Sütimizéria

Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

           

Karácsonyi inspiráció-buborék + vaníliapaszta, vaníliarúd olcsón!

2011. december 9. péntek | 09:01 - 5 hozzászólás

Új recept hiányában – nyugalom, tartogatok azért még meglepetéseket, éppen a hétvégére terveztem nagy aprósütis dömpinget – az eddigi gyűjteményből emelnék ki párat. Sokat idén is megsütök belőle, ugyanis mi vagyunk sorosak a karácsonyi házsorköszöntőben… :-) A körítés a kis “aprósüti-szelvényeken” többnyire új lesz, érdemes ezeket az ajánlójat átbogarászni azért. Figyelem, durván karácsonyízűek, és még addiktívebbek lesznek!

Szeretetpuszedlik, több ízben	Szeretetpuszedlik marcipános-narancsos, illetve diópralinés ízvilággal – müncheni mintára. A Rischartba ugyanis már október közepén megérkezett egy futószalagos gép, ami alatt ezek a parányi puszedlifélgömbök áteresztve, csokoládébevonatot kaptak. Talpukra pedig egy cégjelzéstetkót (mintha nem tudná az ember, ha jót falatozott süteményből, az csakis a Rischartból gyühetett). Úgy képzeljétek el, hogy mikor a berendezés másik végén felbukkantak, a csokibevonat már gyönyörű matt fényűre szilárdult. Nekünk már csak rakodni kellett ládákba, többszázadmagukkal együtt. ;-) Lényeg a lényeg, a marcipános narancstölteléket onnan csentem el. Fenomén egy ízvilág!
Mogyorós-étcsokis havas csúcsok	Egy az egyben olyan íze van, mint a kakaós Győri Édes keksznek. Ezen meg is lepődtem. Roppanós és omlós, a hamisítatlan és csupa nagy betűs keksz állag, tetején hósipkával, valami ízes német fehér csokiból. Szóval szeretjük, nálam idén abszolút befutó és egyedülálló favorit.
Mandulás-mézes szarvacskák	Finom porhanyós, és mézes, a pörkölt mandula jól kiérződik! Nagyon is illik tetejibe egy vaskos csokibevonat, de ha másra gondoltunk csokibevonatot fahéjas kristálycukorban meghempergetni őket.
Mézes-mandulás kocka	Erre a csudisütire – a többi karácsonyi mézessel szemben – nem kell hosszú napokat várnunk, míg élvezhetőre puhul. Ellenkezőleg, melegében vajpuha, csak a napok előrehaladtával kezd száradni. Érdemes ezért fémdobozban tárolni, de még jobb egy csokoládés vaskos burok köré. Élvezeti értéke így garantáltan kitart az ünnep végéig!
Égetett cukros puszedli	“Elhatároztam, hogy megsütöm Nagyi receptjét, amit Karácsony környékén írt le nekem. Annyi élmény, emlék fűződik hozzá. A hosszú szobában voltak elrejtve, az ajtó melletti szekrénykében. Ahogy indult elővenni, még parányi termete alatt is recsegett az öreg fa. Akkor előkerült a mély fémdoboz, s közben csillogott a szemem. Emlékszem, szinte torkomban éreztem a szívdobogásom, olyan izgatottan vártam a titkot. Levette a fedelét, és megcsapott az a varázslatos karamellás-fahéjas illat. Égetett cukros puszedlik voltak, képtelenség összetéveszteni bármi mással. :-) Lapult ott kakaós és mézes is, de ez volt mind közül a legkülönlegesebb, a legfinomabb. És tegnap amikor beleharaptam a sajátjaimba, ugyanúgy éreztem. Egyszerre az izgalmat, és a melengető érzést – pont olyan lett, mint az övé…. Sűrű, vajpuha tészta, az égetett cukor fűszeres aromájával.” Ez lesz az első Karácsonyunk Nagyi nélkül. Érezni is, hogy nincs itt.
Narancsos keksz, pisztáciakrémmel	Nagyon csippantom ezt a kekszet! Akár egy héttel korábban be lehet gyúrni, addigra hűtőben is jól összeérnek ezek a citrusos ízek. Könnyen kezelhető tészta, egy irtó klassz ízvilággal. Pisztáciás krémmel (horrorára miatt csak smaragdkrémként emlegetem) pedig valami igazi csoda.
Gyömbéres szivecskék	“Itten tobzódnának az újabb aprósütemények. Most egy arany gyöngysorral próbálok túladni rajtuk… ;-)) No persze nem hiszem, hogy nagyon tukmálgatnom kéne, ugyanis káprázatos az ízvilága. Hihetetlen miféle aromát ad neki a kandírozott gyömbér, a különféle fűszerek és a kókuszreszelék. Tökéletes párosítás, csak valahogy mindig elpárolog… “
Drazsépuszi	Nincs Karácsony Drazsépuszik nélkül. És mint az idén kiderült, nyár sem múlhat el úgy. Egyedüli buktató a dologban, hogy maximum egy hétig marad friss, még fémdobozos betonbiztonságos tárolás mellett is. Ahogy akkoriban emlegettem, “frissen sülve igazán töménnyé tette a rengeteg kókusz, másnapra ez számomra határozottan enyhült, kiérződött a többi ördögi összetevő is. Külön-külön celofánba burkolva nagyszerű ajándék lehet az ünnepekre!” Fenntartom!
