Sütimizéria » énblog
Ilona Praktikái Ajándékbolt   Sütimizéria receptkönyv FejesRibizke   Sütiklub   Latin Negyed csokibolt  

Ints búcsút a télnek! Fánkdömping, konyhakiállítás, és üzem

2013. február 22. péntek | 07:24 | 3 hozzászólás


Január, február, itt a nyár…ó, de nagyon jó volna már!! 🙂 No nem kérnek nagy időugrást. Legyen csak április, változékony szeles idejével vagy szélcsendjével, cirógató melegével. Csöpp rózsaszín vászonkabátomban nagyokat sétálnék, közben várva az idei év édes gyümölcseit ééés… felejtsük el az áprilist, akkor még ezt az idillt tönkreteheti a bennem gyülemlő drukk, holmi cukrász szakvizsga miatt. :)) Legyen június, akkor már minden bizonnyal (ha nem a javítóvizsgára készülök..:-D) a Tiszapart homokjába süppedek vagy a Ligetben, egy méretes pléden terpeszkedek el. Ábrándozva várom majd a születésnapomat, amire KitchenAid gépet kapok, mert Apu nem veszi meg a méregdrága szuperobjektívjét….  ;-))))))

Szóval így vagyunk most, néhány hónappal a szakvizsga óborzalmai előtt. Kezd átértékelődni bennem a dolog, jobban félek az elméleti részektől, mint a gyakorlattól (végre vannak elképzelések díszmunkatortára, ha csak haloványan is). Nem megy az élelmiszer ismeret kilométerhosszú tételsora. Úgy érzem képtelenség, hogy fejembe szívódjon a fogyasztóvédelem tétele, a másik hússzal együtt. A gazdasági számításokról ne is beszéljünk, maratoni begyakorlásokat igényel, amit általában arra a pár hónap kimaradásomra fogok. Miközben mindenki tudja, egyszerűen nincs meg hozzá a matekagyam. Egy zokni van a helyén… 🙂

Jövő hétvégén pedig már március lesz, és ha 1-2-3, akkor Konyhakiállítás a Sportarénában! :)) Idén végre én is fölzötyöghetek Pestre, hogy a Blikk Nők Konyha szerkesztőségének színeiben süssek! Alig várom, annyi mindenkivel szeretnék összefutni, kérlek kérlek gyertek Ti is! Egy ideje vannak már rémálmaim, mindegyikben az idők végezetéig sütök, tekercselek, odaégetek meg szerencsétlenkedem. Ezt leszámítva majd kicsattanok az örömtől. :))

Íme egy fotó a tavalyi standról, rajta László Ági és Márk Szonja nyerőpárossal! 2013-ban is kint lesznek természetesen!

Kép forrása: Konyhakiállítás 2013

Rengeteg a lemaradásom receptügyileg, ezért próbálok valami tematika szerint pótolni… Télbúcsú kapcsán most talán a fánk a legaktuálisabb – csak ne nézzetek ki az ablakon, kint nem éppen a tavasz első rügyei csúcsosodnak…:)) -, ezért egy klasszikussal kezdeném a sort. Az elmúlt héten rengeteg bálozós fotóba botlottam a pofakönyv közösségi oldalán, nagy társaságoknak a házibuliba ilyen Bombolonit érdemes lesütni. Csak azt javaslom, indítsunk rögtön dupla adaggal! 🙂

Természetesen vaníliamártás helyett készülhet csokisan, gyümölcsszósszal, esetleg egy jó fanyar lemon curddel. Vaaagy, maradhat az örök kedvenc sárgabarackízzel, rengeteg porcukorral és egy mohó vigyorral. Ma böjti nap van, egy sűrű zöldségleves után zárhatjuk ezzel is az ebédet. Nagyon foszlós, nagyon kellemes, gyorsan elkészül és egyáltalán nem nagy ördöngösség!

