Nyári gyakszi 2012: az 1. hét

2012. július 14. szombat | 07:52 | 15 hozzászólás

Tanulságos volt az első cukrászgyakorlatos hetem. Jobban mondva a második, miután a kezdő július 2-i napomon – igen nagy lendülettel -, fél emeletet zúgtam lefelé az üzemi lápcsőn. Meglepő módon, kis akcióm után még két órát munkálkodtam, majd kissé morcosan hazabotorkáltam (amit én inkább az étlen-szomjan létre fognék, merthogy mintegy slussz poénként, hosszúra nyúlt hömbölgésem végén, a szendóm frissen sikált hipós csempére huppant), végül egy otthoni végzetes borogatás után már nem ment a lábra állás. Sikerült itt is szépen bemutatkoznom – a hét hátralevő részében kényszerpihenőre ítéltek.

Ami a tanulságot illeti: továbbra is béna vagyok, de kőkeményen… és természetesen ez iszonyúan megvisel, látom magamon, ahogy újfent kezdek szétcsúszni.. Mégis mindig meglepődök, hogy elég hozzá ennyi. Egyszerűen hiába csinálom itthon szívvel-lélekkel, ha a nagyüzemi ritmus ennyire más. Egészen más. Bent az üzemben lajhár vagyok, ügyetlen, nem bírok emelgetni a gerincem miatt, és úgy általában véve is elképesztően groteszk jelenség lehetek, kitűnök a többiek közül. Legtöbbször feleslegesnek érzem magam, és a legegyszerűbbnek tűnő feladatokon vérzek el.

Nincs kellő határozottságom. Olyan apróságokban sem, mint kenőkéssel a szeletsütemény alá nyúlni, aztán meg vaxpapírral becsomagolni a szerencsétlenjét. Ez általában teljesen kiborít, mások 2 perc múlva túljutnak ezeken a csöpp kellemetlenségeken, míg én egész délelőtt ilyesmin rugózok.

Ráadásul teljesen lefáraszt az egész gyakorlat; testileg, de a fentiek miatt többnyire inkább lelkileg. A holtpont talán tegnap volt. Amikor hazajöttem 1 körül, megebédeltem, Anyummal sorozatot néztünk, picit elnyúltunk-pihentünk, majd fél 6-kor naivan úgy döntöttem, ledőlök egy fél órácskára aludni. Éjjel 11-kor ébredtem föl. Egész nap alig ittam, közben a vacsora is kimaradt, egész napos összteljesítményem kajaügyileg egy szendvics, az az islerkarikavég az üzemben, és egy kis adag csirkepörkölt volt nokedlivel, zöldborsóval. Ó és elfogyasztottam egy málnás joghurtot is, meleg ellen. Amikor magamhoz tértem 11-kor, fogalmam se volt róla milyen nap van, hány óra, holnap kell-e dolgozni mennem vagy mit csináltam az elmúlt hat órában. Ennyire még sosem borultak föl a napok, a napszakok..

Ami azért pozitívum, hogy bár több takarítónői feladatot kaptam az egy hét alatt, nem rekesztettek ki érdemi dolgokból sem. Sőt, igazából Szabolcs és Nóri (ők az üzemi oktatók) baromi segítőkészek, próbálnak felzárkóztatni a csoporthoz. Apró lépésekben kezdem, ahogy a többiek is tették még múlt szeptemberben. Állítólag eleinte ők is lassan kenegették a krémet, idő kellett hozzá, míg megismerték az üzemet, belerázódtak a szakmába. Egyik csajszi Csilla, mesélte, hogy egy alkalommal műanyag dobozos nutellát fürösztött meg a vízben, Szandi pedig könyökével küldött a mélybe egy egész sor süteményt.. Nekem szerdán 8 extra szeletet sikerült kivégeznem könyörtelenül.

A következő képeket a Stop cuki honlapjáról kölcsönöztem, ezeket hasonlóképp készítjük “mi” is a Talentum üzemben.
Kezdésnek például az oldalára borult Extra szeletjeim…:

Ez utóbbi odabent, nálunk szerintem sokkal izgalmasabb díszítést kapott.

Egyébként a jól ismert magyar sütemények készülnek, így a Krémes, Dobos, Puncs, Gyümikocka, Japán szelet, Kókuszgolyó, tündéri díszes mignonok, Csoki-, gesztenye-, meggyroli mind-mind megtalálhatók a listán. Tegnap pedig Kímélő szeletet kellett betöltenem, több-kevesebb sikerrel…….. Még mindig meglep, milyen hihetetlen hatalmasak ezek a piskótalapok, az itthoni mini kreálmányaimhoz képest. Van mit pótolnom, az biztos, de mindenképp plussz pont az oktatóüzemnek, amiért az OKJ-s vizsga jóformán összes tétele szerepel a repertoárban.

