Habosított kávé a csokoládémennyországban, avagy hogyan legyünk durva pokrócból szelíd dunyhák?

2012. február 17. péntek | 20:07 | 4 hozzászólás

Forral, másnap lefölöz, kávéval elegyít, habosít és felhörpint. Előtte persze egy nagy kanál nádcukor, meg egy csipet fahéj a tetejére. Tökéletes, most akkor szeljük azokat a habokat!

Néhány hete fent jártunk a pesti IKEA-ban, ahol végre beszereztem egy hőn áhított tejhabosítót és a hozzátartozó, széles aljú kancsót. Azóta igyekszünk napjában beiktatni egy-egy utat “pufi felhők” közé – most komolyan, tényleg mintha  bárányfelhőbe harapna az ember! Nagymosoly. :) Mondhatni végtelen a variációk sora, ha habosított házi tejről van szó; kapucsínó, “sós”-karamellás tej, vagy egy esti kakaó örök gyermeklelkűeknek. Abszolút felvállalható jelenség, megnyugtat, tetőtől-talpig átmelenget, akár egy vaskos dunyha, és ha kell, kirángat a téli depresszióból. Mert mindenkinek jár.

De nem csak kalciumpótlásban mesterkedtem az elmúlt napokban, elvégre a boldogsághormon-szintet nemcsak hogy fenntartani, de kicsit talán túladagolni is tudni kell. Habosított nyalánkságok mellé különösen ajánlom a következő desszertet, csupaszív édesszájúaknak.

 

Előre leszögezném, ez egy tömény desszert. De tömény desszertek között is az a szerethető töménységű, beleértve a tetején elterpeszkedő karamellizált banánkarikát is. :) Nem csak az étcsoki dübörög benne, mellette igenis jelen van a banán és a lágy karamell is. Ők hárman jól dominálnak, mindig is szerettem ezek kombóját együtt.

Nem tudom lükeség-e, sokszor kétkedtem mostanában magamban, a választott hivatásban, vagy hogy egyáltalán nekem rendelt dolog-e a cukrászat… azért elmondom mit érzek a sütivel kapcsolatban, mi az ami engem megragadott!

A süti magas kakaótartamú, márpedig a bűvös 70% határában már fennáll az a veszély, hogy az édesség esetleg nem lesz elég édes. Mi több, talán el is nyomja a plusz ízeket, és összeolvad egyetlen, tömör ízvilággá. Ez nem feltétlenül baj, hiszen a csokoládé már önmagában is valami. Itt viszont, mint írtam is, előtérben marad a banán és a karamell. A sós karamell, amibe mostanában annyira bele vagyok habarodva.  Mert nem úgy kell ám elképzelni, mint egy émelyítően sós, inkább valamilyen húsételhez passzoló szószt.. Ő sokkal inkább egy karamell, ami nem csömörédességű. Mintha az édességét ellensúlyozná a tengeri só, de közben mégis kiemel ízeket. Nagyon különös ez számomra..

Sokféle süteményhez szervíroztam már ezt az öntetet, és sosem okozott csalódást. Jó friss gyümölcs mellé mártogatósnak, kiváló túrótortára vagy tejbe… Könnyen eltartható, majd tovább bolondítható, mindez kis ínyenceknek. :)

A tésztaalaphoz:

112 g puha vaj
60 g porcukor
60 g nádcukor (muscovado)
150 g liszt
40 g kakaópor
1/4 tk. szódabikarbóna
1/2 tk. só
2 tojássárgája

Elkészítése:

Keverjük ki a vajat a kétféle cukorral, majd szitáljuk hozzá a lisztet, kakaóport, szódabikarbónát és a sót, végül a tojások sárgáit. Csomagoljuk fóliába, és tegyük hűtőbe legalább egy órára.

