Sütimizéria » 2012 » július
Ilona Praktikái Ajándékbolt   Sütimizéria receptkönyv FejesRibizke   Sütiklub   Latin Negyed csokibolt  

Tortabizsere I: Iringó nagyon málnás csokitortája

2012. július 23. hétfő | 14:07 | 5 hozzászólás


59, 21, 30, 64 és 3 nap múlva 35. Idén betöltött éveink számát akár meg is játszhatnánk a lottón. 🙂 A szülinapok persze továbbra is a csordultig betortázásokat, majd az ezzel járó elpilledést jelentik. Sokszor és sokat, de mindig valami újat! Ez lenne a jelszó. Hoztam néhány fotót, pici beszámolót, no meg receptet erről a nagyon málnás dologról.

30 évesen már törekedni kell az egészséges életmódra. Egyen napi háromszor három féle gyümölcsöt és zöldséget!

Így munka mellett az itthoni sütögetés azért pindurit megvisel, olyan mintha dupla műszakoznék. Mert bár az újabb gyakorlatos hét gördülékenyebben telt, azért csak fizikai munka ez a munka. A napok egybefolynak, és dél után amikor hazaesem, jóformán használhatatlanná válok. Csak korhadok a kanapén, akár egy darab fa. Csalóka, hiába ájuldozom be az ajtónkon verőfényes napsütésben, hiába lenne ott fél nap valami érdemlegesre, ha csak horkolnék a nagyvilágba.. 🙂

Egyébként az Extra szelet továbbra is kísért. :)) Múlt héten egymagamnak kellett betölteni egy egész lapot, ez volt talán az első komoly megbízatásuk számomra – természetesen kizárólag a takarítás, mosogatás illetve kéztörlő utánpótlása után. Precíz, és a szokottnál is lassabb voltam, túlontúl koncentráltam. A csillagvéges díszítésnél pedig komoly agybajt kaptam, mikor az utolsó három csíkra fogyott el a csokis vajkrémem. Vagyis újabb adagot kellett kikevernem, mialatt produkciómat az egész csipet csapat végig asszisztálta. 🙂 Másnapi felszeletelésnél aztán azon remegtem, hogy biztosan egyenletlen, randa, és menthetetlen lett az egész…de neeem, egyben volt, rendben volt mindene! Képzeljétek annyira meglepett és megérintette kicsiny kis lelkemet a nagy izgalom, hogy mosogatás közben megkönnyeztem a dolgot.. ez nagyon gagyi? :))

Visszakanyarodva a szülinapokra; Iringóé szuper jól sikerült, pláne mert kééépzeljétek, dili nővérkém ujjára gyűrűt húztak a jeles alkalomból! Nagyon örülök Nekik, s mint már egyedüli “vénlány”, roppantmód várom a jövőévi lagzijukat.;)

Ünnepelt Iri és Lucacica

 

Az egész amolyan strandhangulatú összeröffenés volt, sült hallal, “sültpuntival”, rántott cukkinivel, karfiollal és husival, házi ubisalival meg isteni limonádéval, meggylével. Kihagytam valamit?  Ó igen, volt még fröccs is, ahogy annak lennie kell! Akár a Balatonon, itt is papírtálcákról falatoztunk, és nagyon élveztük a játékot… :))

Hm, nagyon rafkós ez a vőlegény...Mintha Sanyi az ásványvízért nyúlna...de nézzük csak meg jobban, mi van mögötte?

 

Iri tortájának alapkompozíciója Rose Levy érdeme. Imádom a receptjeit, pontosak, kiforrottak, vagyis egytől-egyig vérprofik. Visszanyúl a klasszikusokhoz, de továbbgondolja az összeset. Ettől olyan bolondulásig jók! A receptjei előtt pársoros tanácsokat olvashatunk, most épp a tökéletes ízhatás érdekében kell egy nappal korábban összeállítanunk a tortát. És valóban, megint igaza van! Bársonyos-könnyed, ahogy ő fogalmaz, és én ezentúl tuti alkalmazni fogom a szókapcsolatot. Pontosan az ilyen tortákra, mert egy brutálcsokis  nem akárminél, cseppet sem egyszerű a könnyedséget megőrizni. Pláne nem 40 fokos kánikulában.

Próbálom a fényviszonyokra fogni, az én rétegeim láthatóan nem különültek el olyan szépen, mint a Rose-féle csodán. 🙂 Amúgy meg tényleg hibátlan falat, akinek akad egy szabad délutánja, mindenképp ugorjon neki!

