Rusztikus Galette: nyár van módra, fehér csoki mousse-szal!

2011. augusztus 8. hétfő | 09:22 | 4 hozzászólás

Tudjátok, már említettem! Jövőhét hétfőn, napernyősül-mindenestül szedjük a cókmókunkat, és végre nagycsaládosan nyaralni megyünk! Az béna, ha már most görcsölök rajta…? Jó jó, de nálam még Lucacica is rutinosabb üdülőnek számít. ;-)

Előtte még rengeteg a tennivaló. Egyrészt be kell segítenem Anyunak, merthogy a Vázi-kisfiúkat beadták hozzánk megőrzésre. Bizony, már szombat óta  nálunk imitálnak vonatokat. :-)) Aztán augusztus 27-re is elő kell készülni, kaptam ugyanis egy esküvői felkérést. Eredetileg tortának indult, de azt több okból is elvetettük. Valljuk csak be, a körülmények még hogy is mondjam…nem túl professzionálisak itthon, pláne nem egy ilyen produkcióhoz. :-( A menyasszony – és én is – aggódtunk a kánikula meg a szállítás miatt. Szóval ezt a részét hivatásos cukrászra bízta, és jól is tette. De én szintén jól jártam, ugyanis legyárthatom az aprósüteményeket! :-) Első feladatunk ezért kienni mindent a mélyhűtőből, hogy legyen hely a fagyasztható pogácsáknak, sós süteményeknek. Pontosan utána kell még számolnom a költségeknek, mennyiségeknek. A héten beszerezni az alapanyagokat, hogy ha visszajöttünk a Balatonról, már minden adott legyen…  Egyébként nagyon színes, izgalmas listát állítottunk össze. Jó lesz ez, csak tényleg minden klappoljon.

Galette, a nyárkuriózum.

És itt a recept, reggelire. Vagy ebéd utánra, uzsonnára, mindenkorra. Kultikus meg rusztikus, majd megszólal, nemde? Azt mondom, ha nincs a kóstolói listádon, nem is tettél meg mindent az igazi nyárhangulat érdekében!! :-) Nádcukorba forgatott, megpirult kérge meghatározó jelentőséggel bír. Tényleg. A sütést követő napokban csak erről tudtam konzultálni – merthogy az ropog, sokvajas, és jóó porhanyós a sertészsírtól. A fanyar, csupa-gyümölcsös közép pedig mindig telitalálat, remekül kiegészítik egymást. Jól kombinálható egy-egy dobozka mézédes (ám annál randább, az utószezon okán) málnával a zöldségestől, de láttam mosolyogni kékellő áfonyaszemeket is a piacon. Valamint jó ötlet lehetapró augusztusi, kissé talán túlérett sárgabarack cikkekkel megtölteni.  …Úgy szeretem a legjobban a galette-et, alatta vastagon átáztatva áfonyazselével!

Még nem múlt el a nyár, ne is engedjétek el! Süt a napocska, melegszik az idő, még bízhatunk néhány hét mezítlábas kintlétben, grillpartizásban a családdal. Na oda fog kelleni ez a desszert. És lefogadom, hogy nálatok is tökéletes lesz. Feltéve, ha mellőle nem marad el a fehér csoki mousse-os öntet. Az még kell.

 

Hozzávalók

A tésztához:

300 g liszt
180 g hideg vaj
50 g cukor
50 g fagyos sertészsír
1 tk. szárított élesztő
1/2 tk. só
100-120 ml jeges víz

A gyümölcsös töltelékhez:

6-8 szem sárgabarack
1 marék kékáfonya
3 ek. nádcukor
1-2 ek. keményítő

Az áfonyazseléhez:

10 dkg áfonya
10 dkg cukor
víz

A fehér csoki mousse-hoz:

90 ml tejszín
1 tojássárgája
1/2 tk. vaníliakivonat
210 g fehér csokoládé
200 ml kemény habbá vert tejszín

Továbbá:

