Sütimizéria » 2013 » január
Ilona Praktikái Ajándékbolt   Sütimizéria receptkönyv FejesRibizke   Sütiklub   Latin Negyed csokibolt  

Töltsük meg a kekszes dobozt: Pisztáciás-narancsos vágott rudakkal!

2013. január 21. hétfő | 18:50 | Még nem érkezett hozzászólás


Álmos a reggel, a város is vastag tejfehér lett. Az egész ország hóborította és csendes. Pár napig, hangtalanul bandukolva benne. 🙂

Hétfőn megszületett Zoé Kincső, második csöpp unokahúgom. 🙂 Dóra és Babóca jól vannak, már hétvégére haza is engedték őket, Anyum pedig tegnap utazott föl egy egész hétre jobbkéznek. Furcsa Apuval kettesben, picit tartok is a magánytól, hogy majd nem beszélgetünk annyit, Ő meg magára marad a problémáival. Ahogy én is. Anyu szintén vegyes érzelmekkel vágott neki az útnak, teli várakozással és félelmekkel, hogy helyt tud-e majd állni. Most persze hiába erősítem benne, de én jól tudom, a bajban betonbiztos támasza lesz nővérkémnek. Hiába, Ők Fleitek már csak ilyenek. Anyuban, Gabikában is kiapadhatatlan a jóság és a féltés, ha szükség van rájuk, ők aztán sosem hagynak cserben. 🙂

Közben gondok vannak a cukrászsulimmal, de lassan már meg sem lepődünk az osztályban, minden hétre kijut egy ilyen. Kár tépelődni rajta, most már azt hiszem kezdjük elengedni annak tényét, hogy valaha is jobb lesz. Állandó fejetlenség, senki sem tud semmi biztosat – beleértve a tanárainkat, vezetőséget is -, minden mindig csak úgy közömbösen lóg a levegőben, hiába tapossuk 5. hónapja a másodévet. És hiába vár ránk egy záróvizsga 4 hónap múlva. Továbbra sincs például diákigazolványom (szeptember első hetében igényeltem meg) vagy használható órarendem. Eddig egyedül az üzembeosztásunk volt megbízható, habár utóbbi időben egy-két gyakorlati óra sajnos elmaradt. Ezeken a vizsgafeladatokra összpontosítunk, nagy haszna lenne, de egyre kevesebb osztálytársam veszi komolyan a képzést. Nem csodálom.

Ízelítő a Blikk Nők Konyha februári számából:
Bostoni krémpite, kicsit másképp

A Danival töltött időn túl, a könyvecskékről kapott visszajelzések és a magazinos munka az egyetlen, ami előre hajt és igazán boldoggá tesz. Utóbbit egyre inkább élvezem, szárnyalhatok, és ott van benne a lélek. Kitalálni a havi témát, majd köré építeni a sütiket, előbb kóstolni szívvel, majd egész lényét megszeretni, utána megfotózni, végül a maradékot közösen, nagycsaládosan elfogyasztani. Persze ugyanúgy izgalmakkal teli kihívás, hiszen határidős munka, ráadásul itthon hétköznapokon is mindig nagy a tobzódás, de… sokkal szabadabb, nyugodtabb az egész. A szerkesztőségben nem is hiszik szerintem, mennyi mindent adtak ezzel a lehetőséggel. 🙂

Itt pedig egy csipetnyi szeretet, még az égősor mögül: pisztáciás-narancsos…háromszögek talán? 🙂 Bár már elmúltak az Ünnepek, ezeket a kis csodákat mindenképp szerettem volna publikálni. Furcsa, mert olyan rettentő közelinek tűnik még Szenteste, és az azt követő felutazás is Pestre… Ez az ízvilág felejthetetlen számomra, a narancsos alaptésztát már egy éve felfedeztem, most picit módosítottam rajta. De változatlan a lelkesedés, most még narancsosabb! 🙂 Szerintem nagyon passzol a marcipános pisztáciához! Érdemes folpackba csomagolva tárolni, és később szeletelni. Légmentesen záródó fémodobozban 5-7 napig vidáman megvannak, omlós, puha marad.