Hozzávalók

A piskótához:

227 g 60-62%-os étcsoki
236 g forralt víz (1 bögre)
8 nagy tojás (400 g)
200 g cukor
150 g tortaliszt (1 bögre – 2 ek. finomliszt + 2 ek. búzakeményítő)

A kakaósziruphoz:

133 g cukor
42 g holland kakaópor
236 g forralt víz
1 tk. vaníliapaszta
1 ek. málnalikőr

A töltelékhez (málna ganache):

340 g 60-62%-os étcsoki
85 g fehér csoki (min. 30% kakaóvaj)
232 g tejszín
135 g házi málnaszósz, esetleg készen vásárolt málnalekvár/átpasszírozott málnapép
1 1/2 ek. málnalikőr

Az enyhén zselés málnaburokhoz:

200 g málna
80 g cukor
150 g málnavelő
50 ml víz
1 csomag piros tortazselé

Elkészítése

  1. A piskótához a forralt vizet az étcsokival alacsony lángon felforraljuk, majd folytonos kevergetés mellett egészen sűrűre főzzük. Felülete fényes, állaga pudingszerű lesz, ami lágyan omlik le a fakanálról. Fóliát nyomunk rá és teljesen kihűtjük.
  2. A tojásokat a cukorral vízgőz fölött kihabosítjuk, és csípős melegre hevítjük. (Ekkor nagyjából 26°C-os és sűrű a masszánk) Vegyük le tűzről, és robotgéppel, kihűlésig verjük habbá. (8-10 perc)
  3. Óvatosan, két részletben forgassuk bele a tortalisztes keveréket, majd rögtön utána, hasonlóan körültekintően a csokoládés masszánkat. Felezzük meg a kész tésztaalapot, és oszlassuk el két 23 centis formában. Süssük 25-30 percig, majd hűtsük ki.
  4. Sütés közben elkészíthetjük a kakaószirupunkat. Ehhez a kakaót a cukorral keverjük el, majd öntsük rá a forralt vizet. Kezdjük el melegíteni, sűrűsítsük be. Forrásól számítva, nagyjából 5 perc múlva kész is a szirup. Keverjük bele a málnalikőrt.
  5. A töltelékhez az étcsokit és a fehér csokit aprítógépben feldaraboljuk. Közben a tejszínt a málnapéppel habzásig forraljuk, majd az aprítógép nyílásán beöntjük a forgó gépbe. Gyönyörű simára és fényesre elkeveri. Ez egyébként elkészíthető manuál módban is, minden gépi segítség nélkül – csak sokat kell darabolni hozzá. 🙂 Adjuk hozzá végül a likőrt is.
  6. A torta összeállításához vágjuk félbe a két piskótát. Mindegyik lapot itassuk meg a kakaósziruppal, jó vastagon, egészen nedvesre. Az első korongot kenjük meg a krém 1/4 részével, majd helyezzük rá a következőt, és ismételjük meg a műveletet. Oldalát és tetejét a maradék 1/4 résszel körbekenjük, csupán vékonyan. Éjszakára hűtőbe tesszük.
  7. Másnap a torta tetejére zselét készítünk; ehhez a málnavelőt (szitán átpasszírozott málna, magok nélkül) a vízzel elkeverjük, alacsony lángon felhevítjük. Az egész málnát eloszlatjuk a torta tetején (érdemes a kész torta fém karikát szorítani, így nem fog elfolyni a zselés keverék), s a zselét még melegen rájuk öntjük. Hűtőben kifagyasztjuk.

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 5 hozzászólás » | 2 867 olvasás

Nyári gyakszi 2012: az 1. hét

2012. július 14. szombat | 07:52 | 15 hozzászólás


Tanulságos volt az első cukrászgyakorlatos hetem. Jobban mondva a második, miután a kezdő július 2-i napomon – igen nagy lendülettel -, fél emeletet zúgtam lefelé az üzemi lápcsőn. Meglepő módon, kis akcióm után még két órát munkálkodtam, majd kissé morcosan hazabotorkáltam (amit én inkább az étlen-szomjan létre fognék, merthogy mintegy slussz poénként, hosszúra nyúlt hömbölgésem végén, a szendóm frissen sikált hipós csempére huppant), végül egy otthoni végzetes borogatás után már nem ment a lábra állás. Sikerült itt is szépen bemutatkoznom – a hét hátralevő részében kényszerpihenőre ítéltek.

