Csokiparány blogja

Gabika! Hajnali három van, én meg kicsit magamra maradtam a gondolataimmal. A környezetemben mindenki egyenletesen szuszog, csak én vagyok takonypóc. :-) A fejem akár egy medúzáé, nyomott az egész ábrázatom, és a tegnapi nap után picit meggyörtört is vagyok. A te alvókád sem valami jó, talán most is ébren vagy… meghallgathatsz.

A megfázás a szokásos, de legalább pár napig igazoltan vagyok távol a suliból. ;-)) Kell egy kis pihenő, mostanában nagy volt a hajtás, ráadásul tudom mennyire jól jönne Apunak, ha tandíjmentes lennék. Gyakran agyalok ezen, talán kicsit unalmas is vagyok már.

Tegnap megmért a Gabi néni, hát a szorongás látszik a súlyomon is. :-S 2 kg-val vagyok kevesebb. Nem olyan durva, de aggasztó, hogy lényegében eredménytelenül telnek-múlnak a hónapok. Küzdök a dekákkal, hol felmegy egy kevés, máskor meg mintha ott sem lett volna. Nyaggatott, hogy reggelente okoz-e gondot felkelni az ágyból. Nem okoz. Boldog vagyok, boldogabb mint valaha, csak kicsit lestrapált. :-) Tudom, hogy a törődés szól belőle, és én nagyon szeretem is ezért! De sokat változtam azóta. Nemcsak súlyban vagyok több, fejben is rengeteget fejlődtem. Inkább csak apróságokon látszik meg, de néha ez is boldoggá tesz… Amikor bekerültem, lövésem se volt róla, miből mennyit egyek. Később “megtanultam”, de egyes ételekhez nagyon ragaszkodtam. Amiket szerettem vagy könnyebben csusszantak. Reggelire és vacsira mindig rozsos párnát ettem. Mostanában minden újat kipróbálok, sokkal nyitottabb vagyok.

Azért vicces, nem? Mások ilyesmin nem agyalnak. Vesznek a sulibüféből egy sonkás szenyát vagy kettőt, és elvannak vele ebédig. Nekem kicsit komplikáltabb volt a dolog, folyamatos koncentrációt igényelt… Már nem!

Gabi néninek valami új asszisztense is van… Vagyis hát remélem csak ideiglenes, mert nem volt valami szimpi. ;-)) Úgy nem szeretem, ha fürkésznek, ez amolyan fájdalmas dolog… Nem tud rólam az ég világon semmit, csak hogy vékony az alkaltom. Lerítt róla a bizalom hiánya. Hogy szándékosan csinálom magammal, meg hogy hánytatom magam……… De ez annyira sekélyes felfogás… Elmúltam 18 és vannak életcéljaim! Nem is akármilyenek ami azt illeti! :-))

De azért én is megijedtem. Engedtem hát, hogy egy rég nem látott smerős ismét csatlakozzon mindennapjaimhoz, minimum 10 alkalommal. Pedig iszonyatosan utálom az Ensure-t. No nem az ízéért, és nem is azért, mert hosszan szürcsölgetni kell. Egyszerűen a tudat, hogy szükségem van rá, ismét. Az emberek többsége elhagyja a tápszert, ha lekerül róluk a pelenka. :-) Persze tudom jól, hogy jól jön most… Legalább nem kell szoronganom emiatt, suli mellett.

És hogy hogyan köthető mindez egy gyűrű kuglófhoz? Hát, gobndolom nehezen… :-)))  Picit színesíti a bejegyzést. :-P Még hét elején készült, már nagyon irritált, hogy nem volt jelenésem feltölteni. Pedig isteni finom volt csak úgy magában is, de még jobb ezzel az öntettel. Régen annyira utáltam a citrommázat (no a klasszikusat még ma is.. :-P), de hihetetlen milyen pikáns lesz tőle egy krém! Úúúúgy megdobja a tejszín és a mascarpone, olyan nagyon krémes lesz…. Mentségünkre legyen mondva nem egy nagy darab, de azért könnyűszerrel eltűntettük egy délután alatt.. :-))))

Yum. Yum, Yummy!
Hogy tetszik a recept? – (3 szavazat, átlaga: 4.33)
 Loading ...