Azért viszont piszkosul aggódom… Bár tény, hogy egyhuzamban sosem töltöttem több időt egy hónapnál, egy helyen – szakmai cukrászatban. Mondjuk úgy, rajtam kívülálló okok miatt… de még mindig nem tudok papírt fölmutatni róla, ami teljesen felemészt.. mi van, ha…nem is vagyok alkalmas erre az egészre, csak…képtelen vagyok beismerni..? Mindig lassabb voltam másoknál, de sosem merült fel bennem eddig, hogy ez hátrány lenne. Került már ki sok minden a kezeim közül, amire büszke voltam, amihez igenis kitartás kellett… de valóban elég ez? Más ennyi idő alatt orvosi diplomát lóbál a kezében. Én még mindig önmagamat keresem a mélyben….

Pin It» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: énblog 15 hozzászólás » | 1,291 olvasás



Hozzászólok a Facebookos felhasználónevemmel!

15 hozzászólás - “Nyári gyakszi 2012: az 1. hét”

1. Katalin Verderber via Facebook üzenete:
   2012. július 14. szombat, 08:07

   most akartam írni bátorító sorokat!

2. kizsbori üzenete:
   2012. július 14. szombat, 08:16

   Kitartás, kitartás, kitartás! És kicsivel több önbizalom Látva a gyönyörű és minden bizonnyal fincsi sütijeidet, szerintem nincs egy csöpp félnivalód sem. Minden kezdet nehéz, bele fogsz rázódni te is! (tapasztalat! teljesen más területen kezdtem 2 hete, ráadásul külföldön, szóval tudom, hogy min mész most át) Nagyon drukkolok, és jobbulást!
   :))))

3. Kata üzenete:
   2012. július 14. szombat, 10:35

   Szia!
   Nagyon szomorú vagyok, hogy mindig történik valami, amitől nehezebb lesz és elbizonytalanodsz. Ennek a cukrászdai gyakorlatnak nem sok köze van ahhoz, amit csinálni szeretnél, egyszerűen át kell rajta esned, hogy oda juss, ahova szeretnél. Nagyon szeretném, ha nem adnád fel, mert számomra igazi példa vagy és tényleg imádom, amit csinálsz. Gondolj arra, hogy milyen szuper, hogy végül találtál helyet, ahol le tudod tölteni ezt a gyakorlatot. Én is félek tőle, hogy milyen lesz, ha jövőre ezt fogom csinálni és biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz lesz nekem is, képzeld például én is lassú vagyok és ráadásul nem is olyan ügyes, mint te uh muszáj, hogy jó példával járj előttem és ügyesen végig csináld! Kitartást és jobbulást!
   Ja és pihenésképpen süthetnél valamit otthon!

4. Katalin Verderber via Facebook üzenete:
   2012. július 14. szombat, 10:37

   írtam a blogra, olvasd el! ja meg múltkor írtam a kókusztortához is, olvasd el azt is! jobbulást, puszi!

5. Arnold üzenete:
   2012. július 14. szombat, 11:22

   Szia te cuki cukrászlány
   Még nem jöttem rá miért nincs elég önbizalmad,hisz folyamatosan olyan szuper sütikkel lepsz meg minket,hogy csak na Csak gondolj arra mi minden finomság van már mögötted & mennyi lesz még…huuuu,de várjuk őket,hidd el. Én viszont azt javaslom,hogy a kiszabott pihenést tényleg pihenéssel töltsd hiszen mindenkinek szüksége van rá! Még neked is,ez parancs Kitartás & kellemes hétvégét neked is!

6. Theia üzenete:
   2012. július 14. szombat, 12:55

   Óó, kitartás, ne add fel…! Az eleje nehéz nagyon, de minden egyre könnyebb lesz. Annyira megértem, amit írsz, bár én teljesen más területen, de hasonló helyzeten megyek (mennék) át – annyi különbséggel, hogy nekem még normális szakmai gyakorlatom sincs, ahol hibázhatnék, élesben bénázom tapasztalat híján. :/
   De látom, fölöttem egyel Bori is kb ezt írta.