1 tojássárgája
tejszín
vaníliakivonat
demerara nádcukor

Elkészítése

1. A tésztához az átszitált lisztet, sót, élesztőt és cukrot elkeverjük. Belemorzsoljuk a hideg vajat és zsírt, minél gyorsabb mozdulatokkal. Maradhatnak benne nagyobb darabok is! A jeges vízzel néhány másodperc alatt összegömbölygetjük a tésztát, és minimum egy órára – még jobb egy éjszakára – hűtőbe tesszük.
2. Az áfonyazseléhez az áfonyát feltesszük főni. Sokáig főzzük-forraljuk, mígnem egészen sűrű lesz. Ne lepődjünk meg, egészen kis mennyiség lesz belőle, mire teljesen elfövi a levét.
3. A fehér csoki mousse-hoz a csokit lereszeljük egy fém tálkába. A tejszínt a tojással és a vaníliakivonattal vízgőz fölé helyezzük, alacsony lángon melegíteni kezdjük. Nagyjából 70-71°C-os lesz, mire besűrűsödik, ekkor félrehúzhatjuk. Ráöntjük a fehér csokira, néhány másodperig állni hagyjuk, majd fakanállal erőteljesen elkeverjük. A csoki fel fog olvadni. Nejlon fóliát húzunk rá, hogy érintkezzen a krémmel, és hűtőbe tesszük dermedni. A maradék tejszínt kemény habbá verjük. Óvatosan a kihűlt, megdermedt fehér csoki ganache-hoz vegyítjük. Visszatesszük hűtőbe.
4. A barackot megtisztítjuk, cikkekre szeleteljük, elkeverjük a cukorral és a keményítővel. Félretesszük.
5. A hideg tészta egy részét (nagyon kényes, kis adagokban dolgozzunk vele!) lisztezett felületen 4-5 mm vastagra nyújtjuk, köröket szaggatunk ki belőle. Megkenjük lekvárral,tetejére gyümölcsöt halmozunk (az áfonyát se felejtsük!), majd rusztikusan ráhajtjuk a széleket.
6. Egy órára fagyasztóba tesszük. A tojássárgáját egy teáskanálnyi tejszínnel és vaníliakivonattal elkeverjük. Esettel megkenjük, nádcukorral meghintjük, végül 175°C-ra előmelegített sütőben 40-45 percig sütjük, míg széle megpirul, az áfonyazselé pedig picit kicsurog, karamellizálódik alatta.
7. Fehér csoki mousse-szal tálaljuk!

Főbb alapanyagok: galette, gyümölcsös, mousse

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK 4 hozzászólás » | 1,982 olvasás

OREO kekszek. Azok a házi OREO kekszek!

2011. július 31. vasárnap | 15:59 | 6 hozzászólás

Rég volt itthon keksz. Hát még ilyen jó keksz! Ráadásul úgy vettem észre, az utóbbi időben rémisztően konganak a fémdobozaink. Pedig egyik rossz szokásom, hogy aprósütiket mártóztatok meg a reggeli hosszúkávékban. Elmaradhatatlan “gyorsító” a babapiskóta csillámmorzsa-panírral, meg a Győri kekszek sok ízben (tudniillik múltkor Apu fölvásárolt egy raklappal, csak hogy csinos sárga kötényt szerválhasson nekem, hozzá passzentos sütőkesztyűkkel. :-)), dehát valljuk be, egyiknek sincs otthonillata. Szóval fellapoztam néhány vaskosabb süteményes könyvet, a nemes él érdekében. “A liszt felét cseréld kakaóra” kezdetűek igazán meghatottak, így kötöttem ki végül Martha Stewart házi OREO kekszeinél.

Viszed? – (8 szavazat, átlaga: 4.88)
 Loading ...

