Csokiparány blogja

Gabika! Hajnali három van, én meg kicsit magamra maradtam a gondolataimmal. A környezetemben mindenki egyenletesen szuszog, csak én vagyok takonypóc. :-) A fejem akár egy medúzáé, nyomott az egész ábrázatom, és a tegnapi nap után picit meggyörtört is vagyok. A te alvókád sem valami jó, talán most is ébren vagy… meghallgathatsz.

A megfázás a szokásos, de legalább pár napig igazoltan vagyok távol a suliból. ;-)) Kell egy kis pihenő, mostanában nagy volt a hajtás, ráadásul tudom mennyire jól jönne Apunak, ha tandíjmentes lennék. Gyakran agyalok ezen, talán kicsit unalmas is vagyok már.

Tegnap megmért a Gabi néni, hát a szorongás látszik a súlyomon is. :-S 2 kg-val vagyok kevesebb. Nem olyan durva, de aggasztó, hogy lényegében eredménytelenül telnek-múlnak a hónapok. Küzdök a dekákkal, hol felmegy egy kevés, máskor meg mintha ott sem lett volna. Nyaggatott, hogy reggelente okoz-e gondot felkelni az ágyból. Nem okoz. Boldog vagyok, boldogabb mint valaha, csak kicsit lestrapált. :-) Tudom, hogy a törődés szól belőle, és én nagyon szeretem is ezért! De sokat változtam azóta. Nemcsak súlyban vagyok több, fejben is rengeteget fejlődtem. Inkább csak apróságokon látszik meg, de néha ez is boldoggá tesz… Amikor bekerültem, lövésem se volt róla, miből mennyit egyek. Később “megtanultam”, de egyes ételekhez nagyon ragaszkodtam. Amiket szerettem vagy könnyebben csusszantak. Reggelire és vacsira mindig rozsos párnát ettem. Mostanában minden újat kipróbálok, sokkal nyitottabb vagyok.

Azért vicces, nem? Mások ilyesmin nem agyalnak. Vesznek a sulibüféből egy sonkás szenyát vagy kettőt, és elvannak vele ebédig. Nekem kicsit komplikáltabb volt a dolog, folyamatos koncentrációt igényelt… Már nem!

Gabi néninek valami új asszisztense is van… Vagyis hát remélem csak ideiglenes, mert nem volt valami szimpi. ;-)) Úgy nem szeretem, ha fürkésznek, ez amolyan fájdalmas dolog… Nem tud rólam az ég világon semmit, csak hogy vékony az alkaltom. Lerítt róla a bizalom hiánya. Hogy szándékosan csinálom magammal, meg hogy hánytatom magam……… De ez annyira sekélyes felfogás… Elmúltam 18 és vannak életcéljaim! Nem is akármilyenek ami azt illeti! :-))

De azért én is megijedtem. Engedtem hát, hogy egy rég nem látott smerős ismét csatlakozzon mindennapjaimhoz, minimum 10 alkalommal. Pedig iszonyatosan utálom az Ensure-t. No nem az ízéért, és nem is azért, mert hosszan szürcsölgetni kell. Egyszerűen a tudat, hogy szükségem van rá, ismét. Az emberek többsége elhagyja a tápszert, ha lekerül róluk a pelenka. :-) Persze tudom jól, hogy jól jön most… Legalább nem kell szoronganom emiatt, suli mellett.

És hogy hogyan köthető mindez egy gyűrű kuglófhoz? Hát, gobndolom nehezen… :-)))  Picit színesíti a bejegyzést. :-P Még hét elején készült, már nagyon irritált, hogy nem volt jelenésem feltölteni. Pedig isteni finom volt csak úgy magában is, de még jobb ezzel az öntettel. Régen annyira utáltam a citrommázat (no a klasszikusat még ma is.. :-P), de hihetetlen milyen pikáns lesz tőle egy krém! Úúúúgy megdobja a tejszín és a mascarpone, olyan nagyon krémes lesz…. Mentségünkre legyen mondva nem egy nagy darab, de azért könnyűszerrel eltűntettük egy délután alatt.. :-))))

Yum. Yum, Yummy!
Hogy tetszik a recept? – (3 szavazat, átlaga: 4.33)
 Loading ...

