Sütimizéria

Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

           

Roppanó burok alatt fodros talpacskák

2012. január 22. vasárnap | 16:38 - 3 hozzászólás

Rászántam magam, leírom a fejleményeket. Igaz, még mindig semmi konkrétum, helyette inkább a téboly, valami elfolyó ürességben.

Szerdán bent jártam a Forrásban, tudjátok, a jelenlegi munkahelyemen. Kérdeztek, én pedig válaszoltam – már amire tudtam, már amivel akartam szembesülni. Még számomra sem tiszta az út, nem tudom mi vár rám a következő hetekben, hónapokban… Hát nekem szegezheti bárki is a kérdést, csak úgy mellékesen félvállról, hogy akkor befejezem a szakma tanulását vagy sem? Mintha épp a heti programomról faggatna… Félre ne értsetek, itt egyedül bennem van hiba.. Túl fájdalmas belegondolni egy esetleges ‘nem’-be. Nem is hiszem, hogy képes lennék rá.. beletörődni. Szeretném előbb megnézetni az eredményeimet, hogy aztán alternatívákat hallhassak a járhatóról és a járhatatlanról. És végül tudjátok mit szeretnék? Harcolni, jobban küzdeni, mint eddig bármikor.

Amit tehát most tudunk: Továbbra is bitang rossz, 80 éves néniével megegyező a csontsűrűségem. A csontjaim – persze csak ha minden maradna a régiben -, előbb-utóbb egyszerűen elporladnának. Szerencsére még visszafordítható, erre kaptam most cseppeket – durva, a maxi napi adag háromszorosát kell benyelnem. A gerincem szintén csapnivaló és gyakran fáj, de orvos még nem látta a leleteket. A rehabilitáció hatékonyságában viszont töretlenül bízom. :-)  Szuper jó a gyógytornászom, bízom benne, hogy gyorsan belerázódom a dologba. Az idő pedig nekem dolgozik. Csak ne lenne akkora türelemjáték. :-)

Nem vagyok egyébként túl kreatív mostanság, kissé beszürkültem. Az az igazság, a mindennapos fizikoterápia-gyógytorna könnyűszerrel kicsinálja a napot, és persze agyilag is rendesen kipurcanunk a családdal. Ha akad is egy-egy szabad délelőtt, folytonos csúszásban, időhiányban vagyok.

Na persze ilyen tartalmas körítés mellett ideje a macaronról is szót ejteni. Igen, ott a fotón, a bögre mellett kedves-barnás színben. Fényárban született, akkor csak jó lehet, nem?

Valóban rafinált kis apróság ez a macaron. viszont legnagyobb fegyvere talán maga a neve, meg a hely ahonnan jött. Mert ugye ha valami francia, akkor az feltehetőleg

macerás, fondorlatos és roppant időigényes
mütyür munka
tele elhasalós buktatókkal
persze ettől még nem lehetetlen vállalkozás
a könyörtelen megpróbáltatások sora után az ízélmény mindig felbecsülhetetlen

Emlékszem az első adagra, úgy 2010 decemberéből. Meg arra, milyen komoly ráhangolódási szakasz előzte meg a sütést. ;-)) De én azt mondom megvan a maga bája ennek is, csak úgy mint a legtöbb macerás süteménynek. Tény, hogy kissé stresszes munkafolyamat, van mivel bíbelődni, de a végeredmény mindent kárpótol. Ilyenkor pedig határtalanul büszke tudsz lenni magadra, amiért bevállaltad. Pláne, ha sikerrel jársz.

És miért ne sikerülne? Az utóbbi időben már rengeteg szépen kisakkozott recept kering a hálón; határon innen és határon túl, egyre több helyen söpör végig a macaron-hullám. Csobbanjunk is egyet! Most kedves Noé’ barátném alapreceptjét csentem el! A dupla adagból végül köbö 70 korong sült ki.

Legutóbb tehát nugátos-toblerone csokis ganache került bele töltelékként, nagyon jól kiegészült a mogyorós macaronnal. Régen nagyon nem csíptem a toblerone csokit, most meg odáig vagyok érte. Különösen a piramis aljába zárt roppanós manduladarabkákért. Egy rúd még megmaradt a müncheni kiruccanásból, ezt áldoztam most be ganahke tölteléknek. Nem csalódtam, egy kis nugáttal meg a étcsokis ganache-al kiegészíülve helyrebillent az egyensúly, nem volt se túl keserű, se túl tömény. Kimondottan gyorsan fogytak! :-)
A makik egy leheletnyit világosabbra sikeredtek mint szerettem volna, kár, hogy csak pörkölt pucér mogyoró volt itthon.

Hozzávalók
…a nugátos-tobleronés csokiganache-hoz

1 rúd toblerone (50g)
50 g mogyorónugát (házi készítésű vagy Aldis)
50 g étcsokoládé (70%)
100 ml tejszín
1 ek. mogyorólikőr (elhagyható)

Elkészítése

1. A toblerone csokit a nugáttal együtt, vízgőz fölött megolvasztjuk. Félrehúzzuk, folpackkal letakarva és kihűtjük.
2. Az étcsokoládét vékonyra szeleteljük, egy fém tálkába tesszük. A tejszínt a mogyorólikőrrel együtt felforraljuk, majd az étcsokira öntjük és simára keverjük.
3. Amikor mindkét krém langyosra hűlt, összekeverjük, majd sima csöves habzsákba töltjük. Két korong macaron közé töltjük, néhány órát állni hagyjuk.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK 3 hozzászólás » | 218 olvasás

2011 meggyűrt lapjai

2012. január 2. hétfő | 07:08 - 6 hozzászólás

Annyi mindent mondanék 2011-ről, és mégis olyan nehéz megszólalni. Hát még írni róla..