Mogyorós-pisztáciás habcsókok, fehércsoki mousse-al	Látjátok a képet? Szinte megelevenedik előttünk Karácsony másnapja; bent a konyhában még álmoskásan, a Szenteste csomagbontós izgalmai után, egy bögre forró kapucsínót megmarkolva ülünk le Családi körben.. Miközben halovány napsütés melengeti arcunkat. Tudjátok, amitől szikrázóan szokott csillogni a hó odakinn. És hogy kik ők, akik talán még emlékezetesebbé teszik a reggelt? Pörkölt mogyorós habcsókok, fehér csokimousse-al összetapasztva, majd pisztáciában jól meghempergetve. Maga a tüneményesség, itthon bolondulunk az efféle finomságokért. :-) Másnapra már egészen megszívják magukat a töltelékkel, ami a napok előrehaladtával csak még inkább ellágyul, szinte eggyé válnak. A tejszín ne tévesszen meg senkit, nem fog megromlani. Forralt formájában egy jó hónapig kihúzza. Persze akkorra úgy sem marad belőle semmi. :-)
Mogyorós dán vajas keksz	Karácsonyfát enélkül ne is hozzanak az angyalkák! Ez a karika ugyanis dekorációnak sem utolsó, főleg nem Gabika fáján, aki beléjük van habarodva. Kis klasszikus, igazi omlós, most épp pörkölt mogyorós! Ha másért nem is, a hangulatos fémdobozok miatt biztos beruháztunk már egy-egy végeláthatatlan mélységű dán kekszre. És akkor bizony tudjuk, milyen finomak is. Január meg úgyis csendes hónap, akkor mehetünk elvonóra mogyorós vajaskarika-függőknek!
Vörösbársony labdacsok	Tökéletes ajándék a konyhából, afféle örök barátoknak. :-) A posztban egyébként elsősorban a csokoládétemperálásról regélek. Ez a tükörsima, matt fényű, macerás bevonó elkészítési módja, de egyszer mindenképp érdemes kipróbálni. Megdöbbenünk, mennyire jó cucc. :-) Házi közegben is tökéletesen megvalósítható, méregdrága márványasztal sem szükséges hozzá – bár meg kell hagyni, segítségével az elbíbelődési időtartam lényegesen lerövidül -, egyszerűen a hőfokokra kell odakoncentrálni, türelmesen várakozni, pontosan betartani minden időt. Good luck!
Karamellás-magvas bolyhocskák	Nem csak a virító díszek miatt van karácsonyi beütése ennek a sütinek. A karamell nálam alapjáraton dísze az ünnepnek. Van egy hagyomány nálunk, Szenteste a terített vacsora előtt egy-egy gerezd almát, narancsot és darab diót osztunk szét egymás között. Ez a családi együttlétünket, az egymáshoz tartozást jelképezi. Az olajos magtöretburokkal ez az aprósüti ezt idézi számomra… Sajnos idén kicsit félek a pillanattól.
Diós marlenka, az elmaradhatatlan	“Nem az süteményféle, amihez csak úgy az idő elütésére fog hozzá az ember  – bár ha van fölös belőle, egyértelműen a legjobb, amit tehetsz vele. Erre igenis rá kell készülni! Nemcsak anyagiakkal és szabadidővel, de lélekben is. Persze a göröngyös út ellenére is imádom minden mozzanatát, még ha közben gyakoriak is az érzelmi kitörések. Bizony, általában nagy szitkozódások és kétségek közepette készül a remekmű, de így van ez jól. Egyébként sem közvetlenül a vendégsereg érkezése előtt kell akcióznunk, a tökéletes sütemény érdekében néhány nappal korábban kell megcélozni a konyhát. Igazi megmérettetés, felér egy lelki gyakorlattal; de a zárókép majd tényleg mindent kárpótol. Csak a munkafolyamat alatt pateroljuk el a családot. Nem, még annál is messzebbre.” Eltarthatósági ideje amúgy egy hónap, vagyis akár ma neki lehet látni. Az ünnepre jól megszívja magát, már-már lehetetlen felismerni melyik volt egykor tésztalap, melyik karamellkrém. Idehaza ezt az állapotot még nem sikerült megtapasztalnunk, és gyanítom soha nem is fogjuk. ;-)
Dióhabos-szilvalekváros pitecsoda	…amolyan békebeli-nagymamásan, a hagyományos ízek kedvelőinek! :-) A pitetészta már önmagában is jelenség, elképesztő milyen ízessé, milyen gazdaggá teszi a sok tojássárgája! És akkor a tömény, vaskos dióhabról, no meg az alatta húzódó csípős, beregi szilvalekvárról még nem is beszéltünk… …De azthiszem nem is kell, beszél ez önmagáért! :-)
Kagylólak - belga csokikrémdesszert	Kitűnő desszert lehet belőle Szentestére! Az elgondolás egy Potter adaptáció nyomán született meg: Kagylólak a hetedik kötet egyik kulcshelyszíne, egy meleg otthon, sötét időkben is biztonságos menedék. Remélem ezt sugallta a süti is, én amolyan romantikus “kettecskéndesszertnek” címkézném. :-) Tészta gyanánt csakis az omlós, mascarponés-vajas jöhetett szóba, nem mellesleg tök dekoratív is lett! A nugátkrém pedig Isten ajándéka, én mondom… Nem volt abban olyan nagy tudomány, mégis a belga csokik ízvilágát juttatta eszembe, és akkor már megérte, hát nem? Hát de! Tessenek csomagolni, mert Kagylólak immáron kiadó: Becuccolás kizárólag édesszájúaknak, roppanós zsírtészta no meg mogyorónugát szívlelőknek! :-)
A kávékrémes, francia ihletésű torta	Vállalkozó szelleműeknek – fodrozódó csokihullámmal a tetején, krokanttal az oldalán. Na meg extravagáns csokicsipsszel, fekete trüffelgolyóbisokkal ráadásként. Bon apetit!