A banános-sós karamellás krémhez (200 ml fog kelleni)

1 1/2 csésze kristálycukor
1/2 csésze víz
1 csésze tejszín
1 1/2 tk. enyhén sózott vaj (Lurpak)
1 tk. vaníliapaszta
1/2 tk. tengeri só

+ 2 kisebb, érett banán
+ 2 tojás

1. Egy tapadásmentes serpenyőben keverjük össze a vizet a cukorral, és közepes hőfokon kezdjük el melegíteni. Időnként keverjük meg, míg a cukor feloldódik. Közben egy vízbe mártott kenőecsettel nyaldossuk körbe a serpenyő falára tapadt cukorkristály-szemcséket.
2. Miután forrni kezd már ne kevergessük, de néha rázogassuk meg. Amikor borostyánszínűre váltott (nagyjából 12-15 perc), húzzuk félre és adjuk hozzá a tejszínt. Óvatosan, a felcsapó gőz éget! Használjunk egy kézi habverőt, és elegyítsük gyorsan a szószt, majd tegyük vissza a tűzre.
3. Adjuk hozzá a sót, a vaníliapasztát és a vajat. Forraljuk össze, de ügyeljünk a karamell színére! Ne legyen túl sötét, különben kihűlésével egyre jobban besűrűsödik a szósz.
4. Miután kihűlt, 200 ml szószba pépesítsünk 2 banánt és 2 egésztojást.

A csokoládékrémhez:

150 ml tejszín
80 ml édesített sűrített tej
230 g finomra vágott étcsokoládé (64% vagy 70%)
1 tk. vaníliapaszta
2 egész tojás

Forraljuk fel a tejszínt az édesített sűrített tejjel, majd keverjük el a finomra aprított étcsokival. Hagyjuk hűlni keveset, és dolgozzuk bele a 2 egész tojást és a vaníliapasztát.

A tükörfényes csokiglazúrhoz (~80 g kell, de a maradék visszamelegíthető!)

230 ml víz
290 g kristálycukor
95 g cukrozatlan kakaópor, átszitálva
10 g lapzselatin, 60 ml hideg vízbe beáztatva
190 ml tejszín (min. 30%)

Elkészítése:

1. A vizet a cukorral, a kakaóporral és a tejszínnel közepes lángon melegíteni kezdjük. Időnként kavarjuk meg, hiszen a kakaópor könnyen leéghet az edény aljára. Cukorhőmérővel ellenőrizzük a hőfokot, ha a 106°C-t elérte, húzzuk félre!
2. Hűtsük vissza 60°C-ra, majd adjuk hozzá az előzőleg vízbe áztatott zselatint. Keverjük simára.
3. 30°C-on már felhasználható. Ekkor öntsük a torta tetejére, majd a kenőkéssel elsimítva vonjuk be mindenütt a tortát. Ha jól dolgoztunk, mindenütt befedi, az oldalán sem keletkeznek rések. Ha valahol mégis kimaradna, a maradék krémből takarjuk el a hibát.

A díszítéshez:

1:1 arányú cukor+víz, karamellizálva
banánkarikák
friss tejszínhab

A pite összeállítása:

1. Nyújtsuk a tésztát 7 mm vastagra és béleljünk ki vele egy 26 cm átmérőjű piteformát. A kilógó részeket egy éles késsel nyessük le. Fektessünk rá egy réteg sütőpapírt, majd töltsük meg szárazbabbal. 200°C-ra előmelegített sütőben süssük elő vakon 20 percig, majd emeljük ki a nehezéket és süssük további 5 percig.
2. A csokikrémet öntsük a tészta aljára, majd kanalanként adagolva, egy fogpiszkálóval márványozzuk bele a banános-sós karamellkrémet is.
3. 160°C-on süssük további 25-30 percig, ekkor a töltelék széle kissé bebőrösödik, de közepe remegős marad. Vegyük ki, ha kihűlt kanalazzunk rá kevés tükörglazúrt, vonjuk be vele a pitét.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, pite 4 hozzászólás » | 836 olvasás

Roppanó burok alatt fodros talpacskák

2012. január 22. vasárnap | 16:38 | 4 hozzászólás

Rászántam magam, leírom a fejleményeket. Igaz, még mindig semmi konkrétum, helyette inkább a téboly, valami elfolyó ürességben.

Szerdán bent jártam a Forrásban, tudjátok, a jelenlegi munkahelyemen. Kérdeztek, én pedig válaszoltam – már amire tudtam, már amivel akartam szembesülni. Még számomra sem tiszta az út, nem tudom mi vár rám a következő hetekben, hónapokban… Hát nekem szegezheti bárki is a kérdést, csak úgy mellékesen félvállról, hogy akkor befejezem a szakma tanulását vagy sem? Mintha épp a heti programomról faggatna… Félre ne értsetek, itt egyedül bennem van hiba.. Túl fájdalmas belegondolni egy esetleges ‘nem’-be. Nem is hiszem, hogy képes lennék rá.. beletörődni. Szeretném előbb megnézetni az eredményeimet, hogy aztán alternatívákat hallhassak a járhatóról és a járhatatlanról. És végül tudjátok mit szeretnék? Harcolni, jobban küzdeni, mint eddig bármikor.

