Márciusi tavaszköszöntő, datolyakrémes göngyöleggel

2012. március 2. péntek | 09:51 | 13 hozzászólás

Madárcsicsergésre ébredtem. Itt csivitelhetnek valahol az ablakom alatt, mert egészen lármás a kis csapat. :) Nincs mit tenni, valami megmoccant – tegnap égszínkék égbolttal, verőfényes napsütéssel köszöntött ránk a március. Még csalóka, mint mindig, de a lelkes csivitelés közepette már van miért kitárni az ablakokat egy nagy szellőztetésre. Vagy csak gyönyörködni az egyre nyiladozó természetben.

Kedvem lenne színes ruhákba bújni, zöld pázsiton végigszaladni, Lucacicával tavaszi záporokban bolondozni, egy tulipánfa alatt elpilledni, majd a májusi hídi vásáron jól megérdemelten kiköltekezni! Eljárnék már a piacra, bicajon nekilódulva, lenge kabátkában, és nevetségesen sokat adnék szezonkezdő zöld spárgáért. élénk rózsaszín faeperért, meg egy nagy csokor medvehagymáért.Ilyen ez a tavasz – mindenit megszédít.

© Photo by Claire / A képet Claire készítetteIlyenkor tényleg minden érzés, szerelem és szenvedély felerősödik, kicsit talán túlcsordul bennünk. No persze a jó értelemben. :) Mintha mindennek erőteljesebb íze, színe, illata lenne. Szinte már látom Anyukám széles mosolyát egy bokor orgona mögül, a sűrű illatfelhőből.

A hétvégére is egy ilyen esszenciális aprósüteményt hoztam, merthogy aprósütiből régen falatoztunk már a blogon (((hiába van kikészítve az a kekszes fémdoboz))).. Úgy fest, ez a délies ízvilágú, csupaszív csupa gyümölcsös göngyöleg  valódi márciusi kedvenc. Mondtam már, hogy mennyire nagyon gyümölcsös? Mintha egy egzotikumbombába harapnál bele, és abban a pillanatban meg is szűnne körötted minden. Ó igen, a datolya már csak ezt csinálja…

A datolyát [272kcal/100g (2g fehérje, 63.9 szénhidrát, 0.5g zsír)] felettébb szeretjük, nemcsak édes ízvilága, de jótékony hatásai miatt is. Többek között fokozza a szellemi frissességet, a koncentrálóképességet, elősegíti a nyugodt alvást! Nagy mennyiségű ásványi anyag tartalmának köszönhetően pedig kiváló vértisztító hatású, segíti a vérképzést és a sejtanyagcserét. Kalcium-tartalma a csontok állományát kedvezően befolyásolja, vagyis legalább a következő csontsűrűség vizsgálatomig. célszerű lesz datolyán tengődnöm. :)

Amit mindenesetre első kóstolásra megtapasztalhatunk: A datolya édes -> vagyis a datolya minden bizonnyal jól szuperál majd édesség töltelékeként is. Plusz cukor hozzáadására semmi szükség, hiszen természetes cukortartalma 70%-ra rúg, vagyis cukorbetegeknek túlzott fogyasztása nem javasolt.

Az ára viszont egészen horribilis tud lenni, amennyiben jó fajta, lédús, nem pedig előrecsomagolt kővé deformálódott datolyához szeretnénk hozzájutni. Minőségben mindenképp a Király datolya a legjobb választás, árára pillantva már kissá kimelegedhetünk: 3 900 Ft/kg körüli a hazai egységár. Ezzel együtt kicsiny hazánkban is beszerezhető, és kisebb mennyiségben érdemes is kísérletezni vele! Úgy tessék elképzelni, olyannyira ki volt számolva a sütéshez való adag, hogy fotózásra egy kósza példány sem maradt belőle. :)

Alapja egy kiváló állagú Rugelach tészta, ebbe göngyöltem bele az előre elkészített házi datolya gyümölcspépemet. Egyszerű, de nagyszerű a folyamatábra: Feltekercseled, fóliába csomagolod, és akár jól érzi magát fagyasztóban is. Ha a vendégsereg hirtelen jelentkezik be, sütés előtt csak kikapod a tésztahengert és 2-3 centis darabokra vagdosod. Tojássárgájával vékonyan lekened, fahéjas cukorban meghempergeted, majd megvárod, míg 20-25 perc alatt aranybarnára sül ez a kicsiny kis csoda. A végeredmény magáért beszél: Kérge és alja roppan a kissé kifolyt- karamellizálódott tölteléknek köszönhetően. Égni nem ég meg, de azért a mennybe még elrepít.