Hozzávalók

A tésztához:

• 160 g finomliszt
• 1 1/4 mk. szódabikarbóna
• csipet só
• 4 mk. őrölt fahéj
• 3 tojás
• 250 g barnacukor
• 150 ml olivaolaj
• 3 közepes répa, lereszelve
• 90 g pörkölt, durvára aprított mandula

A krémhez:

• 120 g krémsajt
• 80 ml tejszín
• 1 ek. frissen facsart citromlé
• 1 citrom reszelt héja
• 1 mk. vaníliakivonat
• 90 g porcukor

Elkészítése

1. A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra. A kuglófformát kivajazzuk, lisztezzük – a gyűrű körül picit vastagabban.
2. A lisztet a sóval, a fahéjjal és a szódabikarbónával együtt átszitáljuk, félretesszük.
3. A tojást összedolgozzuk a cukorral és az olajjal, majd robotgéppel közepes fokozaton krémesre keverjük (4-5 perc).
4. Házzáadjuk a lisztet , majd belekeverjük a reszelt répát és a durvára vagdalt mandulát.
5. Formába kanalazzuk, majd 50 percig sütjük, tűpróbával ellenőrizzük.
6. A krém hozzávalóit összedolgozzuk, és tálaláskor a kuglófra kanalazzuk.

Napjainkban nem a beszűrődő fények ébresztenek… Többször fölébredek éjszaka, és negyed 6-nál tovább nem is megy a durmolás… Van, hogy ébren várom az ébresztőórám csörgését. Ez annyira kiborít… Aztán persze este hamar el is nyom az álom, ami csak még jobban felhergel. Lehet beállt a szervezetem erre az időpontra, és egyszerűen kipattan a szemem… merthogy mostanában marha sokat tanultam, aztán ismételtem reggel 5-től.

Az egész olyan, mint azelőtt… Persze más dolgok nyugtalanítottak akkor, és mások most.. de akkor is megrémít. Görcsben áll a gyomrom tőle.

Ma perdig nem megyek be suliba, anyukám leigazolja. Szörnyű, már itt tartunk… Tegnap semmit sem tudtam tanulni töri tz-re, Babsziék csak 8 után mentek el. Nem volt baj, imádom Lucát, meg ahogy énekli a Lépesmézről szóló dalocskáját. Ő maga írta, amiben kizárólag a lépesméz szó cseng ismerősen, a többi halandzsa. :-))) Egész héten nem láttam őket. Tudjátok, tanultam… Annyira nagyon hiányoznak…. Pedig Babszinak szüksége van ránk, és valójában nekem is rájuk.

Nem mehetek ma suliba, nem ronthatom el a törit, amikor 3-as röpdolgozatok után végre 4/5-t írtam! A törit, ami az egyéni fejlesztési lapom “hosszú távú terveinek” rublikájában az elsődleges cél. Négyes évvégén. Teljesen megkattantam, ugye…?

De fontos számomra ez az iskola… Egyedül itt vesznek emberszámba.
Egyedül itt kaptam könyvjutalmat.