Amit tehát most tudunk: Továbbra is bitang rossz, 80 éves néniével megegyező a csontsűrűségem. A csontjaim – persze csak ha minden maradna a régiben -, előbb-utóbb egyszerűen elporladnának. Szerencsére még visszafordítható, erre kaptam most cseppeket – durva, a maxi napi adag háromszorosát kell benyelnem. A gerincem szintén csapnivaló és gyakran fáj, de orvos még nem látta a leleteket. A rehabilitáció hatékonyságában viszont töretlenül bízom. :-)  Szuper jó a gyógytornászom, bízom benne, hogy gyorsan belerázódom a dologba. Az idő pedig nekem dolgozik. Csak ne lenne akkora türelemjáték. :-)

Nem vagyok egyébként túl kreatív mostanság, kissé beszürkültem. Az az igazság, a mindennapos fizikoterápia-gyógytorna könnyűszerrel kicsinálja a napot, és persze agyilag is rendesen kipurcanunk a családdal. Ha akad is egy-egy szabad délelőtt, folytonos csúszásban, időhiányban vagyok.

Na persze ilyen tartalmas körítés mellett ideje a macaronról is szót ejteni. Igen, ott a fotón, a bögre mellett kedves-barnás színben. Fényárban született, akkor csak jó lehet, nem?

Valóban rafinált kis apróság ez a macaron. viszont legnagyobb fegyvere talán maga a neve, meg a hely ahonnan jött. Mert ugye ha valami francia, akkor az feltehetőleg

macerás, fondorlatos és roppant időigényes
mütyür munka
tele elhasalós buktatókkal
persze ettől még nem lehetetlen vállalkozás
a könyörtelen megpróbáltatások sora után az ízélmény mindig felbecsülhetetlen

Emlékszem az első adagra, úgy 2010 decemberéből. Meg arra, milyen komoly ráhangolódási szakasz előzte meg a sütést. ;-)) De én azt mondom megvan a maga bája ennek is, csak úgy mint a legtöbb macerás süteménynek. Tény, hogy kissé stresszes munkafolyamat, van mivel bíbelődni, de a végeredmény mindent kárpótol. Ilyenkor pedig határtalanul büszke tudsz lenni magadra, amiért bevállaltad. Pláne, ha sikerrel jársz.

És miért ne sikerülne? Az utóbbi időben már rengeteg szépen kisakkozott recept kering a hálón; határon innen és határon túl, egyre több helyen söpör végig a macaron-hullám. Csobbanjunk is egyet! Most kedves Noé’ barátném alapreceptjét csentem el! A dupla adagból végül köbö 70 korong sült ki.

Legutóbb tehát nugátos-toblerone csokis ganache került bele töltelékként, nagyon jól kiegészült a mogyorós macaronnal. Régen nagyon nem csíptem a toblerone csokit, most meg odáig vagyok érte. Különösen a piramis aljába zárt roppanós manduladarabkákért. Egy rúd még megmaradt a müncheni kiruccanásból, ezt áldoztam most be ganahke tölteléknek. Nem csalódtam, egy kis nugáttal meg a étcsokis ganache-al kiegészíülve helyrebillent az egyensúly, nem volt se túl keserű, se túl tömény. Kimondottan gyorsan fogytak! :-)
A makik egy leheletnyit világosabbra sikeredtek mint szerettem volna, kár, hogy csak pörkölt pucér mogyoró volt itthon.

Hozzávalók
…a nugátos-tobleronés csokiganache-hoz

1 rúd toblerone (50g)
50 g mogyorónugát (házi készítésű vagy Aldis)
50 g étcsokoládé (70%)
100 ml tejszín
1 ek. mogyorólikőr (elhagyható)

Elkészítése

1. A toblerone csokit a nugáttal együtt, vízgőz fölött megolvasztjuk. Félrehúzzuk, folpackkal letakarva és kihűtjük.
2. Az étcsokoládét vékonyra szeleteljük, egy fém tálkába tesszük. A tejszínt a mogyorólikőrrel együtt felforraljuk, majd az étcsokira öntjük és simára keverjük.
3. Amikor mindkét krém langyosra hűlt, összekeverjük, majd sima csöves habzsákba töltjük. Két korong macaron közé töltjük, néhány órát állni hagyjuk.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK 4 hozzászólás » | 659 olvasás