 Datolyatöltelékes göngyöleg, dió-és szezámmagszemekkel, csillámló fahéjas cukorköpennyel

Hozzávalók (8 kis rúd/~36 db sütihez! Lehet a fele adaggal is dolgozni.)

A tésztához:

[375 g] 2 1/4 csésze liszt + keveset még fölvesz az összedolgozásakor
[55 g] 1/4 csésze + 1 ek. kristálycukor
1/2 tk. tengeri só
225 g hideg vaj, kis kockákra aprítva
225 g hideg krémsajt
2 ek. 12%-os tejföl vagy Görög joghurt

A töltelékhez:

400 g datolya
1 ek. vaníliapaszta/1 rúd vanília kikapart magjai
240 ml víz
70 g finomra őrölt pörkölt dió
3 csapott ek. pirított szezámmag

A tetejére:

1 tojássárgája
1 mk. fahéj + kirstálycukor

Elkészítése

1. A töltelékkel kezdjük, mivel ezt teljesen vissza kell hűtenünk. Ehhez a datolyát kimagozzuk, felaprítjuk, majdd egy kis lábasba tesszük. Felöntjük a vízzel, és vaníliával ízesítjük, majd alacsony lángon elkezdjük forralni.
2. 8-10 perc után nagyjából besűrűsödik, ekkor fakanállal hozzávegyítjük az őrölt diót és a szezámmagot. Még egy percig forraljuk-reszteljük, majd levesszük a tűzről és folpackkal befedve teljesen kihűtjük. Kenhető állagúnak kell lennie.
3. Begyúrjuk a tésztát: A lisztet a cukorral és a  sóval robotgépben kissé elkeverjük/megőröljük, majd elmorzsoljuk benne a vajat. A krémsajtot néhány perc alatt a joghurttal krémesre keverjük, végül a lisztes keverékhez adva  hideg kézzel, gyors mozdulatokkal, rugalmasan lágy tésztát gyúrunk. Négy egyenlő részre vágjuk, hűtőbe tesszük legalább egy órára, de akár egy éjszakára.
4. Enyhén lisztezett munkafelületen ~10×35 centis téglalappá nyújtjuk, majd a kihűlt töltelék 1/4 részével – nem túl vékonyan – megkenjük. A szélesebbik oldalról kezdve, néhány csavarással feltekerjük a rudat, és megfelezzük (így nálam jobban elfér a mélyhűtőn). Kissé eligazgatjuk, majd a hajtás vonalával lefelé fordítva, alufóliába csomagoljuk és mélyhűtőre tesszük legalább 2 órára, vagy akár hetekre.
5. Ha meghűlt, a rudakat kivesszük és 2.5-3 centis darabokra vágjuk és a sütőt 190°C-ra előmelegítjük. Két sütőpapírral bélelt lemezre sorakoztatjuk, tetejüket tojássárgájával vékonyan lekenjük, majd fahéjas cukorral bőven megszórjuk. Nem baj, ha kevés leszóródik az aljára.
6. 20-25 perc alatt aranybarnára, fahéjas-karamellás aromájúra sütjük. Hűtsük ki annyira, míg a krémsajt kissé visszadermed
   

   Édeskéim egy rakáson

   .