Nem akármilyen a keksz mintája, igaz? Görgess a receptig a “titok nyitjához”!
Hohó, el a kezekkel. Előbb mesélek! :-)

Kis megszállottság övezi külföldön, azt hiszem ezt nem túlzás kijelenteni. Hasonló sikere van, mint itthon a Pilóta talléroknak, ám az OREO kekszek úgy látszik mindig meg tudnak újulni – egyszerű vendégváró nass mellett még megannyi lehetőséget kínál. Rögtön bevillantak például Xiaolu tündértortái, illetve egy kevésbé fogyasztható formájában, fülbevalókként igazi addiktoknak. :-) És bizony megjelentek holmi monumentális példányok is, itt és itt. Nagyon beteg, de kétség kívül zseniális!
És persze, a Pilóta Örök, de bevallom én szintúgy behódoltam ezeknek a csípett tetejű feketéknek. Látványra sem utolsó (=nagy képen az igazi!), eteti magát, kiváló vendégváró és még miegymás!

A klasszikus darabban egyszerű vajkrém húzódik, ami talán elengedhetetlen is az összképhez. Sokvajas, még több cukorral, némi vaníliaesszenciával és tejszínnel lazítva. A vajkrém klasszikus, a vajkrém időtálló, és egyszerűen odavaló. Másnaposan nem akármilyen ízélmény, ahogy a fehér, habos csíkjaikkal megpuhítják a kekszkorongokat! Tetszik, ahogy ez a krém megszilárdul, a tésztával együtt egészen porhanyóssá válik.

És íme, egy még csokisabb verzióban. Lehet túl szemtelen megtriplázni a kakaótartamot…
…De ha egyszer finom!

Az ún. “Midnight Ganache” egy égetett cukros csokoládékrém. Vagyis karamell is kerül bele, némi tejszínnel és vajjal összefőzve. Ezt kevered aztán magas kakaótartamú csokoládéhoz, illetve forró vízben feloldott kakaóporhoz. Majd röpke 6 óra hűtés követi, és amiben ezután részed lesz… az remélhetőleg neked is életed egyik legmaradandóbb, legeuforikusabb pillanata lesz. Egyszerűen hihetetlen finom, nem utoljára használtam az biztos. Álomszép lesz, különösen tortabevonónak. És naná, hogy a kultikus OREO keksz töltelékének. ;-)

 

Milyen a két krém együtt?
Hát… Azt mondom rossz, és meghagyhatod nekem!

Hozzávalók

A kekszhez:

1 1/4 csésze finomliszt
1/4 csésze + 2 ek. keserű kakaópor
1/2 tk. sütőpor
1/2 tk. szódabikarbóna
csipet só
112 g vaj
2/3 csésze lágy világosbarna nádcukor (muscovado)
1 nagy tojás
1 tk. vaníliapaszta

A vajkrémhez:

82 g vaj
1 csésze porcukor
2 ek. tejszín
1 tk. vaníliaesszencia

A “Midnight Ganache”-hoz (Rose Levy Beranbaum nyomán):

108 g kakaópor
1 csésze forralt víz
1 1/4 tk. vaníliapaszta
1 ek. kávélikőr
200 g fekete csokoládé (70%)
240 g cukor
1/4 csésze víz
1/2 csésze + 2 ek. tejszín
34 g vaj

