

Sütimizéria
Csokiparány Csenge csivitel, édesről meg sósról.

Csokoládétemperálás, bevonó csokik és a vörös bársony labdacsok
2011. május 8. vasárnap | 05:05 - 4 hozzászólás
Hát újra itt! Eltelt egy Húsvét, virágba borultak a fák, megjelentek az első tavaszi zöldségek és gyümölcsök! Roppant inspiráló, múlthéten például Anyu spárgalevesét tüntettük el pillanatok alatt, pedig igencsak mély tányérból kanalaztuk. ;-) Tudjátok az a klasszikus édeskés, zöldellő, mosolycsalogató spárgaleves volt ez, ami elfeledteti az ember ügyes-bajos gondjait, meg végre felrázza kicsit: Hé, te ott, ne sopánkodj már annyit! Van élet az örökös reszketésen kívül, nem is akármilyen! Semmi begyöpösödöttség, csak a Carpe diem!
Láttam már epreket is, habár még kissé gyengélkedtek, színük is csak látszat-pirospozsgás volt. Remélem a mostani jó idő azért megteszi hatását, hogy végre betegre ehessük magunkat a színes magyar epersokaságból! Komolyan visszatérő rémálom az a tavalyi termés, szegények jól meg voltak töppedve a nagy esőzésektől… :-(
Közben sulájban is peregnek az események, zárjuk le a jegyeket, nagyban készülünk a ballagásra, és a héten végre kikerül a tablónk is! Életnagyságban itten skubizd, az országos versenyen pedig emitt szavazhatsz ránk! Mindegyikünk hátterébe egy-egy hobbi, megrögzött szenvedély vagy épp emlékfoszlány került.. Tök jó lesz pár év múlva felidézni, tizenéves fejjel mi foglalkoztatta az elmeroggyantakat. :-) Volt aki nagyon benne volt a dologban, más nehezebben hangolódott rá, de végül csak összehoztuk! Holnap ér még egy megmérettetés töriből – tessenek is rám gondolni az ötödik órában, 12:40-től -, egy másik csütörtökön szállodaismeretből, de nagyjából ennyi. Aztán röpke nyolc hét, és végre nem csak a tablóképemen élhetek a sütésnek. Sebtiben elillan meglásd, jippiájé.
Nem volt sok locsolkodóm tegnap, pedig annyira belejöttem a golyóbisgyártásba! A végén már egészen bámulatosan temperáltam az étcsokit, spricceltem tetejibe a fehéret, meg a fotó kedvéért haraptam bele egy kész példányba. Hát létezik ennél dekoratívabb harapásnyom?! :-)) Elsősorban a csokoládétemperálásról regélnék most, mert már időtlen idők óta ígérem a receptet egy tükörsima, matt fényű bevonóról. Házi közegben is tökéletesen megvalósítható, méregdrága márványasztal sem szükséges hozzá – bár meg kell hagyni, segítségével az elbíbelődési időtartam lényegesen lerövidül -, egyszerűen a hőfokokra kell figyelni, türelmesen kivárni, pontosan betartani minden időt.
A folyamat elvégezhető magas kakaótartamú (70-80%-os), vagy alacsonyabb ét-és tejcsokoládékkal (40-50%), de dolgozhatunk akár fehér csokival is. A tökéletes bevonó ismérve minden esetben:
- játék a bevonás, mert a csokoládé állaga nem túl sűrű, de nem is egészen folyékony
- kérge éppen ezért vékony marad és csudi roppanós
- gyorsan dermed, megszilárdulásukhoz nem kell többet várni 2-3 percnél
- ezután sem hagy ujjlenyomatot, ha hozzáérünk
- szép, egészséges a fénye
+1: elég hozzá rápillantani, már az endorfint szabadít fel… :-))
Bevonócsokikból nem egyet ismerünk, a baj leginkább az, ha a termék egész egyszerűen ócska. Ki kacsintgat manapság a kakaómasszából készült Mikulásfigurákra vagy még aktuálisabb cimboránkra, a húsvéti nyúlra? Pedig volt idő, amikor ez volt a minden, amikor az igazi csokoládé fogalma ha szóba is került, soha senki sem tudta mivel párosítani. Anyukám gyakran mesél ezekről az időkről, kiskorában ilyesféle apró, kakaómasszás pénzérméket gyűjtögetett. De nem ám magának, mindig a nagymamának adta, mert Ő aztán tényleg odavolt értük! Micsoda rituáléja, megbecsülése, értéke lehetett egy-egy ilyen korong elmajszolásának is…
Csokik között akkoriban ez volt az egyetlen élvezeti forrás, ami még megfizethetőnek számított. És valljuk be, napjainkban is megmaradt luxuscikknek, például a latin negyedben vett minőségi táblákért most is több ezret kérnek el. A különleges bonbonokról nem is beszélve. A bevonócsokikkal egészen más a helyzet, persze közöttük is jól érezhető a minőségbeli eltérés. Ha már így benne vagyunk a témában, a Lidlben lehetett kapni valamikor egy Belbake nevű bevonót, na az nekem sokáig nagyon bevált. Minden követelményben maximálisan helytállt, és mindemellett tényleg finom is volt. Ha nem akarsz házi bevonóval babrálni, simán ezt vedd szerintem! Ha pedig többre vágysz, görgess lejjebb! Marikát, Katicát, Szerencsit is volt szerencsém tesztelni, ők is rengeteget fejlődtek régi önmagukhoz képest. De tavaly a Novotelben például rendszerint Party bevonót, Milka és Boci fehér csokit használtunk efféle tettekhez. :-)
Ami a temperálás elengedhetetlen eszköze lesz, és enélkül értelmetlen is az egészhez hozzáfogni: egy igazi, konyhában használatos hőmérő. Persze használhatjuk apukánk laboros hőmérőjét is, a lényeg, hogy 40-50 fokokat könnyűszerrel leolvasson. De talán a legjobb akkor már erre a célra beszerezni egy húshőmérőt, azt még cukrokhoz is használhatjuk.
Másra lényegében nincs is szükség, hacsak az alapanyag nem számít annak! :-) Választhatunk tehát az imént felsoroltakból fehér, tej, közepes ét vagy brutál étcsokit (legalább egyszer mindenkinek kötelessége ezzel is kipróbálni, én mondom ég és föld!):
A minimum 40%-os csokoládét egy jobbfajta késsel nagyjából fél centi vastagságú szeletekre vágjuk.
2/3-át duplafalú lábasba tesszük (vagyis gyöngyöző vízfürdő fölött végezzük a műveletet), és 40-45°C-ra melegítjük.A tűzről levéve hűvös helyre állítjuk, majd hozzáadjuk a maradék csokoládét. Folyamatosan kevergetjük, amíg 27-28°C-ra hűl, és egyneművé válik. Persze nem baj, ha nem olvad meg teljesen, egyedül a fokokat tartsjuk be szigorúan.
Újból melegítjük, a midnenkori hőmérsetere. Ez tej és fehér csokinál 30-31 fok közötti hőmérsékletet jelent, míg étcsokinál 32-33°C-ot.
Ha elértük az ideális hőfokot, meg is volnánk. Próbát végezhetünk, ha belemerítünk egy kést. 2-3 perc alatt meg kell szilárdulnia. Amennyiben tovább tart, túl kevés kristály képződött, ilyenkor elölről kell kezdenünk a folyamatot.
És akkor a lényeg, most alkalmazzuk gyakorlatban! :-))
Folytatás »
» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge
Kategória: aprósütemény, bonbon, ÉDES SÜTIK
4 hozzászólás » | 1,208 olvasás
Múltidéző Sport szelet, meg egy kincses sziget!
2010. július 1. csütörtök | 10:43 - 7 hozzászólás
Bounty, Twix meg Snickers után íme szívünk csücske, végre hazulról! :-) A Paprika magazin tavaly júliusi számából készítettem el, s bár a rum “kissé” meglittyent, a recept tökéletes, kiköpött mása az eredetinek! Egyetlen kritikus pontja, hogy 3 tábla 70%-os étcsokit tartalmaz – vagyis a nagyjából 10 házi szeletért, 3000 Ft-tal és még fáradozással is fizet alkotója… :-))
Mondjuk mióta cukikellékesbe járok, sokkal jobb áron jutok hozzá. Pontosan nem emlékszem mennyi a kilós kiszerelés – ilyenkor túl sok minden kerül kosárba… :-))) -, de úgy rémlik 2-3 ropi közötti összeg, ami abszolút jó ár! Már múltkor is írtam, ha valakinek szüksége lenne ilyesféle nyalánkságokra, nyugodtan jelezze, én beszerzem. Nem horror árak, múltkor vaníliarúd volt például akcióban (2 db 180 Ft, ha jól rémlik), de tej, étbevonó is 800 ft-ért elcsórható. Itten csekkolható egy részleges árjegyzék is, lehet belőle szemezgetni! :-) Amit én rendszeresen veszek, az a holland kakaópor, különféle színes és natúr Szamos marcipánok, táblázott fondant, szerencsi törökmogyorókrém, dió, törökmogyi, mandula és mák… Illetve itt szoktam venni azokat a csudiklassz, roppanós csokidíszeket is. A postaköltséget viszont nem hiszem, hogy tudnám állni… :-( Érdemes ezért szerintem több tételt összeválogatni, aztán egybe rendelni. Ha lenne rá igény. :-)
Hogy tetszik a recept? –
Hozzávalók
- 150 ml tejszín
- 100 g barna cukor
- 300 g 70%-os étcsokoládé, apróra vágva
- 15 g holland kakaópor
- 30 g sovány tejpor
- 80 ml barna rum
- fél narancs reszelt héja
Elkészítése
- A tejszínt és a cukrot óvatosan összeforraljuk. A csokoládét beletesszük, csomómentesre keverjük, majd hozzáadjuk a kakaóport, tejport, végüla rumot és a narancshéjat.
- Egy kb 10×15 cm-es fémkeretet folpackkal kibélelünk, beleöntjük a csokis masszát és hűtőbe tesszük. Miután keményre dermedt, meleg vízbe mártott késsel tetszőleges szeletekre vágjuk.
Forrás: tv Paprika magazin, 2009 júliusa
» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge
Kategória: bonbon, ÉDES SÜTIK, egyebek
7 hozzászólás » | 2,806 olvasás











gyógyulj meg hamar! *fingers cros... 




Tudni mindig könnyebb, de kimondani...az a nehéz.