Pöttyös kupola, kandírozott citromkarikával, fehércsokis citrommousse-szal

2012. január 12. csütörtök | 13:26 | 6 hozzászólás

Persze hajnal van megint.. Kár, tegnap egészen jól ébredtem; széles vigyorral, kipihent fejjel – már-már egészen újszerű élmény vakítóan fehér ablak alatt “bebootolni”. :-) Na de most másképp van, és tudtam is, hogy másképp lesz. Már este beszugeráltam magamnak, 5-nél tovább biztosan nem alszom… És mekkorát tévedtem, 4:59-kor markoltam meg a mobilomat. Tulajdonképp gerincfájásra eszméltem, már megint. Talán a tegnap esti “csináld magad” gyógytornám tette meg hatását – vagy épp ellenkezőleg, nem tette meg.. Bele kell még tanulnom, néha valahogy az az érzésem, valamit nem csinálok jól..

Kalandos hét volt a legutóbbi – átértékelt bennem pár dolgot.. Persze mindig különös kettősség ez, amikor a szív és az ész másra vágyik, amikor új fontossági sorrendet kell kiismerned, majd összeegyeztetned a mindennapokkal. Végre észrevenni és el is fogadni bizonyos tényezőket, mondjuk az egészségedért. Ők a saját kis piócáid; bármennyire is szeretnél tőlük megszabadulni, nem tűnnek el. Hozzáad tapadva, együtt élitek le az életet. És előbb vagy utóbb válaszút elé kényszerítenek… Mindenkinek van saját piócája, egy terhe a vállán, a gerincén, a lelkében. Hiszen Te is tudod. De biztosan olyan rossz ez? Ha távolabbi tervekért, valódi vágyálmokért kell áldozatot hozni, megteszem. Például jelenleg nem dolgozom. Vissza az alapokhoz, ismét itthoni csendes cukrászat, nagy gépek, üstcíbelés és szállodai rohamtempó nélkül. Ki vagyok ugyanis írva táppénzre, miközben orvostól-orvosig járok. Hogy elromlott dolgokat javítsanak meg rajtam. Még az olajozás hátravan.

Napi rendszerességgel gyógytorna, jövőhéttől 10 nap fizikó-terápia, ma röntgen és csontsűrűség vizsgálat. Már megint cserben hagytam a testemet, és ezt most nem úszom meg büntetlenül. Közel egy év kihagyás után mintha mindent elölről kellene kezdenem, meg újra beépítenem a hétköznapokba. Jobban mondva muszáj lesz e köré felépítenem mindent, ha gyógyulni szeretnék. Ha szőtt álmokat szeretnék megvalósítani.

Őszintén szólva ötletem sincs, milyen eredményeim lesznek. Félek tőle, hiszen hónapok óta érzem magamon a változást, minden tünet fokozatosan erősödött, csak…Elhallgattam, nem vettem róla tudomást. Hiszen ugyanmár, a legtöbb embernek van gerincproblémája, mégis együtt él vele. Mellette dolgozik, eljár szórakozni, teljes életet él.. De most már szembetűnő a dolog, látom magamon. Nehezebb hajolgatni vagy egyáltalán mozogni, egyik lábamat jobban terhelem, és a legrosszabb… hogy fáj. Eddig sosem fájt, egy-egy megterhelő nap kivételével. Ami aztán gyorsan el is múlt, legtöbbször egy éjszaka alatt regenerálódott, sosem foglalkoztam vele. Hiba volt, buta voltam..

Közben elhoztam, itt van végre a hétvégi családos, vacsoracsatás desszertünk! Áh, szerintem nyugodtan nevezzük csak nevén: a győztes vacsoraest desszertjét – a szerk. ;-)) Oké, talán ez a citrusos ízvilág törpillatermetű csajoknak nem volt épp megnyerő, lásd Luca “rózsaszínfodor” cicát, aki már az első kóstolásba beleborzongott. Őt azt hiszem jobban megvettük volna valami epres beütéssel…  Emlékszem egyébként ilyen voltam én is, Anyu ugyanis egy időben nagy átszellemültségben igyekezett fantáziadesszerteket alkotni, természetesen szokatlanul új ízkombinációkkal. Mi persze kissé begyöpösödött banda lehettünk, mert sehogy sem értettük meg művészetét. Ilyen volt például a zserbója is, vaskos citromos mázzal a tetején. Igen, mi is éreztük, kissé összeférhetetlen ízek kavalkádja. És persze hirtelen nem is tudom, tettem-e már róla említést a blogon. Tudniillik elég mély nyomokat hagyott bennünk.