 

Főbb alapanyagok: datolya, dió, görög joghurt, krémsajt, szezámmag, vaj

Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK 13 hozzászólás » | 638 olvasás

Foszlik és zizeg: Pain au chocolate házilag, croissant tésztából

2012. február 25. szombat | 13:23 | 15 hozzászólás

Van hitem, újra vannak céljaim. Két hónap után először látom régi önmagamat, azt a Csengét, aki csupa szívvel, csupa szenvedéllyel tesz az álmaiért. Tudom, sokáig voltam távol, de most már itt vagyok… Nehéz ezt megmagyarázni, de nem Tőletek, nem a szakmától vagy a blogomtól fordultam el erre a 8 hétre, valójában önmagamat kezdtem el…kevésbé szeretni. Túl sok kétség, félelem és fájdalom ért minket néhány hónap alatt, túl sok mindent hagytunk elmosódni, ami eddig erőt adott. Így volt a sütéssel is. Habár messzinek tűnik, azért volt idő, amikor az egész többet jelentett bizonyítási vágynál, jóleső kikapcsolódásnál. Sosem másoknak akartam megfelelni, sokkal inkább az adott pillanatnak, a saját örömömnek és az ajándékozotténak… Csak így történik meg a csoda. Mert ilyenkor minden apróság életre kel, szinte beszélnek hozzám, van történetük, és egy-egy ízvilág mögött ott rejtőzik valami kimondatlan érzelem. Buta voltam, megfeledkeztem róla…Ahogy jöttek a problémák, úgy minden elhalkult belül, én pedig nem tudtam megbirkózni a kudarcokkal. Ahogy a lelked megbetegszik, úgy a tested is cserben hagy. Egyik nap határtalan boldogság, majd mintha elvágnák, másnap már ott vegetálsz a kanapédon. Nem egy szép látvány, nem is vagyok rá büszke…

De ahogy mondtam, ez ellen most tenni fogok. Tegnap jártam a dokimnál konzultáción, és megint rájöttem mennyire csípem ezt a fickót. Nem becsüli alá a betegségemet, de nem is kezeli halálos kórként. Persze nagyokat hümmögött, miközben a felvételeket böngészte, de szeretem, mert fölöslegesen sosem kelt pánikot. Inkább próbálja belém szuggerálni a pozitívumokat. Mert könnyebbé tehetem magamnak, “csupáncsak” keményen meg kell dolgoznom érte. :) Nem hanyagolhatom el a tornákat, sem a gyógyszereket, együtt kell mozogniuk a nap ritmusával.

Úgyhogy chapter 2, jöjjön az az ígéretes második felvonás, vagyis az újjászületésem. Mivel jól láthatóan nincs rajtam kényszerzubbony, és nem is kell 24 órában feküdnöm, úgy gondoltuk a családdal belevágunk újra. Pontosabban egy gyorstalpalós, 10 hónapos képzésben szerzek papírt a szakmáról. Ki kell kérnem egy orvosi szakvéleményt, hogy egyáltalán egészségügyi alkalmasságit kaphassak, azután találnom kell Szegeden egy gyakorlati helyet, abból a megértőbbik fajtájából… ;)

Valamelyik nap a kezembe akadt a Stahl magazin téli különszáma. Igazán hangulatos, inkább Karácsony illatú receptek tobzódnak benne, több nemzet konyhája nyomán. Csábító! Különösen megtetszett a francia rongyoskiflikről szóló cikk, az alaptészta összetétele pedig még inkább mozgatta fantáziámat. Ezt ugyanis fakanállal kell kissé megdolgozni, elcsigázott tempóban, még lefekvés előtt – és nagyjából ennyi is telik tőlem akkortájt. :))

A 2×1 éjszaka (először csak a kovászt, majd a behajtogatott tésztát) pihentetést viszont picit sokalltam, aggódtam hogy túlkel és a kelleténél savanyúbb lesz. Hűtőben persze ez hosszabb folyamat, de reggelre még így is szépen megduzzadt, kellemesen érett illata volt. Mi a suliban sosem pihentettük túl hosszan (igaz, mindig kint hagytuk szobamelegen), kevesebb idő elég volt neki.

Egy köztes megoldást választottam, így a tészta pihent, de közben dolgozott benne az élesztő + a mechanikai lazítás. Hajtogatásban is a már jól bevált, iskolai technikát követtem – nem csalódtam, a végeredmény igazi boldogságforrás; foszlik és zizeg, ahogy annak zizegnie kell egy púpos kanál, házi eper-levendulalekvár alatt!!