Ami a tanulságot illeti: továbbra is béna vagyok, de kőkeményen… és természetesen ez iszonyúan megvisel, látom magamon, ahogy újfent kezdek szétcsúszni.. 🙂 Mégis mindig meglepődök, hogy elég hozzá ennyi. Egyszerűen hiába csinálom itthon szívvel-lélekkel, ha a nagyüzemi ritmus ennyire más. Egészen más. Bent az üzemben lajhár vagyok, ügyetlen, nem bírok emelgetni a gerincem miatt, és úgy általában véve is elképesztően groteszk jelenség lehetek, kitűnök a többiek közül. Legtöbbször feleslegesnek érzem magam, és a legegyszerűbbnek tűnő feladatokon vérzek el.

Nincs kellő határozottságom. Olyan apróságokban sem, mint kenőkéssel a szeletsütemény alá nyúlni, aztán meg vaxpapírral becsomagolni a szerencsétlenjét. Ez általában teljesen kiborít, mások 2 perc múlva túljutnak ezeken a csöpp kellemetlenségeken, míg én egész délelőtt ilyesmin rugózok.

Ráadásul teljesen lefáraszt az egész gyakorlat; testileg, de a fentiek miatt többnyire inkább lelkileg. A holtpont talán tegnap volt. Amikor hazajöttem 1 körül, megebédeltem, Anyummal sorozatot néztünk, picit elnyúltunk-pihentünk, majd fél 6-kor naivan úgy döntöttem, ledőlök egy fél órácskára aludni. Éjjel 11-kor ébredtem föl. 🙂 Egész nap alig ittam, közben a vacsora is kimaradt, egész napos összteljesítményem kajaügyileg egy szendvics, az az islerkarikavég az üzemben, és egy kis adag csirkepörkölt volt nokedlivel, zöldborsóval. Ó és elfogyasztottam egy málnás joghurtot is, meleg ellen. Amikor magamhoz tértem 11-kor, fogalmam se volt róla milyen nap van, hány óra, holnap kell-e dolgozni mennem vagy mit csináltam az elmúlt hat órában. Ennyire még sosem borultak föl a napok, a napszakok..

Ami azért pozitívum, hogy bár több takarítónői feladatot kaptam az egy hét alatt, nem rekesztettek ki érdemi dolgokból sem. Sőt, igazából Szabolcs és Nóri (ők az üzemi oktatók) baromi segítőkészek, próbálnak felzárkóztatni a csoporthoz. Apró lépésekben kezdem, ahogy a többiek is tették még múlt szeptemberben. Állítólag eleinte ők is lassan kenegették a krémet, idő kellett hozzá, míg megismerték az üzemet, belerázódtak a szakmába. Egyik csajszi Csilla, mesélte, hogy egy alkalommal műanyag dobozos nutellát fürösztött meg a vízben, Szandi pedig könyökével küldött a mélybe egy egész sor süteményt.. Nekem szerdán 8 extra szeletet sikerült kivégeznem könyörtelenül.

A következő képeket a Stop cuki honlapjáról kölcsönöztem, ezeket hasonlóképp készítjük “mi” is a Talentum üzemben.
Kezdésnek például az oldalára borult Extra szeletjeim…:

Stop cukrászda, Szeged: Extra szelet

A kihagyhatatlan Somi

Kedvencem, a farönk

Ez utóbbi odabent, nálunk szerintem sokkal izgalmasabb díszítést kapott.

Egyébként a jól ismert magyar sütemények készülnek, így a Krémes, Dobos, Puncs, Gyümikocka, Japán szelet, Kókuszgolyó, tündéri díszes mignonok, Csoki-, gesztenye-, meggyroli mind-mind megtalálhatók a listán. Tegnap pedig Kímélő szeletet kellett betöltenem, több-kevesebb sikerrel…….. Még mindig meglep, milyen hihetetlen hatalmasak ezek a piskótalapok, az itthoni mini kreálmányaimhoz képest. :)) Van mit pótolnom, az biztos, de mindenképp plussz pont az oktatóüzemnek, amiért az OKJ-s vizsga jóformán összes tétele szerepel a repertoárban.