Pisztáciás-narancsos háromszögek, 1/2 adag tésztából!
Kb. 40 db

Hozzávalók

1 narancs
1 ek. juharszirup
2 tojás (S méret, vagyis kisebb, de formás darabok)
150 g vaj
50 g porcukor
100 g barna nádcukor (muscovado)
350 g finomliszt
120 g mandula
csipet só
1/2 tk. sütőpor

Marcipánrúd

150 g natúr marcipán (háromszoros, magas mandulatartalmú)
50 g mozsárban finomra dörgölt pisztácia + 2 ek. durva pisztácia
50 g porcukor

Elkészítése:

  1. A narancsot forró vízzel megmossuk, megszárítgatjuk, héját egy fémtálkába lereszeljük, majd félbevágjuk és a levéből is csurgatunk rá egy keveset. (nagyjából 2 evőkanálnyit) Hozzáadjuk a tojásokat is, egy villával lazán habosra keverjük.
  2. A finomlisztet a sütőporral és egy csipet sóval egy nagyobb tálba szitáljuk. A porcukrot a nádcukorral és a mandulával együtt, robotgépben porfinomságúra őröljük, majd a lisztes keverékhez adjuk.
  3. A vajat elmorzsoljuk benne, középen mélyedést készítünk és ide öntjük a tojásos-narancsos keveréket. Gyors mozdulatokkal kidolgozzuk a tésztát, összegömbölyítjük és 2 órára – még jobb egy éjszaka! – hűvösre tesszük.
  4. Megfelezzük, lisztezett felületen fél centi vastagra nyújtjuk, lekenjük tojásfehérjével és közepére illesztjük a pisztáciás marcipánrudat. Ráhajtjuk, megsodorjuk, tetejét fehérjével lekenjük, durva pisztáciával megszórjuk.
  5. 175°C-ra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük. Ekkor kissé megmackósodnak, finom illatuk és aranysárga aljuk lesz.
Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény Megjegyzés küldése » | 1 821 olvasás

Karácsonyi aprósütikollekció I. rész, és az Új év

2013. január 2. szerda | 09:08 | 2 hozzászólás


Boldog Új Évet!!!

Mindenek előtt szeretnék kívánni…: Egészséget a testnek, no meg egészséget a léleknek – hogy mindig legyen kellő kitartásunk álmaink, vágyaink valóra váltásához! Ezt kívánom mindannyiunknak az Új évre…

…Szórakozottan lehuppanok a hintaszékbe, és így, kicsiny blogom nyugalmában ringatózom előre-hátra, miközben múltidézek. Mert hintaszékben való elidőzéshez a magasröptű gondolatok bizony hozzátartoznak.. :))

Vannak hónapok, amik talán most elreppentek, mert írásban nem esett szó. Sajnálom, hogy nem írtam róluk, hiszen rengeteg dolog történt, ami megformált, azt remélem jó irányba. Tényleg semmi sem történik ok nélkül, és az elmúlt hetekben történtek sem voltak hiába. Hosszú idő után esett meg újra, hogy nem telt el úgy nap, amit üresnek, kifacsartnak éreztem volna. Hogy bármi is csüggedt, értelmét vesztett lett volna. Fáradt sokszor voltam ugyan, de sokkal inkább fizikálisan, mintsem lelkileg letörve. Még én is tanulószakaszban vagyok, ami az Élet “ajándékként megélését” jelenti.. De már kezdem megtapasztani, milyen hatással van az rád a másik feled megismerése, amikor igazán közel engeded magadhoz és ezt viszont érzed. Olyankor lehet bármilyen rossz napod, tudod, hogy egyszer hazatérsz..