Pain au chocolat

Hozzávalók

Szükségünk lesz…:

jó minőségű csokoládé, rúdalakra aprítva (min. 65%)
a kenéshez 1 egész tojás
1 jénai tepsi

Az alaptésztához:

400 ml langyos tej
60 g porcukor
másfél zacskó szárított élesztő
500 g finomliszt (függ a liszt minőségétől)
másfél kávéskanál só

1. A tejbe beleszórjuk az élesztőt és egy kevés cukrot a kimért mennyiségből, majd megvárjuk míg a keverék felhabosodik.
2. Közben megmelegítjük a lisztet, hozzáadjuk a maradék cukrot, a tál szélére körbeszórjuk a sót, végül mélyedést készítünk a liszt közepébe és beletöltjük a felfutott élesztőt. Fakanállal lazán összekeverjük.
3. A tészta tetejére finoman folpackot nyomunk, és egy éjszaka alatt megkelesztjük a hűtőben.

A vajas részhez:

50 g finomliszt
300 g hideg, min. 82% vaj

1. A liszt 1/4 részét a nyújtódeszkára szitáljuk, a vajat 1 cm-es csíkokra vágjuk, majd egyenként elkezdjük lisztezett nyújtófával ütögetni. Ne várjuk meg, míg ragacsossá válik, inkább lisztezzük még kicsit. A kilapított, liszttel homogénre ütögetett darabokat egy kupacba halmozzuk. Ha minddel megvagyunk, felvette az összes lisztet, nem melegedett túl és szép a textúrája, jól dolgoztunk. A jó vajas rész ismérve ez lenne. Képlékeny állagú, de hideg darab.
2. Ha igényli, tegyük hűtőbe rövid időre, és lisztezett nyújtófával igazítsuk ~20×30-as téglalappá. Jó vékony lesz, de a liszttől megmarad a tartása. Felhasználásig tegyük hűtőbe.
3. A kész alaptésztát lisztezett felületen kissé püföljük meg-gyúrjuk át, hogy nagyjából olyan állaga legyen, mint a vajlapunknak.
4. Nyújtsuk 25×50 centis, hosszú téglalappá, majd vegyük ki a hűtőből a vajas részt és helyezzük a tészta 2/3 részére (a fölső részt hagyjuk üresen). Jobb-és baloldalt, illetve alul is maradjon ki 2-2-2 centis perem!
5. Hajtsuk a felső, 1/3 részt a középső blokkra. Erre pedig hajtsuk rá az alsó 1/3 részt. Fordítsunk a tésztán egyet, nyújtsuk ismét 25×50-es téglalapra. Közben lisztezzünk alá, a régi lisztet pedig tudatosan söpörjük ki onnét, nehogy kiszakítsa a tésztánkat. Csomagoljuk folpackba és tegyük hűtőbe 20 percre.
6. Fordítsunk a tésztán, nyújtsuk a megszokott téglalapra. Most gondolatban négy felé osztjuk a tésztát. A fölső 1/4 részt visszahajtjuk a tészta feléig, majd az alsó részt pedig felhajtjuk, hogy a két vég érintkezzen. Közben gondosan leseperjük a lisztet, különben kirepedezhet a tészta oldala.
7. Ezután összehajtjuk, akár egy könyvet, és fordítunk egyet rajta. Kész a dupla hajtásunk!
8. Újra pihentetjük hűtőben, minimum 20 percet, maximum 6 órát. Ezután picit megütögetjük a tésztát, két egyenlő adagra osztjuk, amelyikkel nem dolgozunk, hűtőben várakoztatjuk.
9. 8 mm vékonyra nyújtjuk, inkább hosszanti irányban. Két sávban gymás mögé sorakoztatjuk a csokicsíkokat, majd a szélesebbik oldaltól elkezdjük feltekerni. Ügyeljünk rá, hogy a végén alulra kerüljön a hajtás.
10. A sütőt 220°C-ra előmelegítjük, egy jénaiba vizet töltünk (a sütőnek ugyanis gőzösnek kell lennie). A csokis táskákat egyenlő mennyiségekre osztjuk egy éles késsel. Lekenjük tojással és ~30-40 perc alatt duplájára kelesztjük őket. Gőzös sütőben,  20-25 perc alatt készre sütjük. Ekkorra tetejük megbarnul, kissé “szottyos” és rongyos lesz, valami igéző illataromával! :)

Főbb alapanyagok: croissant, pain au chocolat

Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK, kelt tészta 15 hozzászólás » | 884 olvasás

Roppanó burok alatt fodros talpacskák

2012. január 22. vasárnap | 16:38 | 4 hozzászólás

Rászántam magam, leírom a fejleményeket. Igaz, még mindig semmi konkrétum, helyette inkább a téboly, valami elfolyó ürességben.