Kép forrása: Internet, flickr.com

Boldog Karácsonyt – így utólag is! :-( Nem gondoltam, hogy ennyire kifutok az időből… Három napja történt, amikor levetettem magam a gép elé, majd a poszt után lehajtottam a fedelét és tessék…! Idáig nem is volt szerencsém hozzá. :-(

24-én nyitásra átcaplattam a pékségbe, felvenni a több tonnányi pékárut. Jó, hogy sötét volt, nem sokan láttak hazafelé imbolyogni a méretes pakkokkal. :-)) És képzeljétek, sorbanállás közben megszólított egy olvasóm! Az első meglepettség után jót elcsevegtünk sütikről, gasztroblogokról és persze íróikról! Ilyesmiben még sosem volt részem, biztos a furábbnál is furábban viselkedtem…  Azért remek karácsonyi meglepi volt, még most is melengeti a -et!  Szóval felvettük a cókmókot, majd kettéváltak útjaink - mindketten siettünk haza készülödni. És hogy ne üres gyomorral induljon a nap, a kiscsalád előkotorta anyu libamáját. Terv szerint be akartuk flamolni az egészet, de túl nagy falatnak bizonyult. Szerencsénkre van még minek késsel nekiesni, és hosszasan kapargatni :-)))

Délelőtt befejeztem a tortát. Pár éve ugyanis, ennek gondolatával próbáltam magunkhoz láncolni Dóráékat. :-)))) Megígértem, hogy ha maradnak Karácsonyra, lesz Csokihalál - közel 1 kg csokiból. :-))) Hát lett, és még van is. Első hallásra sem az a könnyed tortácska, amit együltében elfogyaszt az ember, hát még ha vet egy pillantást az összetevőkre….! :-)))

Ezután jött egy fekete felleg, és én jól lelombozódtam. Vagy inkább lelombozódtunk, ketten anyuval. :-( Sosem volt még ilyen szomorú a karácsonyfadíszítés….. Iringó meg Apu kettőig benn az üzletben dolgozott, Dóra pedig a srácokkal együtt elment Gabikához… Mindent elképzeltem, a végén meg nagyot koppantam. Azthiszem Dórának már nem Szeged jelenti az otthont. Megértem én, csak olyaaan nagyon vágytam már a közös karácsonyozásra…

Szokásos házsori muri után bevettük a nappalit, a fát, no meg a rengetegsok ajándékot. :-) Először a kisfiúk estek neki, majd mi is kaptunk egyet-egyet. Iszonyú ronda csomagolások készültek! :-)))))))) Én például azon voltam, hogy elsőként a szalámira emlékeztető darabot kaparintsak meg. Ezt édesanyukám csomagolta, tőle is kaptam. Oriflame-s kütyük voltak benne, csupa hasznos kozmetikummal!

Iringó képzzel festett pólókkal lepett meg, rajta saját grafikáival, illetve két Audrey Hepburn képmással! Nekik a fülbevalójuk gyöngyből van… :-) Ettől aztán még csilli-villibb.  Olyan büszke vagyok rá, eszméletlen tehetséges a csaj… Anyut hosszú percekig győzködni kellett, hogy ezeket nem boltban vette ám! :-))

Dóra nővérkém is toppon volt! Mindenki egy-egy általa kötött sálat tekerhetett magára, és pompázhatott a hozzá passzoló színekben! Ezeket ketten csomagoltunk be, ő életvidáman, én irigykedve. :-)))) Idén nem kaptam, merthogy tavaly egyedül nekem készült egy ötcentis bolyhos darab.  Helyette kaptam egy elbűvölő kézimunkás tatyót, Colette tervezésében!

És aztán feltűnt A Nehezebb Csomag. :-) Örökkévalóságnak tűnt a csomagolópapír lehámozása, ráadásul – Ha-ha-ha Apu - kettő is volt belőle… :-))))) De lám, csak ott volt! Ott tartottam a kezemben, és nem hittem el. Kaptam egy Canon 450D-t! :-)))))))))))) Pedig megbeszéltük, most nincs pénzünk erre. Hogy vannak fontosabb dolgok is, mint a konyha rendbeszedése, apu műtermének előkészítése….
…és mégis ott volt!
Pár hete bennt jártam Iringónál, épp elvittek egy ilyent. Rossz érzés volt látni, a srácnak pont úgy csillogott a szeme, mint az enyém Szenteste. :-))) Állítólag már Mikulásra beszerezte Apu, és alig bírta tűrtőztetni magát, hogy ne akkor lepjen meg vele. :-))))) Szóóóval nagy az öröm, még nem is igazán tudtam felfogni……. :-))