Illetve! Fiúk-lányok, még kapható vaníliapaszta (2500 Ft egy üvegcse), vaníliarúd (3000 Ft 10 dkg) a szegedi cukrászkellékesben! Akit érdekel a dolog, még be tudok neki szerezni hét elején, egy elsőbbségi csomaggal oda is ér hétfőn! Jelezzétek a kommentekben, ha van rá igény!

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ajánló, aprósütemény, egyebek 5 hozzászólás » | 527 olvasás

Szegedtől Münchenig, meg vissza – II. rész

2011. november 7. hétfő | 19:50 - 2 hozzászólás

3 nappal ezelőtt…

Becsukott szemmel elmorfondírozgatok néha az Otthonról. Milyen épp most, uralkodó-e már az a november eleji csípős hideg, ami kipirosítja az igyekvők arcát és némely leányzó meglepően hosszúra nyúlt orrát.. :-) Vajon sárgába borult a Liget? Persze, biztosan nem várt meg. Csak lennék már otthon, hogy magam gyalogoljak át rajta.

Halottak napján magam előtt láttam a temetőt, parányi pislákoló pontok százával – egy napra ismét felmorajlik a környék, mint egy nagy családi összejövetelen. Sokat gondolok Őrájuk, akik már nincsenek itt, és akikkel több időt kéne együtt töltenem. Eszembe jutnak, elmosolyodok. Észreveszem magamon, már nem szomorít el a kislány anyukája ölében az U-Bahnon, nem szorul össze a gyomrom, ha egy fiatal pár egymásnak örül a pályaudvaron. Velem is meg kell történnie, hamarosan..

