Csokiparány blogja

Újfent kókuszosak, de még mindig elfogynak. Habár szerintem, most hétvégén a többség eltűntetéséről én gondoskodtam. :-)) Legutóbbi próbálkozásomhoz hasonlóan, itt is a kókusz dominál, ám teljesen más típusú finomságról kell most beszéljek! Ezzel az egyszerre fanyar és édes, gyümölcsös krémmel szívta meg magát a tészta, így az egész kicsit lágyabb lett, mint elődje volt. Nagy szerepet játszott ott is a pudingkrém, de nagyon ügyelni kellett az arányokra, nehogy fullasztó legyen a végkifejlet. Itt azthiszem sikerült kiküszöbölni ezt a problémát, abszolút légiessé vált az egész. Tejszínhabrózsával együtt meg pláne! :-)

Pedig nagy félelmem volt a benne reljő citrusféle, az ananász. Mindig is ódzkodtam tőle, valahogy túl távoli az íze. Nem tudom mi az oka, de most nagyon ízlett, a helyén volt minden. Lehet ez is tipikusan az a gyümi, amihez fel kell nőni…? Vagy talán a Briannel kötött életreszóló barátságom szerettette meg velem..? :-))) Akárhogy is, most nagyon büszke rám. ;-) Tény, hogy nem is érződik ki olyan intenzíven, épp csak amennyire szükséges.

Szóval franya egy süti, mindenképp tessenek elkészíteni! Merthogy méregdrága pomeló nélkül is nekiállhatunk, egyszerűen helyettesítsük más egzotikummal!

Hozzávalók

A tésztához:

• 500 g finomliszt
• 12 g sütőpor
• 120 g porcukor
• 370 g vaj
• 6 tojássárgája

A töltelékhez:

• 3 tojás
• 100 g kristálycukor
• 75 g kókuszreszelék
• 225 ml kókusz tej
• 100 ml jó zsíros tejszín
• 1 lime reszelt héja, leve
• másfél bögrényi felaprított ananász és pomelo

A tetejére:

• 300 ml tejszín
• 2 ek. kristálycukor
• 10 g házi vaníliás cukor
• 3 lapzselatin
• 4 ek. ananászlé
• kókuszreszelék

Elkészítése

1. A tészta alapanyagaiból, a szokott módon pitetésztát gyúrunk. Hűtőbe tesszük néhány órára, vagy akár egy éjszakára.
2. 2-3 mm vastagra nyújtjuk, a kosárkaformákat kibéleljük vele, majd 190°C-ra előmelegített sütőben 10 perc alatt vakon elősütjük. 
3. A töltelékhez a tojásokat a cukorral habosra keverjük, beleforgatjuk a többi hozzávalót, majd hozzáadjuk az apróra vagdalt gyümölcsféléket is.
4. A kosárkákat peremükig töltjük, a sütő hőmérsékletét visszavesszük 170°C-ra, majd visszatoljuk őket 20-25 percre. Akkor jó, ha tetejük enyhén pirulni kezd. Teljesen kihűtjük.
5. Díszítésként a tejszínt a kétféle cukorral kemény habbá verjük, majd a feloldott lapzselatint kevés ananászlével együtt a habba keverjük. Csillagcsöves nyomózsákból krémrózsákkal díszítjük, végül kókuszreszelékkel meghintjük.

Huh, ez még belefért így a nap indulása előtt. Feltétlenül pótolnom kellett ugyanis a tegnap esti Barátok Közt epizódot, merthogy a korábbiakhoz hasonlóan, nagyon eseménydús volt. Már a rendőr sztriptíz is tízpontos volt, magasan vert mondjuk egy True Blood epizódot…. ;-))) de most, hogy Igaziak is csatlakoztak a lagzihoz… hát, nem volt mindennapi momentum, annál azért picit szellősebben paszírozzák forgatókönyvbe. :-P