Szerdán bent jártam a Forrásban, tudjátok, a jelenlegi munkahelyemen. Kérdeztek, én pedig válaszoltam – már amire tudtam, már amivel akartam szembesülni. Még számomra sem tiszta az út, nem tudom mi vár rám a következő hetekben, hónapokban… Hát nekem szegezheti bárki is a kérdést, csak úgy mellékesen félvállról, hogy akkor befejezem a szakma tanulását vagy sem? Mintha épp a heti programomról faggatna… Félre ne értsetek, itt egyedül bennem van hiba.. Túl fájdalmas belegondolni egy esetleges ‘nem’-be. Nem is hiszem, hogy képes lennék rá.. beletörődni. Szeretném előbb megnézetni az eredményeimet, hogy aztán alternatívákat hallhassak a járhatóról és a járhatatlanról. És végül tudjátok mit szeretnék? Harcolni, jobban küzdeni, mint eddig bármikor.

Amit tehát most tudunk: Továbbra is bitang rossz, 80 éves néniével megegyező a csontsűrűségem. A csontjaim – persze csak ha minden maradna a régiben -, előbb-utóbb egyszerűen elporladnának. Szerencsére még visszafordítható, erre kaptam most cseppeket – durva, a maxi napi adag háromszorosát kell benyelnem. A gerincem szintén csapnivaló és gyakran fáj, de orvos még nem látta a leleteket. A rehabilitáció hatékonyságában viszont töretlenül bízom. :-)  Szuper jó a gyógytornászom, bízom benne, hogy gyorsan belerázódom a dologba. Az idő pedig nekem dolgozik. Csak ne lenne akkora türelemjáték. :-)

Nem vagyok egyébként túl kreatív mostanság, kissé beszürkültem. Az az igazság, a mindennapos fizikoterápia-gyógytorna könnyűszerrel kicsinálja a napot, és persze agyilag is rendesen kipurcanunk a családdal. Ha akad is egy-egy szabad délelőtt, folytonos csúszásban, időhiányban vagyok.

Na persze ilyen tartalmas körítés mellett ideje a macaronról is szót ejteni. Igen, ott a fotón, a bögre mellett kedves-barnás színben. Fényárban született, akkor csak jó lehet, nem?

Valóban rafinált kis apróság ez a macaron. viszont legnagyobb fegyvere talán maga a neve, meg a hely ahonnan jött. Mert ugye ha valami francia, akkor az feltehetőleg

macerás, fondorlatos és roppant időigényes
mütyür munka
tele elhasalós buktatókkal
persze ettől még nem lehetetlen vállalkozás
a könyörtelen megpróbáltatások sora után az ízélmény mindig felbecsülhetetlen

Emlékszem az első adagra, úgy 2010 decemberéből. Meg arra, milyen komoly ráhangolódási szakasz előzte meg a sütést. ;-)) De én azt mondom megvan a maga bája ennek is, csak úgy mint a legtöbb macerás süteménynek. Tény, hogy kissé stresszes munkafolyamat, van mivel bíbelődni, de a végeredmény mindent kárpótol. Ilyenkor pedig határtalanul büszke tudsz lenni magadra, amiért bevállaltad. Pláne, ha sikerrel jársz.

És miért ne sikerülne? Az utóbbi időben már rengeteg szépen kisakkozott recept kering a hálón; határon innen és határon túl, egyre több helyen söpör végig a macaron-hullám. Csobbanjunk is egyet! Most kedves Noé’ barátném alapreceptjét csentem el! A dupla adagból végül köbö 70 korong sült ki.