Na ez nem arra hasonlított. Enyhén citromos, lágyan vajas piskóta, ami a mákkal köztudottan jó párost alkot. Pláne ilyen lazán megdarált mákszemekkel, amik akár egy robbanós cukorka, kissé ciripel a szádban. Még én is szívesen bontottam le a musszréteg falát, pedig a máktól sokszor megfájdul a gyomrom. Az édes fehér csoki mousse-és a fanyar, kissé csípős citromos együttese pedig tökéletes bevonata lett a kupolámnak. Ezt már csak egy kandírozott citromkarikával lehetett tetézni! :-) El tudom képzelni valami nyári habos, frissítő desszertnek, de így a mák miatt télidőben is abszolút vidámságforrás. Az kell is most.

Hozzávalók
/10 kupolához (2 db silicomartos kupolaformát használtam)/

Lemon Curd

5 nagy tojássárgája (a fehérje félretéve makikhoz)
½ csésze cukor
½ csésze frissen facsart citromlé
4 tk. citromhéj
egy csipet só

Az első öt hozzávalót vízgőz fölött, közepes lángon melegíteni kezdjük, forrástól számított 4-5 percig (ha van konyhai hőmérőnk, kb 77°-osnak kell lennie a krémnek). Ekkorra besűrűsödik, pudingszerű állagot kap a massza. Nyomjunk rá folpackot, majd tegyük félre hűlni.

A fehér csoki ganache-hoz:

140 g fehér csoki (jó minősgű legyen, ne túl zsíros)
¼ csésze tejszín
2 2/3 csésze tejszín, felverve

A fehér csokit felaprítjuk, a tejszínt felforraljuk és ráöntjük az előkészített fehér csokira. Elkeverjük, és folpackot nyomunk rá. Teljesen kihűtjük.
Amikor kissé meghűlt, robotgéppel alacsony fokozaton kezdve felverjük a ganache-t. Egészen habos, kemény állaga lesz, ekkor forgatjuk bele óvatosan az előzőleg, külön edényben felvert tejszínt. A kész fehér csokis habot végül a lemon curd-del apránként eldolgozzuk, és hűtőbe tesszük legalább 3 órára.

A pöttyös mákos piskótához:

 2 egész tojás + 1 tojássárgája
200 g tejföl
2 tk. vaníliapaszta/esszencia
250 g finomliszt
250 g finomított szemcséjű cukor (ennek hiányában egyszerű kristálycukor, kissé megőrölve)
1 tk. sütőpor
1/2 tk. szódabikarbóna
10 g reszelt citromhéj
50 g egész mákszem
200 g puha vaj

Melegítsük elő a sütőt 175°C-ra, a kupolaformákat készítsük elő egy sütőlemezre. Hiányában használhatunk helyette muffin-, kuglóf-, vagy sima kapcsos tortaformát is.

1. Egy közepes méretű tálban keverjük krémesre az egész tojásokat a tojássárgájával, 1/4 csészével a tejfölből (kb 3 ek.) és a vaníliapasztával/esszenciával.
2. A finomlisztet, a szódabikarbónát és a sütőport, a sót, a citromhéjt, a finom szemcséjű cukrot és a mákot vegyítsük el egy másik tálban. Késes robotgépben kissé őröljük meg a keveréket, nagyjából fél perc alatt.
3. A tészta alapját keverjük ki egy magasabb falú tálban. Ehhez a maradék tejfölt a szobameleg vajjal keverjük habosra, majd csurgassuk hozzá a tojásos keveréket, felváltva a száraz hozzávalókkal- habosítsuk további másfél percig. Ekkorra kivilágosodik, és textúrája is egészen homogén lesz.
4. Töltsük a kész masszát habzsákból az előkészített formák 3/4-ig, kissé rázogassuk le aljukat. Süssük 20-25 percig, kmíg tetejük issé megpirul. Amennyiben kuglófformát vagy tortakarikát használunk, 40-45 perc alatt süssük készre. Minden esetben végezzünk tűpróbát előtte!