Olasz fánkok, forró vaníliaszósszal

fánktészta:

25 g élesztő
200 ml langyos tej
45 g porcukor
300 g liszt
csipet só
1 tojás, könnyedén felverve
40 g olvasztott vaj
1 bögre finomított szemcséjű kristálycukor + 1 tk. fahéj

Vaníliamártás:

800 ml tej
100 ml tejszín
2 ek. tojáslikőr (elhagyható)
1 ek. vaníliapaszta
6 tojássárgája
50 g porcukor
30 g kukoricakeményítő + 10 g vaníliás pudingpor

  1. A fánktésztához langyosítsuk meg a tejet, egy kis részébe morzsoljuk bele az élesztőt, és egy teáskanálnyi cukrot.
  2. A lisztet a felfuttatott élesztővel, a maradék tejjel és cukorral, a tojással, az olvasztott vajjal, a liszttel és a sóval kenyérdagasztóval vagy manuál módon, kb. 20 perc alatt dolgozzuk ki. Amikor felülete fényes és sima, takarjuk le egy konyharuhával. Egy órára tegyük félre.
  3. Két tálcát hintsünk meg liszttel. Szaggassunk evőkanálnyi adagokat a tésztából. Enyhén lisztezett kézzel gömbölyítsük ki, majd helyezzük őket az előkészített tálcákra, egymástól kellő távolságra. Ismét takarjuk le, és meleg helyen kelesszük duplájukra, nagyjából 30 perc alatt.
  4. Egy magas falú lábasban hevítsünk fel olajat. Ügyeljünk rá, hogy ne legyen túl forró, különben a fánkok megégnek. Óvatosan tegyük bele a fánkocskákat, egyszerre kb. 12 db-ot. Süssük 3-4 percig, amikorra megfordulnak a felszínen. Emeljük ki, csepegtessük le szűrőpapíron. Még forrón, forgassuk meg finomított szemcséjű fahéjas kristálycukorban.
  5. Készítsük el a forró vaníliamártást: Kaparjuk ki a vaníliarúd magjait és keverjük el a kétféle cukorral, a tojássárgájákkal és a keményítővel. Kanalazzuk rá a tej egy részét, keverjük simára.Meegítsük meg a maradék tejet, adjuk hozzá a keményítős-tojásos-cukros keveréket és alacsony lángon, kb. 3-5 perc alatt ne túl kemény, mártás állagúra sűrűsítsük be. A fahéjas fánkocskákat ebben tálaljuk.

Tipp: Érdemes beszerezni egy konyhai hőfokmérőt. A fánkok ideális sütési hőmérséklete 160°C, ezen a ponton gyönyörűre pirulnak a fánkocskáink!

25 fánkgolyó lesz belőle

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, énblog, kelt tészta 3 hozzászólás » | 1 721 olvasás

Gondolatok

2013. február 16. szombat | 19:46 | 5 hozzászólás


A következő pár sor zavaros lehet, különösen azok számára, akik nem láttak bele az elmúlt heteimbe….. Remélem senkit sem rémisztek meg a következőkkel, egyszerűen csak…ki kellett írnom magamból, így ahogy vannak, címszavakban röviden, annál több nyomatékkal. Életjelet is hoztam ezzel magamról, újra itt vagyok és itt leszek. Holnap végre hozok recepteket… Jó dolgokról is fogok mesélni, ígérem. Minden óborzalom ellenére…azok is történtek ám. 🙂


Nincs baj. Vagy nem nagy.
Kicsit elárvult a blog, elárvultam én is, sokszor sírok, majd hirtelen újra boldog vagyok. Akkor őszintén, de oly hullámzóan. Csinálom, elbukom, újra felkelek, büszke főnix vagyok. Van hogy lendülettel, szenvedéllyel, aztán hajnalban félkómásan, heves szívvel. Monoton a munka.