Azért viszont piszkosul aggódom… 🙂 Bár tény, hogy egyhuzamban sosem töltöttem több időt egy hónapnál, egy helyen – szakmai cukrászatban. Mondjuk úgy, rajtam kívülálló okok miatt… de még mindig nem tudok papírt fölmutatni róla, ami teljesen felemészt.. mi van, ha…nem is vagyok alkalmas erre az egészre, csak…képtelen vagyok beismerni..? Mindig lassabb voltam másoknál, de sosem merült fel bennem eddig, hogy ez hátrány lenne. Került már ki sok minden a kezeim közül, amire büszke voltam, amihez igenis kitartás kellett… de valóban elég ez? Más ennyi idő alatt orvosi diplomát lóbál a kezében. Én még mindig önmagamat keresem a mélyben….

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: énblog 15 hozzászólás » | 3 329 olvasás

Egy igazi kókuszos. Mit egy, AZ igazi kókuszos!

2012. július 4. szerda | 16:57 | 10 hozzászólás


Megrögzött egy téma ez a kókusztéma. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én igazán ütős kókuszos kókusztortát még nem ettem. Valószínű mert kókuszaromából és szárított reszelékből majdhogynem lehetetlen visszaadni a kókusz teltségét, meg az egész kókuszkultuszhoz általában párosított vidámságot.

Volt rá ugyan egy kísérletem két éve, azt sem mondanám éppenséggel bukónak, no de a kettő pont nullás verzió…! Ha a 2010-es változatot idilli jelzővel illettem, ez most minimum valami “duplaidilli dilis dolog” lett, mondom ezt a lehető legnagyobb komolysággal! 🙂 Olyasmi, amit nyáron hűsítő mivolta miatt villázunk, télen pedig megvan benne az a szolid elegancia, hogy a karácsonyi vacsi záródesszertje lehessen belőle.

Mert fehér, mert habkönnyű, mert ott az a kis rafinéria, és mert nagyon kókusz. Kókuszsűrítményből, kókuszlikőrből, reszelékből és kivonatból készül, egyszóval a kókuszdió kérges héján kívül minden benne van, aminek benne kell lennie. Anyu az édességét ugyan tovább fokozta volna, szerinte a krémréteg elbírna több fehér csokit, vagy akár plusz cukrot is. Legközelebb kipróbálom úgy is, a receptet pedig már módosított arányokkal pötyögtem le, ha valaki elkészítené el ne felejtse jelezni, hogy sikerült! Egyébként az alsó sűrített tejes-melaszos kókuszréteg igen lágy, puha és édes, ami külön öröm számomra. Sosem szerettem krákogni a fullasztó kókuszreszeléktől.

Ó és még egy fontos; köszönöm mindenkinek a jókívánságokat “kétballábam” ügyében! Tegnap megröntgenezték, nem törött el, de még csak repedésről sincs szó, hál’ Istennek…. Elképesztő hogy megúszom mindig, még ilyen gyetva csontsűrűséggel is. Mindenesetre nagy kő esett le a szívemről, most néhány napig nem terhelhetem, de pénteken már szeretnék visszamenni gyakorlatra. Remélem nem bántanak majd emiatt, nem gondolják, hogy ellébecolom a gyakorlati napokat, de azért tényleg hihetetlen, már megint milyet alakítottam. Valljuk csak be, nem vagyok könnyű eset, felejthető meg pláne nem.. Nem mindenkinek adatik meg ilyen cikis belépő. :)))))))

Hozzávalók

A kekszalaphoz:

11 db kókuszos győri zabfalatok
3 ek olvasztott vaj

A sűrített tejes-melaszos-kókuszréteghez:

210 g édesített sűrített tej (Oké!)
140 g kókuszreszelék
1 ek. sötét melasz
2 tojásfehérje

A krémréteghez:

200 g jó minőségű fehér csokoládé
60 g nyírfacukor
375 g philadelphia krémsajt
300 ml kókuszsűrítmény/kókuszkrém
200 ml sűrű tejszín (min. 30%)
25 ml kókuszlikőr
25 ml citromlikőr (elhagyható)
1 tk. kókuszaroma
2 nagy tojás
2 tk. étkezési keményítő

A tejföltetőhöz:

125 ml tejszín, 2 ek. porcukorral kemény habbá verve
120 g tejföl
kókuszreszelék

A házi Raffaello receptjéért pedig ide kattints.