Vajon otthon is beleszugerálják már az emberbe minden utcafronton, hogy néhány röpke hét, és itt bizony Karácsony lesz? Münchenben előfordul. A Rischartban nagyjából másfél hete ünnepi slágereket énekel a dolgozók apraja-nagyja, a boltjaikat pedig elárasztották a csokimázas méretes csillagok, a díszes aprósütemények – megjegyzem aljukon gravírozott cégjelzéssel. Akárhogy is, én szeretem, hogy ilyen korán kezdődik. Gyorsan elrepül az ünnep, korán bele kell csöppenni.

***

Írtátok, hogy tartsunk kis szakmai körutat, együk be magunkat München város elegáns desszertjei, különleges pralinéi közé! Rögtön itt fent, kis francia beütéssel. A város központjában, a Marienplatzon rengeteg efféle eldugott, és kevésbé eldugott kincsesbányára lehet bukkanni, ahol kis falatnyi boldogsággal kényeztethetjük magunkat – hozzáteszem egy vagyonért. :-) Érdemes kinézni a Victorien Markt-ra, onnét a Dallmayr-be, de rövid séta után az Elly Seidl egyik mintaboltját is megtaláljuk a Maffeistraße-n.

S bár Franciaországban még nem jártam, csak némi kutatómunkából, képekből és receptekből van egy sejtésem az ottani remekekről. Elnézve a kirakatokat, a németek éppen ezt a nyugati ívet próbálják követni. Sajnálom, hogy a csöpp bonbonok gyártásába nem tudtunk jobban belelátni (karácsony előtti dömpingben az Elly Seidl egyszerűen nem tudott bennünket fogadni), mert ilyesféle pultok előtt mindig hosszan elidőztem, üvegen át titkokat, ízkombinációkat elcsenni! :-)) Komolyan visszamennék kitanulni a szakma ezen ágát, a németek tényleg jók ebben.

 

 

 

 

 

 

 

 

Másban már kevésbé. Fellapoztam a munkanaplóimat, meg persze Noémival is sok mindent megvitattunk, akarva-akaratlanul a magyar helyzethez viszonyítottunk. Mennyire vagyunk elmaradva gasztronómiailag, technikában, minőségben? Akadnak hézagok, az biztos, de ne higgyétek, hogy olyan rossz a helyzet. Van, amiben lenne mit fejlődnünk, másban viszont példát vehetnének akár rólunk. Nem egyszer botránkoztunk meg a dolgozók szórakozottságán, márkskor komoly hanyagságán – HACCP-ben kimondottan sokszor “nyúlnak mellé” – íme, néhány kiollózott részlet a második hétről:

Mi az, amit biztosan másként csinálnál otthon?

A HACCP  precízebb betartása, hiszen akárhogy is, ez egy rendkívül fontos kérdés!!! Sajnos volt példa egy gyomorforgató szituációra a héten, ami picit azért meghökkentett. Nyilván a legtöbb cégnél jelen van, bárki tudna példát hozni a jelenségre, de mégis elgondolkodtató és lehet belőle tanulni: pléhekre kellett pakolni a géppel felcsavart kifliket, amit aztán négyen patkó alakúra hajlítottunk, végül sütőlemezzel együtt regálra rakodtunk. Azonban ez a lemez alul olyan mocskos volt, hogy feketére festette az egész tenyeremet. Azt a tenyeremet, amelyikkel a következő pillanatban már üdén és lendületesen formáztam meg a kiflikéket – vagyis minden csupa dzsuva lett. Abban a helyzetben egyszerűen kikerülhetetlen volt, hiszen 300 kiflike várta futószalagon, hogy elkészüljön. Nem volt idő kézmosásra vagy fertőtlenítésre, a fürge munkatempót nem csak hogy megkövetelték, de úgy látszik előrébb való is volt a tisztaságnál, holmiféle szabályzatok betartásánál. Tényleg minden idő pénz.

Egy héttel később, ugyanerre a kérdésre adott válaszom:

A kimaradt krémek, piskótavégek újbóli felhasználásába nagyobb energiát fektetnék. Egyik félgömb alakú tortakülönlegességük ugyan épp ezt a célt szolgálja; a megmaradt fehér piskótadarabokat átválogatják (állag, íz és szag ellenőrzése után eldobják a már nem alkalmas végeket), majd a fentebb említett módon összeállítják a tortát. Sajnos ez csak a fehér maradékokra igaz, a csokoládés/esetleg krémmel összetöltött kimaradt korongokra nem. Ráadásul itt kimondottan nagy mennyiségekre kell gondolni, előfordult, hogy több rekesszel szállítottam megmaradt alapanyagot a süllyesztőbe.

Áttekinthetőbb, rendezettebb hűtök az alapanyagoknak! Volt rá példa, hogy egymás hegyén-hátán sorakoztak az újra temperálandó csokoládék, egy nem túl tiszta ládában. Máskor pedig, a fagyasztó előterében egy kimaradt tepsi süteménnyel találkoztam, ami helytelenül volt tárolva – elhagyatottan egy doboz tetején. A néni, akit lekísértem, egyszerűen megfogta és minden utánajárás nélkül bevitte a többi közé. Vajon miért lett elkülönítve a többitől…?

Az alapanyagokon, mennyiségeken viszont nem spórolnak. Sőt! Ha egy süteményben töltelék van, akkor az vaskos, jó ízű krémréteg. A piskóták a legjobb likőrrel, vaníliaesszenciával, rummal vagy zamatos kávéval vannak átitatva, és a mennyiség, amit rálöbözgetünk, garantáltan áthatja az egészet! :-) A leveles tészta ropogós és levegős, és biztosra vehetjük, hogy igazi, klassz vajból készült – méghozzá frissen, még aznap hajnalban. A csokoládék mindegyike átlagon felüli, egyszerű bevonóktól a 70 és afölötti %-os étcsokoládékig. Volt szerencsém többet magam is tesztelni, tényleg nem zsákbamacskát árulnak.

Ezt a minőséget azért érthető módon megfizeti a vásárló, Noémival többször is vettünk szendvicset (Na ilyen professzionális, űbervagány szendókra még szüksége lenne a magyarnak!), süteményt vagy kávét (A duplakapucsínó tripla habbal? Szenzációs, hadd ne halljak meg faktorral!), és valóban nem olcsó egyik termékük sem. (2-csillagos ég euró közötti összegekre kell gondolni) Viszont! Ha egy sütemény ízletes, magas az élvezeti értéke, ha a nyersanyagok frissek, egészségesek, és a tölteléket sem spórolják ki a termékből, akkor elismerem: palira vettek vagy sem, én bizony büszkén vállalom! ;-)

Vasárnap lényegében minden zárva van, a Rischart kivételével. Ezért gyakran jártunk be a pályaudvaron lévő üzletükbe ebédelni, kávézni, nézelődni… Volt egy hangulata, ez biztos hiányozni fog. :-)

 

 

Mutatok pár képet a munkahelyről is, ez már a cukrász-pék részleg:

Balról a muksó nagy mókagólya volt. Egy alkalommal épp a máktölteléket egyengettem el fémkeretben, szép akkurátusan, precízen. :-D Látom, jön nagy rössel:
- Csak nem először fogsz kenőkést?
- Igen, túl sokan vannak (már a fémkeretek) kicsit még új nekem a dolog… – elhaló motyogás a vége.
- Aha. – vág közbe – Rögtön gondoltam. – és kilép a képből

Voltak arcok. :-)))

 

Részlet az október 17-23-i munkanaplóból:

Ezen a héten a cég pék oldalán kaptunk helyet Noémival. A jóformán végtelenített helyiség két nagyobb részre oszlik; Ahogy haladunk befelé, előbb a pékáruk kisütésére, néhány befejező művelet elvégzésére alkalmas terem fogad, melynek hatalmas a belmagassága és ablakai vidám fényt árasztanak az ott dolgozókra. Talán ezért fordul elő, hogy a munka is lendületes, vidám, feszített tempó mellett is könnyedén el lehet beszélgetni a többiekkel. Tovább haladva megtaláljuk a hátsó kisebb, kimondottan hűvös és sötét termelőhelyiséget, ahol az alapanyagok összemérése és a tészta előkészítése történik. Korántsem meglepő ez a hőmérsékletcsökkenés, hiszen a hajtogatott, illetve omlós tészták ezt a hőfokot szeretik (omlós tésztánál a vaj nem ég le, sokkal porhanyósabb marad, míg a hajtogatott tésztákat könnyebben lehet nyújtani és formázni).