A kandírozott citromkarikákhoz:

2 citrom karikákra szelve, 5 perc alatt előfőzve annyi forralt vízben, ami épp ellepi
1 csésze víz
1 1/2 csésze cukor

1. Az előfőzött citromkarikák alatt a vizet kicseréljük, hozzáadjuk a kristálycukrot. Alacsony lángon elkezdjük melegíteni. Mire elkezd gyengén forrni, a cukor is feloldódik – ekkor mehetnek bele a citromkarikák.
2. Hagyjuk alacsony lángon fedetlenül ~1 órán át, amíg színe kissé aranysárgára vált, de még nem karamellizálódik teljesen.
3. Helyezzük (szilikonos) sütőlapra, és hagyjuk állni 24 órát, míg a cukorréteg meg nem szárad rajta.

Tipp: A megmaradt-enyhén karamellizált cukorszirupból nagyszerű alap készülhet teának! :-)

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, énblog 6 hozzászólás » | 801 olvasás

2011 meggyűrt lapjai

2012. január 2. hétfő | 07:08 | 6 hozzászólás

Annyi mindent mondanék 2011-ről, és mégis olyan nehéz megszólalni. Hát még írni róla..

Ahogy Nagyi mondaná, a 11-el osztható évek mindig keserűséget hoznak – be is igazolódott, mert Nagyikának mindig igaza van. Sok mindent éltünk meg a családdal, már megint annyi mindent! Akkor mégis hogy üresedhettünk ki így, hogy távolodhattunk el egymástól ennyire? Mert ez történt, vagy legalábbis ezen az úton járunk… mindig voltak hullámvölgyeink – mint mindenki életében -, de az elmúlt időszakban csak úgy jött a baj. Szinte egymást érintve.

A blogom, ami annyi. de annyi örömöt, színt és hálát hozott a mindennapokba – most poros-kopott a fedele és megfakult. Kicsit talán elárvultunk, mindketten. Eddig ismertem a vágyaimat, voltak céljaim, de megint megtorpantam. Nem azonnal történt, és sok minden hatással volt rám. A Nagyi, München, Dóráék különköltözése, beilleszkedés az új munkahelyemen, szorongások, őrlődések, bizarr gondolatok… Egy helyen, ahol napi 8 órát tölt az ember, ahova még télidős koromsötétben, 5.40-re jár be és ahonnan csak a szürkületben lép ki, meglehetősen szürkén.. :-) Visszagonolva, nem is jutott idő itthoni feltöltődésre. Az elmúlt hét, mintha csak hajnali gyomoridegekből és csonka éjszakákból állt volna.

És itt van az utóbbi néhány nap fizikai kiszolgáltatottsága. Mind-mind elbizonytalanítottak, a már így is bizonytalan lebegésemben. Na ja, hulla a víz felszínén. :-) Három napja itthon fekszem a gerincemmel, mert önfejű módon sikerült megint elhanyagolnom a gyógytornát. Persze ez így lesarkosított, ennyire azért nem egyszerű. De tény, hogy sokszor megesett már, próbáltam betuszkolni a bajt valami szemmel láthatatlan, de betonbiztos fal mögé. Tudjátok, amolyan “ha nem beszélünk róla, nincs is” alapon. De tessék, most itt állok 20 éves fejjel, egy leginkább műtétre alkalmas gerinccel, meg a berepedezett lelkemmel. Hogyan tovább? Ahogy a felülvizsgálaton is megmondták két éve; ilyen teherbírással, izmokkal soha, sehol nem kaphatok a szakmámban munkát.

Jól belecsaptam az új évbe, már megint beterítve titeket a saját problémáinkkal… Ne haragudjatok! És még csak Boldog Karácsonyt sem kívántam Nektek…. Mindenkinek békésen telt, volt kapkodás hagyományőrző fejvesztettséggel? :-) Itthon természetesen az sem maradhatott el, de hála Istennek, végül minden dísz felkerült a fára (még a gigászi plasztikszaloncukrok is, Anyu nagy örömére…), nem akármilyen szentestei vacsorával megtetőzve. Szerencsésen elkészült az eltervezett süteménysokadalom a házsorköszöntőnkre is. Kicsit ugyan lepukkant voltam a vadító öltözetemben, nagyjából 10 perc alatt raktam helyre a félrecsúszott sminkemet.. Viszont még így is bezsebeltem egy csomó dicséretet, elcsíptem jóízű hümmögéseket néhány elvonuló *rózsaszín* makaronfelleg után.. :-) Miközben Török barátnéimmel, Timivel meg tündéranyukájával, együtt zsongtunk cukrásztémákban. :-) Szép emlék, tényleg.