Azthiszem a tőlem kapott ajándékoknak is örültek! :-) Dóra és Iringó egy-egy vadító harisnyát, Péter és Gábor angol könyveket, Apu Andrea Bocelli CD-t kapott, Anyu pedig…. semmit. Az ő ajándékát ugyanis Apu elkótyintotta valahol. :-D Ne kérdezzétek hogy, de a 18 darabos tányérkészletnek nyoma veszett. :-))))) És még ma is keresi. :-))

Másnap vacsizni mentünk Babszihoz! Nyaklevessel indítottunk, amit többféle főétel követett: Rokfortos-körtés csirkemell, sonkába csavart brokkedlivel, Kacsamellszeletek, köretként pedig curry-s rizst vagy krumplipürét lehetett fogyasztani. Vagy a kettőt együtt! :-) A merészebbek pedig aszaltszilvás mártást és üdítő narancsmártást is kanalazgattak a sültek mellé. Egyszóval szemünk káprázott a sokféle finomságtól, és a Babszira oly jellemző, precíz tálalástól… Igazi konyhatündér a nővérem. :-)
Amint letelepedtünk a kanapéra, Ő megjelent egy újabb fogással. :-))) Dehát a desszeret nem lehetett kihagyni, fajéhas muffin volt, ananászdarabkákkal. Tökéletesre sikeredett, úgyhogy mostantól rivalizálunk. ;-)))))

Volt ajándékozás aznap is. Kaptam egy szatyrot, telefontokot meg kulcstartót, rajtuk egységesen egy kisördöggel. :-))) Nem is értem hogy gondolhatták ezt, hiszen én földreszállott angyal volnék! O;-))
Babszi nagyon örült az Oriflame-s nyakláncnak! Jííí, és tudtam, hogy így lesz! :-)) Már korábban kinézte magának, nekem meg ugye vannak kapcsolataim, így pár nappal Karácsony előtt megrendeltem…….. ;-)))) Gabika elkényeztetett bennünket, kaptam délmagyarország süteményeskönyvet, no meg egy csillámló sálat… Megveszek ugyanis a sálakért. 8-)

Összességében remek este volt, a gyerkőcök sem hangoskodtak túlzottan…  :-)) Egyszer ugyan Botond jól fejbekólintotta Lucát, valami fémautóval.. Mindannyian megijedtünk, pedig Luca nem is sírt. Talán ez volt benne a legmeglepőbb, mert baromi nagyot koppant!
Kolos sajnos otthon nyomta az ágyat, 39 fokos lázzal. :-( Kis csibe, olyan csendes meg bágyadt volt mindvégig… :-(

Hűha, szerintem csomó mindent kihagytam, de rettenethosszú a bejegyzés, félő hogy senki sem ér a végére… :-)) És még Andi jólbevált Bejgli receptjét sem publikáltam! Ehhez már 22-én hozzáfogtam. Azon az éjszakán pedig vagy 5x megsütöttem álmomban, és mindegyik alkalommal szétrobbant! :-))))) Hálistennek – meg Andinak - nem így történt, naggyon finomra és dekoratíívra sikeredett… Köszönjük Neked, mégegyszer :-)

• 90 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 12.5 dkg zsír
• 10 dkg porcukor
• 2.5 dkg élesztő (egy csomag száraz élesztőt használtam)
• 2 db tojássárgája
• 1 dkg só
• 1 dl hideg tejszín 
• 2,5 dl hideg víz (nekem elég volt 2 dl)

•  70 dkg mák vagy dió
• 50 dkg kristálycukor
• 15 dkg zsemlemorzsa
• 0.5 L vizet.
• mazsola,
• őrölt fahéj,
• sok reszelt citromhéj,
• késhegynyi őrölt pirított szegfűszeg

Hűha, picit lecsüccsenek a nagy rohamban. Merthogy anyuval már fél lábbal a konyhában tevékenykedünk - míg Ő kacsacombokat masszírozgat, addig én a süteményekkel babrálok. Kezd ránktörni a karácsonyi hangulat, no meg a pánik. :-))) Veszek hát egy nagy levegőt, és Niki kérésére – kissé megkésve  - felsorakoztatom az én “Legjeimet”.