Legutóbb tehát nugátos-toblerone csokis ganache került bele töltelékként, nagyon jól kiegészült a mogyorós macaronnal. Régen nagyon nem csíptem a toblerone csokit, most meg odáig vagyok érte. Különösen a piramis aljába zárt roppanós manduladarabkákért. Egy rúd még megmaradt a müncheni kiruccanásból, ezt áldoztam most be ganahke tölteléknek. Nem csalódtam, egy kis nugáttal meg a étcsokis ganache-al kiegészíülve helyrebillent az egyensúly, nem volt se túl keserű, se túl tömény. Kimondottan gyorsan fogytak! :-)
A makik egy leheletnyit világosabbra sikeredtek mint szerettem volna, kár, hogy csak pörkölt pucér mogyoró volt itthon.

Hozzávalók
…a nugátos-tobleronés csokiganache-hoz

1 rúd toblerone (50g)
50 g mogyorónugát (házi készítésű vagy Aldis)
50 g étcsokoládé (70%)
100 ml tejszín
1 ek. mogyorólikőr (elhagyható)

Elkészítése

1. A toblerone csokit a nugáttal együtt, vízgőz fölött megolvasztjuk. Félrehúzzuk, folpackkal letakarva és kihűtjük.
2. Az étcsokoládét vékonyra szeleteljük, egy fém tálkába tesszük. A tejszínt a mogyorólikőrrel együtt felforraljuk, majd az étcsokira öntjük és simára keverjük.
3. Amikor mindkét krém langyosra hűlt, összekeverjük, majd sima csöves habzsákba töltjük. Két korong macaron közé töltjük, néhány órát állni hagyjuk.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK 4 hozzászólás » | 659 olvasás

2011 meggyűrt lapjai

2012. január 2. hétfő | 07:08 | 6 hozzászólás

Annyi mindent mondanék 2011-ről, és mégis olyan nehéz megszólalni. Hát még írni róla..

Ahogy Nagyi mondaná, a 11-el osztható évek mindig keserűséget hoznak – be is igazolódott, mert Nagyikának mindig igaza van. Sok mindent éltünk meg a családdal, már megint annyi mindent! Akkor mégis hogy üresedhettünk ki így, hogy távolodhattunk el egymástól ennyire? Mert ez történt, vagy legalábbis ezen az úton járunk… mindig voltak hullámvölgyeink – mint mindenki életében -, de az elmúlt időszakban csak úgy jött a baj. Szinte egymást érintve.

A blogom, ami annyi. de annyi örömöt, színt és hálát hozott a mindennapokba – most poros-kopott a fedele és megfakult. Kicsit talán elárvultunk, mindketten. Eddig ismertem a vágyaimat, voltak céljaim, de megint megtorpantam. Nem azonnal történt, és sok minden hatással volt rám. A Nagyi, München, Dóráék különköltözése, beilleszkedés az új munkahelyemen, szorongások, őrlődések, bizarr gondolatok… Egy helyen, ahol napi 8 órát tölt az ember, ahova még télidős koromsötétben, 5.40-re jár be és ahonnan csak a szürkületben lép ki, meglehetősen szürkén.. :-) Visszagonolva, nem is jutott idő itthoni feltöltődésre. Az elmúlt hét, mintha csak hajnali gyomoridegekből és csonka éjszakákból állt volna.

És itt van az utóbbi néhány nap fizikai kiszolgáltatottsága. Mind-mind elbizonytalanítottak, a már így is bizonytalan lebegésemben. Na ja, hulla a víz felszínén. :-) Három napja itthon fekszem a gerincemmel, mert önfejű módon sikerült megint elhanyagolnom a gyógytornát. Persze ez így lesarkosított, ennyire azért nem egyszerű. De tény, hogy sokszor megesett már, próbáltam betuszkolni a bajt valami szemmel láthatatlan, de betonbiztos fal mögé. Tudjátok, amolyan “ha nem beszélünk róla, nincs is” alapon. De tessék, most itt állok 20 éves fejjel, egy leginkább műtétre alkalmas gerinccel, meg a berepedezett lelkemmel. Hogyan tovább? Ahogy a felülvizsgálaton is megmondták két éve; ilyen teherbírással, izmokkal soha, sehol nem kaphatok a szakmámban munkát.