Elkészítése

1. A kekszekhez a lisztet a kakaóporral, sütőporral, szódabikarbónával és egy csipet sóval összeszitáljuk. A nádcukrot a szobameleg vajjal habosra keverjük 2-3 perc alatt, majd hozzáadjuk a tojást és a vaníliát is. Tovább keverjük míg kissé kifehéredik. Alacsony fokozaton hozzáadjuk a lisztes keverék felét. Szépen eldolgozzuk. A maradék lisszttel simára gyúrjuk a tésztát. Kissé lágy, könnyen formázható masszát kell kapnunk.
2. Alufólián rúdra igazítjuk, majd egy éjszakára hűtőbe tesszük. Meg fog keményedni szépen. 3 mm-es szeleteket vágunk a “szaláminkból”, majd gömböt formálunk. Egy sütemény bélyegzővel ellapítjuk. (Az enyém egy “valaminek a valamije” volt, hogy Apu szavaival éljek. :-)) Valójában egy mosogatógép alkatrész lehetett, de hosszasan megsuvickoltam, kicsinosítottam. Tökéletes mintázó!) 175°C-ra melegített sütőben, többi társával együtt megsütjük.
3. A vajkrémhez a vajat a porcukorral, fakanállal eldolgozzuk, majd robotgéppel kihabosítjuk. Hozzáadjuk a vaníliát és a tejszínt. Tovább verjük 5 percig és kész is. Félretesszük.
4. A “Midnight Ganache”-hoz a kakaóport (jó minőségű, fekete kakaópor legyen!) forralt vízben feloldjuk. Hozzáadjuk a kávélikőrt és a vaníliát. Nejlonfóliával befedjük, 30 percig pihentetjük.
5. Egy nagyobb tálba, nagyon finomra reszeljük a csokoládét.
6. A karamellhez egy lábasba öntjük a vizet a cukorral, közepes fokozaton melegíteni kezdjük. Amikor a cukor feloldódott, a szirup buborékolni fog. Várjunk néhány percet, míg borostyán színűre vált. Ekkor húzzuk félre, és öntsük bele a tejszínt. Óvatosan, a forró karamell gőze éget! Csipkedjük bele a vajat.
7. Az egészet a csokoládéra öntjük, és folytonos kevergetés mellett felolvasztjuk. Végül belevegyítjük a langyosra hűlt “kakaókrémet”. A kész krémet egy órát szobahőmérsékleten hűtjük, majd 5-6 órára (vagy egy éjszakára) hűtőbe tesszük.
8. A kekszeket sima csővéges habzsákból összeragasztjuk. Egy karika vaníliakrém kívülre (ne teljesen a széléig, picit ki fogja nyomni) kevés csokikrém a közepébe. Nekem így, felemásan ízlett a legjobban! :-)

A folytatásban a recept angolul is elolvasható! / Press “Folytatás” URL for recipe in English!

Folytatás

Főbb alapanyagok: étcsokoládé, ganache, karamellkrém, midnight ganache, oreo, vajkrém

Publikálta: Csenge Kategória: aprósütemény, ÉDES SÜTIK 6 hozzászólás » | 1,889 olvasás

Áfonyás túrótorta, pillecukros áfonyakrémmel

2011. július 17. vasárnap | 06:38 | 5 hozzászólás

Megírom a bejegyzést, és megint sebeket szakít fel… Érzem, hogy csapongó és érthetetlen lesz, még önmagam számára is. De azért csak megírom.

Nyár van, szabadság meg szánsájn, szűnni nem akaró kánikulával (bár most rebezsgetnek valamiféle lehűlést), nagy heppöningekkel. Péntek óta például máson sem jár az eszünk, csak a Barátok közt évadzáró cliffhangerén, meg hogy Harry Potter végre jól legyőzi gonosz Voldit a mozikban. Hát ilyen az élet, pillanatnyi örömökkel, sok csatával… Egyiket te nyered, mert hiszel magadban, hiszel benne, hogy lélekben erősebb vagy. Máskor meg egyszerűen nem működik, és azon kapod magad, hogy ott sóvárogsz a Potter gyerek elszánt jelleme után. Így tegyél csodát…

Itthon nincs minden rendben. Vagy velem nincs minden rendben, de mostanában megint nem érzem jól magam.. Pár hete tart, az evés sem esik jól, csak úgy sietve túl akarok lenni rajta. Nem mindig találom az örömöt, néha úgy érzem megcsíptem, de aztán… Sok mindent kaptam mostanában, ó, szemtelenül sok mindent…… :-) Ruhákat, ételfotós kiegészítőket, konyhai kellékeket… Abban a percben rettentő boldoggá tesznek, aztán minden elveszik, nem segítenek rajtam.. Ó igen, a végletek. Egyik pillanatban majd kicsattanok, a következőben már baromi mélyen vagyok. És önzőnek is érzem magam. Aztán magányosnak, elveszettnek. Magányomban megint rám törnek azok a szorongások, félelmek,

ami elől

nehezen

bújok el.