Pssszt… Őrangyal-lesen!
A Karácsony csendesen telt, ám minden esténkről, eltöltött délutánunkról marad egy kép, ami velem marad. Persze szokás szerint megint elfolyt minden időnk, ezért kénytelen voltam a hétvégét csukott ajtók mögött, a konyhában végigsündörögni. Valójában ennek ténye nagyon is feldobott, hosszú idő után, végre a család örömére volt “jelenésem” sütni.  Sőt, 24.-e reggelén, fadíszítés mellett még szakítottam időt a kagylókák csokiban való megfürösztésére – hozzáteszem anyukám nagy örömére. :)) Ott sorjáztak zsúfolt sorokban, kimártott végeikkel. Mindezt természetesen én nagy meghatottságomban, a Szoba pedig teljes zűrzavarában követte végig. Gondolok itt a fotelkarfán elidőző szaloncukorpárokra vagy az elhullajtott tűlevélkupacra a parketten.

De ahogy az szintén lenni szokott, közös erőbedobással végül, Szentestére minden teljes fényében ragyogott. 4-kor átsétáltunk a hagyományos házsorköszöntőre, majd pár órával később, már Lucáékkal közösen kebeleztük be a ropogós bőrű, szimpatikus kacsacombokat (köretként imádott lilakápival!!). Dani fiú – neve körött tömött szívecskékkel, kiről az első sorokban is esett szó…. 🙂 – átjött ajándékozni. Kaptam Tőle egy csoda tortalapátot, annak rendje-módja szerint saját készítésű, antikolt hatású fadobozban. 🙂 Még az Ünnep lendületében felavattam ételfotózáshoz!

 

25-én mi pakoltuk fel Jézuska itt felejtett ajándékait, és elvittük egészen Gabikáig. Egy különleges hidegtállal várt bennünket, ami kacsacombok-és mellek, libamáj, töltött káposzta és társai után, eskü: életmentő könnyedséggel bírtak – nekem a paprikakarikába töltött kapros túró volt a kedvencem. Meg a göngyölt csirkemellfalatkák. És a baconbe csavart csirkemáj, Lipót pékségbeli Kornspitz kiflivel!! Micsoda gasztro-ízutazás. :))

26.-a elpilledős-filmnézős pihenőnapnak lett kikiáltva, olyan romantikus fiúbarát filmekkel, mint az “Aludj csak, én ámodom” vagy az “Édesek és mostohák”. 27-én Iringóékkal ültünk le egy közös eszem-iszomra, 30-án pedig Pesterzsébetig autóztunk, hogy meglátogassuk Dóráákat, a kissrácokat és persze Zoé pocaklakót. Lila fényekbe öltöztetett Karácsonyfát is találtunk, meseszép volt! 🙂

A mi fánk, néhány kipécézett kedvenc díszemmel

Ami pedig a karácsonyi aprósütikollekciót illeti, végre recepteket is hozhattam! Tudom én, az elmúlt időszakban kevés került föl belőlük a blogra (bár mostanra a többségnek biztosan csömöre van az édes aprósüteményektől :)), általában mert üzem mellett kevés idő jutott itthoni csibészkedésre. 🙂 Általában ha készült valami finomság, rögtön a II. Sütimizéria könyvecskébe vagy a Blikk Nők Konyha havi számaiba készült.

Ha a blognak is kívánhatnék valamit 2013-ra, az egyetlen dolog lenne. Olyan, ami a blogot bloggá, a cukrásztanoncot igazi kalandvágyóvá teszi: Szeretnék sokkal nagyobb gondossággal dolgozni, sokkal naprakészebbnek lenni, ha megosztom az élményeimet. Valahogy számomra sosem ott ér véget a “munka”, hogy süteményillat tölti meg a házat. Kigondolom, megsütöm, kóstolunk, majd megfotózom, beburkoljuk az egészet ÉS írok a milyenről. Meg hogy mit duruzsolt a süti. Ettől olyan jó ez!