Hozzávalók

A tésztához:

• 160 g finomliszt
• 1 1/4 mk. szódabikarbóna
• csipet só
• 4 mk. őrölt fahéj
• 3 tojás
• 250 g barnacukor
• 150 ml olivaolaj
• 3 közepes répa, lereszelve
• 90 g pörkölt, durvára aprított mandula

A krémhez:

• 120 g krémsajt
• 80 ml tejszín
• 1 ek. frissen facsart citromlé
• 1 citrom reszelt héja
• 1 mk. vaníliakivonat
• 90 g porcukor

Elkészítése

1. A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra. A kuglófformát kivajazzuk, lisztezzük – a gyűrű körül picit vastagabban.
2. A lisztet a sóval, a fahéjjal és a szódabikarbónával együtt átszitáljuk, félretesszük.
3. A tojást összedolgozzuk a cukorral és az olajjal, majd robotgéppel közepes fokozaton krémesre keverjük (4-5 perc).
4. Házzáadjuk a lisztet , majd belekeverjük a reszelt répát és a durvára vagdalt mandulát.
5. Formába kanalazzuk, majd 50 percig sütjük, tűpróbával ellenőrizzük.
6. A krém hozzávalóit összedolgozzuk, és tálaláskor a kuglófra kanalazzuk.

Az Angyalkáknak van egy bátyjuk! :-) Anna még pár hete jelezte, hogy közeleg Andy 13. születésnapja, ráadásul hivatalosan most lép a tinédzserkorba, ezért valami nagyon franya tortával kellene meglepni! ;-) Ha jól emlékszem, amikor én voltam 13, Babsziéktól megasztáros koncertjegyet kaptam. :-)) Pont június 7-én léptek fel az Etelka-soron, és hosszas küzdelem után, végül autogrammot is sikerült szereznem nagy szerelmemtől, Bella Levitől. :-)) Szóval igenis megvan a bűvös 13-as varázsa! Hamarosan nyolcadikos lesz, és ballagóként lehet terrorizálni a kisebbeket… Persze én nem ilyen voltam. :-))

A torta maga négyzetes, 23 centis volt – jó sok tejszínhabbal, joghurttal és pezsgővel! Kicsit tartok is tőle, hogy az emiatt nem mindenkinek volt gyerebe… :-( én is elmúltam 18, de a pezsgő nem tartozik kedvenceim közé…. Viszont megkóstolva úgy együtt, szerintem marha fini, egészen extrém az ízvilága! Ráadásul az alatta húzódó fanyar meggykrém is befutó szerintem. Tényleg amolyan pasis torta – és méginkább Gabikás :-))) - a rengeteg tejszínhab miatt. A férfiak hiába tagadják, imádnak habfellegen csücsülni. Apu ha bevásárolni megy, a kávéra való tejszínhabot tuti nem felejti el. :-)))

Remélem tényleg nem fogtam mellé, még visszajelzést nem kaptam. :-( Viszont a bonbonokról mindenképp mesélnem kell még. Sajnos a belsejébe nem a legjobb fehércsoki került, ez ki is érződik. Picit zsírosabb, nehezebb.. Nem légies, mint egy bonbonnak kéne. Pedig maga az elképzelés nem volt rossz, (pezsgős-fehércsokis trüffel) csak legközelebb muszáj lesz Milka vagy Boci fehércsokit venni a töltelékhez.

Jaj úgy izgulok, tök rossz érzésem van… Remélem nem volt vele gáz..

Bocsi a béni fotókért, nagyon kapkodtam!

Újfent kókuszosak, de még mindig elfogynak. Habár szerintem, most hétvégén a többség eltűntetéséről én gondoskodtam. :-)) Legutóbbi próbálkozásomhoz hasonlóan, itt is a kókusz dominál, ám teljesen más típusú finomságról kell most beszéljek! Ezzel az egyszerre fanyar és édes, gyümölcsös krémmel szívta meg magát a tészta, így az egész kicsit lágyabb lett, mint elődje volt. Nagy szerepet játszott ott is a pudingkrém, de nagyon ügyelni kellett az arányokra, nehogy fullasztó legyen a végkifejlet. Itt azthiszem sikerült kiküszöbölni ezt a problémát, abszolút légiessé vált az egész. Tejszínhabrózsával együtt meg pláne! :-)

Pedig nagy félelmem volt a benne reljő citrusféle, az ananász. Mindig is ódzkodtam tőle, valahogy túl távoli az íze. Nem tudom mi az oka, de most nagyon ízlett, a helyén volt minden. Lehet ez is tipikusan az a gyümi, amihez fel kell nőni…? Vagy talán a Briannel kötött életreszóló barátságom szerettette meg velem..? :-))) Akárhogy is, most nagyon büszke rám. ;-) Tény, hogy nem is érződik ki olyan intenzíven, épp csak amennyire szükséges.