Már délben itthon, de hasznavehetetlen. Monitor előtt a betűk összefolynak, összefolynak a gondolataim is. Aztán farönk vagyok, és érdes a kérgem. Érdesek a számat elhagyó szavak is. S tessék. Most megbántottam, érzem, mégis szelíd a válasz. Mindig szelíd a válasz.
“Virágszálam. Buborékba magad mellé. Titkom Tiéd.”
Kisebb viták, elhullajtott cseppek.
Zöld kanapén elnyúló kockák. Elnyúlok én is, másnap ébredés.

3.50, szól az ébresztő. Lágy a dallam, de visszafojtott a lélegzet. Elcsigázott mozdulat, kikészített ruha. Fehérek, tiszták, illatosak. Frissen mosott, ropogós. Kötény is kell, itt ne hagyjam. Fáradt vagyok, s Odabent láthatatlan. Nem vesznek észre, nem látnak belém többet. “Bejár. Dolgozik-dolgozik…”. Hármas. Ennyi, közepes, nincsenek szavak, ennyit érdemelsz. Sokatmondó összesomolygás. Összeszorult szív, kisebb zavarodottság.

Itt vagyok még. Szuszogok még. Van tennivaló, van inspiráció. Egyszerűen más helyen, másoknak és másképp. Olyanoknak, akik értékelnek. Akik megbecsülnek. Akik szeretnek és akiket viszont szeretsz. Csak nekik és csakis szívből. Dobogó teljes szívből. Ők talán elfelejtették milyen az, de valójában csak így működik. Később még megláthatják, mi a fontos. Vagy nem, hisz mindegy is.

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: énblog 5 hozzászólás » | 1 951 olvasás

Nyári gyakszi 2012: az 1. hét

2012. július 14. szombat | 07:52 | 15 hozzászólás


Tanulságos volt az első cukrászgyakorlatos hetem. Jobban mondva a második, miután a kezdő július 2-i napomon – igen nagy lendülettel -, fél emeletet zúgtam lefelé az üzemi lápcsőn. Meglepő módon, kis akcióm után még két órát munkálkodtam, majd kissé morcosan hazabotorkáltam (amit én inkább az étlen-szomjan létre fognék, merthogy mintegy slussz poénként, hosszúra nyúlt hömbölgésem végén, a szendóm frissen sikált hipós csempére huppant), végül egy otthoni végzetes borogatás után már nem ment a lábra állás. Sikerült itt is szépen bemutatkoznom – a hét hátralevő részében kényszerpihenőre ítéltek.

Ami a tanulságot illeti: továbbra is béna vagyok, de kőkeményen… és természetesen ez iszonyúan megvisel, látom magamon, ahogy újfent kezdek szétcsúszni.. 🙂 Mégis mindig meglepődök, hogy elég hozzá ennyi. Egyszerűen hiába csinálom itthon szívvel-lélekkel, ha a nagyüzemi ritmus ennyire más. Egészen más. Bent az üzemben lajhár vagyok, ügyetlen, nem bírok emelgetni a gerincem miatt, és úgy általában véve is elképesztően groteszk jelenség lehetek, kitűnök a többiek közül. Legtöbbször feleslegesnek érzem magam, és a legegyszerűbbnek tűnő feladatokon vérzek el.

Nincs kellő határozottságom. Olyan apróságokban sem, mint kenőkéssel a szeletsütemény alá nyúlni, aztán meg vaxpapírral becsomagolni a szerencsétlenjét. Ez általában teljesen kiborít, mások 2 perc múlva túljutnak ezeken a csöpp kellemetlenségeken, míg én egész délelőtt ilyesmin rugózok.