Jól belecsaptam az új évbe, már megint beterítve titeket a saját problémáinkkal… Ne haragudjatok! És még csak Boldog Karácsonyt sem kívántam Nektek…. Mindenkinek békésen telt, volt kapkodás hagyományőrző fejvesztettséggel? :-) Itthon természetesen az sem maradhatott el, de hála Istennek, végül minden dísz felkerült a fára (még a gigászi plasztikszaloncukrok is, Anyu nagy örömére…), nem akármilyen szentestei vacsorával megtetőzve. Szerencsésen elkészült az eltervezett süteménysokadalom a házsorköszöntőnkre is. Kicsit ugyan lepukkant voltam a vadító öltözetemben, nagyjából 10 perc alatt raktam helyre a félrecsúszott sminkemet.. Viszont még így is bezsebeltem egy csomó dicséretet, elcsíptem jóízű hümmögéseket néhány elvonuló *rózsaszín* makaronfelleg után.. :-) Miközben Török barátnéimmel, Timivel meg tündéranyukájával, együtt zsongtunk cukrásztémákban. :-) Szép emlék, tényleg.

És hogy mik készültek? Íme, A Lista

Málnazselés-nugátos trüffelcsúcsok
Piszke-féle makik rózsaszínen, csokifóliával
Diós és csokis marlenka
Zserbótöltelékes / nugátkrémes puszedlik
Porhanyós fajta, legtutibb hókifli a Forrásbeli receptgyűjteményből
Fahéjas csillag, München-módra :-)
Mogyorós-pisztáciás csókok fehér csokiganache-al

Hókifli

Hozzávalók:

750 g liszt
75 g porcukor
250 g zsír
250 g Rama margarin
1 kis pohár tejföl (~180 g)
100 ml teljes tej
40 g élesztő
1 csipet só
tölteléknek dió/mák/hitlerszalonna/szilva vagy baracklekvár, amit csak szeretnél

Elkészítése:

1. Késes robotgéppel a lisztet az apróra kockázott margarinnal és zsírral porhanyósra keverjük, vagyis ne legyenek benne nagyobb zsiradékdarabok. Hozzáadjuk az egyéb járulékos anyagokat, és gyors mozdulatokkal meggyúrjuk a tésztát. Kerekre gömbölyítve, majd fóliába csomagolva hideg helyen pihentetjük fél órát.
2. A tésztát kettéosztjuk, 3-4 mm vastagra nyújtjuk, majd köröket szaggatunk belőle. Egyik felére teáskanálnyi adagokat halmozunk a töltelékből, majd kifli formára igazítjuk. Sütőlemezre sorakoztatva, 180°C-os sütőben kábé 20 perc alatt aranysárgára sütjük. Ne hagyjuk megpirulni, kiszáradni a kiflikéket, állaga így marad igazán porhanyós, akár hetekre.
3. Még forrón vaníliás porcukorban meghempergetjük, majd ha kihűlt, jól lefóliázva/fémdobozba pakolva tároljuk.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK, énblog, karácsony 6 hozzászólás » | 431 olvasás

Karácsonyi elmaradhatatlan: Zimtsterne – die besten! :-)

2011. december 23. péntek | 06:13 | 7 hozzászólás

Kicsit meg vannak csúszva a dolgaink. Részemről – belegondolni is szégyenletes -, csak a héten vehette kezdetét az igazán nagy süticunami, és sajnos még most sem tiszta minden részlet. Ilyenkor szokott eluralkodni a Dusha-féle őskáosz a csöpp konyhánkban, oly mértékű rombolással, hogy az eltervezett mindössze 30%-át viszem csak véghez..

A Zimtsterne már biztos kelléke a szentestei házsorköszöntőnknek. Hurrá, már lapul valami a fémdobozban, csak nem koplal majd a szomszédsereg! :-) Ez a prímán roppanós fahéjas keksz, tükörsima cukormázzal ugyanis kiváló eltarthatóságában, ráadásul a tésztaveszteségen sem kell bosszankodnunk, merthogy olyanja nincs. A maradék mindig visszagyúrható, íze ezerízű – épp amilyen olajos magot dolgozunk az alapba. Már Münchenben megigézett az apró ötágú, habár abban az időben kissé túladagoltatták velünk a dolgot. Ha jól emlékszem, Noémi egy ízben 223 darab kiszúrt sajátjáról tudósított..! Ezalatt természetesen én büszkén viseltem homlokomon a “tudatlanság-áldás” jelmondatot.