Ééés most, hogy túltettem magam a történteken, ajánlanék egy reggelilehetőséget! Vagy uzsinak valót. Délután ugyanis igyekszem beiktatni egy tejterméket, kedvencem a Danone sárgabarackos jogója.  Azt kanalazgatom sűrűbben, pláne, hogy mostanság +15 g-ot is csempésztek a pohárkákba. De mindenképp ejtenem kell néhány szót Gabika isteni kaukázusi kefirjéről is, merthogy nem véletlenül ezzel fogyasztandók tömegével a zabkekszek! Nem különösebben szeretem a kefireket, de ez tényleg messze jobb a boltinál. Gabika oltja be, majd készíti el gondosan… Remélem egyszer megtanít rá – természetesen lekvárjai és padlizsánkrémjei mellett!

Szóval a zabkekszek. A zabpehelyhet kevés dologban viselem el – rozsos párnáááán imádom :-))) -, pedig igenigen jót tesz az emberi szervezetnek. Ilyenkor télen, “fűtőhatása” miatt különösen ajánlott a fogyasztása. Emellett kiváló szénhidrátforrás, gazdag rostokban és ásványi anyagokban, valamint fehérjékben. Csak sajnos több mint valószínű, hogy nem állok neki csillogó szemekkel zabkását falatozni. Viszont aprósütiben tuti nyerő! Emlékezzünk csak a tavaly Húsvéttájt legyártott Ribizlis-zabpelyhes kockákra, vagy épp Kicsi Vú űbermenő Kuszedlijeire.

Kefir/Jogó mellé kiváló harapnivaló, ahogy egyszerre roppan és szinte elolvad a szájban. És még némileg egészségeset is fogyasztunk. :-) (Ha nem vesszük olyan görcsösen figyelembe a benne rejlő csokihegyet, a sok-sok cukrot és vajat… ) Nem-nem, most határozottan jót teszünk magunkkal! :-))

Hozzávalók (4 tepsihez)

• 300 g finomliszt
• 180 g süthető étcsoki lencse, apróra vágva
• 150 g aszalt gyümi vegyesen – én most körtét és sárga barackot daraboltam bele
• 100 g pörkölt dió, apróra vágva
• 1 tk. sütőpor
• 1 tk. szódabikarbóna
• csipet só
• 250 g vaj
• 200 g fehér kristálycuki
• 200 g barnacuki
• 2 nagy tojás
• 1 tk vaníliaeszencia
• 375 g zabpehely

Sütés után, még forrón lekentem Gabika sárgabari lekvárával

Elkészítése

1. Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra, és béleljünk ki sütőpapírral néhány nagyobb tepsit.
2. Szitáljuk át a lisztet a sütőporral, szódabikarbónával és egy csipet sóval, egy közepes méretű tálba. Tegyük félre.
3. Egy nagy keverőtálban (tényleg legyen nagy, brutális a mennyiség!!!) keverjük habosra a vajat a kétféle cukorral, majd egyenként adjuk hozzá a tojásokat. Külön-külön keverjük ki velük. Ízesítsük vaníliaeszenciával. Adagoljuk a masszáhpz a lisztes keveréket, és cipeljük magunk mellé a zabpelyhet is.
4. Ugyanúgy apránként szórjuk a masszába, jól keverjük ki vele.
5. Váltsunk kézi erőre! :-) Gyúrjuk a masszához a csokidarabkákat, az aszalt gyümiket, végül a diót.
6. Formázzunk a masszából dió nagyságú golyóbisokat, pakoljuk az előkészített tepsire, egymástól 5 cm távolságra. Megdagadnak ugyanis.
7. Süssük kb 10-12 percig, amíg aranybarna színt kapnak, de nem teljesen kemények.
8. Vegyük ki, kenjük le sárgabarack lekvárral, és hagyjuk tepsiben még 10 percig.
9. Utána megehetjük.