És hogy mik készültek? Íme, A Lista

Málnazselés-nugátos trüffelcsúcsok
Piszke-féle makik rózsaszínen, csokifóliával
Diós és csokis marlenka
Zserbótöltelékes / nugátkrémes puszedlik
Porhanyós fajta, legtutibb hókifli a Forrásbeli receptgyűjteményből
Fahéjas csillag, München-módra :-)
Mogyorós-pisztáciás csókok fehér csokiganache-al

Hókifli

Hozzávalók:

750 g liszt
75 g porcukor
250 g zsír
250 g Rama margarin
1 kis pohár tejföl (~180 g)
100 ml teljes tej
40 g élesztő
1 csipet só
tölteléknek dió/mák/hitlerszalonna/szilva vagy baracklekvár, amit csak szeretnél

Elkészítése:

1. Késes robotgéppel a lisztet az apróra kockázott margarinnal és zsírral porhanyósra keverjük, vagyis ne legyenek benne nagyobb zsiradékdarabok. Hozzáadjuk az egyéb járulékos anyagokat, és gyors mozdulatokkal meggyúrjuk a tésztát. Kerekre gömbölyítve, majd fóliába csomagolva hideg helyen pihentetjük fél órát.
2. A tésztát kettéosztjuk, 3-4 mm vastagra nyújtjuk, majd köröket szaggatunk belőle. Egyik felére teáskanálnyi adagokat halmozunk a töltelékből, majd kifli formára igazítjuk. Sütőlemezre sorakoztatva, 180°C-os sütőben kábé 20 perc alatt aranysárgára sütjük. Ne hagyjuk megpirulni, kiszáradni a kiflikéket, állaga így marad igazán porhanyós, akár hetekre.
3. Még forrón vaníliás porcukorban meghempergetjük, majd ha kihűlt, jól lefóliázva/fémdobozba pakolva tároljuk.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK, énblog, karácsony 6 hozzászólás » | 431 olvasás

Cukrászspikás őszkezdet, sült fügekrémes pitetortával

2011. szeptember 5. hétfő | 15:34 | 7 hozzászólás

Hát, itt volnék – kétségekkel, gyomorideggel meg minden nyavalyával felpumpolva. Nyugi, csak a szokásos: Csenge már megint magzatpózba görnyedt. :-)) Szembetűnően sok pozitív behatás ért mostanában, jönnie kellett valami agylohasztó-kicsinálós marhaságnak. Kérdés, hogy végül talpon ragadok vagy csúnyán kipurcanok… De mindig is ilyen voltam. Rettenetesen félek az ismeretlentől, pedig az agyam jól tudja, ideje most már elengednem dolgokat… Tudjátok, hagyni végre, hogy történjenek velem dolgok….

Csütörtökön és pénteken megtudtam pár dolgot, de vártam megírni. Vártam valamire, ami szétrobbantja azt a kupac katyvaszt a fejemben. :-) Szombat este aztán valahogy megkaptam az üzenetem, amikor Kováts Veronika és Barna Gergely felbukkantak az X-faktorban hogy…. a csillagokat is leénekeljék az égről. :-) Ők igazi, kimondatlan rokonlelkeim azt hiszem. Mindketten tele gátlásokkal, szorongásokkal, éppen mint én… de tudjátok mit? Rájöttem, hogy nem kell sajnálnunk, sem féltenünk őket… Tehetségek, és ott van bennük a béke, amit ének közben újra és újra meg fognak találni. Ez így annyira rendben van! Abban a pillanatban, hogy a szenvedélyednek élsz, megszűnik minden körülötted, feloldozást nyer a lelked is! Az álmaimért tennem kell, mernem kell előre lépni. Hogy ne veszítsem el önmagam.

Mi, akik idén érettségiztünk a Hanságiban (5 szakács-, 3 pincértanonc, meg én), most lehetőséget kaptunk egy év alatt megszerezni a szakmát. Ehhez párhuzamosan részt kell vennünk elsősök óráin, és persze csatlakoztunk a másodéves évfolyamhoz is. Igazán még én sem látom át, minden kissé bizarr. Nem könnyű két osztályt kiismerni, lépést tartani velük. Meglátjuk hogy bírom a tempót, de egyelőre beilleszkedni is rizikós.. Több embert ismertem meg két nap alatt, mint egész évben. :-D  Mindenesetre ha strapás lenne, még mindig duplázhatom az évet – vagyis az elsősökkel folytatnám jövőre.