Pilóta-ihletésű piskótatallérok

Ismét lengyel recept nyomán készült ez az aprósüti. Ugyan nem az agyonzselézett állagú “hitlerszalonnát” választottam tölteléknek hanem a Lidl-ben kapható Maribelt, a házi babapiskótakorongok azért stimmelnek. Ahogy a temperált csokibevonat is roppanós és fényes maradt. Amolyan “gyerkőcök kedvence” süti, Luca odáig volt érte. 🙂

“Pilóta” piskótatallérok

Hozzávalók:

3 tojás, szétválasztva
80 g porcukor
75 g liszt
1 üveg Maribel málna/eperlekvár
kb. 20 dkg temperált étcsoki/étbevonó csoki

Elkészítése:

  1. A fehérjét a cukorral kemény habbá verjük. A sárgáját kikeverjük, majd hozzácsurgatjuk a fehérjéhez. Óvatosan márványosra keverjük, beleszitáljuk a lisztet és simára keverjük.
  2. A piskótamasszát habzsákba töltjük, majd kizsírozott-liszttel vékonyan behintett sütőlemezre, kicsiny korongokat nyomunk. 180°C-ra előmelegített sütőben, 10-12 perc alatt ruganyosra sütjük.
  3. Lemezen kihűtjük, majd a korongok közepére 1-1 tk.-nyi lekvárt púpozunk. Házilag temperált bevonóval, esetleg  bolti bevonócsokival beterítjük a korongokat (én egy csőrös kiöntőből csurgattam, így egyenletesen oszlott el a csoki).

 

Apró kagylókák – fehér csokis mogyoróganache töltelékkel

Hozzávalók – a tésztához:

100 g étcsokoládé (min. 55%)
200 g hideg vaj, felaprítva
300 g liszt
100 porcukor
200 g pörkölt, darált mogyoró
1/2 tk. mézeskalács fűszerkeverék
1 tojás
1 tojássárgája

Töltelék:

200 ml tejszín (min. 30%)
350 g jó minőségű (pl. Callebaut Velvet) fehér csoki
1 ek. mogyorólikőr
házi/bolti nutella

Kimártáshoz: temperált ét bevonó/bolti ét bevonócsoki

Elkészítése:

  1. A tésztához vízfürdőben megolvasztjuk az étcsokit, 10 percig hűlni hagyjuk. Hozzákeverjük az egész tojást és a sárgáját.
  2. A vajat a liszttel elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a porcukorral előzőleg finomra őrölt darált mogyorót és a mézeskalács fűszerkeveréket. Közepére mélyedést készítünk, és belekanalazzuk az étcsokis-tojásos masszát. Gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk, és az egészet hűtőbe tesszük 30 percre.
  3. Közben elkészítjük a tölteléket: A fehér csokit finomra vágjuk, egy fémtálba tesszük. A tejszínt felforraljuk és a csokoládéra öntjük. 1 percig állni hagyjuk, majd simára keverjük. Hozzáadjuk a mogyorólikőrt és a hűtőbe tesszük, amíg teljesen visszahűl. (Nagyjából 1 óra)
  4. A tésztából diónyi golyókat gömbölyítünk, és fém kagylókaformába (tescoma márka, Auchanban kapható) nyomkodjuk (középen kisebb mélyedést hagyva a tölteléknek). Eltart egy darabig, de két csomagból kétszeri sütéssel viszonylag gyorsan végzünk. 180°C-os sütőben 10-12 perc alatt kisütjük. Még kissé könnyen törnek, de azonnal elválnak a formától, elég lesz sorra kiütögetni őket. Hűtsük ki teljesen.
  5. A fehércsoki ganache-t habbá verjük, simacsöves kabzsákból kitöltjük a kagylókák üregeit. Széleit véékonyan megkenjük kevés nutellával (ne legyen túl gejl, főleg ha nem a Callebaut Velvet csokijánál édesebb fajtával dolgozunk), és két kagylókát összeforítunk.

Kell neki néhány nap, míg összeszikkad, de utána… hihetetlen finom. Ráadásul fémdobozban tárolva 7-10 napig tökéletesen eláll, így Ünnepek alkalmával előredolgozhatunk.

Hamarosan a folytatásban: Fahéjas-narancsos tallérok ribizlilekvárral/karamellkrémes étcsokiganache-sal, gesztenyés-diós macskakörmök, pisztáciatöltelékes háromszögeg

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK, karácsony 2 hozzászólás » | 2 932 olvasás