Szóval franya egy süti, mindenképp tessenek elkészíteni! Merthogy méregdrága pomeló nélkül is nekiállhatunk, egyszerűen helyettesítsük más egzotikummal!

Hozzávalók

A tésztához:

• 500 g finomliszt
• 12 g sütőpor
• 120 g porcukor
• 370 g vaj
• 6 tojássárgája

A töltelékhez:

• 3 tojás
• 100 g kristálycukor
• 75 g kókuszreszelék
• 225 ml kókusz tej
• 100 ml jó zsíros tejszín
• 1 lime reszelt héja, leve
• másfél bögrényi felaprított ananász és pomelo

A tetejére:

• 300 ml tejszín
• 2 ek. kristálycukor
• 10 g házi vaníliás cukor
• 3 lapzselatin
• 4 ek. ananászlé
• kókuszreszelék

Elkészítése

1. A tészta alapanyagaiból, a szokott módon pitetésztát gyúrunk. Hűtőbe tesszük néhány órára, vagy akár egy éjszakára.
2. 2-3 mm vastagra nyújtjuk, a kosárkaformákat kibéleljük vele, majd 190°C-ra előmelegített sütőben 10 perc alatt vakon elősütjük. 
3. A töltelékhez a tojásokat a cukorral habosra keverjük, beleforgatjuk a többi hozzávalót, majd hozzáadjuk az apróra vagdalt gyümölcsféléket is.
4. A kosárkákat peremükig töltjük, a sütő hőmérsékletét visszavesszük 170°C-ra, majd visszatoljuk őket 20-25 percre. Akkor jó, ha tetejük enyhén pirulni kezd. Teljesen kihűtjük.
5. Díszítésként a tejszínt a kétféle cukorral kemény habbá verjük, majd a feloldott lapzselatint kevés ananászlével együtt a habba keverjük. Csillagcsöves nyomózsákból krémrózsákkal díszítjük, végül kókuszreszelékkel meghintjük.

Huh, ez még belefért így a nap indulása előtt. Feltétlenül pótolnom kellett ugyanis a tegnap esti Barátok Közt epizódot, merthogy a korábbiakhoz hasonlóan, nagyon eseménydús volt. Már a rendőr sztriptíz is tízpontos volt, magasan vert mondjuk egy True Blood epizódot…. ;-))) de most, hogy Igaziak is csatlakoztak a lagzihoz… hát, nem volt mindennapi momentum, annál azért picit szellősebben paszírozzák forgatókönyvbe. :-P

Ééés most, hogy túltettem magam a történteken, ajánlanék egy reggelilehetőséget! Vagy uzsinak valót. Délután ugyanis igyekszem beiktatni egy tejterméket, kedvencem a Danone sárgabarackos jogója.  Azt kanalazgatom sűrűbben, pláne, hogy mostanság +15 g-ot is csempésztek a pohárkákba. De mindenképp ejtenem kell néhány szót Gabika isteni kaukázusi kefirjéről is, merthogy nem véletlenül ezzel fogyasztandók tömegével a zabkekszek! Nem különösebben szeretem a kefireket, de ez tényleg messze jobb a boltinál. Gabika oltja be, majd készíti el gondosan… Remélem egyszer megtanít rá – természetesen lekvárjai és padlizsánkrémjei mellett!