De van más is, csak hogy biztosan ne aludjon jól az ember lánya. Péntekig be kell adni a pályázatot – egy hónapos cukrászgyakorlat, odakint Angliában. :-) Bevallom, még hozzá se fogtam. Bugyog bennem minden, fogalmam sincs képes lennék-e rá. Őszintén szólva, el sem tudom képzelni magam ilyen messze, távol a családtól. Cserfes Lucától, nővérkékről, barátoktól… Ugyanakkor ez az első és egyben utolsó – ha jól zárom ilyen rohamtempóban az évet – lehetőségem, hogy ingyen, támogatottan utazzak ki. Végre cukrászoknak jelölték meg a szakmai orientációt, szóval úgy istenigazából tanulhatnék is! Valóra válhatna mindaz, amit az első bejegyzésekben fogalmaztam. Titkon abban bízom, ha ebbe most belekényszerítem magam, kezdetben lehet nehéz lesz, honvágyam lenne.. De sokat önállósodnék, változnék, ebben biztos vagyok. Nem mellesleg gyakorolhatnám a nyelvet, kapcsolatokat építhetnék ki… Hűha, leírva még bonyodalmasabb. Csak nem listát kellene írnom a jó és rossz dolgokról? :-))

Gabika meghozta az idei fügeszállítmányt, a hétvégén már sütöttem is belőle. Imádom a fügét, minden pinduri magjával együtt. Mert a magtalan fügelekvár nem is igazi fügelekvár szerintem! Az pont úgy jó, roppanós magszemeivel, élénk ízvilágával. Ez a sült krém pedig egyszerűen fantasztikus. Lágy tejszínes a vajtól, kellemes fügés árnyalattal. A pitetészta alatta roppan, remekül kiegészítik egymást.

Noha a füge Magyarhonban is megterem, a legjobb termőhelyek melegebb vidékeken érhetőek nyomon. Korábban meséltem már erről a blogon – eme csodálatos tündértorta csatolmányaként. És bizony eljött a nyárvég, megértek már a fügetömegek, szóval ideje szüretelni menni. Különösen, mert piacon darabonkénti ára az 30-50 Ft-ot is meghaladhatja! :-(

Hozzávalók

A pitetésztához:

270 g finomliszt
1 tk. sütőpor
50 g fügelekvár
1/2 vaníliarúd belseje
50 g cukor
2 tojássárgája
1 tojás
150 g hideg vaj

A sült fügekrémhez:

14 db füge
1 nagy narancs leve (~50 ml) és reszelt héja
1 ek. tiszta virágméz
200 g szobameleg vaj
200 g barnacukor
200 g mandulaliszt
2 nagy tojássárgája
1/2 vanília kikapart belseje
2 ek. fügelekvár

Elkészítése

1. A pitetésztához a lisztet a sütőporral átszitáljuk, elmorzsoljuk benne a vajat. Egy tálkában kikeverjük a tojást, a tojássárgájákat, a fügelekvárt és a vaníliamagokat, majd a lisztes keverékhez adva, gyors mozdulatokkal rugalmas tésztát gyúrunk. Fóliába téve, hűtőbe rakjuk 30 percre vagy egy éjszakára.
2. A pitetésztát 2/3-át kinyújtjuk, a maradékot félretesszük. Óvatosan a tepsibe nyomkodjuk, és 15 perc alatt vakon elősütjük. (egy alufóliára nehezéknek rizset, babot halmozunk)
3. A töltelékhez a vajat a cukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a mandulalisztet (finom porrá őrölt mandula is jó lesz!), a vaníliamagokat, végül a tojássárgáját. Tovább keverjük, majd belevegyítjük a maradék mézes-narancsos keveréket és a fügelekvárt.
4. Az elősütött pitetésztára halmozzuk, a felezett fügeszemeket gondosan elszortírozzuk. :-) A maradék pitetésztából kis fonást készítünk díszítésképp, majd az egészet sütőbe toljuk. A hőfokot vegyük vissza 150°C-ra! Süssük körülbelül egy órán keresztül, amíg kissé megszilárdul. Ne ijedjünk meg, a közepe picit remegős marad.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK 7 hozzászólás » | 501 olvasás

Korábbi bejegyzések Újabb bejegyzések