Az ír pogácsaféle, melynek édes és sós receptjei után egyaránt kutakodhatunk. Odakinnt délutáni teázáshoz fogyasztják, különféle krémsajtokkal, gyümölcsökkel vagy épp zöldfűszerekkel megrakodva. Ilyesféle remek kisérőt ajánlanék most. Bár tea helyett, én inkább italozgatáshoz! :-) Remek sör- és borkorcsolya lehet ugyanis belőle, amolyan kinttülős nyári estékre. Csípős és fűszeres…. és milyen színes!

Amúgy a scones, összetételét tekintve számomra elég bizarr. Sütőporos liszttel készül, vagyis egy kisebb adagba símán kerül egy egész csomaggal. Begyúrása után kissé szivacsos is az egész, amire csak rátett egy lapáttal ez az intenzív sárga szín. Amolyan Spongya Bob konckanadrág feelingje van. :-)) Nem szabad egyébként sokáig gyúrni, különben kemény állaga lesz.

Még forrón megkóstoltuk, és anyuval rögtön egymásra is pillantottunk. Merthogy mennyei. A só nem dominál benne, így a többi fűszer is teret kap. A Cayenne bors azonnal kiérződik, ahogy a curry extrém ízvilága is dominál… Szóval egzotikus, ízvilág a javából! Gyorsan összedobható, s bár frissen a legtutibb, a kisült minisconesokat akár le is fagyaszthatjuk. Dehát mért maradna…

Hozzávalók

• 280 g finomliszt
• 4 ek sütőpor
• fél tk só
• 2 tk currypor
• fél tk cayenne bors
• fél tk mozsárban megnyomkorászott mustármag
• 1 tk fokhagymapor
• 2 ek frissen reszelt (vagy nem frissen reszelt :-) parmezán
• 125 g vaj
• 50 ml tej
• 1 tojás, könnyedén felverve

A tetejére: 1 tojás + 1 tk tej keveréke, egész mákszemek

Elkészítése

1. A sütőt 200°C-ra előmelegítjük.
2. A liszthez hozzáadjuk a sót, a sütőport, a különféle fűszereket, majd elmorzsoljuk benne a vajat.
3. Középre mélyedést készítünk, beleöntjük a tejet a könnyedén felvert tojással, végül könnyed mozdulatokkal összeállítjuk a tésztát.
4. Sütőlemezre pakoljuk, tetejüket a tojásos-tejes keverékkel megkenjük, és megszórjuk mákkal.
5. Mehet a sütőbe 10-12 percre, amíg jól láthatóan megemelkedik, és színe aranysárga lesz. :-)

Ezek után már minimum nevet kell váltanom. Lehetnék a lány, aki túl sok kókuszt evett, majd egy napon arra eszmélt, hogy ő maga is azzá változott. Mindenhol kókuszt látok, és lépten-nyomon kókuszos receptekbe botlok. Tegnap a kandírozott citrushéjat is durvára vagdalt “kókuszcsipsznek” láttam, valamint lerohantam egy polcot, melyen kókuszolaj tobzódott többedmagával. És volt kókusztej is.  Ideje beszerezni néhány konzervvel- 400 Ft-os darabáron -, mert már több recept összetevői között láttam. Mint mondtam, a kókuszos receptek napjainkban beleégnek a retinámba. ;-))

És hogy mi is ez az isteni táplálék, amely Sri Lankán, valamint a Maláj-szigeteken őshonos és az élet fájaként emlegetik? A keletiek szerint a növény “az emberiség áldása”, százmilliók életét könnyíti meg, teszi elviselhetőbbé. Nemcsak süteményekben találkozhatunk vele – seprűk, szőnyegek, lábtörlők, kötelek anyagában is megtalálhatjuk. Elterjedését a vízáramlatok nagyban segítették és ahogy gyümölcsének fogyasztása egyre kedveltebb lett, termesztését is sokfelé megkezdték. Ma Dél-Amerikában 34 faja található és így ők a világ legnagyobb exportőrei.