7. Evi üzenete:
   2012. július 14. szombat, 13:14

   Csenge, olyan sok nehezsegen mentel mar at, hogy egy kis uzemi gyakorlat meg sem kene hogy kottyanjon. Tudom, hogy amikor sok pici dolog tortenik, akkor el tudsz keseredni es felhalmozod magadban a sikertelensegeket. Kivanom, hogy ebbol az eddig rossz tapasztalatbol is tanulj meg mindent, amit meg lehet.. mert ez a legjobb amit tehetsz. Sok esetben nem valtoztathatunk azon, ami tortenik velunk, de azon, hogy mi hogyan reagalunk .. azon igenis tudunk valtoztatni. Erosodj, es kitartas kitartas kitartas tolem is…

8. Eva Borbely via Facebook üzenete:
   2012. július 14. szombat, 13:16

   hajra Csenge.. ez is CSAK egy lekuzdheto akadaly…

9. E. üzenete:
   2012. július 14. szombat, 18:19

   Mintha magamról olvasnék Fontos helyzetekben mindig elbizonytalanodom. És egy TRAMPLINAK érzem magam, ennek pedig az az eredménye, hogy úgy is viselkedem, bénán. Na de sebaj! Milyen unalmas is lenne enélkül!
   Na meg aztán, ha majd saját cukrászatod lesz, akkor a többieknek kell alkalmazkodniuk hozzád.
   Ja igen, én is naaagyon lassú vagyok. Fel a fejjel!

10. Anikó Farkasné Sáfrány via Facebook üzenete:
    2012. július 14. szombat, 19:26

    Kata által írtakkal értek egyet,miszerint:Ennek a cukrászdai gyakorlatnak nem sok köze van ahhoz, amit csinálni szeretnél, egyszerűen át kell rajta esned, hogy oda juss, ahova szeretnél.Ne törődj vele,ha bénának tűnsz,mert nem vagy az.Csináld ezt végig,akármilyen nehéz,majd meghozza a gyümölcsét.Amúgy minnél görcsösebben bizonyítani akarsz,annál tutibb hogy elszúrod.Én mikor kinyitottunk,egyszerű tésztákat úgy elszúrtam,hogy sírtam.Erre rá kell majd érezned,mert egész más otthon sütni kedvtelésből,és más mikor élesben megy a dolog,de menni fog,csak kitartás!!!!!!!!!

11. zuzka üzenete:
    2012. július 14. szombat, 22:54

    Minden előttem szólóval maximálisan egyetértek, pedig egyikőjüket sem ismerem
    És még annyit, hogy egy orvosi diploma nem jelenti, hogy a tulajdonosa megtalálta önmagát. Ez nálad viszont folyamatosan megtörténik. Egy ilyen “üzemi gyakorlat” (de borzasztó kifejezés) szerintem is a túlélendő kategóriába tartozik. Te nem az extra szelet kenegetésére vagy hivatott, az tuti, hanem valami sokkal-sokkal finomabb és szebb süti létrehozására!

12. Csenge üzenete:
    2012. július 15. vasárnap, 06:25

    Köszi mindenkinek, most már azt hiszem kezdem kicsit derűsebben látni a dolgot.

    Valójában az eszem nagyon is jól tuja, hogy ezen végig kell menetelnem..nem csak hogy bizonyítsak magamnak, másoknak, de az alapokon kívül kis alázatot sem árt gyakorolni…

    Valahol tök megnyugtató, hogy más is jár hasonló cipőben. Sőt, igazából kicsit bosszant, amiért itt nyavalygok, ahelyett, hogy föltettem volna egy csudi tortareceptet, szülinapos beszámolóval…;)) Nem vagyok egyedül a bajommal, és bizony vannak sokkal rosszabb helyzetek is. És mégis mindig csupa agymenés vagyok, mintha lehetetlen lenne elengedni magam.

    De azért azt remélem tujátok, hogy a sok hűhó egyetlen dolog miatt van. Mert cefetül bele vagyok szerelmesedve ebbe az egészbe…:)

13. Sütimizéria via Facebook üzenete:
    2012. július 15. vasárnap, 06:31

    Jajj Ti, megkaptam minden kedves sort, nagy ölelés belétek!! Nagyon jó olvasni ezeket, holnap egész biztosan velük indulok a hétnek. Ott lapulnak majd a zsebemben.

14. Katalin Verderber via Facebook üzenete:
    2012. július 15. vasárnap, 06:43

    <3

15. Hajni üzenete:
    2012. július 17. kedd, 10:33

    Kedves Csenge!

    Egyet értek az előttem szólókkal!
    Én a gerincproblémádra tennék egy javaslatot: Dr. Kovalenko Marina személyes tapasztalatok alapján bátran ajánlom!!!! Bár Pesten dolgozik de hidd el megéri!

    Üdv:Hajni

Nincs facebook fiókom, másként szeretnék hozzászólni!

Neved (required)

E-mail címed (rejtve marad) (required)

Webcím

Spam védelem: Mennyi 1 + 10 ?

* = kötelező kitölteni
Az üzenetben használhatsz HTML-tageket.

Notify me of followup comments via e-mail

Spam Protection by WP-SpamFree