Elkészítése

  1. A kekszeket az olvasztott vajjal aprítógépben összedaráljuk és egy 20 centi átmérőjű kapcsos formába nyomkodjuk. A kókuszreszeléket a sűrített tejjel, a tojásfehérjével és a melasszal fakanállal kikeverjük, és az egészet kb. 15-20 perc alatt elősütjük.
  2. A fehércsokit gőz fölött megolvasztjuk, összekeverjük a philadelphia krémsajttal, a kókuszsűrítménnyel, a tejszínnel, a likőrökkel, a kókuszaromával és a tojással – ezt legkönnyebb egy merülőmixerrel megtenni -, majd az elősütött tésztára öntjük.
  3. A formát jó alaposan alufóliába csomagoljuk, hogy a víz véletlenül se szabaduljon be a tortakarikába. Ezután egy mélyebb falú tepsibe tesszük, forralt vizet öntünk köré és nagyjából 1 órán át sütjük-gőzöljük. Akkor jó, amikor közepe még egy kicsit remegős, de szélén a massza már szilárdabb, teteje pedig enyhén sárgás színű. Zárt, de már lekapcsolt sütőben hagyjuk kihűlni.
  4. A tejszínt a tejföllel és a porcukorral óvatosan összeforgatjuk. A kihűlt torta tetején lazán elsimítjuk, kókuszreszelékkel meghintjük. Házi (esetleg boltban vásárolt) raffaellóval körberakjuk.

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: egyebek 10 hozzászólás » | 2 737 olvasás

Havi egyetlen magányos

2012. július 3. kedd | 08:51 | 1 hozzászólás


2-3 árválkodó bejegyzés, özönnyi félretett recept, nyári gyakorlat és magazinos vidámság. Így jellemezném a júniust, miután átlibbentünk egy újabb hónapba – hoppi, ezúttal már  nyár közepébe!

Punnyadni nem punnyadunk az biztos, zsúfolt egy nyár elé néztünk júniusban. Persze hangosan dohogok az el-elmaradó blogbejegyzések miatt, amit mostanában rendre beígérek, hogy aztán lesütött szemmel, másnap már valami egészen másba fogjak. Kell a segítség Apu vállalkozásánál is, most épp egy nyári fotótanfolyamot szervezünk (érintjük-hirdetjük többek között az ételfotózást, lehet ám érdeklődni! :), és szeptemberben szintén indul egy, azt készítjük elő. Össze kell tákolni végre a weboldalát is, szülinapjára tudniillik azzal lepjük meg.

Iringóék után jártunk szülinapos Babszinál, kapott tőlem egy Avon kézitáskát. Jobban mondva egy kézzel faragott neszeszert, olyant, amilyen formájában legjobb lehet egy Avon neszeszer; marcipánból, piskótából, főzött csokikrémmel és házi pillecukorros fondant-szőnyegen.

Receptet nem is tudom, miként mellékeljek, ugyanis több komponensű dolog. Belsejével szemezve például, igenis zseniális volt a piskóták együttese! Ezúttal egy külföldi gasztroblog képe tapasztott monitorhoz, és ihletett meg. Képzeljétek, három féle piskótaréteggel készül, ezek állagukban és ízükben is egészen eltérőek. A csajszi karamellás vajkrémmel illesztette össze (erre nem tudom miért cuppannak az amerikaiak, de a piskóták is épp elég vajasak, minek oda még két csík tömény vaj!?), majd öntötte nyakon egy étcsoki ganache-al. Oké  oké, már hallom is Anyu szemrehányó sóhaját, hogy “három különböző piskóta kisütésére, ilyen tikkasztó melegben milyen elvakult némber vetemedik?” A válaszban rendre nagybüszkén kihúzom magam.

A piskóták alapreceptje itt olvasható (A Little Night Circus Cake, milyen találó egy név…), szerencsére a nőci grammban is megadta az arányokat, nem kell utánaszámolgatnunk. Mindhárman kevert piskótások, vagyis viszonylag pikk-pakk idő alatt megvannak. Persze van, ami még tovább gyorsítana a dolgon, mondjuk egy KitchenAid gép………

A karamellás vajkrémet viszont Kiskukta kedvenc főzött csokikrémjére cseréltem. Hihetetlen finom, tényleg toplistás darab.

Nem a legnyáribb torta lett, de mindenképp nővérkémnek szóló volt. Linkelnék még a végére egy pár fotót, aztán ugrok is a következő bejegyzésnek.

Eredetileg kettő volt belőle, csak Luca kivégezte az egyiket.

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, piskóta, torta 1 hozzászólás » | 1 737 olvasás