Szóval a zabkekszek. A zabpehelyhet kevés dologban viselem el – rozsos párnáááán imádom :-))) -, pedig igenigen jót tesz az emberi szervezetnek. Ilyenkor télen, “fűtőhatása” miatt különösen ajánlott a fogyasztása. Emellett kiváló szénhidrátforrás, gazdag rostokban és ásványi anyagokban, valamint fehérjékben. Csak sajnos több mint valószínű, hogy nem állok neki csillogó szemekkel zabkását falatozni. Viszont aprósütiben tuti nyerő! Emlékezzünk csak a tavaly Húsvéttájt legyártott Ribizlis-zabpelyhes kockákra, vagy épp Kicsi Vú űbermenő Kuszedlijeire.

Kefir/Jogó mellé kiváló harapnivaló, ahogy egyszerre roppan és szinte elolvad a szájban. És még némileg egészségeset is fogyasztunk. :-) (Ha nem vesszük olyan görcsösen figyelembe a benne rejlő csokihegyet, a sok-sok cukrot és vajat… ) Nem-nem, most határozottan jót teszünk magunkkal! :-))

Hozzávalók (4 tepsihez)

• 300 g finomliszt
• 180 g süthető étcsoki lencse, apróra vágva
• 150 g aszalt gyümi vegyesen – én most körtét és sárga barackot daraboltam bele
• 100 g pörkölt dió, apróra vágva
• 1 tk. sütőpor
• 1 tk. szódabikarbóna
• csipet só
• 250 g vaj
• 200 g fehér kristálycuki
• 200 g barnacuki
• 2 nagy tojás
• 1 tk vaníliaeszencia
• 375 g zabpehely

Sütés után, még forrón lekentem Gabika sárgabari lekvárával

Elkészítése

1. Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra, és béleljünk ki sütőpapírral néhány nagyobb tepsit.
2. Szitáljuk át a lisztet a sütőporral, szódabikarbónával és egy csipet sóval, egy közepes méretű tálba. Tegyük félre.
3. Egy nagy keverőtálban (tényleg legyen nagy, brutális a mennyiség!!!) keverjük habosra a vajat a kétféle cukorral, majd egyenként adjuk hozzá a tojásokat. Külön-külön keverjük ki velük. Ízesítsük vaníliaeszenciával. Adagoljuk a masszáhpz a lisztes keveréket, és cipeljük magunk mellé a zabpelyhet is.
4. Ugyanúgy apránként szórjuk a masszába, jól keverjük ki vele.
5. Váltsunk kézi erőre! :-) Gyúrjuk a masszához a csokidarabkákat, az aszalt gyümiket, végül a diót.
6. Formázzunk a masszából dió nagyságú golyóbisokat, pakoljuk az előkészített tepsire, egymástól 5 cm távolságra. Megdagadnak ugyanis.
7. Süssük kb 10-12 percig, amíg aranybarna színt kapnak, de nem teljesen kemények.
8. Vegyük ki, kenjük le sárgabarack lekvárral, és hagyjuk tepsiben még 10 percig.
9. Utána megehetjük.

Ezek után már minimum nevet kell váltanom. Lehetnék a lány, aki túl sok kókuszt evett, majd egy napon arra eszmélt, hogy ő maga is azzá változott. Mindenhol kókuszt látok, és lépten-nyomon kókuszos receptekbe botlok. Tegnap a kandírozott citrushéjat is durvára vagdalt “kókuszcsipsznek” láttam, valamint lerohantam egy polcot, melyen kókuszolaj tobzódott többedmagával. És volt kókusztej is.  Ideje beszerezni néhány konzervvel- 400 Ft-os darabáron -, mert már több recept összetevői között láttam. Mint mondtam, a kókuszos receptek napjainkban beleégnek a retinámba. ;-))

És hogy mi is ez az isteni táplálék, amely Sri Lankán, valamint a Maláj-szigeteken őshonos és az élet fájaként emlegetik? A keletiek szerint a növény “az emberiség áldása”, százmilliók életét könnyíti meg, teszi elviselhetőbbé. Nemcsak süteményekben találkozhatunk vele – seprűk, szőnyegek, lábtörlők, kötelek anyagában is megtalálhatjuk. Elterjedését a vízáramlatok nagyban segítették és ahogy gyümölcsének fogyasztása egyre kedveltebb lett, termesztését is sokfelé megkezdték. Ma Dél-Amerikában 34 faja található és így ők a világ legnagyobb exportőrei.

Színe fehér, aztán az érés során megbarnul és csontossá keményedik. Belseje eleinte édes folyadékot rejt (kókuszvíz), mely az érés előrehaladtával folyamatosan sűrűsödik és végül ebből alakul ki a gyümölcshús. Mivel még éretlenül szállítják Európába, nem is tanácsos azonnal vésővel nekiesni! :-) Az optimális az, ha a dió belseje még rejt egy kevés vizet. Ekkor a hús ugyanis már elég vastag, de még nincs kiszáradva. Feltörve 2-3 hétig lazán el van szobahőmérsékleten… (Ezt csak zárójelesen a magamfajtáknak mondom, akik egyedül próbálnák bekebelezni. Ezzel megfosztva szeretett családtagjaikat az egzotikus gyümi mennyei ízvilágától. :-)))

Tartalmaz magnéziumot, kimagasló mennyiségben kalciumot valamint cinket és vasat. Mindemellett igen fontos telítetlen zsírsav tartalma is, mely jelentősen csökkenti a szívbetegségek kialakulásának esélyét. A magas kalcium tartalma miatt a tej mellett szokták ajánlani, a gyermekek étrendjébe való beillesztését, kiváló csonterősítő hatása miatt. Erre pedig valljuk be nagy szükségem lenne, elnézve a tavalyi, csúnya dexa eredményemet.

A kókuszolajról is csupa-csupa jót hallani! Nem hízlal, a közepes szénláncú zsírsavak ugyanis nem alakulnak zsírpárnává. Mi több, felgyorsítja az anyagcserét, fogyasztása nem terheli meg a szervezetet, és könnyen alakul energiává. Könnyű felszívódása miatt pedig olyanok is fogyaszthatnak kókuszolajjal készített fogásokat, akik emésztőszervi vagy egyéb betegségük miatt eddig rá sem sandíthattak zsíros ételekre. Amondó vagyok, jöjjenek hát a receptek! :-))

Kezdetnek itten egy hétköznapi, kókuszreszelékkel készített finomság. Még a hétvégén került terítékre – dióhabos kosárkának indult, csak aztán rámjött a fentebb említett szeretettúltengés. Gondoltam egyet, és hát… a diót lecseréltem kókuszra. :-))) A kosárkák aljába pedig egy krémes-tejes keverék került, vagy épp Gabika isteni narancslekvárja….. Mmm, mmm, mmm… Eccerű, naccerű!

Hozzávalók

A tésztához:

• 250 g finomliszt
• 185 g vaj
• 60 g porcukor
• 3 tojássárgája
• 6 g sütőpor

A kókuszhabhoz:

• 6 tojásfehérje
• 250 g porcukor
• 250 g kókuszreszelék

A tejes-vaníliás krémhez:

• 25 g vaníliás pudingpor
• 3 tojássárgája
• 85 g barnacukor
• 250 ml tej
• 1 vaníliarúd

Elkészítése

1. A tészta alapanyagaiból, a szokott módon pitetésztát gyúrunk. Hűtőbe tesszük néhány órára, vagy akár egy éjszakára.
2. Közben elkészítjük a vaníliás-tejes krémet, hogy legyen mit kanalazgatni a kosárkák aljába: A cukor egyharmadát a tojások sárgáival, kézi habverővel jól kikeverjük, amíg nem fényes lesz. Hozzáadjuk a pudingport, és alaposan összedolgozzuk. Egy serpenyőben a maradék cukrot a tejjel, a felhasított vaníliarúddal és kikapart belsejével feltesszük forrni. Ha forrásnak indult, apránként adjuk hozzá a habosra kevert cukros tojássárgáját, és folytonos keverés mellett – nagyjából 2 perc alatt – sűrítsük be. Tegyük hűtőszekrénybe, amíg teljesen kihűl.
3. A pitetésztát 3 mm vastagra nyújtjuk, és kibéleljük vele a kosárkaformákat. A pudingból egy jó ek-nyit kanalazunk mindegyik aljára, majd félretesszük.
4. Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra.
5. Készítsük el a kókuszhabot a szokott módon: fehérje felver, apránként bele a porcukor, majd óvatosan forgassuk bele a kókuszreszeléket is. Símacsöves nyomózsákból töltsük meg a kosárkákat, majd toljuk 20 percre az előmelegített sütőbe. Hagyjuk kihűlni a kosárkákban.