Az itt dolgozók szintén kedves emberek (leszámítva a mogorva pasast ősz szemöldökkel), nagyon kommunikatívak, sokuk jól beszéli az angolt! A héten végig együttműködtek, terelgettek a helyes irányba, emberileg abszolút csak pozitív élményeim vannak! Legjobb példája talán, hogy rövid (de annál látványosabb! :-)) didergésünk után, szinte azonnal Rischart-os pulcsiba bújtattak! Ezt munka után magunkkal is vihettünk.

 

 

 

Részlet október 24-28-i munkanaplómból:

A héten ismét a cukrászrészlegen szorgoskodtam, de most már Noémival az oldalamon. A munkalégkör barátságos, az első heti lerökönyödésem tökéletes ellentéte. Végre felnyílt a szemem, szomjaztam az emberek társaságára, némelyikükkel egészen jól elbeszélgettem (bár hozzáteszem legtöbbször angolul is zavartan, picit félénken szólalok meg), a velem közel egykorú fiatalok sok mindenbe bevontak. A munka pörög, megköveteli a tempót, de a napok előrehaladtával egyre inkább úgy érezi az ember, igenis képes lépést tartani! Mi több, arra is feleszméltünk, hogy apró-cseprő feladatokon túl, komolyabb munkákat is ránk bíznak.

Nem tudom mennyire voltak elégedettek a heti teljesítményemmel, én magam is hullámzónak érzem. Egyik nap például, az aktuális cukrászmester (Viccesen csak Franciska, merthogy Franciaországból telepedett át – a szerk.) szinte azonnal rám pirított, amiért csak tesze-toszán álltam munkára várva. Az az igazság, hogy előtte küldtek el a gyümölcsös tortácskáktól, ezért kicsit meg voltam lőve. Tényleg éppen csak a köröket róttam, és ez elég is volt neki… Láttam, egy csapásra leírt és visszafordíthatatlannak tűnt. Mindenesetre igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból, neki különösen bizonyítani. Őszintén nem tudom, mennyire sikerült lenyűgöznöm, a mélypont talán a Sachertorták körbevonása volt. Ott kezdődött, hogy nekem kellett volna összeszednem az eszközöket, de sajnos nehéz kiismerni a terepet, még nem mozgok valami otthonosan itt sem. Ráadásul minden szavát németül intézte hozzám, hiába értetlenkedtem, kértem, hogy az angolt használja. Végül magából kissé kikelve, egyedül gyűjtötte be a forgatható tortaállványt, a kenőkést és a lekvárt – Sachertorta lévén, baracklekvárral kellett vékonyan bevonnom az oldalát.
Egyiknél aztán a korongok szétcsúsztak, amit természetesen az én hibámnak könyvelt el. Meglehetősen lassú halál következett. Magasra emelte, megvárta míg ráfigyelek, majd jelentőségteljesen a mélybe ejtette  a rozoga remeket. Nos, az én romjaimat is onnét kellett összekaparni. Vagy legalábbis fázni nem fáztam aznap. :-))

Rischart üzletek egyébként a belváros több pontján ragyognak. Maga a cég 16 üzletet tart fent, a személyzet állandóan, 24 órában váltja egymást. A termelőüzem tágas, rengeteg embert foglalkoztat és lát el „mindennapi kenyerével”. Nagyon tetszik ez a német mentalitás, hogy a dolgozó is ember, munkája ugyanolyan becsülendő. Hogy igenis jár neki a reggeli, az ebéd, mellé forró kávé vagy hideg sör, s munka végeztével még a vacsorának valót is csomagolhat. Ez mindenképp követendő példaként jár elől..

A folytatásban…

Cukrászképzés Münchenben
Szombati körutak
Stuttgart: cukrász-és pékkiállítás

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ajánló, gasztrotéma 2 hozzászólás » | 206 olvasás

« Korábbi bejegyzések