…

És akkor itt egy éles törésvonal, forduljon hát nagyot a világ.
Együnk sütit, mert az megnyugtat.

Ha sajttorta, akkor nem ám csak úgy amerikaiasan krémsajttal kipárnázva, abba bizony kell túró, meg kekszalap helyett pitetészta is!  És innentől kezdve roppant tudományos módon, már túrótortaként emlegetjük. Úgy ám, melegében vagy jól behűtve, egymagadban vagy társasággal flamolva, a lényegen mit sem változtat: hogy hófehér, és hogy igazi jelenség, amit én olyannyira szeretek…!

Noha minden évtizednek megvan a maga szenzációja, ami egyszer divatba jön, azt nem felejtjük egykönnyen. És milyen jól van ez így kigondolva. Ilyen például a Tiramisu, amit elsőként egyik rokonunknál, a századforduló környékén kóstoltunk. Nem volt abban semmi flancos, egyszerű klasszik, jénaiba rétegezett darabra pillogtunk rá. Az újdonság varázsa teljesen megbabonázott minket. Emlékszem, ahogy gyermeki naivitással rácsodálkoztunk a krémsajt ízére, meg persze viccesen bizarr elnevezésére.. :-) Eztán jöhetett a sajttorták hulláma.

Pillecukorhabbal a tetején

A sajttorta hazáját sokan azonosítják Amerikával, biztos mert ott forrotta ki magát a világhírnévre; New York-i szösszenetükkel. Valójában Görögország az őshaza – innét hódította meg a világ minden pontját.

Az osztrák konyhabeli közelebb áll a szívemhez! Igen, talán csak a túró miatt, de hát mit tehetnék – elvégre túró van benne. Áfonyával, pillecukros habkrémmel összeeresztve pedig maga a Mennyország! Nyáridényben, legalább egyszer kötelességszerűen meg kell sütni minden családnak. Erről amúgy a Meglepetés magazinba cikkeztem volna – idén sajnos nem jöhetett össze -, gondolom hosszasan elidőzve az ízkombi találkozásán: az édes-savanya áfi, és a túró természetes önmaga, amiben bizony semmi mesterkélt nincs! ;-) Ez a legjobb a sajttortákban. Árad belőlük a tisztaság.
Ja, és persze bestiális kalóriabomba, tuti mindenkit asztalhoz vonz..

Hozzávalók

A tésztához:

250 g liszt
100 g porcukor
115 g vaj
1 tojás
1 ek. vaníliás cukor
fél citrom reszelt héja
csipet só

A töltelékhez:

375 dkg túró
50 ml zsíros tejszín
113 g vaj
75 g porcukor
50 g kristálycukor
30 g étkezési keményítő
4 tojás
csipet só
reszelt citromhéj
1 evőkanál vaníliás cukor
áfonyaszemek

A pillecukorhabhoz:

100 g pillecukor
kevés tejszín
200 g mascarpone
80 g áfonya
1 tk. zselatinfix

Elkészítése

1. A tésztához a lisztet a porcukorral, cukorral, vajjal és citromhéjjal elmorzsoljuk, majd a tojást hozzáütve rugalmasan lágy tésztát gyúrunk. Igen melegérzékeny, ezért nem szabad hosszan gyúrni, az összetevők széteshetnek. Egy órán át a hűtőben pihentetjük.
2. Ezalatt a töltelékhez a kézmeleg vajat a porcukorral, vaníliás cukorral, és a reszelt citromhéjjal habosra keverjük. A túrót a tejszínnel összeturmixoljuk (botturmixot használtam), majd a tojássárgákkal és a keményítővel jól elkeverjük.
3. A tojásfehérjéket, a kristálycukrot és a sót kemény habbá verjük, majd a kapott habot óvatosan hozzádolgozzuk a masszához.
4. A hűtőből kivett tésztát 3 mm vastagra nyújtjuk, és kibélelünk vele egy 18 cm átmérőjű tortaformát. Megszórjuk sűrűn áfonyaszemekkel, majd ráöntjük a túrós krémet. Előmelegített sütőben, maximum 160 °C fokon 40 percig sütjük. Vissza fog esni picit a teteje, de most ez is a cél. Érdemes azért kihúzatni, két részletben sütni, az utolsó öt percben visszábbvenni a hőfokot. Kihűtjük, egy éjszakára hűtőbe tesszük.
5. Másnap a pillecukros áfonyakrémmel folytatjuk: A pillecukrot kevés tejszínnel felöntjük, mikróban vagy gáz fölött lassú tűzön megmelegíteni kezdjük. Amikor kezd karamellizálódni a pillecukor, levesszük a tűzről és picit hűlni hagyjuk. Hozzákeverjük a mascarponét, félretesszük.
6. Az áfonyát leturmixoljuk, 1 tk. zselatinfixxel szilárdabbá tesszük, majd a pillecukros mascarponekrém felébe forgatjuk.
7. A lila krémet a túrótorta tetejére kenjük. 1 púpozott evőkanállal kiveszünk a fehérből, s a lilába márványozzuk, a maradék fehérből pedig egyszerű krémrózsákat nyomunk a torta tetejére!

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, torta 5 hozzászólás » | 995 olvasás

Elvarázsolt piknik után a Titkos kertben jártunk

2011. július 11. hétfő | 10:20 | 13 hozzászólás

Hihetetlen, de már tíz napja, hogy Iringó és Eszter megtartották első, önálló divatbemutatójukat az Anna fürdőben. A lányok ezzel egy időben csodát is teremtettek. :-) Még cikkeztek is róluk a Délmagyarban! Nővérkém idei kollekciója tényleg bravúrosra sikeredett, igazi, kiforrott gondolatai voltak stílusra, fazonra és színekre egyaránt. Komoly kutatómunka előzte meg a tervezés szakaszát, de bejött neki. Pontosan azt a vonalat csípte meg, ami tavasztól az üzletek vállfáiról is visszaköszön: gondolok a finom kis fodrokra, a csipkeszegésekre, az üde nyári színekre… Ugye ismerős? Pinduri kis virágok, pöttyös és kockás minták, mindenütt jelen vannak. Nem csak a divatban, de már ételfotós kiegészítőkön is ott nyüzsögnek. Tényleg mosolycsalogató, ahogy anyagok szegőjén, szalvétákon, meg kismillió csentresemen díszelegnek.. :-)) Az otthon melegében. És én újra meg újra beleszeretek ebbe a világba. :-)

Két utcányira, klimatizált autóban. Mi így élünk…? :-))

Az ünneplésre volt hát okunk – főleg így, hogy 29. szülinappal kötöttük egybe. Milyen nehéz lesz ezt űberelni a harmincadikon… ;-) Ott fönt épp visszük a tortát. Csilli új ruci, partihangulat, már-már elfolyó marcipánfigurákkal. Nahát, itt még egész kisimult az arcom!

Az önfeledt átadás – avagy amint Iri megkapja új “varrókészletét”. :-))
Apu művészfotóival!

A buli, a kaja pedig… Hááát, keményen el volt kényeztetve a társaság! Sanyi isteni Újházy tyúkhúslevesével indítottunk (bár kánikulában kissé kitikkasztja az embert!), mialatt Iringó a saslikot készítette elő, igazi nyári salátákkal körítve.

Balra Újházy tyúkhúsleves, jobbra saslikok nyersen.