Ráadásul teljesen lefáraszt az egész gyakorlat; testileg, de a fentiek miatt többnyire inkább lelkileg. A holtpont talán tegnap volt. Amikor hazajöttem 1 körül, megebédeltem, Anyummal sorozatot néztünk, picit elnyúltunk-pihentünk, majd fél 6-kor naivan úgy döntöttem, ledőlök egy fél órácskára aludni. Éjjel 11-kor ébredtem föl. 🙂 Egész nap alig ittam, közben a vacsora is kimaradt, egész napos összteljesítményem kajaügyileg egy szendvics, az az islerkarikavég az üzemben, és egy kis adag csirkepörkölt volt nokedlivel, zöldborsóval. Ó és elfogyasztottam egy málnás joghurtot is, meleg ellen. Amikor magamhoz tértem 11-kor, fogalmam se volt róla milyen nap van, hány óra, holnap kell-e dolgozni mennem vagy mit csináltam az elmúlt hat órában. Ennyire még sosem borultak föl a napok, a napszakok..

Ami azért pozitívum, hogy bár több takarítónői feladatot kaptam az egy hét alatt, nem rekesztettek ki érdemi dolgokból sem. Sőt, igazából Szabolcs és Nóri (ők az üzemi oktatók) baromi segítőkészek, próbálnak felzárkóztatni a csoporthoz. Apró lépésekben kezdem, ahogy a többiek is tették még múlt szeptemberben. Állítólag eleinte ők is lassan kenegették a krémet, idő kellett hozzá, míg megismerték az üzemet, belerázódtak a szakmába. Egyik csajszi Csilla, mesélte, hogy egy alkalommal műanyag dobozos nutellát fürösztött meg a vízben, Szandi pedig könyökével küldött a mélybe egy egész sor süteményt.. Nekem szerdán 8 extra szeletet sikerült kivégeznem könyörtelenül.

A következő képeket a Stop cuki honlapjáról kölcsönöztem, ezeket hasonlóképp készítjük “mi” is a Talentum üzemben.
Kezdésnek például az oldalára borult Extra szeletjeim…:

Stop cukrászda, Szeged: Extra szelet

A kihagyhatatlan Somi

Kedvencem, a farönk

Ez utóbbi odabent, nálunk szerintem sokkal izgalmasabb díszítést kapott.

Egyébként a jól ismert magyar sütemények készülnek, így a Krémes, Dobos, Puncs, Gyümikocka, Japán szelet, Kókuszgolyó, tündéri díszes mignonok, Csoki-, gesztenye-, meggyroli mind-mind megtalálhatók a listán. Tegnap pedig Kímélő szeletet kellett betöltenem, több-kevesebb sikerrel…….. Még mindig meglep, milyen hihetetlen hatalmasak ezek a piskótalapok, az itthoni mini kreálmányaimhoz képest. :)) Van mit pótolnom, az biztos, de mindenképp plussz pont az oktatóüzemnek, amiért az OKJ-s vizsga jóformán összes tétele szerepel a repertoárban.

Azért viszont piszkosul aggódom… 🙂 Bár tény, hogy egyhuzamban sosem töltöttem több időt egy hónapnál, egy helyen – szakmai cukrászatban. Mondjuk úgy, rajtam kívülálló okok miatt… de még mindig nem tudok papírt fölmutatni róla, ami teljesen felemészt.. mi van, ha…nem is vagyok alkalmas erre az egészre, csak…képtelen vagyok beismerni..? Mindig lassabb voltam másoknál, de sosem merült fel bennem eddig, hogy ez hátrány lenne. Került már ki sok minden a kezeim közül, amire büszke voltam, amihez igenis kitartás kellett… de valóban elég ez? Más ennyi idő alatt orvosi diplomát lóbál a kezében. Én még mindig önmagamat keresem a mélyben….

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: énblog 15 hozzászólás » | 3 329 olvasás

Trécselés

2012. május 13. vasárnap | 04:57 | 3 hozzászólás


Hol is kezdhetném a beszámolót! Annyi minden történt az elmúlt hetekben, mesélek most izgalmasról, szépről, és a  kellemetlenebbekről is, amit hát muszáj volt segítséggel vagy egymagamnak megoldani, túlélni. De összességében úgy érzem a tavasszal valami elkezdődött, valami elmozdult egy jó irányba. Talán kicsit jobban idomulok helyzetekhez, bátrabban kezelem őket, határozottabban kiállok a persze még nem túl határozott igazamért. :))

Április végén megtartottuk a müncheni prezentációt – a többi kiutazóval, szülőkkel, tanárokkal… Ezzel, és kizárólag a boldog emlékeimmel azt hiszem sikerült lezárni magamban azt a négy hetet. Szerintem a többiek sokkal könnyebben rázódtak vissza a napi ritmusba, miközben én sokat tépelődtem a témán, nekem kicsit tovább tartott válaszokat találni, inspirálódni az egészből. De megtörtént, szép lassan lefejtettem a rétegeket, és tudtam belőle tanulni. Furcsa is volt a heti beszámolókat visszaolvasni a szitkozódásaimról, félelmeimről, kicsit talán az “összteljesítményi vergődésemről”.. Szerintem éves távlatokban is komoly színfoltja voltam a külföldi gyakorlatoknak. 😀 Ennek ellenére egy percét sem bánom, visszamennék, és igen…! Akár komolyabban, szakmázni. 🙂

Ál-Europass átvétel

Ez nem az én Europass bizonyítványom, a miénk Noémival csak néhány héttel később érkezett meg Münchenből (már a következő Leonardo kör résztvevői hozták). Itt eljátszottuk az örömteli átvételt a magyar kapcsolattartómmal. Örülök, hogy készült közös kép a csupaszív Jancsikinné Simicskó Klára tanárnővel. Annyira türelmes, figyelmes, jó szándékú, ááá esküszöm, Ő a világ nyolcadik csodája……. :))

Bettus néném és Dávid

Bettus néném és Dávid

Bettus, lepukkant helyeken

Úgy féléve beszéltük le Bettivel, hogy készítenék róla egy sorozatot – akkor még fenecúgban, nagykabátban, amolyan “hóbuckák mögöttire” terveztük. Aztán persze jól kitolódott, mint azt a mellékelt ábra mutatja. :)) Május elsején végül csak megejtettük, és az egész valami hallatlan könnyedre sikeredett. Majálishangulat, vattacukorillat és habcsókfellegek. Ezek ugranak be így elsőre róla. Pedig gondolhatjátok, a szokásos rángógörccsel meg agybajjal indultam neki, aztán meg kellemesen csalódtam, kicsit talán magamban is. 🙂 Bettivel és Dáviddal együtt érettségiztünk, Bettussal az uccsó nagy hajrában különösen jól kijöttünk, de alapjában mindkettőjüket nagyon szerettem. Egyáltalán nem nehezítették meg nekem, szinte azonnal feloldódtam és nagyon jó hangulatban telt el a délután. Nem volt benne semmi erőltetett vagy mesterkélt, csak sodródtunk egyik helyszínről a másikra.

Domi

Egy héttel később, Domi fotózásán már kicsit feszültebb voltam, B/W fehérneműs képeket ugyanis még sosem kattintottam. Ennek ellenére sem volt eredménytelen, habár a piciny panelszobában, mintha a lehetőségek is összetöpörödtek volna. Domi egy nagyon kedves, érzékeny lány, akiről néhány óra leforgása alatt sok mindent megtudhattam. Őszintén mesélt mélypontokról, amik után újra képes volt talpra állni, és amit én nagyon becsülök benne.

A fényviszonyokkal, derítőlappal még bíbelődtem keveset, aztán röpke két órás munka után már robogtam is hazafelé. (Többedmagammal, merthogy felvásároltam néhány jutalompalacsintát a Tündérkonyhában. 🙂

Rogers

Végre vannak ám fejlemények a cukrászképzésemmel kapcsolatban is. Év eleji borzalmak után volt ugyebár egy eszelős-levelezős és még torzabb agyszüleményem, hogy én bizony papírt szerzek az egyéves fizetős OKJ-vel. Alapjában véve nem lenne rossz, de Szegeden nem jártam sikerrel a külsős gyakorlati hely ügyében. Valahogy a félrokkantságommal sehol sem láttak szívesen, amit meg is értek. Miért vállalnának nagyobb felelősséget egy egyszerű tanoncért, aki nyilvánvalóan csak feltételekhez kötheti a szakma gyakorlását. Akkor meg minek csinálja?

De kell A papír, tudom, hogy erre szükségem lesz a jövőben. Ha nem is nagyüzemben, de valamilyen úton-módon csinálni fogom ezt az egészet, valahogy kötődni fogok a gasztronómiához, mert hiszen már most kötődöm..!

Szóval a következő lenne az eltervezett: Két hete voltam bent náluk, és az iskola vállalná, hogy a nyár végi pótvizsgaidőszakban letegyem a hiányzó vizsgámat – élelmiszer ismeretből. Ehhez azonban valamilyen formában a Hanságinak ki kellene adnia az eddigi jegyeimet, ami hát…kissé körülményes. Bár bepróbálkoztam, a  titkárságon élből elutasítottak, azért érthető módon. 4 hónap telt el az utolsó dolgozataim óta.

A Rogers viszont biztosítana nekem gyakorlati helyet, minden testi fogyatékosságommal együtt! :)) Ledolgozhatnám a kötelező óraszámot Kiss Tamásék cukrászüzemében, ami hát őrült nagy lehetőség lenne… Nem mellesleg egy sikeres pótvizsga után kezdhetném másodévvel a szeptembert, aminek vége egy májusi szakmunkásvizsga lenne. Mit szóltok, szerintetek összejöhet? Ti hisztek a csodákban…?

 

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: énblog 3 hozzászólás » | 2 030 olvasás

Pöttyös kupola, kandírozott citromkarikával, fehércsokis citrommousse-szal

2012. január 12. csütörtök | 13:26 | 7 hozzászólás


Persze hajnal van megint.. Kár, tegnap egészen jól ébredtem; széles vigyorral, kipihent fejjel – már-már egészen újszerű élmény vakítóan fehér ablak alatt “bebootolni”. 🙂 Na de most másképp van, és tudtam is, hogy másképp lesz. Már este beszugeráltam magamnak, 5-nél tovább biztosan nem alszom… És mekkorát tévedtem, 4:59-kor markoltam meg a mobilomat. Tulajdonképp gerincfájásra eszméltem, már megint. Talán a tegnap esti “csináld magad” gyógytornám tette meg hatását – vagy épp ellenkezőleg, nem tette meg.. Bele kell még tanulnom, néha valahogy az az érzésem, valamit nem csinálok jól..

Kalandos hét volt a legutóbbi – átértékelt bennem pár dolgot.. Persze mindig különös kettősség ez, amikor a szív és az ész másra vágyik, amikor új fontossági sorrendet kell kiismerned, majd összeegyeztetned a mindennapokkal. Végre észrevenni és el is fogadni bizonyos tényezőket, mondjuk az egészségedért. Ők a saját kis piócáid; bármennyire is szeretnél tőlük megszabadulni, nem tűnnek el. Hozzáad tapadva, együtt élitek le az életet. És előbb vagy utóbb válaszút elé kényszerítenek… Mindenkinek van saját piócája, egy terhe a vállán, a gerincén, a lelkében. Hiszen Te is tudod. De biztosan olyan rossz ez? Ha távolabbi tervekért, valódi vágyálmokért kell áldozatot hozni, megteszem. Például jelenleg nem dolgozom. Vissza az alapokhoz, ismét itthoni csendes cukrászat, nagy gépek, üstcíbelés és szállodai rohamtempó nélkül. Ki vagyok ugyanis írva táppénzre, miközben orvostól-orvosig járok. Hogy elromlott dolgokat javítsanak meg rajtam. Még az olajozás hátravan.