Színe fehér, aztán az érés során megbarnul és csontossá keményedik. Belseje eleinte édes folyadékot rejt (kókuszvíz), mely az érés előrehaladtával folyamatosan sűrűsödik és végül ebből alakul ki a gyümölcshús. Mivel még éretlenül szállítják Európába, nem is tanácsos azonnal vésővel nekiesni! :-) Az optimális az, ha a dió belseje még rejt egy kevés vizet. Ekkor a hús ugyanis már elég vastag, de még nincs kiszáradva. Feltörve 2-3 hétig lazán el van szobahőmérsékleten… (Ezt csak zárójelesen a magamfajtáknak mondom, akik egyedül próbálnák bekebelezni. Ezzel megfosztva szeretett családtagjaikat az egzotikus gyümi mennyei ízvilágától. :-)))

Tartalmaz magnéziumot, kimagasló mennyiségben kalciumot valamint cinket és vasat. Mindemellett igen fontos telítetlen zsírsav tartalma is, mely jelentősen csökkenti a szívbetegségek kialakulásának esélyét. A magas kalcium tartalma miatt a tej mellett szokták ajánlani, a gyermekek étrendjébe való beillesztését, kiváló csonterősítő hatása miatt. Erre pedig valljuk be nagy szükségem lenne, elnézve a tavalyi, csúnya dexa eredményemet.

A kókuszolajról is csupa-csupa jót hallani! Nem hízlal, a közepes szénláncú zsírsavak ugyanis nem alakulnak zsírpárnává. Mi több, felgyorsítja az anyagcserét, fogyasztása nem terheli meg a szervezetet, és könnyen alakul energiává. Könnyű felszívódása miatt pedig olyanok is fogyaszthatnak kókuszolajjal készített fogásokat, akik emésztőszervi vagy egyéb betegségük miatt eddig rá sem sandíthattak zsíros ételekre. Amondó vagyok, jöjjenek hát a receptek! :-))

Kezdetnek itten egy hétköznapi, kókuszreszelékkel készített finomság. Még a hétvégén került terítékre – dióhabos kosárkának indult, csak aztán rámjött a fentebb említett szeretettúltengés. Gondoltam egyet, és hát… a diót lecseréltem kókuszra. :-))) A kosárkák aljába pedig egy krémes-tejes keverék került, vagy épp Gabika isteni narancslekvárja….. Mmm, mmm, mmm… Eccerű, naccerű!

Hozzávalók

A tésztához:

• 250 g finomliszt
• 185 g vaj
• 60 g porcukor
• 3 tojássárgája
• 6 g sütőpor

A kókuszhabhoz:

• 6 tojásfehérje
• 250 g porcukor
• 250 g kókuszreszelék

A tejes-vaníliás krémhez:

• 25 g vaníliás pudingpor
• 3 tojássárgája
• 85 g barnacukor
• 250 ml tej
• 1 vaníliarúd

Elkészítése

1. A tészta alapanyagaiból, a szokott módon pitetésztát gyúrunk. Hűtőbe tesszük néhány órára, vagy akár egy éjszakára.
2. Közben elkészítjük a vaníliás-tejes krémet, hogy legyen mit kanalazgatni a kosárkák aljába: A cukor egyharmadát a tojások sárgáival, kézi habverővel jól kikeverjük, amíg nem fényes lesz. Hozzáadjuk a pudingport, és alaposan összedolgozzuk. Egy serpenyőben a maradék cukrot a tejjel, a felhasított vaníliarúddal és kikapart belsejével feltesszük forrni. Ha forrásnak indult, apránként adjuk hozzá a habosra kevert cukros tojássárgáját, és folytonos keverés mellett – nagyjából 2 perc alatt – sűrítsük be. Tegyük hűtőszekrénybe, amíg teljesen kihűl.
3. A pitetésztát 3 mm vastagra nyújtjuk, és kibéleljük vele a kosárkaformákat. A pudingból egy jó ek-nyit kanalazunk mindegyik aljára, majd félretesszük.
4. Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra.
5. Készítsük el a kókuszhabot a szokott módon: fehérje felver, apránként bele a porcukor, majd óvatosan forgassuk bele a kókuszreszeléket is. Símacsöves nyomózsákból töltsük meg a kosárkákat, majd toljuk 20 percre az előmelegített sütőbe. Hagyjuk kihűlni a kosárkákban.

Bővül a házi készítésű csokik köre, ííí, tök jó! :-) Ugye Bounty-val kezdtem a sort még tavaly, amit múlthéten a szívdobogtató Twix rudacskákkal folytattam, most hétvégén pedig a Snickers házi változatát igyekeztem reprodukálni…  Jelentem, az egész házat intenzív mogyorókrém illat lengi be, és már fáj a gyomrom a sok nyalakodástól. :-)) Voltak aggodalmaim. Több külföldi blogot átfutottam, ötleteket merítettem, de sajnos legtöbbször már a hozzávalók összetételénél elakadtam. Ilyen alapanyag volt például a “pillecukor krém“, amit könnyedén leemelhetnénk a polcról, csak egy amerikai diszkontba kellene beszabadulnunk. :-)) Persze bizonyára ezt is elő lehetne állítani házi közegben, de gondolom legtöbbünknél szempont egy tempósabb elkészítési mód, meg hogy a végösszeg lehetőleg ne haladja meg egy karton Snickers árát… :-)) 

Azt sem szerettem volna, ha a karamellréteg kemény lesz. A Snickers ugyan nyúlánkabb, ragacsosabb a Twixnél, de szerintem senkinek sem hiányzik egy extra időpont fogászatra! :-)) Így maradtam a dulce de leche krémalapnál, feltuningolva a Snickersre jellemző összetevőkkel!

Ha összességében nézzük – márpedig úgy a legjobb falni – szerintem egyben van! Persze van még mit finomítani rajta, de engem emlékeztet a bolti változatára, és a tejszínes krémalap is hozta a megálmodottat. Pedig attól aztán tartottam!

Hogy tetszik a recept? – (10 szavazat, átlaga: 4.7)
 Loading ...  

Hozzávalók

A tejszínes krémalaphoz:

• 250 ml tejszín
• 1 vaníliarúd szőröstül-bőröstül
• 200 g fehér csoki
• 1 púpos tk. földimogyikrém (a krémesebből)
• 150 g tejpor (sovány vagy zsíros)

A karamellkrémhez:

• 1 konzerv sűrített tej (400 ml)
• 2 púpos ek. földimogyikrém (a darabosabból)
• fél csésze aprított, sózott, pörkölt földimogyoró

A bevonáshoz: 200 g tejcsoki + 2 ek. olaj

Elkészítése

1. A tejszínt a felhasított vaníliarúddal felfőzzük, majd “kérgével” együtt félretesszük, hogy jól átjárja a vanília zamata.
2. Ezalatt a fehér csokit óvatosan felolvasztjuk, majd – a vaníliarúdak eltávolítása után – a tejszínnel elegyítjük.
3. Apránként hozzáadjuk a tejport, a törökmogyikrémet és egy sütőpapírral bélelt, 23×23-as tepsibe tapigatjuk. Néhány órára (vagy akár egy éjszakára) hűtőbe tesszük.
4. Közben elkészítjük a karamelltölteléket: A szokott módon, pár óra alatt aranybarnára karamellizáljuk a sűrített tejet, majd kihűtjük.
5. A törökmogyikrémet megolvasztjuk, homogénre keverjük a dulce de leche-vel, végül beleforgatjuk a sózott mogyidarabkákat is.
6. Rákanalazzuk a tejszínes krémalapra, és visszatesszük hűtőbe. Egészen meg fog dermedni a karamellkrém is, könnyebben vágható lesz, mint a Twix volt.
7. Csokival bevonjuk, majd tetejére késsel, elnagyolt mintákat karcolunk.

Végül pedig Rúzsa Magdi napokban megjelent dala… Imádom ezt a csajt!