Két főétel között, talán kissé szokatlanul feltűnt a desszert, az én citromkrémes túrótortám, málnaszemekkel. :-) Családi körben azt hiszem még nem volt ekkora sikere tortámnak! Odavoltak a díszítésért, elolvadtak az frissítő túrókrémtől! Benyomtunk egy-egy cikket, és nahát, máris vidámabban lubickoltunk a verejtékcseppekben!

Brutális azért, hogy egy 18 centi átmérőjű nudli torta mennyi anyaggal megszívta magát. :-)) Oké, megint baromi magas lett, mégis azt hittem maradni fog krémből. Erre fél kiló túrót, ugyanennyi mascarponét, 150 ml habtejszínt, egy citrom reszelt héját és kismillió málnaszemet könnyedén elnyelt.

Balról egy tortaszelet magaslik, jobbra bontjuk a leplet.

Lucacic pohárban, meg életnagyságban.

De valóban rettentően finom volt, még a tömény fondánburkot is elbírta. Ilyen ez, új kedvenccé avattuk.

Hozzávalók

1 adag csupacsokis piskóta, két 18 centis kerek tortaformában sütve
1 adag túrókrém
200 g málna

A túrókrémhez:

500 g mascarpone
500 g friss, jól behűtött tehéntúró
50 ml folyékony tejszín
2 csésze porcukor
100 ml habtejszín (fél csomag Dr. Oetker zselatinfixxel keményre verve)
1 citrom reszelt héja

Elkészítése

1. A már jól bevált, csupacsokis piskótánkat lesütjük, félretesszük hűlni, majd mindkét korongot három-háromba vágjuk.
2. A krémhez a tehéntúrót a folyékony tejszínnel és a mascarponéval, egy botturmix segítségével krémesre keverjük. Hozzákeverjük az átszitált porcukrot, majd a reszelt citromhéjat.
3. A habtejszínt kemény habbá verjük, félidőben elkeverjük benne a zselatinfixet, és rögtön, óvatos mozdulatokkal a krémbe forgatjuk. Félretesszük.
4. A torta összeállításához az első piskótakorongra kevés krémet teszünk, felsorakoztatjuk rá a málna szemeket, majd még egy kevés krémmel befedjük. Ráhajtjuk a piskótalapot, és megismételjük a műveletet még ötször.
5. Oldalát és tetejét is krémmel borítjuk, díszíthetjük tejszínhabbal, szezonális gyümölcsökkel, vagy cukormassza borítással, varrótűkkel megspékelve. :-)

A bolondlány és hercege,
avagy az ünnepelt, a kék marcipángombokhoz öltözve.

További képek itten.

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, torta 13 hozzászólás » | 752 olvasás

Betortáztunk.

2011. július 7. csütörtök | 13:22 | 5 hozzászólás

Mert valóban így volt! A nyár nálunk mindig nagyon zsúfolt buliügyileg, itt a júni-júli, és majdhogynem egymást érintik a szülinapok. Most hétvégén például Iringó nővérkémet köszöntjük, megint náluk, A Titkos Kertben. Jelenlegi madárcsiripelés szerint hallatlan napos időnk lesz!

Idén nem túl felszabadultan ültünk össze ezeken a napokon. Babszi a szülinapján betegeskedett (SURPRISE, a giant bacteria just for you! :-D), így néhány nappal kitolódott a köszöntés. Úgy sem voltunk igazán egészek, Nagyi épp akkor került kórházba. Hihetetlen azért belegondolni, az a szentelt gyertya Babszó kezében pár nappal később már Nagyikánkért égett…. A június 7-i közös tortázás szintén elmaradt, s csak most hétvégén pótoltuk be egy bográcsos birkapörivel. Picit didergősen, de talán könnyebb lélekkel, túl Iringó divatbemutatóján, az érettségimen, Anyum okleveles munkáin. Talán csak most értettük meg igazán, együtt mindent könnyebb átvészelni. Minden percet megélni, beszélni a másikhoz. Ez tényleg fontos.