Ahogy Nagyi mondaná, a 11-el osztható évek mindig keserűséget hoznak – be is igazolódott, mert Nagyikának mindig igaza van. Sok mindent éltünk meg a családdal, már megint annyi mindent! Akkor mégis hogy üresedhettünk ki így, hogy távolodhattunk el egymástól ennyire? Mert ez történt, vagy legalábbis ezen az úton járunk… mindig voltak hullámvölgyeink – mint mindenki életében -, de az elmúlt időszakban csak úgy jött a baj. Szinte egymást érintve.

A blogom, ami annyi. de annyi örömöt, színt és hálát hozott a mindennapokba – most poros-kopott a fedele és megfakult. Kicsit talán elárvultunk, mindketten. Eddig ismertem a vágyaimat, voltak céljaim, de megint megtorpantam. Nem azonnal történt, és sok minden hatással volt rám. A Nagyi, München, Dóráék különköltözése, beilleszkedés az új munkahelyemen, szorongások, őrlődések, bizarr gondolatok… Egy helyen, ahol napi 8 órát tölt az ember, ahova még télidős koromsötétben, 5.40-re jár be és ahonnan csak a szürkületben lép ki, meglehetősen szürkén.. :-) Visszagonolva, nem is jutott idő itthoni feltöltődésre. Az elmúlt hét, mintha csak hajnali gyomoridegekből és csonka éjszakákból állt volna.

És itt van az utóbbi néhány nap fizikai kiszolgáltatottsága. Mind-mind elbizonytalanítottak, a már így is bizonytalan lebegésemben. Na ja, hulla a víz felszínén. :-) Három napja itthon fekszem a gerincemmel, mert önfejű módon sikerült megint elhanyagolnom a gyógytornát. Persze ez így lesarkosított, ennyire azért nem egyszerű. De tény, hogy sokszor megesett már, próbáltam betuszkolni a bajt valami szemmel láthatatlan, de betonbiztos fal mögé. Tudjátok, amolyan “ha nem beszélünk róla, nincs is” alapon. De tessék, most itt állok 20 éves fejjel, egy leginkább műtétre alkalmas gerinccel, meg a berepedezett lelkemmel. Hogyan tovább? Ahogy a felülvizsgálaton is megmondták két éve; ilyen teherbírással, izmokkal soha, sehol nem kaphatok a szakmámban munkát.

Jól belecsaptam az új évbe, már megint beterítve titeket a saját problémáinkkal… Ne haragudjatok! És még csak Boldog Karácsonyt sem kívántam Nektek…. Mindenkinek békésen telt, volt kapkodás hagyományőrző fejvesztettséggel? :-) Itthon természetesen az sem maradhatott el, de hála Istennek, végül minden dísz felkerült a fára (még a gigászi plasztikszaloncukrok is, Anyu nagy örömére…), nem akármilyen szentestei vacsorával megtetőzve. Szerencsésen elkészült az eltervezett süteménysokadalom a házsorköszöntőnkre is. Kicsit ugyan lepukkant voltam a vadító öltözetemben, nagyjából 10 perc alatt raktam helyre a félrecsúszott sminkemet.. Viszont még így is bezsebeltem egy csomó dicséretet, elcsíptem jóízű hümmögéseket néhány elvonuló *rózsaszín* makaronfelleg után.. :-) Miközben Török barátnéimmel, Timivel meg tündéranyukájával, együtt zsongtunk cukrásztémákban. :-) Szép emlék, tényleg.

És hogy mik készültek? Íme, A Lista

Málnazselés-nugátos trüffelcsúcsok
Piszke-féle makik rózsaszínen, csokifóliával
Diós és csokis marlenka
Zserbótöltelékes / nugátkrémes puszedlik
Porhanyós fajta, legtutibb hókifli a Forrásbeli receptgyűjteményből
Fahéjas csillag, München-módra :-)
Mogyorós-pisztáciás csókok fehér csokiganache-al

Hókifli

Hozzávalók:

750 g liszt
75 g porcukor
250 g zsír
250 g Rama margarin
1 kis pohár tejföl (~180 g)
100 ml teljes tej
40 g élesztő
1 csipet só
tölteléknek dió/mák/hitlerszalonna/szilva vagy baracklekvár, amit csak szeretnél

Elkészítése:

1. Késes robotgéppel a lisztet az apróra kockázott margarinnal és zsírral porhanyósra keverjük, vagyis ne legyenek benne nagyobb zsiradékdarabok. Hozzáadjuk az egyéb járulékos anyagokat, és gyors mozdulatokkal meggyúrjuk a tésztát. Kerekre gömbölyítve, majd fóliába csomagolva hideg helyen pihentetjük fél órát.
2. A tésztát kettéosztjuk, 3-4 mm vastagra nyújtjuk, majd köröket szaggatunk belőle. Egyik felére teáskanálnyi adagokat halmozunk a töltelékből, majd kifli formára igazítjuk. Sütőlemezre sorakoztatva, 180°C-os sütőben kábé 20 perc alatt aranysárgára sütjük. Ne hagyjuk megpirulni, kiszáradni a kiflikéket, állaga így marad igazán porhanyós, akár hetekre.
3. Még forrón vaníliás porcukorban meghempergetjük, majd ha kihűlt, jól lefóliázva/fémdobozba pakolva tároljuk.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK, énblog, karácsony 6 hozzászólás » | 182 olvasás

« Korábbi bejegyzések