A napokban egyébként megjelent egy hangulatos videó a Richartbeli életről (és vele együtt csúnya elhalálozásaim rémképeivel, amikor belibbent rajta Franciska.. Ehe ehe ;-), iszonyú jó érzés volt ismét végigbandukolni a hatalmas termeken. Így megszépült volna minden? Nem kicsit visszavágyódom, ez a dolgozói légkör olyan barátságossá vált, miután “beilleszkedtem”, kicsit kibékültem magammal. Nahát, két hónap után hiányzik a hely! Teljesen fellelkesülve mutogattam Anyunak, milyen részlegeken tüsténkedtünk például Potterrel vagy Sookie-val. “Sookie” egyébként a pék különítménynél rajta is van a videón, nézzétek meg magatok, mennyire hasonlít a True Blood vámpírszerelmes lányára.

Érdemes egy pillantást vetni rá (39 perces, de durva!), nem akármilyen ez a kezdés a riporter bájos szerencsétlenkedésével. Oh, néha mintha magamat látnám. :-)))) A 18. percben épp a Zimtsterne alapon ügyködnek, a 21.-ben pedig lelkesen szurkálnak a már megszáradt lapból. A csajszit, aki felvilágosított a kiszúró agyafúrt működéséről (később beszereztem ilyet, baromi jó) meg is szólaltatják. :-)

Hozzávalók

A tésztához:

400 g őrölt olajos mag (mandula, törökmogyoró, dió, vagy ezek elegye)
3 tk. fahéj
2 M-es fehérje
1 csipet só
100 g porcukor
1 tk. vaníliapaszta/20 g házi vaníliás cukor

A mázhoz:

1 M-es fehérje
~200 g porcukor, porfinomságúra tovább őrölve
1 tk. citromlé/ecet

Elkészítése

1. A magőrleményt a porcukorral és a fahéjjal összevegyítjük, félretesszük.
2. A fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük, hozzáadjuk a vaníliapasztát és az egészet a száraz keverékre kaparjuk. Egy habkártyával/falapáttal/fakanállal összeforgatjuk a hozzávalókat, majd fóliába csomagolva minimum 2 órát, de akár egy éjszakát pihentetjük a hűtőben.
3. Másnapra összeérnek a hozzávalók, színe is kicsit sötétebbre vált. Kivesszük a tésztát, és mandulalisztes deszkán átgyúrjuk kicsit. Két folpack között 1 cm vastagra nyújhtjuk.
4. Elkészítjük a mázat: A fehérjéhez a porcukrot apránként hozzáadagoljuk, ezt célszerű egy apró szemcséjű szitán hozzászitálni. Végül a citromlével ízesítjük, és a kinyújtott tésztánkra kanalazzuk. Legjobb a sűrűn folyó, de tényleg folyó állag! Meg fog szilárdulni, amikor pihentetjük szobahőmin, emiatt nem kell tartanunk. Viszont így picit megszívja a tésztát, nem fog kiszáradni, szóval csúcs szuper lesz. Kenőkéssel elterítjük a mázat. Érdemes a folpackot eltávolítani róla alulról is, és inkább átcsúsztatni egy sütőpapírra. Így könnyedén le tudjuk rázogatni kicsit, hogy szépen, egyenletesen terüljön a máz. Félretesszük pihenni, úgy nagyjából fél órára. Ekkorra széle kissé megdermed, de nem szilárdult vissza teljesen.
5. Egy edénykében vizet melegítünk, és előkapjuk a Bäko márkájú kiszúrónkat (baromi jó termékek, az egész Rischart ilyen eszközökkel volt felszerelve). Forró vízbe mártjuk, majd elkezdjük kiszúrogatni a csillagokat. A máz egyenletes, alatta a tészta puha – tökéletes!
6. 120°C-os sütőben 10-15 perc alatt készre sütjük, ez sütőfüggő is. Ekkor a tésztaalap még kissé puha, de már átsült, tetején a máz pedig hófehér maradt. Nem szabad megpirulnia!

Megjegyzés: Hetekig eltartható, egy jól záródó dobozban vagy fóliába alaposan beburkolva!

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény 7 hozzászólás » | 392 olvasás

Korábbi bejegyzések