Babszi tortája – áfonya függő lett.
De természetesen én megint hamarabb voltam az.

Mindkét ma prezentált tortánál egy a piskóta. Kiaknázatlan lehetőségek rejlenek még mindig benne! Iszonyú puha, sűrű de nem fullasztó, krémes piskótáról van szó. Már Wolf Kati csónakjainál is szuperáltak, most fél adaggal készült egy 20 cm-s tortaformába.

Mosolycsalogató finomság.

A külső burok vidám barackszínű cukormáz, míg a csapat áfonya alatt vékony tejszínhabréteg húzódik. Barátságos és kétszínű lett, akár Babszi. :-D Csak vicceltem. A töltelék egyszerű mascarponés áfonyakrém, mert ilyesfélében bízott az ünnepelt. :-)

Június 7 torta – Anyu kérésére. Szerintem egyszerűen a Bábel tornya!
Össze is zavarta a nyelvünket. ;-))

Június 7 torta… Megkérdeztem Anyut, nem találja-e végtelenül unalmasnak ezt az elnevezést. Azt mondta nem, dehát ő találta ki, mi mást mondana. :-)) Akárhogy is, erről valóban lehet mit szólni! Kettőnk utó-szülinapos tortája, és egyben egyik kedvenc ízkombinációm, azt hiszem. Nagyon jól el lett találva az édes marcipános és a keserű csokis töltelék, együtt a már sokszor körülzsongott, szájban olvadó piskótával. :-) Csak semmi gyümölcs, elvégre nyár van vagy mi! Helyette egy tömör és csokholista valóság, milliónyi csokicsipsszel teletűzdelve.

Az oldalán nagyon lezser-nyári stílusban, egyszerűen összemázoltam a két krémet. Pofás lett, szerettük, ahogy volt. :-)

Hozzávalók

egy adag csurig-csokis piskóta, két 18 centis kerek formában sütve
fél adag fekete csokis-mascarponés krém (Lucacica tortájából, illetve a Sütimizéria könyvecskében megtalálható a Reneszánsz tortámnál)
egy adag fehér marcipánkrém
egy adag csokicsipsz

A fehér marcipánkrémhez:

150 ml tejszín
150 g natúr marcipán
300 g mascarpone
50 g fehér csoki
100 ml kemény habtejszín

Elkészítése

1. Lesütjük a piskótát, megfelezve két 18 centis tortaformában. Befér elvileg együtt a sütőbe. Teljesen kihűtjük, majd mindkét korongot 3 lapra vágjuk.
2. Süssük meg a csokicsipszeket (a fenti linkre kattintva elolvashatjátok a receptet).
3. Elkészítjük a két krémet. A fekete csokisat megtaláljátok Lucacica szülinapos tortájánál, a marcipánkrémhez fűznék néhány szót: Ehhez a marcipánt a tejszínben felmelegítjük, majd teljesen lehűtjük. Ekkorra besűrűsödik, állaga pudingszerű lesz. Keverjük a hideg mascarponéhoz, és hagyjuk néhány percig szobahőmérsékleten, míg felolvasztjuk a fehér csokit. Óvatosan vegyítsük a marcipános krémhez, és tegyük hűtőbe további 1 órára. Verjük kemény habbá a tejszínt, s forgassuk az előzőekhez. Könnyen kenhető állaga lesz, de el fogja bírni a lapokat.
4. Állítsuk össze a tortát: Az első korongra fehér krém kerül, majd piskóta, ét csokis krém, így ismétlődik az utolsó korongig. Tetejét fehérre hagyjuk, oldalát a maradék barna krémmel bekenjük. Végül tortakéssel egymásba mázoljuk a kétféle színt.
5. A tetejére fakanálra csavart csokicsipszet teszünk dísznek, szeleteléskor pedig ellavírozunk közöttük. Működik a dolog, teszteltük! :-)

» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.

Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, torta 5 hozzászólás » | 807 olvasás

Korábbi bejegyzések Újabb bejegyzések