. Bálint Mihályné üzenete:

    Vágj bele!!Harcolj az álmodért!Szurkolok neked.

  3. Zsu üzenete:

    Szia!
    Klassz képeket készítesz. Meg tudnád írni, hogy hol készültek a “Bettus&Dávid” képek? Tetszik a helyszín 🙂


Nincs facebook fiókom, másként szeretnék hozzászólni!


* = kötelező kitölteni
Az üzenetben használhatsz HTML-tageket.

Spam Protection by WP-SpamFree