Napi rendszerességgel gyógytorna, jövőhéttől 10 nap fizikó-terápia, ma röntgen és csontsűrűség vizsgálat. Már megint cserben hagytam a testemet, és ezt most nem úszom meg büntetlenül. Közel egy év kihagyás után mintha mindent elölről kellene kezdenem, meg újra beépítenem a hétköznapokba. Jobban mondva muszáj lesz e köré felépítenem mindent, ha gyógyulni szeretnék. Ha szőtt álmokat szeretnék megvalósítani.

Őszintén szólva ötletem sincs, milyen eredményeim lesznek. Félek tőle, hiszen hónapok óta érzem magamon a változást, minden tünet fokozatosan erősödött, csak…Elhallgattam, nem vettem róla tudomást. Hiszen ugyanmár, a legtöbb embernek van gerincproblémája, mégis együtt él vele. Mellette dolgozik, eljár szórakozni, teljes életet él.. De most már szembetűnő a dolog, látom magamon. Nehezebb hajolgatni vagy egyáltalán mozogni, egyik lábamat jobban terhelem, és a legrosszabb… hogy fáj. Eddig sosem fájt, egy-egy megterhelő nap kivételével. Ami aztán gyorsan el is múlt, legtöbbször egy éjszaka alatt regenerálódott, sosem foglalkoztam vele. Hiba volt, buta voltam..

Jégkunyhó

Közben elhoztam, itt van végre a hétvégi családos, vacsoracsatás desszertünk! Áh, szerintem nyugodtan nevezzük csak nevén: a győztes vacsoraest desszertjét – a szerk. ;-)) Oké, talán ez a citrusos ízvilág törpillatermetű csajoknak nem volt épp megnyerő, lásd Luca “rózsaszínfodor” cicát, aki már az első kóstolásba beleborzongott. Őt azt hiszem jobban megvettük volna valami epres beütéssel…  Emlékszem egyébként ilyen voltam én is, Anyu ugyanis egy időben nagy átszellemültségben igyekezett fantáziadesszerteket alkotni, természetesen szokatlanul új ízkombinációkkal. Mi persze kissé begyöpösödött banda lehettünk, mert sehogy sem értettük meg művészetét. Ilyen volt például a zserbója is, vaskos citromos mázzal a tetején. Igen, mi is éreztük, kissé összeférhetetlen ízek kavalkádja. És persze hirtelen nem is tudom, tettem-e már róla említést a blogon. Tudniillik elég mély nyomokat hagyott bennünk.

Na ez nem arra hasonlított. Enyhén citromos, lágyan vajas piskóta, ami a mákkal köztudottan jó párost alkot. Pláne ilyen lazán megdarált mákszemekkel, amik akár egy robbanós cukorka, kissé ciripel a szádban. Még én is szívesen bontottam le a musszréteg falát, pedig a máktól sokszor megfájdul a gyomrom. Az édes fehér csoki mousse-és a fanyar, kissé csípős citromos együttese pedig tökéletes bevonata lett a kupolámnak. Ezt már csak egy kandírozott citromkarikával lehetett tetézni! 🙂 El tudom képzelni valami nyári habos, frissítő desszertnek, de így a mák miatt télidőben is abszolút vidámságforrás. Az kell is most.

Bontatlan állapotok

Hozzávalók
/10 kupolához (2 db silicomartos kupolaformát használtam)/

Lemon Curd

5 nagy tojássárgája (a fehérje félretéve makikhoz)
½ csésze cukor
½ csésze frissen facsart citromlé
4 tk. citromhéj
egy csipet só

Az első öt hozzávalót vízgőz fölött, közepes lángon melegíteni kezdjük, forrástól számított 4-5 percig (ha van konyhai hőmérőnk, kb 77°-osnak kell lennie a krémnek). Ekkorra besűrűsödik, pudingszerű állagot kap a massza. Nyomjunk rá folpackot, majd tegyük félre hűlni.

A fehér csoki ganache-hoz:

140 g fehér csoki (jó minősgű legyen, ne túl zsíros)
¼ csésze tejszín
2 2/3 csésze tejszín, felverve

A fehér csokit felaprítjuk, a tejszínt felforraljuk és ráöntjük az előkészített fehér csokira. Elkeverjük, és folpackot nyomunk rá. Teljesen kihűtjük.
Amikor kissé meghűlt, robotgéppel alacsony fokozaton kezdve felverjük a ganache-t. Egészen habos, kemény állaga lesz, ekkor forgatjuk bele óvatosan az előzőleg, külön edényben felvert tejszínt. A kész fehér csokis habot végül a lemon curd-del apránként eldolgozzuk, és hűtőbe tesszük legalább 3 órára.

A pöttyös mákos piskótához:

 2 egész tojás + 1 tojássárgája
200 g tejföl
2 tk. vaníliapaszta/esszencia
250 g finomliszt
250 g finomított szemcséjű cukor (ennek hiányában egyszerű kristálycukor, kissé megőrölve)
1 tk. sütőpor
1/2 tk. szódabikarbóna
10 g reszelt citromhéj
50 g egész mákszem
200 g puha vaj

Melegítsük elő a sütőt 175°C-ra, a kupolaformákat készítsük elő egy sütőlemezre. Hiányában használhatunk helyette muffin-, kuglóf-, vagy sima kapcsos tortaformát is.

  1. Egy közepes méretű tálban keverjük krémesre az egész tojásokat a tojássárgájával, 1/4 csészével a tejfölből (kb 3 ek.) és a vaníliapasztával/esszenciával.
  2. A finomlisztet, a szódabikarbónát és a sütőport, a sót, a citromhéjt, a finom szemcséjű cukrot és a mákot vegyítsük el egy másik tálban. Késes robotgépben kissé őröljük meg a keveréket, nagyjából fél perc alatt.
  3. A tészta alapját keverjük ki egy magasabb falú tálban. Ehhez a maradék tejfölt a szobameleg vajjal keverjük habosra, majd csurgassuk hozzá a tojásos keveréket, felváltva a száraz hozzávalókkal- habosítsuk további másfél percig. Ekkorra kivilágosodik, és textúrája is egészen homogén lesz.
  4. Töltsük a kész masszát habzsákból az előkészített formák 3/4-ig, kissé rázogassuk le aljukat. Süssük 20-25 percig, kmíg tetejük issé megpirul. Amennyiben kuglófformát vagy tortakarikát használunk, 40-45 perc alatt süssük készre. Minden esetben végezzünk tűpróbát előtte!

A kandírozott citromkarikákhoz:

2 citrom karikákra szelve, 5 perc alatt előfőzve annyi forralt vízben, ami épp ellepi
1 csésze víz
1 1/2 csésze cukor

  1. Az előfőzött citromkarikák alatt a vizet kicseréljük, hozzáadjuk a kristálycukrot. Alacsony lángon elkezdjük melegíteni. Mire elkezd gyengén forrni, a cukor is feloldódik – ekkor mehetnek bele a citromkarikák.
  2. Hagyjuk alacsony lángon fedetlenül ~1 órán át, amíg színe kissé aranysárgára vált, de még nem karamellizálódik teljesen.
  3. Helyezzük (szilikonos) sütőlapra, és hagyjuk állni 24 órát, míg a cukorréteg meg nem szárad rajta.

Tipp: A megmaradt-enyhén karamellizált cukorszirupból nagyszerű alap készülhet teának! 🙂

Végül egyszerűen vonjuk be a kész mousse-al a kisült kevert tésztát, és díszítsük kandírozott citromkarikával

Pin ItFollow Me on Pinterest» Nem tartoznak cimkék a bejegyzéshez.
Publikálta: Csenge Kategória: ÉDES SÜTIK, énblog 7 hozzászólás » | 5 289 olvasás

Korábbi bejegyzések