Leggógyibb képek

MMmmm! Kezdetnek egy karácsonyi hangulatfokozó, remélem mindenkit sikerült lázba hoznom. :-))))) Lehet ezt űberelni?
…Naná, kinagyítható! :-)))

Lám, egy újabb nagyszerű egyed, a nagybetűs Kompozíció jegyében. ;-)) Étvágygerjesztő darab, nemde?

Imádom a tojáskrémet. Meg ezt a képet. Bűnronda! =]

Ennek meg nem másutt, hanem a Magyar Konyha magazin címlapján lenne a helye.

És végül, a toplista abszolút befutója, számomra ezen üdítő nyárőszi főétel lett. Ám esetünkben joggal merül fel a kérdés, vajon étel-e ez. És ha az, ki eszi meg. És ha valaki megette, hogy élhet még? :-)))) Jó étvágyat!

Ezeket meg valahogy…szeretem. :-)

Leggázabb irományt nem találtam. Mindig jópofa vagyok. ;-))))) Valójában csak keresni kéne, dehát nagyon elfoglalt vagyok nehéz szembesülni az igazsággal. :-)))) Helyette itten egy photoshop-csalás, mint a világ legarcátlanabb átejtése: Rendőrnass-projekt I. – avagy miként készítsünk áttetsző mázból “majdnemfehéret”. És hogy mentsem magam, beillesztem a konyhai baleset háttértörénetét is… Hjaj, folyton ezek a Babsziék………. ;-)

“…Meg kell mondjam, nem ment zökkenőmentesen – beállítottak ugyanis Babsziék vacsizni. Ott kapkodtunk anyuval, hogy látszatrendet varázsoljunk, holott az étkezőasztalt még jelentős mennyiségű liszt borította. A máz pedig sehogy sem állt, jól el is rontottam. Azthiszem túl sok tej került bele, a fánk itt-ott beszívta, nem lett valami egyenletes a felülete. “

Hajjaj, borzasztóóóan röstellem, amiért csak most köszönöm meg Nektek! :-( Elébb Jókaja üzenetén pironkodtam nagybuzgón, majd Macus hozott zavarba a Szorgos Kezek Díjával! Annyi jóval halmoztok el, írtó jóól esik! :-))) Szeretném egyúttal továbbítani őket

• Flórának, amiért hosszú idő után végre blogot nyitott! A szembetűnő kiírással ugyan hízásveszélyre figyelmeztet, én úgy döntöttem állok elibe! :-))
• Orsinak kívánom, hogy legyen kellő ideje, energiája az ünnepi előkészületekre!
• Vikinek a csodás VKF! fordulóért, no meg az isteni töpörtyűs-szilvalekváros papucsokért.. :-))
• Beának! Egyszer szeretnék úgy fotózni, mint Ő! Na jó, elég lenne csak fele olyan jól.. :-)
• Nikinek, mert őt és családját egyszer már ledózerolta a H1N1 - És túlélték! :-))))) Na meg persze a desszertkölteményeiért.
• Tegnap este pedig ajándékom érkezett, amolyan dudori borítékban. :-)))) Rita küldte – aki egy gyöngyszem -, benne egy csilli fülbevalóval! Juj Rita, annyira köszönöm! Megmutattam Iri nővérkémnek is, menten elolvadt tőle… tessék megnézni a boltját mindenkinek, mert ez csak egy csoda a sok közül! :-) Íme: